Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-05 / 284. szám

2011. DECEMBER 5.. HÉTFŐ IBIT Háttér Ráczék esélyt kérnek karácsonyra Ráczné Éva ás gyermekei szép karácsonyban reménykednek fotó: sipeki Péter W®!0* Segítünk A négy gyermekét egyedül nevelő nyíregy­házi édesanya utolsó szalmaszálként tekint olvasóink jóindulatára. NYÍRIOYHAza. Miként minden esztendőben, a Kelet-Magyar- ország idén is szeretné szeb­bé, boldogabbá tenni egy-egy nehéz körülmények között élő család karácsonyát. Első­ként a nyíregyházi Rácz csa­lád mindennapjait szeretnénk megismertetni olvasóinkkal. A családfenntartó szerepét egy személyben betöltő, 39 éves édesanya könnyeivel küszködve mesélte el nekem saját és gyermekei életének kálváriáját.- A megölő ellenségem­nek sem kívánom a hátunk mögött lévő fél évtizedet, a mostani körülményeinkről pedig még inkább elmondha­tó ugyanez - vág bele történe­tébe a kézbesítőként dolgo­zó, négy kiskorú gyermekét egyedül nevelő Rácz Éva, akitől némi kérdezősködés után megtudom: Nagyvára­don született és nevelkedett, általános iskolai végzettsége van, s egy szebb jövő remé­nyében, 1991-ben telepedett le Magyarországon, de sajnos csalódnia kellett. „Nem kívánom senklnekl”- Budapesten ismertem meg a páromat, akivel később ol­tár elé álltam. Ahogy az lenni szokott, kezdetben minden szép és jó volt, de idővel inni kezdett, minden pénzét já­tékgépekbe dobálta, elhanya­golta, sőt, kizsákmányolta a családját. 2006-ban zátonyra futott a házasságunk, s 13 év után egyedül maradtam négy kicsi gyerekkel. A családsegí­tő révén kerültünk Nyíregy­házára. Másfél évig az anya­otthon, majd újabb másfél éven át a Tokaji úti családok átmeneti otthona jelentette az otthonunkat. Aki élt már ilyen helyeken, tudja, milyen az, aki nem, kívánom, hogy soha se tapasztalja meg... - meséli sokat sejtetően Éva, majd így folytatja:- Két évig a Szarvas utca 76. alatt laktunk albérletben, az utóbbi két évben pedig a 74. szám alatt élek albérletben egy 3 szobás lakásban 4 gyer­mekemmel: a lányom, Xénia 17 éves, a Búza utcai Művé­szeti szakközépiskolában tanul díszlettervező szakon; legidősebb kisfiam, Ádám 14 éves, a Kazinczy Ferenc Álta­lános Iskolába jár, akárcsak a 10 éves öccse, Gabika. S végül ott van a család szeme fénye, Rácz Alex Dávid, aki 6 éves, és a Városmajori óvodában tölti mindennapjait. Túlélni, boldogulni- Én kézbesítőként dolgozom napi 4 órában, ennek meg­felelő, minimális bérért. Ha lehetne, napi 8, sőt, 12 óra ro­botolást is szívesen vállalnék, de sajnos nincs rá mód. Ko­rábban takarítónőként keres­tem a kenyérre és rezsire va­lót, illetve alkalmi munkákat vállaltam, mára sajnos ezek az „ajtók” is bezáródtak. Az utóbbi fél év alatt felhalmo­zódtak a ki nem fizetett szám­lák, elmaradtam az albérleti díjjal. A főbérlőnek elfogyott a türelme, előbb a gázt és a vil­lanyt kapcsolta ki a lakásunk­ból, majd követelte, hogy mihamarabb költözzünk ki a házból. Őszintén szólva töké­letesen megértem a viselke­dését, hiszen nem várható el tőle, hogy ingyen szállást ad­jon és saját zsebéből fizesse a számláinkat, amire én képte­len vagyok. A gyerekek után anyasági támogatást és csalá­di pótlékot kapok, az apjuktól „természetesen” nem látok egy vasat sem, így a szerény fizetésemmel együtt havi 150 ezer forintból kell gazdálkod­nom. Ebből százezret elvisz az albérlet és a téli rezsi, 50 ezer forintból pedig képte­lenség négy gyereket etetni, ruházni, taníttatni. A gyere­keknek alig van téli ruhája, nem beszélve a tanszerekről. A fiaim elnyűtt, nyári edzőci­pőjükben járnak az iskolába, mert nincs pénzünk téli cipő­re, csizmára. Én nem iszom, nem költők butaságokra. A hideg, fűtetlen házban immár sem főzni, sem tisztálkodni nem tudunk, segítség nélkül a sorsunk megpecsételődött. Hálásak lennénk minden felajánlásért, amit a jó lelkű Kelet-Magyarország olva­sóktól kaphatunk. Az utóbbi hetekben apróhirdetés útján kerestem olcsóbb lakhatási lehetőséget Nyíregyházán és környékén, akár házi mun­kával és idősgondozással kiegészítve azt a maximum 20-30 ezer forintot, amit egy albérletért fizetni tudnék va­lakinek. Egy biztos: nem sze­retném elveszíteni a gyerme­keimet, és az anyaotthonba se akarok visszakerülni. Sen­ki nyakán nem szeretnénk élősködni, mindössze esélyt kérünk a túlélésre, a boldo­gulásra! Nekünk ez lenne a legnagyobb, legfontosabb ka­rácsonyi ajándékunk - össze­gezte gyermekei társaságá­ban a kilátástalan helyzetben lévő, dolgos édesanya, km-pi Várjuk az adományokat Arra kérjük olvasóinkat, hogy a Rácz családnak szánt felaján­lásokat - ruházati termékek, tartós élelmiszerek, pénzado­mányok - szerkesztőségünk­be (Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 4-6.) juttassák el. Ameny- nyiben olcsó lakhatási lehe­tőséget, albérletet tudnak ajánlani a négy gyermekét egyedül nevelő édesanyának, akkor az elérhetőségüket ad­ják meg a 42/501-510-es tejje- fonszámon, keressék Dankó Mihályt, a Fórum rovat veze­tőjét. » JUBILEUMOT ÜNNEPELTEK A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Váci Mihály Kulturális, Művészeti és Gyermekcentrum szombati gálaműsoré ban fellépett az Igrice Néptáncegyüttes is. A háromnapos ünnep ségsorozat felidézte a múltat, bemutatta a jelent és utalt a jövőre is. FOTÓ: SIPEKI PÉTÉ Bővül a posta nyitva tartása NYÍREGYHÁZA. A Magyar Pos­ta célja, hogy az elvárások­nak megfelelő, minőségi, rugalmas szolgáltatásokat nyújtson lakossági ügyfe­lei részére. Budapesten és a nagyvárosok postáin kiter­jesztették a szombati nyitva tartást, valamint kisváro­sokban és nagyközségekben egy hétköznapi (jellemzően pénteken) hosszított üzemel­tetést. Ennek megfelelően december l-jével bevezették 18 nagyvárosi (köztük a Nyír­egyházi Bethlen Gábor utcai l. sz) posta esetében a szom­bati nyitva tartást, 8-12 órás időtartamban - tájékoztatott Szerdahelyi Kinga, a Magyar Posta Zrt. sajtószóvivője. Kisebbségi közmeghallgatás NYÍREGYHÁZA. A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Terü­leti Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat december 16-án, 14 órától a Megyeháza 102. szá­mú termében (Nyíregyháza, Hősök tere 5.) közmeghallga­tást tart az önkormányzattal kapcsolatos kérdésekről és egyéb közérdekű témákról. Civilek karácsonya NYÍREGYHÁZA. December ll-én ll-től 18 óráig a Korzó Bevá­sárlóközpont II. emeletén, a nyíregyházi Civil Fórum meg­rendezi II. Civil Karácsonyt, ahol különböző foglalkozások és zenés, táncos produkciók várnak a látogatókra. NÉZŐPONT Dankó Mihály Jó szó és a virgács sodák pedig vannak! Legalább­is a gyermekek ■| szemében látható MDI csillogás ezt erősíti meg. Napjainkban minden­hol piros ruhás Mikulások járják az utcát, eljön az oviba, az iskolába, az anyu és apu munkahelyére, a nagyiékhoz, és természetesen a szépen kitisztított cipő otthon sem marad üresen. Szép hagyo­mány ez, míg hisz benne az apróság. Az már más lapra tartozik, hogy így a kará­csonyi ünnepek előtt nem könnyű eldönteni: mennyire legyen gazdag, mi kerüljön a puttonyába? Tény, a személyes találko­zásnak különös varázsa van, amikor a mesék, a dalok sze­replői megelevenednek. Az izgatott válasz: a „Jó voltáé­ra, az ilyenkor elhangzott ígé­retek lehet, hogy mélyebben bevésődnek, mint egy szülői intelem. S ha még nyomaték­ként virgács is kerül a csomag mellé, elgondolkodik a pici lány vagy fiúcska. Őrizni kell ezt az ártatlan álmot, amed­dig csak lehet. Bár később, amikor már mindenki tudja, hogy nem Lappföldről jön, vagy nem Joulupukki, a finn Mikulás az, aki nálunk jár, és nem rénszarvas vontatta szánon érkezik, mégis jólesik a várakozás. Mert ez is a szeretet, a figyelmesség, az örök érvényű szülő-gyermek kapcsolat egyik jele, ha gon­dolunk rájuk Mikuláskor is. Persze, az árnyék e felett is ott lebeg, mint minden más ünnep felett, amikor a szeretetünket tárgyiasult formában kívánjuk kifejez­ni. Hisz éppen olyan érték volt egykor nagyapáinknak „agyonfoltozott csizmácská- jába” a becsempészett alma, dió, mint most egy termetes csomag. Lényeg, ne essünk túlzásokba, hisz az igazi Szent Miklós is így gondol­kodott. danko@lnform.hu MKIHIÜ'iB A19. század elején puszta, 467 lakossal. 1952-től önálló község, 1971-től nagyközség, 2005. július 1-jétől város. a) Nyírtelek b) Csenger c) Dombrád d) Kemecse A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. © MEGKÉRDEZTÜK: Ön szokott jótékonykodni a szeretet ünnepe előtt? SIMON VINCI HAJNAL­KA: Ruhát szívesen adunk lótékony célra. KIRIKIS SZILVIA: Jé érzés adni és örömet szerezni. DZVONYÁR ANIKÓ: A beteg gyermekeknek jó szívvel segítünk. LOVÁSZ LÁSZLÓMÉ: Ru­hát, Játékot, kisebb ösz- szegeket ajánlunk fal. IGNÉCZI FERENC: Már nem engedhetjük meg magunknak. pAsztorné katona SZILVIA: Az adományvo­nalat Is felhívjuk.- Anyagilag sajnos nem tudunk segíteni a rászorulóknak, de jó állapotban lévő ruhát szívesen adunk jótékony célra - vála­szolta a fehérgyarmati Simon Vince Hajnalka. - Jó érzés adni és örömet szerezni, ezért rend­szeresen összegyűjtjük a gyer­mekruhákat, a már megunt játékokat, és szívesen adjuk oda a rászorulóknak - mond­ta a vásárosnaményi Kerekes Szilvia. - Nemcsak játékokat és ruhát szoktunk felajánlani, hanem kisebb összegeket is adunk a beteg gyerekeknek, mert adni jobb, mint kap­ni - felelte a vásárosnaményi Dzvonyár Anikó. - Nem tehetjük meg, hogy gyakran adakoz­zunk, azonban kisebb csoma­gokat, ruhát, édességet, játékot szívesen ajánlunk fel a rászo­rulóknak. Fontos, hogy adni tudjunk - mondta az ófehértói Lovász Lászlóné. - Régebben kisebb pénzösszegekkel, az adományvonalak felhívásával szívesen segítettünk a nehéz körülmények között élőknek, mára sajnos olyan helyzetbe kerültünk, hogy nem jóté­konykodhatunk - válaszolta az Ibrányban élő Ignéczi Ferenc. - Kisebb csomagokkal, a sze­gényeknek ruhaadományok­kal igyekszünk szebbé tenni a karácsonyt, és rendszeresen felhívjuk az adományvonalat, mert minden forint számít - válaszolta a nábrádi Pászorné Katona Szilvia. b adventi koszorú A Kossuth téren felállított adventi koszorún a második gyertyát bronzvasárnap Kósa Tímea alpolgármester gyújtotta meg, majd színes programok várták a városlakókat, fotó: sipeki Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents