Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-29 / 304. szám

2011. DECEMBER 29.. CSÜTÖRTÖK KELET Fórum 7 Domokos Gyuláné, nyíregyházi olvasónktól: ■ ■ A fiatal az, akinek fogalma # # sincs róla, hogy a régi szép idők az most van. HENRY ADAMS Molnár Gyuláné NAGYECSED. Amióta megháza­sodtak, közel 29 éve előfizetői a lapnak a Molnár család. Két gyermekük van: a fiú Mátészal­kán dolgozik, a lány London­ban tanul a munka mellett.- Szeretek mindig napra­kész lenni a megyei és orszá­gos eseményekből. A Keletből mindent megtudunk, ami ben­nünket érdekel. Más újság nem is jár, néha veszek egy-két szí­nes lapot. Egy kicsit fájlaljuk, hogy Nagyecsedről nagyon ke­vés írás jelenik meg, pedig itt is vannak események. Reggelente, amíg én a ká­vét készítem, addig a férjem behozza az újságot, nagyjá­ból átnézi, felolvassa az általa fontosabb híreket, este pedig, amikor már több idő van, rész­letesen, mindent átböngé­szünk. A férjem és én is a me­Hű w zőgazdaságban dolgozunk. Szeretjük az ágazatról szóló írásokat, tanácsokat: perme­tezés, metszés, növényter­mesztés, virágtermesztés. Jó lenne, ha többször jelenne meg a Kiskert- és a Gazdaság­gal foglalkozó oldalak. Összességében elégedettek vagyunk a lappal: tetszenek a karácsonyi képeslap összeállí­tások, a régi fotók. Köszönjük az ajándékcsomagot, további jó munkát kívánunk minden dolgozónak! A gyerekek vidáman mutatták be, amit eddig tanultak fotó: fintor Gábor Csillogó szemmel, mosolygósán Szülői fórum a Közösségi Ház­ban! Ezzel a címmel hirdette meg a Nyírteleki Általános Művelődési Központ elsős diákjainak bemutatkozását azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekeik iskolaválasztás előtt állnak. Fontos az iskola, a jó közösség, az iskolás éveket elindító első osztály. Maradjon az általa megszokott környe­zetben barátok között? Vagy merjünk beleugrani a „pörgő kerékbe”, ahol esetleg az addig megszerzett kötelékek elszakadnak? Nehéz döntések ezek, melyeket a szülőknek kell meghoznia a gyermek érdekében. Ezen a délutánon abban nyújtottunk segítséget a szülőknek, hogy bemutattuk a mi barátságos, családias és gyermekszereteten alapuló iskolánkat. Megmutattuk, hogy az egy közösségből jövő és tartozó gyerekek pár hónap iskolai „munka” - ami inkább játék - után, milyen boldogan, felszabadultan tudják tudá­sukat „előadni”. Tereminé Ildikó néni németes kisdiákjai kiszámolókkal, dalokkal, mon- dókákkal érkeztek. A min­dennapos testnevelés kerete­ibe iktatott gyermekjátékok mosolyt csaltak a jelenlévők arcára. Az iskolát ismertető előadásomban azokról a tárgyi és személyi feltételekről beszéltem, melyek a tagoza­tos, emelt szintű képzéséhez biztosítanak megfelelő felté­teleket. URBINNÉ BORBÉLY SZILVIA, INTÉZMÉNYVEZETŐ Több mint 100 gyerek részesült ajándékban fotó: a szerző Ajándék a cipősdobozból December 19-én a demecseri Erkel Ferenc Művelődési Ház­ban rendezte meg a helyi ön- kormányzat Szociális és Egész­ségügyi Bizottsága, illetve 3 Szociális és Alapszolgáltatási Központ a „Cipősdoboz ak­ció”-!, melynek keretén belül több mint 100 gyerek részesült ajándékban. Az egyéni felaján­lások, az ajándékok nagyobb részének összegyűjtésében a Váry Emil Gimnázium és a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai és tanárai nyújtottak segítséget. Köszönjük. BARTHA ZOLTÁN A műsort a Ficánka csoport nyitotta meg fotó: olvasónktól A gyerekekért jótékonykodtak Pezsgős koccintás A Sóstó-Sóstóhegyi Igrice Civil Egyesület pezsgős koccintásra hív mindenkit az Úttörő utcai templom melletti parkolóban felállított Mindenki Karácsonyfájához szilveszter éjszakáján, 22 órá­tól. Az újév köszöntéséhez pezsgőt hozzanak magukkal! VEZETŐSÉG Sokan segítettek Köszönjük mindazoknak, akik tárgy-vagy pénzado­mányokkal támogatták a Ke- let-Magyarország Segítünk! akciójában bemutatott három nehéz sorsú család egyikét vagy mindegyikét. A fel­ajánlók egyike volt hűséges előfizetőnk, Átyim Jánosné is, akinek neve véletlenül ki­maradt a köszönetnyilvánító felsorolásból. Ezért elnézést kérünk. A KM SZERKESZTŐSÉGE Nem magamnak Nem magamnak kérek segít­séget, hanem egy beteg kis­fiúnak, aki szeretne egy szá­mítógépet, de sajnos a szülők nem tudják megvenni. Ha van valakinek egy felesleges gépe, és azt szívesen elaján­dékozná, kérem, értesítsék a szerkesztőséget! A fenyőfákért Nyírpazony-Kabalás Polgár­őr Egyesület és a rendőrség Nemrégiben tartotta az apagyi óvoda a jótékonysági bálját. Lázasan készületek az eseményre a szülők, az óvoda dolgozói és kis lakói. A műsort a Ficánka (középső) csoport nyitotta néptánccal, majd jöttek a nagyok, akik nyuszitáncot jártak. Felléptek még a kiscsoportos szülők, az iskolások, egyéni előadók között 11 éve létezik együtt­működési megállapodás. Az elmúlt évek karácsony idő­szakában több magántulaj­donú fenyőfa is a tolvajoknak áldozata lett. Az idén kölcsön kapta az egyesület azt az és az apagyi írisz tánccso­port. A helyi énekkartól egy szép dalcsokrot halhattunk. A műsor után az L.K. Beat együttes húzta a talpaláva- lót. A finom vacsoráról az óvoda szakácsnői gondos­kodtak. Az éjszaka folya­mán fellépett még Bakos- Kiss Gábor színészművész is. Nagyon sok tombolanye­remény felajánlás érkezett éjjellátó készüléket, melynek eredményeképpen egy fát sem tulajdonítottak el ille­téktelenek. Sajnos egyesek továbbra is „kísérleteznek” betöréssel, a vadállomány hurkozásával. Ünnepek előtt a szülők, civil szervezetek részéről, melyeket ezúton is köszönünk. A bálból befolyt összeget természetesen a bölcsődéseinkre és óvodá­sainkra fordítjuk. Köszön­jük a szervezők munkáját, vendégeink részvételét és felajánlásaikat. AZ ÓVODA ÉS BÖLCSŐDE GYER­MEKEI, DOLGOZÓI ÉS A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG TAGJAI többször tartottunk közös akciót a rendőrséggel, amit a jövőben rendszeressé szeretnének tenni a lakos­ság biztonsága és nyugalma érdekében. MRENKÓ LÁSZLÓ Eszperantó megemlékezés December 15-e L. L. Zamenhof, az Eszperantó nyelv megalkotójának a születésnapja. Ez alkalomból a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei eszperantistái nem­régiben a Nyíregyházán, a Vasutas Művelődési Házban ünnepélyesen emlékeztek meg. Zamenhof megaján­dékozta az emberiséget egy I olyan nyelvvel, amelyet mindenki hamar megtanul­hat. Anyanyelvén kívül, egy semleges nyelv segítségével, a világ összes országában megérthetik egymást az emberek. Ünnepi műsoron vers és előadás hangzott el eszperantó nyelven. Megem­lékeztek régi, lelkes, kitűnő oktatóikról Torma Sándor­ról, Csujna Pálról és nemrég elhunyt, mindenki kedves Tóni bácsijáról, Járó Antal­ról. A Vasutas Művelődési Házban szeretettel várjuk az érdeklődőket, akik szeretnék a nyelvet beszélni. VERA STELO, NYÍREGYHÁZI ESZPE­RANTÓ TÁRSASÁG Az ünnepség résztvevői FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Ez már történelem, de nem feledjük Érdekes módon jobban emlékeztünk azokra az időkre, mint a közel­múlt eseményeire. VÁSÁROSNAMÉNY. Régóta gondolkodtunk azon, hogy meg kellene szervezni a vásárosnaményi Általános Iskola 1951-ben végzett tanu- [ lóinak a találkozását. Tudtuk, I nem lesz könnyű, mivel sok ) szomorú halálhírről hallot­tunk. Arról nem is beszélve, a mi korosztályunk az 1956-os forradalomkor volt abban a korban -19-20 évesek -, amikor többen elhagyták az országot. Örültünk egymásnak Végül sikerült, igaz a 40 fős osztályból 10-en találkoztunk a Winkler Ház Panzióban. El­jöttek Budapestről, Veresegy- I házról is az itt élők. (Sajnos az osztály fele elhalálozott, akikre szomorú szívvel em- j lékeztünk.) Dudásné Balázs Éva erre az alkalomra írt ver­sével köszöntött bennünket. Volt miről beszélgetni. Mi 1943-ban kezdtük az első osztályt. Mai ésszel szinte fel­foghatatlan, hogy hogyan is I tanultunk meg írni, olvasni, számolni - nem is akárho­gyan - és még annyi minden I okos dolgot. Abban az időben majdnem mindenkinek távol volt az édesapja katonai szol­gálat címén. Hol a felvidéken, hol a Don-kanyarban. Sok gyermeknek az volt a kará­csonyi ajándék, ha a szabad­ságoló édesapa hozott egy ki- kélő fenyőt a hegyekből. Sok udvaron évtizedekig nőttek az ég felé a fenyők, nekünk még mindig megvan. Az édesanyák látták el a gyermekeket élelemmel, ru­házattal. Hogy miből? Az volt a csoda. A fő élelmiszert a zsí­ros kenyér jelentette, aminek most is a számban van az íze. Minden szünetet az iskolaud­varon töltöttünk, ahol Gaál János igazgató úr felügyelte a rendet. A templomkertben nyírt hosszú mogyorófa pál­cáját suhogtatta, de csak ak­kor ütött, ha nagyon muszáj volt. Az alsó osztályokban a református templom melletti nagy iskolába jártunk. Nagyszerű tanítók Visszaemlékeztünk arra, hogy amikor 1944-ben a nagy bom­bázások voltak, minden dél­előtt azonos időben - 10 óra körül - megszólaltak a sziré­nák és mi fejvesztve rohan­tunk át a polgári iskola kertjé­nek nagy fái alá. Még mindig fel tudjuk idézni az emeletre vezető deszkalépcső dübörgé­sét a nagy rohanástól. Nekünk a háborúfilmeken látott bom­bázó rajok csak ismétlésnek számítottak. A légiriadó lefú- vása után a katonai szolgálat­ra alkalmatlan férfiak kísértek haza bennünket. Az estéket a kertek végében megásott bunkerekben, vagy ahol volt pince, abban töltöttük. Nagyszerű tanítóink, ta­náraink voltak. Szerencsénk volt, hogy amikor 1948-ban megszűnt a Lovass Nagy Ist­ván féle polgári magániskola, az ottani tanárok átjöttek az állami iskolába. Jó színvonalú képzést kaptunk, akkor is vol­tak jó tanulók és kevésbé jók. Mindent a magunk erejéből értünk el, szülői segítségre nem lehetett számítani. Film is készült a találkozóról A teljesség igénye nélkül megemlékeztünk Gaál János és Uray Miklós igazgató urak­ról. A gyöngybetűket tanító Szabó Viktornéról, dr. Horvát Mihálynéról, aki osztályfő­nökünk is volt - ő volt az első orosz tanárnő Naményban, a szigorú, de nagyszerű Szelestei tanár úrról, dr. Kovássy Szabolcsné Korné­lia néniről, Varga Emilnéről, Hülber és Csalah tanárurak­ról, a fiatal Oláh Tiborról. Nagyszerű emberek voltak valamennyien. A nehéz idők­ben a tisztelendő és tisztele- tes urak is köztünk voltak. SZENÁKIKÁLMÁNNÉ Alig tudták abbahagyni a beszélgetést fotó: olvasónktól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents