Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-27 / 302. szám

2011. DECEMBER 27.. KEDD 6 KM-extra KELET írják meg nekünk legszebb karácsonyi élményüket! NYÍREGYHÁZA. Karácsonyhoz közeledve arra kérjük olva­sóinkat, írják meg legszebb karácsonyi élményüket, leg­feljebb 1500 karakterben. A legszívhezszólóbb története­ket a karácsonyi időszakban lapunkban megjelentetjük, de szerkesztőségünk fenntartja magának a rövidítés jogát. Az élményeket a kelet@inform. hu e-mail címre várjuk. Fenyőgallyak a napraforgó­szárban Az egyik történetet egy ano­nimitást kérő olvasónk küldte be. „Első emlékem a kará­csonyról az, hogy édesapám az egyetlen szobában, ahol laktunk, napraforgószárba lyukakat fúr, abba illeszti a nem tudom, honnan szerzett fenyőgallyakat. Vagy nem lehetett fenyőfát kapni - a környékünkön kevés volt, és akkoriban még nem termesz­tették -, vagy ami valószínűbb, nem volt rá pénzünk. Mind­kettő igaz lehetett, mégis volt karácsonyfánk, amit magunk főzte szaloncukorral, magunk készítette díszekkel ékesítet­tünk. Pedig nem is száz évre kell visszatekintenünk, csu­pán 50-60 esztendőre. Lett aztán később szép csa­ládunk, mennyezetig érő ka­rácsonyfánk, mégis, azokat a régi karácsonyokat nem hozza már vissza senki és semmi. Mert jött egy advent, ami karácsony előtt egy héttel el­vitte a mi kétéves kis remény­ségünket, és ezzel örökre meg­változott minden. Ezután már sohasem lehet olyan a kará­csony, mint azelőtt volt. A mi karácsonyfánkon a fehér gyertyák nemcsak az eljövendő világosságot jelké­pezik, hanem emlékeztetnek valakire, aki átértékelte és megváltoztatta számunkra a karácsonyt.” Balogh Csilla karácsonyi lapja - kétforintos bélyeggel A fák közé futottam, és táncoltam a hópelyhekkel Eleven gyerek voltam, de a karácsonyt imádtam és hittem benne. Tudtam, hogy a fenyő­fát nem a Jézuska hozza, ha­nem a szüleim veszik, de soha nem leskelődtem, miközben a fafelállítása és díszítése tör­tént. Ilyenkor már hetekkel előtte izgalomban voltam. Nem az ajándék miatt. A fa! Az igen! Azt vártam nagyon. 1957 decembere volt. Az ablakon figyeltem, hogy az emberek a piacról, biciklivel vagy gya­logosan cipelték a fenyőfákat. Nekünk még nem volt annyi pénzünk. Apám munkájáért csak egy hét múlva várta a fi­zetését, de sajnos már későn. A fák elfogytak. Pár nappal karácsony előtt anyám kö­zölte velünk, hogy az idén fa nélkül ünnepelünk. Összedőlt bennem a vüág. 24-én délután elmentem apámmal egy roko­nunkhoz. Hazafelé a Járási Tanács parkja előtt botorkál­tunk. Apám megpihent, én a fák közé futottam, táncoltam a hópelyhekkel. Megbotlot­tam. Az egyik fenyő alatt ha­talmas levágott fenyőágak he­vertek. Lehettek, olyan 1,5-2 méter hosszúak. Belém hasí­tott az öröm: Apám, lesz fe­nyőfánk! Kettőt összefogtam, és hazaindultunk. Egyből a kamrába mentünk. Apám a két ágat sima oldalával ösz- szefordította, összedrótozta, a végét megfaragta, és bele­erőszakolta a régi karácsonyfa tartóba. Anyám és két testvé­rem a szobában, a cserépkály­ha körül üldögéltek. Óvatosan mentünk be. Villanyt sem gyújtottunk, a fát egy hoked­lire tettük a konyhában. És én ráztam az átfagyott kezemmel a csengőt, amíg mind az öten ott nem álltunk a fa körül. Anyám sírt. Együtt díszítet­tük a fát, gyertya volt rajta a legtöbb. Mindenki kapott va­lami ajándékot. Én egy köny­vet kaptam, „Ákó, a sziget fia” volt a címe. Még ma is majd­nem kívülről tudom. Az égő gyertyák szaga és a friss fenyő illata kábítóan hatott. Anyám elkezdte énekelni a Mennyből az angyalt. Mindenki énekelt. Megfoghatatlan érzés járt át, és le nem vettem a szemem a legszebb karácsonyfáról. CS.B. Barta Sándorné 1979-es üdvözlőlapja Urbln Sándorné üdvözlőlapja 1968-ból Körösi Lászlóné 1984-es karácsonyi képeslapja Képeslapokat, fotókat várunk , , , tVst **■ CiO Bocskai István karácsonyi lap|a 1929-et Idézi Turcsán József né egy 1980-as lapot küldött be Sutler Anikótól egy 1980-as képes­lapot kaptunk Arra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek régi képeslapot, s karácso­nyi fotót. nyíregyháza. Közelednek az ünnepek, amire lapunk is ki­emelt figyelmet fordít. Rajz­pályázatunkra az óvodások és iskolások alkotásait vártuk, de természetesen nem feledke­zünk meg a felnőtt korosztály­ról sem. Mivel a régi fotókat bemutató sorozatunk töretlen népszerűségnek örvend, így most arra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek be régi kará­csonyi képeket vagy képes­lapokat. A képek küldésének többféle módja van: az egyik a postai (4400 Nyíregyháza, Pf. 25., a borítékra, írják rá: Régi karácsonyi fotó). A másik: a digitalizált változatot küldik el Ezt az 1911-es karácsonyi képesla­pot Dóczl Lajosnétót kaptuk e-mailben a kelet@inform.hu be (Dózsa Gy. u. 4-6.), és mi A legszebbeket a karácsonyi címre. A harmadik: behozzák azokat digitalizáljuk, az ere- időszakban lapunkban megje- a lapokat szerkesztőségünk- detiket visszaküldjük tulaj- lentetjük, így téve még ünne- ^ ^ donosuknak. pibbé ezt az időszakot. tifif Íí Mező Sándorné karácsonyi lapját 1960-ban adták postára Preszner Pálné Szamosszegrőt küldte be karácsonyi képeslapját Szénás Istvánné újfehértói olvasónk 1958-as karácsonyi képe Pásztor József né lapja a ’40-es évekből 1986-os karácsonyi képeslap Szabó Diánától Az 1982-es karácsonyi fotót Csépke Balázsné hozta be Szatmári Istvánné 1925-ös képeslapja

Next

/
Thumbnails
Contents