Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-15 / 293. szám

2011. DECEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK 12 Sikeres nők KELET Felfrissíti a nyugalom FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Nincs ideje megrettenni Nagyné Bősze Katalin Ami nekem természe­tes, arra itt mások rá­csodálkoznak - mondja Nagyné Bősze Katalin. nyíregyháza. Már középis- kolás korában, a tiszavasvári Váci Mihály Gimnáziumban kiderült, hogy szeret a közös­ségi életben központi szerepet betölteni, mások szórakozta­tása érdekében szívesen vállal feladatokat. Rendezett színda­rabot, szervezett programokat, s természetes volt számára, hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán népművelés szakon tanul to­vább, amelyhez a történelmet választotta másik szaknak. A diploma megszerzése után fiataloknak szervezett progra­mokat, majd megszülte Róbert nevű fiát, s három évig gyesen volt. Azt követően került 1991- ben a Sóstói Múzeumfaluba.- A múzeumfaluban össze­ért a két választott szakom, a történelem és a népművelés - eleveníti fel a kezdeti éve­ket. - A két szak együttes hasz­nálatával végre megtaláltam önmagamat. A múzeumfalu a kiskoromat idézte fel, a nagy- szüleim házát és életmódját, hiszen bár az akkor már városi rangot kapott Tiszavasváriban laktak, de életmódjuk a falusi gazdálkodókhoz állt közel. Csend, végtelen nyugalom Az első tíz év nem volt köny- nyű, hiszen ki kellett tapasz­talni, ráérezni, hogy mire vevő a közönség, mit érdemes szer­vezni. Jöttek az ötletek, s így elindítottuk - többek között - a húsvéti nagy vásárt, a pünkösdi programokat, Szent Iván éjje­lét, a gyermekfoglalkozásokat. Természetesen mindehhez kellett egy megértő, támogató főnök is, s abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy ezt a vezetőt meg is találtam Páll István igazgató személyében. Mint mondja, a családban nem volt probléma, ha szom­baton és vasárnap is mennie kellett. Amíg a gyermeke ki­csi volt, vitték magukkal ki a múzeumfaluba, a szabadba, a friss levegőre, s a férje is ha­mar beleszeretett a múzeum­falu különleges hangulatába, s technikusként segédkezett a különböző rendezvényeken. Sok jó tapasztalatot szerzett, főleg Nyugat-Európában, hi­szen ott jóval korábban rájöt­tek, hogy egy holt falut élővé kell tenni. S hogy mi mindent jelent neki a múzeumfalu két évtized után?- Sokat tartózkodtam gaz­dálkodó nagyszüleimnél, így az itt őrzött használati tárgyak régi ismerősként köszönnek vissza, a felhőtlen gyermekko­romat juttatják az eszembe. Én még láttam használat közben például a rocskát. Ami nekem természetes, arra itt mások rácsodálkoznak. A nagyszülői háznál morzsoltam kukoricát, s ha esetleg meguntuk, várat építettünk a csutkákból. Bár a múzeumfalu 40 éve nyitotta meg először kapuját, az elmúlt 20 évben is nagyon sok válto­záson ment keresztül, s ennek a látványos fejlődésnek köz­vetlen szemtanúja lehettem. Sokat sétálok a régi házak kö­zött, a csend, a végtelen nyu­galom felfrissít, az itteni bé­kesség pihentetően, üdítően hat rám, s olyankor jóleső ér­zéssel tölt el az is, hogy ebben a csodálatos múzeumfaluban az én húsz évem is benne van. KM-MML Nagyné Varga Katalin szerint az egészélet problémamegoldások sorozata. NYÍREGYHÁZA. Zenei pályára készült: kilenc évig járt a nyír­egyházi Zeneiskolába, zongo­rázni tanult, de az angol nyelv tanulása elterelte a muzikali­tástól, az üzleti szféra komoly világába. A12. sz. Általános Is­kola után a Zrínyi Ilona Gimná­zium következett, itt érettségi­zett angol tagozaton. Érettségi után a közgazdaságtudományi egyetemre jelentkezett, s ami­kor ez nem sikerült első neki­futásra, a konzervgyárban dol­gozott minőségellenőrként. I Annyira megtetszett neki a termelés, hogy ezt követően már Kertészeti és Élelmiszer- | ipari Egyetemre jelentkezett, és szerzett itt tartósítóipari ! mérnöki diplomát. Jött a családalapítás, jöttek a gyerekek, de a közgazdász pá­lya továbbra sem hagyta nyu­godni, ezért két gyerek mellett megszerezte ezt a diplomát is. Mérnök-közgazdász vég­zettséggel a konzervgyárban dolgozott, majd más iparágak­ba is belekóstolt: dolgozott a tejiparban, bankszektorban, építőiparban a víziközmű szolgáltatásban pénzügyi- és tervosztály vezetője volt. Amit ezeknek köszönhetett: széles rálátás, sok tapasztalat, új is­meretek. A gyerekek támaszt adtak- Ekkor írtak ki a megyei ipar­kamara gazdasági vezetői posztjára pályázatot, amelyre jelentkeztem. Elmentem az in­terjúkra, az esélytelenek nyu­galmával, mert azt hallottam, már meg van a várományos. Aztán én nyertem el a megbí­zatást, s elkezdtük a kamarát felépíteni, a csúcsidőszakban már 30 ezres tagság ügyét in­téztük. Az elismerés jele volt a me­gyei iparkamara titkárává ki­nevezése, 2000. november 1. óta ezen a poszton dolgozik. Új szemlélet meghonosítá­sával többet kellett nyújtani a vállalkozóknak, erősítve a szolgáltató szerepkört, hogy azt érezzék, amikor belépnek, hogy hathatós segítséget kap­nak a vállalkozói tevékenység viteléhez. - Voltak, és adódnak nehéz pillanatok, de én ezeket nem lehetetlen akadályokként élem meg - enged bepillan­tást hitvallásába. Úgy alakult, hogy a két gyerekkel egyedül maradtam, de nekem a két gyerek hatalmas erőt, támaszt adott. Ők mindig megértették: ahhoz, hogy ők nyugodtan ta­nulhassanak, ruházkodjanak, élhessenek, ahhoz nekem na­gyon sokat kell dolgoznom, és ezért a háttérben nagyon sokat segítettek.- Nehéz pillanatok? Ha az ember teszi a dolgát, akkor nincs ideje megrettenni, vagy elmélázni fölötte. Soha nem szerettem volna, hogy saj­náljanak valamiért is. Nekem apukám mondta mindig, hogy inkább irigyeljenek, mint saj­náljanak, s ehhez tartottam is magam. Mindig a megoldáso­kon gondolkodtam - ha úgy vesszük, az egész élet problé­mamegoldások sorozata. Van persze, hogy az ember néha úgy érzi, ez vagy az most nagyon rossz, de aztán jön a reggel, kisüt a Nap, jönnek a lehetőségek a megoldásra, csak észre kell venni, és meg­ragadni. KM-NYZS Nagyné Varga Katalin fotó: magánarchívum Megküzd a nyugodt percekért Talárt rejt a titkos gardrób FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Novák Mariann szerint a legfontosabb, hogy maximálisan hisz a termékeikben. Mátészalka. Miskolcon szüle­tett, három éves korában köl­tözött a családja Nagyecsedre, ahol az általános iskolát vé­gezte. A középiskolai évek Má­tészalkához, az Esze Tamás Gimnáziumhoz kötik, elvég­zése után két évet töltött Lon­donban. Elvégezte az IBS BABS szakát, majd 1999-ben az egye­temi kurzus részeként két szemesztert töltött el Rot­terdamban. 2001-ben közgaz­dász és marketing kommuni­kációs diplomát szerzett - ilyen szaktudással felvértezve veszi ki részét a családi vállalkozás vezetéséből. Zömmel Buda­pesten él és dolgozik, kisfia, Jack 6 éves, párja angol pilóta. Már az egyetemi évek alatt elkezdett dolgozni a családi vállalkozásban, jelenleg a No­bilis Zrt. kereskedelmi igazga­tójaként tevékenykedik. Egy átlagos napján, miután elindí­totta a gyereket az óvodába, nekilát a hozzá befutó hazai és nemzetközi megkeresések rendezésének: 14 európai or­szág cégeivel áll kapcsolatban, de szállítanak Japánba, Dél- Koreába és Tajvanba is. Ezeket koordinálja, ajánlatokat ad, szerződéseket köt, és ő foglal­kozik az új termékek csomago­lásával, s a cégarculattal is. Nemzetközi szintű céggé nőtte ki magát a családi vállal­kozás, rengeteg utazás, precíz időbeosztás mellett nem köny- nyű a napi harmónia, a lelki egyensúly megteremtése. Az iráni partnerek például koráb­ban rendszeresen hívták fel te­Novák Mariann lefonon vasárnap hajnal 5-kor, náluk ugyanis a csütörtök és péntek a „hétvége”, és szom­bat, vasárnap munkanap, de többször karácsonykor is rá­telefonáltak, hogy válaszoljon egy üzenetre. A lehetőség nem adódik újra- Emlékszem arra a napra, amikor beállították a telefo­nomra a céges levelezést. Ele­inte úgy éreztem, hogy rend­kívüli szabadságot ad. Bárhol intézhettem a dolgaimat, és ezt meg is tettem. E-maileket írtam a síliften ülve, a bicik­litúrán, a családi ebéd alatt. Nehéz kikapcsolni, a telefo­nomra éjjel-nappal érkeznek az e-mailek. Áz ausztrálok magyar idő szerint éjfél körül szokták küldeni a rendelé­seiket, a dél-koreaiak hajnal 3-kor. Volt egy olyan időszak, amikor felébredtem éjszaka, hogy válaszoljak ezekre az üzenetekre, de egy idő után j rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok szuperhős, és nekem is pihennem kell. Azóta korlá­tozom a telefonhasználatot - dacol a technikai vívmányok szorításával. A női vállalkozók számára a legnagyobb kihívás az egyen­súly megteremtése az üzlet és a család között. - Amikor a kisfiam hazajön az óvodából, már csak vele foglalkozok, s amikor kikapcsolódunk a pá- j rommal, próbálom félretenni a cég ügyeit. Ma már jobban megy a feladatok delegálása, nem igyekszem mindent én megcsinálni. Ennek ellenére egyszerre tudok telefonon be­szélni, e-mailt olvasni és be­osztani a feladatokat, hiszen a lehetőségek nem adódnak újra és újra, azonnal lépni kell. KM-NYZS Az igazság szolgálata mellett tett hitet-a hétköznapokban és a munkájában egyaránt. NYÍREGYHÁZA. - Bár a szűk csa­ládi körben nem volt ennek ha­gyománya, tizennégy-tizenöt éves koromban elhatároztam, hogy jogi egyetemre megyek - mesél a kezdetekről dr. Nyakó Zsuzsanna, akit bántott, ha másokat igazságtalanság ért, s a fejébe vette: ő az igazság szolgálata mellett tesz hitet - a hétköznapokban és a munká­jában is. Húsz éve, 1991-ben nevezték ki: az azóta eltelt két évtized első felét nyíregyházi városi bíróként töltötte, követ­kezett két év az Országos Igaz­ságszolgáltatási Tanács Hiva­talánál, 2003-ban pedig már a Szabolcs megyei bíróságra tért vissza, ahol 2004-től elnökhe­lyettes és szóvivő. Bíróként is aktív, így három olyan terüle­ten dolgozik, ami önmagában is egész embert kíván. Foglal­kozik az ügyfeleivel, a kollégá­ival és a sajtóval - számára ez így kerek egész.- Az ítélkezés magányos dolog - vallja hiszen egye­dül kell dönteni, ítéletet hoz­ni, és vállalni az ezzel járó felelősséget - szerinte aki erre nem képes, annak nem szabad erre a pályára jönnie. Ám ez önmagában kevés, úgy véli, a bírónak érzékenynek, empatikusnak, türelmesnek kell lennie. Tudni kell bánni az emberekkel, s elérni, hogy rend legyen a tárgyalóterem­ben - ennek érdekében a bíró beszélhet nagyon halkan, vagy fel is emelheti a hangját, s hogy mikor melyik a célravezető, azt az adott szituáció dönti el. A jó helyzetfelismerés és a gyors problémamegoldás ké­pességére szóvivőként is nagy szüksége van. Mivel soha nem tudhatja, hogy mikor kell egy-egy televíziónak nyi­latkoznia, mindig elegáns és „kamerakész”, de nem ta­gadja: néha vágyik arra, hogy felvegyen egy farmert és egy tornacipőt. Bírónak lenni az igazi siker Egy bírósági szóvivő trikóban nyilatkozva nem lehet hite­les - mondja, és megmutatja rejtett gardróbját, ami néhány alapruhadarabot rejt, így ha kell, felvehet egy zakót vagy magára öltheti a talárt. Nyakó Zsuzsanna fiatalon lett a me­gyei bíróság elnökhelyettese, így adódik a kérdés: mi jelenti számára a szakma csúcsát?- Bírónak lenni és ítélkez­ni az igazi siker, ami emellett van, az plusz lehetőség, amely inspirálja az embert - mondja. Szerinte ez az a hivatás, ahol a sikert meghatározni nem egy­szerű: szakmai szempontból öröm, ha a fellebbviteli bíró­ság az ő ítéletét hagyja hely­ben, emberileg sokat jelent, ha tudja, hogy egy döntéssel segí­teni tudott, de a saját mércéje az, amit nap mint nap magasra kell tennie és át kell ugrania. S hogy ez így is legyen, néha ki kell kapcsolnia. Ez sem mindig egyszerű, mert van, hogy az ügy bonyolul­tabb annál, mint hogy az iro­daajtóban „letegye”, de ha ez sikerül, a mozit és a színházat választja. Lányával együtt az Oscar-díjas filmek nagy rajon­gói, mostanában a musical-ek világát fedezték fel maguk­nak, ahonnan minden reggel egyenes út vezet vissza, az akták világába. km-sza FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Dr. Nyakó Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents