Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-13 / 291. szám

2011. DECEMBER 13., KEDD 14 Sikeres nők A sportos üzletasszony Sok férfi megirigyel­hetné azt a céltudatos­ságot, kitartást, amit Horváth Ági képvisel. nyíregyháza. Tipikusan an­nak a hölgynek a megteste­sítője, akit az elszántsága, az akaratereje túlsegít az esetle­ges holtpontokon. Mindkét végén égeti a gyertyát, pár­huzamosan több területen törekszik a maximumra. Pedig mindössze 31 esz­tendős. Remekül megérteti magát, hiszen négy idegen nyelvet beszél. Júniusban egy korszakhatárhoz érke­zett, akkor vette át ugyanis édesapjától, Horváth Jenőtől a generál-kivitelezésre, ingat­lanforgalmazásra, műanyag és alumínium nyílászárók gyártására, illetve fa nyílás­zárók és garázskapuk forgal­mazására szakodosott, több mint húsz esztendős múlttal rendelkező Nyír-Komplett Kft. ügyvezetői posztját. Nem töprengett azon, hogy elvál- lalja-e a megtisztelő pozíció betöltését, bátran ugrott fe­jest a mélyvízbe. A cégcso­port rutinos ügyvezetője, Zsatku László segíti a vállalat irányításában. Szerteágazó területek Ha csak abból indulunk ki, hogy megközelítőleg 200 munkavállalót alkalmaz a cég, már erre is illene az embert próbáló kitétel. Igenám, de mindez csak egy része Ági tar­talmas, mozgalmas minden­napjainak. Előzőleg egyéb­ként a közgazdasági egyetemi végzettség birtokában a Nyír- Komplettnél kereskedelmi és marketing területen serény­kedett. Az ominózus kft.-n kívül még két jól csengő nevű nyíregyházi étterem, a Café Rolling Rock és a Beck’s Pub&Restaurant, valamint a színvonalas sportkomple­xum, a D Center Fitness Club is a szárnyai alá tartozik. Fel­sorolni is hosszadalmas, hát még nap mint nap megfelelni a kihívásoknak. Teljesen más a profilja egy építőipari, keres­kedelmi és szolgáltató cégnek, mint egy vendéglátóipari egy­ségnek, vagy egy sportkomp­lexumnak. Ráadásul ezek mindegyike a saját területén komoly nívót képvisel. Ági elmondta, hogy a D Centert saját elhatározásából valósította meg, mivel szív­ügyének tekinti az egészséges életmódot, a testi, lelki kondí­ció megőrzését. Őszintén elis­meri, hogy nem könnyű ennyi szerteágazó területre odafi­gyelni, de nem is lehetetlen. Mindig is azt az álláspontot képviselte, hogy amennyiben a megfelelő pozíciókba meg­felelő (tisztességes, megbe­csült, hozzáértő, tulajdonosi szemlélettel rendelkező) em­bereket ültetnek, óriási terhe­ket képesek levenni a munka­adójuk válláról. Erre tökéletes példa a Nyír-Komplett Kft., ahol igen rátermett a felső vezetés. Hozzáfűzte: a vállal­kozásaik nyereségességét egy erre szakosodott hatékony­ságelemző munkatársuk fi­gyeli és elemzi rendszeresen. Sokrétű elfoglaltsága mellett igyekszik odafigyelni férjére is, akiben ideális társra lelt. Ági öt éves kisfia, Milán bűvöletében él. Mindezt sportos életmód mellett teszi, miközben ápolja a családi és baráti kapcsolata­it is. A sikeres nő nyíregyházi mintapéldája. km-ltl Horváth Ágnes fotó: magánarchIvum „Minden szerep én vagyok!” Horváth Margit úgy véli, minél több meghatá­rozó élményen van túl, annál jobb színésznő. nyíregyháza. A Csárdáskirály­nő Szilviája, az Üvegcipő Adel- je, a Vörös bál Mimije, a Száz év magány Ursulája. A Kabaré romlatlanul buja Sallyje, az Othello Gyulaházán hisztéri­kus színésznője, aki a Köze­lebb! Ann-jeként két férfi kö­zött vívódik - a kritikák szerint tökéletesebb alakítást nyújt­va, mint a világhírű filmben a szerepet játszó Julia Roberts. Horváth Margit A NŐ. Bújjon bárki bőrébe a színpadon, ala­kítson feleséget vagy szeretőt, legyen okos, vagy butácska, csábító vagy elcsábított, sze­rény vagy törtető, minden szerepében igazi nő. Több mint tíz évadon át játszott a Jókai színházban, később ötöt a Hevesi Sándor színházban, 1999 óta pedig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésznője. Rajong a városért - és a város viszont­szereti. Egyetlenegy oka lehet­ne annak, ha elhagyná Nyír­egyházát: a családja. - Ahhoz, hogy az adott szerep az enyém legyen, hogy birtokolhassam még a csendjét is, hogy ma­gammal vihessem a nézőket, hogy teljesen átadják magu­kat nekem, ahhoz meg kell élni a nagy szerelmet, a nagy csalódást, a szegénységet, a jólétet, de kell hozzá tragédia és boldogság is. Azt mondja, a szerepek mindig akkor találták meg, amikor az élete éppen ott tartott, ahol a szerepe szerint is tartania kellett.- Amikor a Csárdáskirálynő- ben Szilvia voltam, az életem­Horváth Margit ben is Szilvia voltam, most pe­dig néha azon kapom magam, hogy itthon is úgy viselkedem és beszélek, mint ahogy a Ko­kainfutárban Maria Kroll. Maga a varázslat Bár több mint két évtizede áll a színpadon estéről estére, Horváth Margit még mindig izgul egy-egy előadás előtt, és vannak olyan rituálék, ami­ket soha nem hagyna el. A kritikákat nem igazán szereti, és ha hibázik, azt napokig ci­peli magával. - Agyalós típus vagyok - meséli, s hozzáteszi: nem szereti, ha nem szeretik, s meg akar felelni mindenki­nek.- Tudom, hogy ez lehetet­len és ez szétfeszít. Állandó lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy otthon kell hagy­nom a férjemet és a lányomat Békéscsabán, miközben én itt vagyok, folyamatosan út köz­ben. Munkája és élete lemon­dásokkal jár - itt is és ott is. - De a színház minden egyes szereppel új oldalamat mu­tatja meg - saját magamnak - meséli. - Mert minden egyes darab kapcsán kiderül: ez is én vagyok. Olyan tulajdonsá­gaimat ismerem meg, amikről nem tudtam, hogy léteznek, s hogy azok az enyémek. Min­den szerep én vagyok, még akkor is, ha az nem mindig pozitív.- Ezekre ráébredni, ezeket megtapasztalni időnként ha­talmas eufória, máskor csön­des elgondolkodás, de minden esetben nagy élmény. És ha ezek látszanak a színpadon, ha én vagyok a civil Hugi, de közben őszinte vagyok és a néző is elhiszi, amit mutatni és mondani akarok, az maga a varázslat. km-sza Szeret csapatban dolgozni Nem köti gúzsba a kényszer A gyerekkora és a szak­mai sikerei is a Taka­rékpalotához kötik dr. Kokas Attilánét. NYÍREGYHÁZA. A pénzügyek is­meretét és szeretetét a gének­kel kaptam, s édesapámtól, aki a városi tanács pénzügyi osztályvezetőjeként szolgálta a várost és az embereket, meg­tanultam mások problémáját, legyen az kolléga vagy ügyfél, meghallgatni és a megoldás­ban segíteni nem teher, hanem misszió. - így fogalmazható meg egy hosszú mondatban dr. Kokas Attiláné életfilozófiája. Kislányként a Takarékpalota erkélyén üldögélve, kezében az Egri csillagokkal, a villa­mos csilingelését hallgatva, a zongoraórára készülve nem is sejtette, hogy ez az épület lesz az egyik fix pont az életében. A pályaválasztása egyértel­mű volt, azonban a Pénzügyi Technikum döntési helyzet elé is állította, a zongorázástól búcsúzott, ám a zeneszerete- te megmaradt. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola elvégzése után egy középiskolai fiúkol­légium gazdasági vezetője­ként kóstolt bele a szakmába, majd 1977-ben újra átlépte a „palota” ajtaját, s az OTP-ben végigjárta a ranglétra szinte minden fokát. Zongora és séta- Megismertem a munkafo­lyamatokat, szembesültem a feladatokkal, és kialakult a máig tartó lojalitásom. Soha nem voltak vezetői ambíció­im, amíg igazgató-helyettessé nem váltam, meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer rám bízzák a bank vezetését - me­séli. Mindössze 33 évesen lett egy 16 fős osztály vezetője. Dr. Kokas Attiláné FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Szeret csapatban dolgozni. Azt mondja: jó egy lépéssel mindig előrébb járni, de együtt vinni a zászlót, és közösen kitalálni, hogy mit és hogyan fognak csinálni. Kihívás pedig mindig volt, az elvárásoknak együtt kellett megfelelni. Egyedül nem lehet. - A megelégedett­séghez és a belső békéhez szükség volt két fix pontra. Negyven évi házasságra és egy munkahelyre, 34 éve. Mert amikor az ember biz­tonságban van, akkor össze- hangoltabban, jobb lélekkel tud figyelni a környezetében élőkre is - vallja az igazgató.- Hiszem, hogy a küldeté­sem: szeretni az embereket és segíteni rajtuk. Pontosan ezért addig soha nem mondok ne- j met egy kérésre, amíg azt nem érzem, hogy valóban mindent megtettem - említi. A mégis kimondott nemek, a legne­hezebb döntések után jólesik leülni a zongora mellé, sétálni a Zempléni hegyekben, feltöl­tődni a békés és biztonságot nyújtó családi körben. Három dolgot kívánt, har­monikus és hosszú családi éle­tet, amit a szülész-nőgyógyász férje oldalán megkapott, s két gyermeket, egy fiút és egy lányt. - Ezt is megadta a sors vagy a jóisten, Robi fiam és Ka­rolina lányom is sikeres, nem | csak ügyvédként, hanem ama­tőr színészként és fotósként is- mondja mosolyogva, s amikor 14 hónapos unokájáról mesél, teljesen elérzékenyül. A har­madik kívánság titok marad, addig is mindenre odafigyel, mindent -számon tart, mert a kollégáinak ez jelenti azt a biz­tonságot, amire mindenkinek szüksége van. km-bm Dr. Kokas Karolina fotó: racskó tibor Az elesettekért bár­hol, bármikor, bárkivel szembeszáll dr. Kokas Karolina. nyíregyháza. A „Szememmel látlak - életek és sorsok a pil­lanat tükrében” című kiállítása meglepte azokat is, akik azt hitték, már mindent láttak. Mosolyok, tekintetek, mozdu­latok az elesettek világából.- Mindig érzékenyen érin­tett, hogy van bennünk ide­genkedés azokkal szemben, akik zárt intézményben, zárt világban élnek, pedig nekik is vannak érzéseik, örömük és bánatuk, csak ezt már nem lát­juk - mondja arról, miért a fo­gyatékkal élőkről készült soro­zatából rendezte első tárlatát. Ha csak annyit sikerült elérnie a képeivel, hogy gondolkodás­ra késztette a szemlélőt, már megérte, ha pedig megértet­ték azt a rejtett üzenetet, hogy a zűrzavaros világban szükség van arra, hogy szelídebbé vál­janak a gondolatok, és néha megálljunk egymás mellett őszinte érdeklődéssel, akkor a szavak már nem is fontosak. Az itthon illata- Végtelenül felháborít az igaz­ságtalanság, ha a gyengéket, a segítségre szorulókat bántják. Értük bárhol, bárkivel, bármi­kor szembeszállók - és hangjá­ban ugyanazzal a szenvedél­lyel beszél az egyenlőségről, mint a pillanat művészetéről. Dr. Kokas Karolina azt mond­ja, otthonról, a szülői házból hozta az emberközeliséget, azt a hitet, hogy egyenlők va­gyunk a lehetőségekben is. Mindössze két ponton múlt, hogy nem nappali tagozaton végezte el a jogi egyetemet. Ma már nem bánja, mert hi­szi: semmi sem történik vé­letlenül az életben, minden­nek célja van. Nem lehet a dolgokat siettetni, az utat le­rövidíteni. Dolgozott irodán, egészségügyi intézményben, és Kecskeméten havonta egy héten át arra készült, jogász, ügyvédnő lesz: messze volt már a kislánykori stewardess álom. Amikor úgy érzi, hogy a jog, a határidők, a bürokrácia korlátok közé zárják, veszi a fényképezőgépet és néhány órára, egy hétvégére szabad­ságot ad önmagának, ilyenkor kikapcsol, feltöltődik.- Mára értettem meg azt is, hogy Nyíregyháza az én vá­rosom, hat lóval sem lehetne innen elvontatni, szükségem van az itthon illatára - említi a kötődéssel kapcsolatban, és persze vannak vágyak: csa­lád, gyerekek, egészségesen és kiegyensúlyozottan élni. - Ügyvéd vagyok, szeretem a szakmámat, az ügyfelek bi­zalma végtelenül fontos szá­momra.- A munkám biztonságot ad, a fotózás boldoggá tesz. Ha egyszer eljönne a választás pil­lanata, a racionalitást is figye­lembe véve, a szívemre fogok hallgatni - válaszol és sorol­ja, hol látható majd a tárlata, amit nagypapájának ajánlott, aki a belvárosi ház pincéjében gyönyörű képeket festett. Már tudja, hogy a következő kiállí­tásán mit szeretne megmutat­ni a világból és azon keresztül Kokas Karolina Eszterből. Nem köti gúzsba a kényszer, azt ígéri, emberléptékű, ember- központú lesz. A pillanatfelvé­telek között pedig a jog segít neki harcolni az igazságért, az emberért. km-bm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents