Kelet Magyarország, 2011. október (68. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-04 / 232. szám

2011. OKTÓBER 4.. KEDD Kultúra 11 Nemcsak a húszéveseké... nyíregyháza. Több mint 20 éves hagyományt követve a Váci Mihály Kulturális, Mű­vészeti és Gyermekcentrum Alvégesi Művelődési Háza idén is megrendezi „ Nem csak a húszéveseké a világ” című rendezvényét ma 9 órától az Idősek Világnapja rendezvény- sorozatához kapcsolódva. A nyugdíjasokat érintő törvé­nyi-jogszabályi változásokról dr. Krizsai Anita, Nyíregyháza Szociális Osztályának vezetője beszél, majd kulturális bemu­tató következik Nyíregyháza és térsége nyugdíjas klubjai­nak részvételével, Gyuka Fe­renc fotókiállítása pedig 13.30 órakor nyílik.-ÉLŐ KONCERT Takács Nikolas is fellépett a demecseri Káposztás Napok rendezvénysorozatán. FOTÓ: RACSKÓ TIBOR A kultúrával lázadó akarat ünnepe Az eleven színházi lélegzethez eredeti szerzőktől való darabok is kellenek. NYÍREGYHÁZA. A Móricz Zsíg- mond Színház önálló társu­latának 30 éves ünnepén, a Tirpákia Tündérkert című ősbemutató előadás előtt, szeptember 24-én hangzott el Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora jubileumi kö­szöntője. Ezt közöljük az aláb­biakban. „Amikor 1790-ben Kele­men László Ráday Pál gróf se­gítségével Budapesten meg­szervezte az első magyar szín- társulatot, Nyíregyházán nem­hogy színjátszó közösség, avagy színpadi előadásokra alkalmas épület, de még a mai értelemben vett kultúra is alig volt. Csak négy éve kapott a város mezővárosi rangot, és éppen harminchét éve indul­tak el Békésből és a Felvidékről a tirpákok, hogy benépesítsék a törökdúlás és a kuruc moz­galmak után csaknem halott várost és környékét. Lovaikat, barmaikat hajtva éppen hogy letelepedtek a várost övező homokbuckákon. Előbb háza­kat, ólakat, kerítéseket kellett építeniük, és csak ezután kezd­hették megszervezni kulturális életüket. Addig a betlehemi jászol és a vallásos ünnepek jelentették számukra a drama­turgiát. Színházukat majd csak 1894-ben fogják felépítem. 1790-ben, tehát 104 év volt Budapest és Nyíregyháza tá­volsága. Ez ma már mindössze 2-2 és fél óra. Mindkét város­ban 2011-et írnak. És magyar időt írnak. S hogy ez így lehet, abban óriási szerepe van a vá­rosban már 1831-ben elindult színjátszásnak, a remek kő­színháznak és a 30 éve önálló társulatnak. Tirpák, magyar, zsidó, német, ruszin, cigány arcok, akaratok formálták ezt a várost és emeltek fel olyan nagyságokat a magyar és az egyetemes kultúra színpadára, mint az író Krúdy Gyula, az or­vos és muzeológus Jósa And­rás vagy a cigányzenész Sáray Elemér. Az 1894. február 6-án ava­tott Kőszínház pedig a forron­gó, az új gondolatok, az élet- és a társadalomelemzés egyik legfontosabb fókusza lett. A szívszorító akarat megteste­sülése, hogyan lehet kitömi a porból, a homokból, kilátszani az Isten háta mögül. Nyíregy­házán az első görög színházak nagyszerűsége épült újjá. Eredeti szerzők Ám egy szilárd és erős kő- színházba sem elég csupán a külföld drámaíró óriásainak: Szophoklésznak, Shakespeare- nek, Ibsennek, Csehovnak, Beckettnek a lehelete, hogy életre keltse. Az eleven színhá­zi lélegzethez eredeti, a magyar világról szóló és magyarországi szerzőktől való darabok is kel­Itt mindenki magára vagy az emlékeire fog ismerni egy kicsit lenek. Ezért hatalmas jelen­tőségű és méltó ünnep a mai. Szabolcs, Szatmár és Bereg tér­ségének, és Nyíregyháza város­ának a legtisztább arcát mutatja fel. A kultúrával lázadó akarat és az önfelmutatás ünnepét. Az itt rövidesen elkezdődő, a Szabolcsi írók Társasága és a Vörös Postakocsi szerzőivel íra­tott darab a színház előtörténe­téről, Nyíregyháza múltjáról, játékairól, álmairól szól majd, félmagasban lebegve a való­ság és a képzelet között. Igazi nyírségi, nyíregyházi atmosz­férában. A dráma képzeletbeli vagy valóságos nyíregyházi világában mindenki magára vagy az emlékeire fog ismerni egy kicsit. Miközben Szindbád hajóján ring majd a szerzőkkel és a színművészekkel együtt ennek a színpadnak és néző­térnek a fedélzetén. Köszönet a közreműködőknek Illesse köszönet valamennyi közreműködő munkáját, az ötletet adó színházigazgató­ét, a szerzőkét, akik Móricz, Krúdy, Ratkó József, Balázs József után eredeti nyírsé­gi produkciót alkottak meg. Onder Csaba és Antal Balázs mellett szóljon a köszönet a Vörös Postakocsi és a Szabol­csi írók Társasága többi alko­tójának is. Akiket drámaírói közösséggé tömörített a mű létrehozásának öröme. Kö­szönet a színművészeknek is, FOTÓ: BALÁZS ATTILA akik rövidesen a ’20-as évek jellegzetes nyíregyházi arca­iba öltöznek majd. És köszö­net Önöknek, a mostani és a valahai városlakóknak, akik ezt a Kőszínházat és ezt a drá­mát igazából létrehozták, és élik, formálják ma is, a kezük­kel és a szellemükkel. És most közösen kérjük meg Kelemen Lászlót, hogy oda­fenn, az égi, nagy színházban csendesítse el a nézőteret. Hogy minden Nyíregyháza ar­cára kíváncsi lélek odafönt - és természetesen idelenn is - tisz­tábban hallhassa és érthesse Tirpákország fővárosának az e drámába foglalt szívdobba­násait, üzenetét. Méltó ünnep­lést, jó szórakozást kívánok!” nincs apukám, anyukám” A Kokainfutárban minden és mindenki torzó fotó: balázs attila A Zene világnapi hangverseny pillanatai FOTÓ: A SZERZŐ Segít, hogy az emberek megértsék egymást „Nekem Tasnádi István antihősei valamen­nyien életük csődjéről vallanak. NYÍREGYHÁZA. Amikor a pla­fon is padló és amikor a padló is plafon, a panelházban ten­gődő páriák Görögországban sem tudnak mit kezdeni ma­gukkal. A szakadozott histó­ria széttartó cselekményszálai önironizáló módon tartanak a Semmibe. A pokolba. Vallomások a csődről Tasnádi István 1996-ban be­mutatott, „tragikus extrava­gancia” műfaji megjelöléssel ellátott alkotása két egységre bomlik. A Krúdy Kamarában egy részben játszott darabot a „bősz posztmodern ködöket” oszlató Narrátor többszöri megjelenése tagolja. A tragi­komédia első nyolcvan percé­ben egy társasház összezsúfolt lakói mindennapjainak kale­idoszkópszerű rajzát kapjuk. Az egymás mellett-felett-alatt vegetáló családok és nemzedé­kek kisszerű életének töredé­keiből kirajzolódik a „minden lakáshoz saját vízórát” szellemi horizontja. Tasnádi (anti)hősei csehovias dialógusokban nyi­latkoznak meg: valamennyien életük csődjéről vallanak. Az író szószátyársággal beszélteti őket. Az áradó jellegtelensé- get az előadás csip-csup ügyek felnagyításával, s az alakok elrajzolásával igyekszik hang­súlyozni. Tasnádi iróniába mártott reménytelenségét a rendező, Kovács Dániel a sze­replők többségének túldimen- zionálása árán erősíti meg. Önmagába zárt világ A publikum számára az előadás akkor vesz lendületet, amidőn megjelenik a panellakokat gö­rögországi kirándulásra invi­táló Maria, illetve amikor Xan- tippe, a filozófus elveszti édes­apját. (Ekkor hangzik el - amo­lyan értékelegyítő gesztusként - az ismert Kiss Mányi-sláger, a „Jaj, de jó a habos sütemény”. Ennek második strófája, a „Ne­kem nincs apukám, anyukám” kezdetű rész így kap értelmet.) A cselekmény innentől meg­lódul, s jut el a kokaincsem­pészet fordulatain keresztül a pokoli végkifejletig. Kovács Dániel rendező a díszlettervező Boros Lőrinc segítségével erős gesztusok­kal hangsúlyozza az önma­gába zárt, személyiségtorzító panelvilágot. A Kokainfutár­ban minden és mindenki tor­zó, a személyek és esemé­nyek önmaguk ellentétébe fordulnak. Tasnádi néhol túl­írt, a klasszikus művek verses prológusait parafrazáló vilá­gát Kovács Dániel tragédia és paródia között lebegteti. Ez a posztmodern megfoghatat­lanság magyarázza a felhasz­nált elemek heterogenitását. Elbizonytalanított világ A Kokainfutár gyakran szét­futó, koherencia után kiáltó mondataiba csak erős színé­szi jelenlét hozhat életet. így Cserna Antal az őrületközeli állapot markáns vonásaival jellemzi a világban eligazodni képtelen filozófust, míg Hor­váth László Attila a kiégett, s Norbi (Horváth Sebestyén Sándor) iránt vonzódó nő­gyógyászt, Tóth Károly és Kameniczky László a gyerek­ként viselkedő nyugdíjasokat, Gerle Andrea és Vicéi Zsolt a házasságba belefulladt szülő­ket állítja elénk. Rák Zoltán a stricivé lett Fiú, Budai Zsófi a megcsalt Lány, Horváth Mar­git pedig a démoni Maria Kroll szerepében nyújt emlékezetes alakítást. Barta Éva bajuszos Narrátorként mintha maga képviselné a világ kiismerhe- tetlenségét. (Az elbizonyta­lanítást fokozza a professzor neve is: Xantippé egykor Szók­ratész házsártos felesége volt.) Tasnádi nehezen kibonta­kozó darabja szomorú látlelet arról a pitiáner életről, amely­ben a plafon is padló és a pad­ló is plafon. KARÁDI ZSOLT Mindenkinek fontos a zene. Igaz, hogy ahá- nyan vagyunk, annyi fajta zenét kedvelünk. kisvárqa. Október l-jén dél­után Kisvárdán a Rétközi Múzeumban a Weiner Leó Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola művésztanárai és tanít­ványaik adtak szépszámú lel­kes közönség előtt nagyszerű hangversenyt. Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdemé­nyezésére és javaslatára az UNESCO 1975-ben október l-jét a Zene világnapjává nyil­vánította. Azóta a világ minden pont­ján ezen a napon különös figyelmet szentelnek a cso­dának, amit zenének hívnak. Az idén már 36. alkalommal ünnepeltük a Zene világnap­ját. A zene az emberek leg­mélyebb érzéseit és legszebb reményeit juttatja kifejezés­re. A világhírű művész az első világnap tiszteletére írott kö­szöntőjében többek között a következőket olvashatjuk: „A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az em­berek ma is megértsék egy­mást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de meg­erősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, ame­lyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának....” VINCZE PÉTER Bábelőadások a népmese napján tanuljunk egymástól!” TISZAVASVÁRI, „Beszéljünk egy­mással, tanuljunk egymástól!” mottóval az Őszi Könyvtári Na­pok országos rendezvénysoro­zatához kapcsolódva október 3-9. között érdekes progra­mokkal várják az érdeklődőket a tiszavasvári városi könyvtár­ban. Ma 17 órától Fejős Éva, a népszerű írónő lesz a könyvtár vendége: „Regényes találko­zás Fejős Évával” címmel író­olvasó találkozóra várják az érdeklődőket. Október 5-én a Baba-Mama Klub foglalkozá­sának témája: „Játékos tanu­lás”, előadók: Nagyné Lakatos Éva pszichológus, Mészáros Lászlóné, a Csivitke Családi Napközi vezetője. Október 6-án informatikai vetélkedő keretében mérhetik össze tu­dásukat a 5. és 6. osztályos di­ákok, s a csapatok segítői. Minden gyerek részt vehet abban az él­ményben, amit úgy nevezünk, hogy egy siker létrehozása. kisvárda. Szeptember 30-án délután egy rendhagyó prog­ramra invitáltak mindenkit a Népmese Napján a Kisvárdai Városi Könyvtárba: ekkor tartotta meg első nyüvános bemutatóját a Megellai Ka­talin által vezetett anarcsi Kalamona Bábcsoport. „Mai világunkban a gyerekek a va­lóságból átmennek a virtuális tér felé. A gyerekkor attól iga­zi gyerekkor, hogy a gyermek aktív résztvevője a világ for­málásának. Maga a bábtech­nika nem csupán arról szól, hogy „csak” szépen eljátszok a bábokkal, hanem kezdődik a bábkészítéssel, a kreativitás­sal. Minden gyerek részt vehet abban az élményben, amit úgy nevezünk, hogy egy siker létrehozása. Ehhez nyújtunk mi ma segítséget!”, mondta el megnyitójában Szivák Gábor könyvtárigazgató. A Kalamona Bábcsoport három mesejáté­kot mutatott be nagy siker­rel, majd a résztvevőknek bemutatták bábjaikat, a bábo­sok válaszoltak a feltett kér­désekre, a vállalkozóbb ked­vűek pedig a paraván mögött tették próbára tudásukat. VINCZE PÉTER Boldog arcok fotó: a szerző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents