Kelet Magyarország, 2011. október (68. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-22 / 248. szám

2011. OKTÓBER 22„ SZOMBAT KELET Háttér 3 Nem kapott hivatalos értesítést a férje ha­láláról-a saját test­vérétől tudta meg, mi történt. Budapest. Maiéter Pál özve­gye a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagjaként egyike volt azoknak, akik kö­vetelték az ötvenhatos már­tírok rehabilitálását és méltó eltemetését. Gyenes Judith ma az 1956-os Magyar Forra­dalom Történetének Doku­mentációs Kutatóintézetének munkatársa. Férjével kapcso­latos emlékeiről kérdeztük. Mikor találkozhatott utoljára Maiéter Pállal? gyenes juditM: Sokszor gondolok arra, jobb lett volna, ha minket is elvisznek Snagovba, mert akkor a fér­jem mellett tölthettem volna azokat a hónapokat, melye­ket még a sors engedélyezett számára, de sajnálatomra ez nem így történt. Az elmúlt évtizedekben és az azóta felszínre kerültek csak meg­erősítették bennem hogy Maiéter Pál iránt különös gyűlölet élt rabtartóiban. Ezt bizonyítja a levélváltási enge­délyek, a beszélők megtaga­dása. 1957 májusában adtak engedélyt arra, hogy beszél­hessek a férjemmel, és akkor láttam utoljára, a kivégzése előtt több mint egy évvel. Nem tudhatott meg semmit sem a tériéről? Azt sem, hogy közben ml történik a bírósági tárgyalásokon? GYENES JUDITH: Kirendelt ügyvéd lehetett csak jelen a tárgyaláson, akit kéthe­tente felkerestem, de ő sem adhatott semmiféle felvilá­gosítást. Közben kitettek a lakásomból, a munkahelyem­ről, az egyetemről, és ezt kö­vetően egy hattagú családdal éltem társbérletben tizenhat éven keresztül. Maiéter Pált a forradalom alatt honvédelmi miniszterré nevezték ki. 1956. november 3-án a szovjet vezetéssel tárgyaló magyar katonai delegáció vezetőiéként a tököli szovjet bázison a tár­gyalás folytatására érkezett küldöttség többi tagiával együtt Szeröv tábornok, a KGB vezetőle letartóztatta. A Nagy Imre-perben halálra ítélték, és1958. Június 16-án kivégez­ték. A férje haláláról kapott hivatalos értesítést? GYENES JUDITH: Nem. 1958. június 17-én reggel, munkába indulás előtt csengettek, és az ajtóban feketében ott állt a testvérem és a sógorom. Hirtelen nem is tudtam hova tenni, hogy abban a korai órában mit akarnak. Belső önvédelemből sorra mond­tam az egész családot, hogy kivel van baj, s csak legutol­jára az uram nevét, s akkor bólintottak. Önvédelem volt az is, hogy ez nem lehet igaz, valami kiszivárgott volna a titkolódzás ellené­re is, ha erre készülnek. A testvéremék is a rádióból tudták meg a hírt, taxit hívtak és kérték a vezetőt, siessen, hogy ne mástól ér­tesüljek férjem kivégzéséről. A taxis pedig a kormányra ejtette a fejét, úgy zokogott. Én nem vagyok hisztériás al­kat, a sokk egy ideig azonban nem múlt el. Reméltem, hit­tem: nem igaz, hogy a férjem már nem él. Hány embert vittek ki a Szovjetunióba, akikről úgy tudták, hogy már nem élnek, és egyszer csak visszajöttek. Gimes Miklós élettársa keresett meg, aki­nek azt mondták, Maiéter Pál Gyenes Judith elbúcsúzhatott a feleségétől, de az ő férje ezt nem kérte. Egyik állítás sem volt igaz, ez is csak egy hazugság volt az addigi és a későbbi sok száz közül. Tovább kellett élni a férje nélkül... GYENES JUDITH: A Gyenes Judith néven még alkalmi munkákból élhettem, de ahová több személyes adat kellett, ott Maiéter Pálné né­ven már lehetetlenné vált az elhelyezkedésem. Száműzött lettem a saját hazámban. Végső elkeseredésemben levelet írtam Kádár Jánosnak, kérdeztem a párt álláspont­ja-e, hogy nekem a létmini­mumhoz sincs jogom? Azt vártam, hogy megírják: nem, erről szó nincs, én pedig majd ezt a levelet felmutat­hatom elhelyezkedéskor. De egyáltalán nem válaszoltak, csak egy sajtpapír került a postaládába azzal, hogy állás ügyében keressem fel a cédu­lán megnevezettet a Kerepesi temetőben. Az ön helyzetében ezt gondo­lom meglehetősen ijesztőnek találta. gyenes Judith: Valóban, rémisztőnek találtam, az is megfordult a fejemben, hogy ha elmegyek, talán ki sem jöhetek többé onnan. A szükség nagy úr, nem akar­tam éhezni, így elmentem a nevezett munkaügyeshez, aki kiközvetített a Farkasréti temetőbe, ahol segédmun­kás lehettem. Utólag tudtam meg a temető főkertészétől, hogy egy MSZMP szabad- pártnapon, ahol Kádár János is megjelent, kettőjük beszélgetésében őt kérte meg arra, hogy alkalmazzanak. Őszintén szólva az, hogy NAGY JÓZSEF jozsef.nagy@inform.hu FOTÓ: BULLA BEA min mentem keresztül, hogy mit dolgozhattam, mit nem, hogy hogyan viselkedtek ve­lem, az mind nem számított, az életemben a legfontosabb helye az ítélet végrehajtásáig férjem körül történteknek, majd az emlékének őrzése ápolása volt. Az exhumálás és az újrate­metés Ismét felelevenítette a21956-os forradalom után történt megtorlás személyes emlékeit. GYENES JUDITH: Az exhumálás megrázó volt számomra, de egyben elkerülhetetlen, látni a majd kétméteres, a ládában alig elfért csontvázát, azono­sítani a snájdig, kedves, okos férjemmel. Egy Erdélyben ka­pott lőtt seb a lapockáján ha­gyott örökös nyomot, a heget nem volt nehéz felismerni... C INTERJÚ: Gyenes Judith-tal, Maiéter Pál özvegyével „Száműzött lettem a hazámban” Rendhagyó történelem- órát tartott az ’56-os események résztvevője. NYÍREGYHÁZA. Az állattan tan­szék nyugalmazott főiskolai tanára, dr. Legány András tar­tott rögtönzött történelemórát a Kodály Zoltán Általános Is­kola dísztermében. Volt is mit mesélnie az összegyűlt nyír­egyházi diákseregnek, hiszen az elbeszélő aktív résztvevője volt az 1956-os forradalom eseményeinek: egyetemi éveit töltötte Budapesten. Minden rezdüléséből érezni lehetett: büszke arra, hogy ő is része­se volt a magyar történelem sokszor félremagyarázott, de bizonyosan egyik legmeghatá­rozóbb pillanatának.- Diáktársaimmal együtt saját fülemmel hallgattam végig, ahogy Sinkovits Imre a Petőfi szobor talapzatánál szavalta a Nemzeti dalt. A ref­rént a vers végén már együtt harsogtuk vele - mesélte a forradalmi pillanatot.- Kapcsold le a csillagot, fogyasztja az áramot! - ilyen és ehhez hasonló rigmusokat kiabált dr. Legány András és Dr. Legány András FOTÓ: RACSKÓ TIBOR az őt magával ragadó tömeg, miközben szovjet egyenruhá­kat hajigáltak a levegőbe. A fi­atalos lendület egészen a Ma­gyar Rádió épületéig tartott, ott ugyanis egy ÁVO-s katona fegyvere sebet ejtett a vállán, így a közeli Klinikákon töltöt­te el az elkövetkező napokat. A kórház ablakából figyelte a bevonuló, szovjet T-34-es tankokat. A szuggesztív, érdekes elő­adás végén dr. Legány András igyekezett felhívni minden diák figyelmét arra, hogy az 1956-os eseményeknek a nem­zeti emlékezet részeként kell fennmaradnia, és a nemzeti összetartás fontosságára hívta fel a figyelmet. km-tg Emléktáblával tisztelegnek az hősiessége előtt NYÍREGYHÁZA. A Városvédő Egyesület bábáskodása mel- I lett Hegedűs István emléktáb­lájának elkészítését Komiszár Dénes helytörténész kezde­ményezte. Vasárnap 13 órakor avatják fel a nyíregyházi kötődésű ’56- os mártír tiszteletére állítandó emléktáblát a Rákóczi utca 22. számú ház falán. A ceremóni­án emlékező beszédet mond egykori sporttársa, Szondy István olimpiai és világbajnok öttusázó. Folyamatban van Hegedűs István fővárosi sírjá- I nak védetté nyilvánítása, km NÉZŐPONT Nyéki Zsolt Csönd, s '56 F elemelő érzés, ha egy nemzet olyan hőstettet hajt végre, amely előtt az egész világ fenntartás nélkül fejet hajt. A világ legnagyobb hadserege ellen fegyvert fogni, és harcolni függetlenségért, szabadsá­gért, elképesztően nagy és bátor tett. Tartást ad olyan nemzethez tartozni, amely nyomasztó túlerővel szem­ben is ilyen eszmékért állt ki, ha kellett, a tankok elé. A világ elképedt ámulattal és képmutató tétlenséggel nézte, hogy egy jobb sorsra érdemes, kivéreztetett kis ország miként ad leckét a rettegett, a Föld hatodát egyedül birtokló, világuralmi mámorban úszó birodalom­nak. A magyar szabadsághar­cosok kínos perceket okoztak a nagyhatalmi politikusok­nak is, szembesítve őket a ténnyel, hogy a demokrácia addig fontos számukra, míg az érte vívott harc nekik nem jelent kockázatot. Október 23. - a nap fennkölt büszkesége elválaszthatatlan a szomorúságtól, s nem csak a forradalom gyors, barbárian kegyetlen eltiprása miatt. Európa csendes, újra csendes volt akkor is, amikor az idegen hatalom árnyékában új dik­tatúra csontosodott meg, és tobzódott akasztófák tövében. A konszolidáció jegyében pedig nagy fekete autó helyett a kis fehér Zsiguli vitte el azt, aki demokráciáért, szabad választásokért kiáltott. Olyan alapvető jogokért, melyekért 55 évvel ezelőtt életüket adták a forradalmárok. Szomorú az is, hogy amikor ez a diktatúra is megdőlt, sen­ki nem szembesült és senki nem szembesített az ’56-ot kö­vető rémtettek miatt. Kényel­metlen, rendezetlen hagyaték ez, bármennyire is kézenfekvő mentség a térben és időben mért távolság - hiszen Képíró Sándor pere a bizonyíték rá: vannak bűnök, amelyek nem évülhetnek el. Sokan tartoz­nak még sokaknak, legkeve­sebb egy bocsánatkéréssel. nyekl@lnform.hu MMrHÁIWlH Hol található Tomasovszky András és Szilágyi László díszsírhelye? a, A Kossuth téren b, Az Északi temetőben c, A Hősök terén d, A Hősök temetőjében A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. C MEGKÉRDEZTÜK: Önnek mit üzennek az 1956-os események? TAKÁCS LEVENTE: Az POCZKODI ELIZABETH: SZŰCS MÁTÉ: A szov­akkori hatalom ellan Másképpen oktatják ma Jetek ellen ragadtunk fogtak össze. az eseményeket. fegyvert. PACZA ANDRÁS Példa- ERDŐS ZOLTÁN: Nem GADNAI ATTILA: értékű összefogásról volt hasztalan a fórra- Külföldről nem érkezett beszélhetünk. dalom. Igazi segítség. Takács Levente a szüleitől, illetve az iskolapadban in­formálódott az akkori esemé­nyekről. - A politikai hatalom elleni összefogás a fő mon­danivalója a forradalomnak. Poczkodi Elizabeth hallott már róla, hogy az 1956-os esemé­nyeket különböző korban kü­lönböző módon oktatták. - Mi már forradalomként tanultuk, de a szüleim generációjának még ellenforradalomként kellett oktatni ugyanazokat az eseményeket. Szűcs Máté a szovjet elnyomás elleni meg­mozdulásnak véli az 1956-os történéseket. - Akkoriban mindent a Szovjetunió nyo­mására kellett végrehajtani, ennek akartak véget vetni a magyarok. Sajnos, az oro­szok nem vonultak ki végleg az országból. Pacza András a nemzeti összefogást emeli ki. - Egy célért fogtak össze a magyarok. Bár a forradalmat végül leverték, de a megtorlás után valamivel puhább dikta­túra következett. Erdős Zoltán szerint nem volt hasztalan az akkori emberek erőfeszíté­se. - Nagyon sok tekintetben példaértékű hozzáállást ta­núsítottak az akkoriak. Gadnai Attilának „friss” emlékei van­nak, hisz nemrég érettségi­zett. - Az idegen elnyomás el­len fogtak össze a magyarok, talán ha külföldről is érkezik segítség, nagyobb sikert ér­hettünk volna el.-KOSZORÚZTAK A volt ÁVO-s épület falán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg pénteken az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulói. FOTÓ: SIPEKI PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents