Kelet Magyarország, 2011. augusztus (68. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-19 / 194. szám

2011. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK 8 Fórum KELET Szentesi Lászlóné, rakamazl olvasónktól: 99 otthon van. ISMERETLEN A mosoly apró fény a lélek , ablakán, mely jelzi, hogy a szív Paronai Andrásné sóstóhegy. 1973-ban költöz­tek Sóstóhegyre, azonnal megrendelték a Keletet. Előt­te a szüleinél laktak, ők is elő­fizetői voltak a lapnak.- A Nyírségi Nyomdában dolgoztam könyvkötőként, innen is van többek között a betűk szeretete. Később a MEZŐGÉP-hez kerültem, on­nan jöttem nyugdíjba. Sza­badidőmben sokat olvasok, de csak kalandos regényeket. A krimiket nem szeretem, a televízióban sem nézem az olyan filmeket. Járok a „tir­pák énekkarba”, nagyon sok helyen énekeltünk már az országban, szeretek énekel­ni. Ezen kívül tagja vagyok a Városmajori Örökzöld Egye­sületnek. Sok barátnő vesz körül. Hála Istennek, szép és jó családom van (két fiam és négy unokám), gyakran jár­nak haza, segítenek a ház kö­rüli munkákban. Van egy kis kertecském, megtermelem a számomra szükséges zöld­ségféléket. Reggel már 5 órakor a pos­taládámban van az újság, ha felkelek, az az első, hogy be­hozom, és elejétől a végéig elolvasom. Az első oldallal kezdem, érdekel a politika. Szeretem az olvasói levele­ket, a régi fényképeket. Meg­nézem a gyászhíreket, innen tudom meg, ha egy-egy ked­ves ismerősöm elmegy. Min­dig kimegyek a temetésükre, megadom nekik az utolsó tiszteletet. Mindent áttanul­mányozok, még a sport oldalt is, bár nem nagyok értek hoz­zá. Örültem, amikor a napok­ban a szomszéd fiúcskáról lát­tam fotót. A megyei sikerek engem is érdekelnek. Jókat nevetek a csattanós vicceken. Összességében jónak tar­tom a lapot, mindent megta­lálok benne, ami engem érde­kel, örülök a Kiskert oldalnak, a rajta található tanácsoknak, ötleteknek. Az ajándékcso­magot köszönöm, munká­jukhoz további sikert és jó egészséget kívánok - mondta Paronai Andrásné. 9 LAKÓHELYEM -1 Ön is lehet szerkesztő! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy tele­püléseinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a »lakóhelyem' aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját települé­sükről szóló híreket. A Szabolcs Ontine-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak. Eredetileg egyik törzsről kapta a nevét, így a falu a XI. század elejé­nél nem keletkezhetett később. d) Kérsemjén « ŐSMAGYAR A fehérgyarmati Paja Tamás ősmagyar harci díszben. FOTÓ: E NAGY ISTVÁN Látszat és valóság Milyen ünnep is augusztus 20-a? Lassan ideje elgondol­kozni rajta, mert nyakamba liheg már, s nem tudom még, mit kezdjek vele e rohanó vi­lág labirintusában! Valahogy nekem nem az új kenyér, az államalapítás, hanem a napjaink gondjai kavarog­nak a fejemben. Olyan ez, mint a sziszegő szappan! Tudom, hogy csak elfedi a szagokat, s nem szünteti meg. Mégis ringatom magam a hamis hitben, hogy jó ez a fürdés helyett! A színésztől is azt várom, ha megszólal civilben, hogy a legutóbb látott szerepe szerint tegye meg. Az írótól meg azt, hogy beszéljen is úgy, mintha írna. A politikustól meg azt, oldja meg az én problémámat he­lyettem, mert ezért „válasz­tottam” meg, s kapja érte a sok pénzt. Szóval, ne feledd, nem az a lényeg, amiről az írás szól, hanem ami felépül benned olvasván a sorokat. Ma 2011. augusztus 20-án, az ünnep nekem hétközna­pokat, hétköznapi gondokat jelent, s nem akarom, hogy a látszat elfedje a valóságot. N. MIHÁLY mm.-SPANYOL TÁNC A dögéi nyugdíjasok egy tüzes spanyol tánccal léptek fel a mezőladányi nyugdíjasgálán. fotó: erdélyi tamás Osztálytalálkozót szervezünk Harmincöt éve nem látott osztálytársakat keresek! 1976-ban végeztünk Nyír­egyházán, a Kereskedelmi Iskolában, Ill/e (Fehér tanár úr) osztályában. Keresem Ungvári Anikót, Sipeki Fe­rencet, Bojer Piroskát, Nagy Editet, Fenyvesi Máriát és a többieket is. Ha magatokra ismertek, kérlek hívjatok fel, osztálytalálkozót szerveznék. Aki esetleg tud róluk valamit, értesítsen a 06-70/779-7349, vagy a 06-42/715-356 telefon­számon. NÉV, CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Viharos időben gyakran van áramszünet FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Az éltető kenyér Beleérnek a vezetékbe a fák Gyermekkoromban a nagy- szüleim mindig azt mondták: „ha kenyér van, minden van”. Tisztelték a kenyeret, hiszen tudták, hogy mennyi munka és verejték van abban, amíg a kis búzaszemből illa­tos kenyér lesz. Magvetés ide­jén a nagyapám megállt a föld végében, keresztet vetett, és Istentől erőt kért magának és áldást a termésre. Majd vál­lára vette a zsákot és kaszáló mozdulattal szórta a mago­kat. Naponta gyönyörködött a növekvő búzában, és sze­meivel végigsimogatta a szél borzolta táblát. Mi, gyerekek, pedig gyönyörű csokrokat szedtünk a benne megbúvó pipacsból, búzavirágból és konkolyból. Néha rátaláltunk egy-egy kettős kalászra, ami a mondás szerint szerencsét hoz. Mi pedig hittünk benne. Aztán eljött Péter-Pál napja, amikor felszakadt a búza töve, és kezdetét vette az aratás. A család apraja-nagyja részt vett benne. Kaszálás, marokszedés, kévekötö­zés, és keresztrakás: ezt Nyíregyházán, a Kórház ut­cában az elültetett fák már annyira megnőttek, hogy beleérnek az elektromos vezetékbe. Ezt már több­ször jeleztük az illetékesek­mind egyszerre meg kellett csinálni. Akkor még nem találták fel a hőségriadót, pedig igazán perzselt a nap. Természetes volt, hiszen nyár van. Aratás után házhoz ment a cséplőgép, és a szomszédok kalákában mindenkinek ki­csépelték a búzát. Nekünk ez újabb játéklehetőség volt, hi­szen olyan jól lehetett ugrálni a friss szalmában. Telemen­tünk törekkel, vakaróztunk, és el volt intézve. A búzát nagyapa átvitte a szomszéd falu malmába megőrölni, és nagymama megsüthette az új kenyeret. Úgy fogta, mint egy csodát, keresztet rajzolt rá a késsel, és csak azután vágta fel. Egyetlen morzsa sem veszhetett kárba, a héja a ku­nek. Egyszer ki is jöttek a munkások, körbenéztek, dolgozgattak is valamit, de nem történt semmi lénye­ges változás. Gond, hogy szeles, viharos időben - kü­tyáé, a morzsa a csirkéké volt. Szeretek visszaemlékezni a nagyszüleimre, mert tőlük tanultam meg a föld és az állatok szeretetét meg a kitar­tást a munkában. Szegények voltak, de szerintük nekik mindenük meg volt, hiszen volt kenyér az asztalon és azt mindig volt kivel megosztani. NAGY PÉTERNÉ, SZORGALMATOS Nemzeti ünnep! Az Alkotmány újjászületése és a kenyér ünnepe augusz­tus 20. Az országgyűlés április 18-án elfogadta az Alaptörvényt. A magyar jogszabály a Himnusz első sorával kezdődik. A jeles napokon elhangzó nemzeti lönösen korábban - gyakran előfordul áramszünet. Jó lenne megelőzni a nagyobb bajt, s mielőbb levágni az ágakat! AZ UTCA LAKÓI énekünk ezeréves történel­met dolgoz fel a magyarság számára. Mai válságos hely­zetünkben feszített tempót diktál az élet. A szélsőséges időjárás ellenére azonban sikerült betakarítani a bete­vőt, így Szent István napján keresztény hitben imába foglalhatjuk mindennapi ke­nyerünket. Élelmünk van, de jelenleg munkahely hiányá­ban szenvedünk. Alkotmá­nyunk lefektette és rögzítette a munkához való jogot. Bízva reméljük, hogy kilábalunk a válságból, és hogy meglesz türelmünk gyümölcse. Ösz- szefogás létezik, és a polgári jólétet biztosítani kell az élet minden területén! PÓTAJÓZSEF O TISZTELT OLVASÓNK! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartal­mával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. KENYÉRSÜTÉS Készül a finom kenyér a nyírteleki sütödében. fotó: sápi imre Kényelmes mindent készen kapni Meg kell tanulni, hogy a hosszúnyelű szerszá­mok nem verekedésre, hanem földművelésre lettek kitalálva. NYÍREGYHÁZA. Lapjukban megjelent „Minden gyermek lakjon jól” című írás. Lehetne előrelépés, ha nem lenne ké­nyelmesebb az illetékeseknek segélyen tengetni a sínylődő- ket, mint tevőlegesen e téma megoldásában részt venni. Már az ókorban is megfogal­mazta az egyik bölcs: nem halat, hanem hálót kell adni a népnek, és megtanítani ha­lászni! Nem haltak éhen Régen, amikor nem az ipari tevékenység volt az ország la­kosságának megélhetési forrá­sa, akkor is megélt a föld adta élelméből. Akkor minden tal­palatnyi földet megműveltek, akár a két kezükkel is. így biz­tosítva önmaguk és családjuk számára az élelmet. Szántot­tak, vetettek, kapáltak, arat­tak, állatokat tartottak. Nem haltak éhen, nem voltak segé­lyen. Ma a vidéki ember - de a városlakó is - csak az iparilag gyártott, nagy mezőgazdasá­gokban megtermelt és agyon- kemizált, áruházakban kap­ható élelmet tudja elképzelni mindennapjaiban. Nem csak pénzért Nem is gondol rá, hogy élel­met nem csak pénzért lehet a boltban megvenni, hanem nagyobbik hányadát saját maga is előállíthatja. Erre számtalan példa van. Csak akarni kell. Vannak jó kezde­ményezések egyes telepü­lések részéről, amelyet nem ellenezni, hanem támogatni illene. Vannak olyan szorgal­mas nagycsaládok, akiknek valamennyi tagja tevékenyen részt vesz az élelem előállí­tásában, ezért nem éheznek! Meg kell tanulni, hogy ha van egy „talpalatnyi” földünk, abba nem csak virágot (meg sokszor semmit) lehet ültet­ni, hanem haszonnövényt is. Azt is meg kell tanulni (a gye­rekeket is erre kell nevelni), hogy nem csak a cicát, kutyát és egyéb házi kedvenceket lehet szeretni, dédelgetni, de vannak haszonállatok is, amelyek szintén a szívünkhöz nőhetnek, és közben megél­hetésünket is biztosítják. Az elszegényedett, nincste­len lakosság másik réme a téli fűtés hiánya. Egyre gyakrab­ban lehet hallani, hogy em­berek saját házukban fagynak meg, tüzelő hiányában. Nem Meg kell ta­nulni az élel­miszeren túl mást is magunknak biztosí­tani! HUCZiK LAJOS csak a megvásárolható, vagy a tolvajok által letarolt faso­rok, erdők, tüzelőanyagok adnak hőt, de sok egyéb is. ElkényelmesedtOnk A téli tüzelőről, éppen úgy, mint a téli élelemről, nem a felhasználáskor keil gondol­kodni, hanem az év kedvezőbb időszakában. Régen, a vidéki portákon boglyákban állt a tél­re elkészített tüzelőanyag. A szőlő metszéséből kikerült ve­nyigén át, a csutkatő és kukori­cacsutka egyaránt. Az a tanul­ság, hogy elkényelmesedtünk. Sajnos, erről nem csak a jelen­legi gazdasági helyzet tehet. A most 30-50 éves generációt azzal a jelszóval neveltük, hogy igyekezzél lehetőleg mindent készen megkapni, ami nékünk idősebbeknek nem adatott meg. „Jobb legyen nekik, mint nékünk volt” - jelszóval. És ezáltal rosszabb lett. Meg kell próbálni mindent túlélni. Le­hetőleg önerőből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents