Kelet Magyarország, 2011. augusztus (68. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-02 / 179. szám

2011, AUGUSZTUS 2„ KEDD 6 Fórum KIÜT Horváth Gáborné, jándi olvasónktól: ■ ■ A magyar ember szereti w # keresni az igazságot, de nem sze­reti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun. MIKSZÁTH KÁLMÁN A vadorzók által kitett hurkok begyűjtése közben fotó: olvasónktól Egy évtized, húszezer óra A Nyírpazony-Kabalás Polgárőr Egyesület éppen tíz esztendeje alakult meg. Azóta él az együttműködési megállapodásunk a rendőr­séggel, amely a napi mun­kavégzésben is ténylegesen érvényesül. Természetesen tagjai vagyunk az országos és a megyei polgárőr szövet­ségnek. Az egy évtized alatt közel 20 ooo órát összesített az egyesület tevékenységi mutatója. Az erdő közelsége sok munkát ad a falopások és a vadorzók miatt, amit a mel­lékelt fotó is alátámaszt. A 27 fős egyesület magja együtt van: jelenleg is 21 alapító tag végez polgárőri munkát. Nyírpazony önkormányzata napirendre tűzte az egye­sület munkájának megis­merését, ennek keretében tájékoztatót hallgattak meg munkánkról. A rendőrség elismerő oklevéllel ismerte el az elmúlt évben végzett munkánkat. Nemrégiben ün­nepi közgyűlésen értékeltük munkánkat, amelyet színessé tettek a tűzoltó és a rend­őrségi motoros bemutatók, valamint a gyerekek részére tartott bábelőadás. Az ünnepi közgyűlésen Jászovics László a megyei polgárőr szövetség képviseletében Pintér István és Harsányi Zoltánné pol­gárőreink részére elismerő oklevelet és ajándékot nyúj­tott át kiemelkedő munkájuk elismeréséül. MRENKÓ LÁSZLÓ, EGYESÜLETI ELNÖK A konferencia hallgatósága FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Könyv készül a vajai történész konferenciáról VAJA. A Tiszántúli Történész Társaság (TTT) 2011. évi tu­dományos konferenciáját - amely a meghívott előadók és a Kárpátaljáról is érkezett résztvevők okán nemzetkö­zi jelleget öltött - Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, jelesül Vaján tartotta meg nemrégiben. A neves társa­ság az elhangzott előadásokat teljes terjedelmükben a TTT Közleményei külön számá­ban, önálló könyvkötetben megjelenteti. TANYIK JÓZSEF ■ NAGY TAPSOT KAPNAK A Beregdaróci Népdalkor a fellépések során egyre sikeresebb, a szereplések után mindig nagy tapsot kapnak a közönségtől, ez ad nekik biztatást, érdemes a beregi dalokat profi szinten előadni. A jó hangú társulat a helyi Kenderes Napon is fellép. FOTÓ: BERKI KÁROLY Sokan búcsúztatták Orosz István parochust Ópályiban fotó: olvasónktól Könnyesre sikerült búcsú Pincétől a padlásig A Kelet-Magyarország július 28-ai számában az „Árufel­halmozás - határok nélkül” című cikk bizonyos fokig kiverte a biztosítékot nálam, mivel hasonló eset történt meg velem, igaz, közel 30 éve. Mondhatnám azt is, hogy ezen a téren sem sokat változott a világ! Igaz, hogy a Vám és Pénzügyőrség azóta Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) elnevezésen ment át. Korábbi munkaköreimből adódóan rendszeresen jártam Ausztriába. Minden egyes utam alkalmával vámkezel­tettem, úgy a kivitelnél, mint a behozatalnál az árufélesé­geket. (Természetesen, a vámkezelések alkalmával az árut be is mutattam!) Miután a behozott áruféle­séget nem használtam fel, nem is értékesítettem, folya­matosan gyűlt, és ezáltal „kereskedelmi mennyiség” lett. Jó magyar szokás szerint valakinek „csíphette a szemét” a rendszeres külföldre járásom, és az azo­kon behozott vámkezelt áru, így a vám munkatársai (3-4 fő) házkutatást tartottak ná­lam a „pincétől a padlásig”, és a hivatalosan is vámkezelt áruféleségeket azzal az in­dokkal foglalták le, hogy az „kereskedelmi meny- nyiség”. Röviden, így váltam „maffiózóvá”, és a szomszédaimnál sokáig „beszéd tárgyává”, hiszen a „rajtaütésszerű” intézkedés­nek ugyancsak híre ment. Mellékesen jegyzem meg, hogy a lefoglalt áruféleségek között „szavatossági idővel” rendelkező is volt, melyet erre való hivatkozással a vám mélyen, a megvett áron alul értékesített. (Az ügyiratban legalább is ezt közölték velem.) Fellebbe­zésnek, reklamálásnak helye akkor sem volt. Visszatérve a v> OLVASÓNK ÍRJA Keresztszemes A Tákoson élő, ügyes kezű lányok-asszonyok munkáját dicséri az a sok szép hím­zett-varrott alkotás, amelyet folyamatosan bemutatnak helyben és a Szatmár-beregi fesztiválokon is. A hagyo­mányápolók a beregi kereszt­szemes hímzéseket örömmel készítik, meg is látszik a ki­állított tárgyakon az igényes munka eredménye. BERKI KÁROLY A zsúfolásig megtelt görög katolikus templomban celebrálta utolsó szentmi­séjét Orosz István parochus Ópályiban. Kocsis Fülöp püspök úr döntése értel­mében Orosz parochus úr Hodászon gyakorolja tovább papi hivatását. Az ópályiak nehezen fogadták el a püs­pöki döntést. István atyát tíz évvel ezelőtt helyezték Ópályiba. Első miséje alkal­mából két lehetőséget vázolt a hívek előtt, vagy áldani, vagy átkozni fogják, ha innen tovább kell mennie. A rövid tíz év alatt sokat tett az egy­cikkben közöltekre, mély­ségesen együttérző vagyok az említett családdal, mert azok a mennyiségek, melyet közöltek, igazán eltörpülnek az országosan is ismert, nagy ügyek mellett, még abban az esetben is, ha rendeleteknek és az érvényben lévő előírá­soknak megfelelően jártak el az intézkedés során. E.S., NYÍREGYHÁZA házközség megerősítéséért - mondta el Orosi Sándor az egyháztanács világi elnö­ke. Első ténykedése volt a fiatalok bevonása a vasárnapi liturgiába. A fiatalok lelke­sen követték, és sok szép sikert értek el a területi és az országos hittan versenyeken. Mindenkivel megtalálta a közös nyelvet, mindenkivel szót értett. Mindig részt vett a községi ünnepeken. A templomot, pályázati pénzek segítségével, teljesen megújította. Megszépült a templomkert, az ikonosztáz, kicserélték a padlózatot, a Teljesáron A „kereszttűzben a Rivotril gyógyszer” című cikk olva­sása még inkább arra ösz­tönzött, hogy a július 30-án szerzett tapasztalatomat megosszam az olvasókkal! Az egyik nyíregyházi gyógyszer- tárban történt szombat dél­előtt. A recept átadása után ez hangzott el: van Rivotril, de padokat, kifestették a temp­lom belsejét. Nyertes pályá­zatot nyújtott be a templom külsejének, a parochia épü­letének és kerítésének teljes felújítására. Nem csoda, ha a búcsú a hívek és az atya részéről könnyesre sikere­dett, mindenki fájó szívvel vett búcsút István atyától és családjától. A gyerekek verssel, az énekkar énekkel köszönt el a „tisztelendőtől”. A következő vasárnap Orosz István atya már új helyén, Hodászon, Gelsei Gábor atya Ópályiban fog misézni. ERDÉLYI MIKLÓS, POLGÁRMESTER ezt az egyik kolléganő otthon­ról hozta vissza, ezért csak teljes áron kaphatjuk meg! Mivel a férjem 90%-os támo­gatást kap a gyógyszerre, ne­künk nem érte meg a kollega­nő gyógyszerét megvásárolni. A harmadik gyógyszertárban készséggel álltak rendelkezé­sünkre, megkaptuk a keresett gyógyszert! NÉV, ClM A SZERKESZTŐSÉGBEN Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvé­nyes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhe­tőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük. Csak a névvel, címmel érkező leveleket közöljük. Sok munka eredménye az ilyen szép kiállítás fotó: a szerző Emberi tévedés, nem szakmai mulasztás A család nem tudott elbúcsúzni a halott édesanyától, mert nem értesítették őket. NVÍMtVHÁIA. Édesanyám beteg lett, nagyon súlyos ál­lapotban került be a kisvárdai kórház intenzív osztályára április 11-én. Lélegeztető gép­re tették. Hat hétig próbál­ták meggyógyítani, de ekkor sajnos leállt a veséje, mű­vese kezelés kellett, amit itt Kisvárdán, az intenzív osztá­lyon nem tudtak megoldani. Ezért elküldték Nyíregyhá­zára, a megyei kórház sebé­szeti intenzív osztályára. Nem ért ri Minden nap mentünk láto­gatni, érdeklődtünk gyakran az ügyeletes orvosoktól, hogy milyen az állapota. Sajnos 4 hét szenvedés után, június 19-én 8 óra 40 perckor meg­halt. Engem az ügyeletes fő­orvosnő délután 16 óra 9 perc­kor próbált felhívni egyszer, hogy tudassa velünk a hírt. Apukám és az öcsém a látoga­táskor, 17 órakor tudták meg, hogy meghalt édesanyánk. Az volt a kifogás, hogy a fő­orvosnő nem ért rá, mert sok beteg van és el volt foglalva. Kérdezem én, hogy történhet ilyen? Két óra áll ilyenkor ren- delkezésreahozzátartozóknak, ettől megfosztott bennünket, hogy méltóan elbúcsúzzunk szeretett édesanyánktól. Elviselni a fájdalmat Azóta sem tud a család meg­nyugodni, hisz a hiánya na­gyon nagy, és úgy érezzük, búcsú nélkül ment el. Azok­nak az embereknek, akik ilyen helyzetbe kerülnek, nagyon nehéz elviselni a fájdalmat, a gyötrődést, szeretteik elvesz­tését - kaptuk olvasónktól, Jármi Tivadarnétól a szomorú levelet.- Sajnálatunkat szeretnénk kifejezni, hogy az élet egyik legfájdalmasabb pillanatában olyan sérelmet szenvedett el a levél írója, melyet utólag már nem tudunk korrigál­ni - olvasható abban a vá­laszlevélben, melyet Vitkai Éva, az egészségügyi holding sajtófőnöke juttatott el szer­kesztőségünkbe. Nagy odaadással- A szakma szabályainak mentén dolgozott az ügyele­tes főorvosnő, aki a vasárnapi napon az osztályos felada­tokat egyedül látta el, mivel kollégái műtőben voltak. Az elhunyt betegünket közel egy hónapon át kezelték orvosa­ink az intenzív osztályon a legnagyobb gondoskodással Azóta sem tud a család megnyugodni, hisz a hiánya nagyon nagy. JÁRMI TI VADARNÉ és szakmaisággal, annak el­lenére, hogy az állapot sú­lyossága miatt a beteg túlélési esélye nagyon kicsi volt. Ez idő alatt a beteg hozzátarto­zói nem tettek panaszt. Ter­mészetesen az értesítés ké­sése miatt az érintett osztály vezetője és az ügyeletet adó főorvosnő is elnézést kér a hozzátartozóktól. Néha előfordulhat A fájdalomban tudjuk, hogy nem könnyű meghallani azt, hogy az intenzív kezelésre szoruló betegek ellátása, új betegek felvétele az ügyeletet adó személyzetet sokszor oly mértékben leterheli, hogy az esethez kapcsolódó emberi tévedés, és nem szakmai mu­lasztás, néha előfordulhat. En­nek ellenére igyekszünk bete­geinkért és a hozzátarozókért is megtenni mindent, hogy érezzék, a betegellátás, a gyó­gyítás még a nehézségek elle­nére sem sérülhet.

Next

/
Thumbnails
Contents