Kelet-Magyarország, 2011. július (71. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-16 / 165. szám
2011. JÚLIUS 16.. SZOMBAT KELET Fórum 7 Élményekben gazdagon tértek haza Kirándulás Miskolc környékére A Nyírpazonyi Csalogány Nyugdíjas Klub tagjai június végén sikeres kirándulást tettek hazánk északkeleti szegletében. Korán reggel indult busszal a 23 klubtag Miskolcra, annak érdekében, hogy minél több program beleférjen az egy napba. Délelőtt a kisvasúttal utaztunk a garadnai végállomásig, itt csodálatos hegyvidéken keresztül élvezhettük a táj szépségeit. Ebéd előtt FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Lillafüreden a Hámori tó, a Palotaszálló, valamint a 20 méter magasból lezúduló vízesés nagyszerű látványában gyönyörködhettünk. Miskolctapolcán a jóízű ebéd után a barlangfürdő előtt lévő csónakázó tó környékén sétáltunk. Délután a Diósgyőri vár történetével és látnivalóival ismerkedtünk meg idegenvezető segítségével. Útban hazafelé megálltunk Tokajban. A napot a buszon jókedvű nótázással fejeztük be. Köszönjük az önkormányzatunk anyagi segítségét a kirándulás lebonyolításához. HALUZA LÁSZLÓNÉ, ELNÖK © LAKÓHELYEM - On is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk Internetes portálját, a Szabolcs Online-t (wwwizon.hu) is. Megyei hlrpor- tálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a .lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Ontlne-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak .felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. Btzma Flblné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: y^áj ■ ■ Az emberek elfelejtik, amit. w w mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. MAYA ANGELOU m NEM CSAK A HÚSZÉVESEKÉ... A fehérgyarmati Combi Károly igen büszke az ő 750 köbcentiméteres Zastavájára, mellyel 33 éve együtt utaznak mindenfelé. 1969-ben gördült le a futószalagról, és az országban alig egy tucat van belőlük üzemképes állapotban. fotó: e. nagy istván Lakatos Sándor nagyhalAsz. Több mint 30 éve előfizetője lapunknak a Lakatos család. A feleség a zsákgyárban dolgozott, a férj a KEMÉV-nél volt autófényező. Mind a ketten nyugdíjasok. Három gyermekük van és 7 unokájuk, akik a közeli falvakban laknak.- Reggel korán a Kelettel kezdjük a napot. Nagyjából átnézzük, s ha délutánra elvégezzük az aznapi munkánkat, akkor újból elővesszük. Én a sportot, főként a focit szeretem. Ha itthon játszik a csapat, mindig megnézem őket. A feleségem a Fórum oldalt, a recepteket és a gyász- jelentéseket olvassa inkább. Szeretünk kertészkedni, én a lányoméknak is besegítek, mivel gazdálkodók. Szép virágaink vannak, csak nem mindig tudjuk, hogyan kell gondozni, ezért jó lenne, ha megjelenne a Keletben többször a Kiskert oldal. Végül minden oldalt elolvasunk, legyen az politika, vagy utazás, akár horoszkóp is. Összességében elégedettek vagyunk a lappal, a kézbesítésével. Az ajándékcsomagot köszönjük, további jó munkát kívánunk a Kelet-Magyaror- szág minden munkatársának. Mi is emberek vagyunk! Nemrégiben olvastam a Vasárnapi Keletben egy lányról, aki vak, s elszigetelten él. Átér- zem a lány fájdalmát, mert egy cipőben járok vele. Mozgássérült vagyok, s engem is kicsúfolnak. Pedig mi fogyatékkal élők is értékesek vagyunk. Az a baj, hogy sok emberben meg van az előítélet, s nincs bennük tolerancia. Sokan úgy látnak minket fogyatékosokat, hogy szánalmasak vagyunk, ezért szánakoznak rajtunk. Szánalom helyett önzetlen segítség kellene, azt viszont ritkán kapunk. Vannak olyanok, akik gyűlölettel néznek ránk. Ez azért van, mert nem ismernek bennünket. Pedig ha megismernének, másképp vélekednének rólunk. Mi is emberként akarunk élni. Nekünk is kijár a szeretet és a megbecsülés. Mikor lesz már olyan világ, hogy a fogyatékosokat megbecsülik és olyan tagjai leszünk a társadalomnak, mint az átlagemberek? Mi is vagyunk olyan értékesek, mint más, csak ezt nem veszi észre senki. Egy fogyatékos is alkothat maradandót. Miért ilyen igazságtalan az élet? Van akinek bőségesen jut a jóból, s van, aki szenved. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor olvastam a vak lányról. MOLNÁRÁGNES Honvágy Naponta olvasom az újságban, hogy sokan csak külföldön tudnak megélhetést biztosítani maguknak és családjuk számára. Sajnos idehaza nemigen lehet munkát találni. Azok akik csak dolgozni és megélni szeretnének külföldön, jól teszik, de akik ott akarnak végérvényesen letelepedni, új hazát : választani, igen gondolják meg, mert nem számolnak a honvággyal, milyen fájó érzés lehet. A nagynéném Elizabeth Kovács ’56-ban ment ki Kanadába, ott megismerkedett egy Miskolcról érkezett hölggyel, Szabó Sándorné született Lőrincz Ibolyával. Ez a kedves hölgy az érzéseit versekbe szedte, és egy kis kötetben megjelentette, címe „Honvágy”. Minden egyes sora a haza és a szülőföld szereteté- ről és hiányáról szól. Igaz, ezt a kis kötetet itthon nem lehet megvásárolni, de a Tavasz van című vers első szakaszát szívesen megosztom az olvasókkal: „Behunyom a szemem, és ébren álmodom/ Egy gyönyörű tájra visz a gondolatom./ Hazámra gondolok - Istenem, most úgy fáj/ Újra rám tört az a régen kínzó honvágy.” Még ennyi év után is ! tud hiányozni a szülőföld! Bár személyesen nem ismerem a hölgyet, a nagynéném, aki az ősszel volt itthon, elmondta, egy csupa szív teremtés: De különben ott a magyarok úgy összetartanak, mintha egy család lennének. B. LÁSZLÓNÉ Csodálatos Parkfürdőnk Mostanában sokszor halljuk, hogy milyen szép lett a sóstói Parkfürdő. Igaz, valóban szép, de úgy vélem, hogy ez nem J minden. Arról is hallunk, hogy a korábbi árak milyen bonyolultak voltak. Állítom, hogy a jelenlegi árképzés sem egyszerűbb az előzővel szemben, inkább még komplikáltabb. Szükségtelennek tartottam, hogy kérdezgetik: valaki helyi lakos, illetve 60 éves-e? A személyi igazolványhoz a pénztárosnak semmi köze, ő nem hatóság. Nem helyes, hogy a fürdőjegyen kívül a szekrényt, <§> IDŐJÁRÁSTÓL FÜGG Egyre több nosztalgiázót, érdeklődőt csalogatnak vízre a Sós- tói-tó csónakjai, vízibiciklijei. fotó: sipeki Péter A rokonok is segftenek tarkedlit készíteni fotó: a szerző Hagyományos ételek A tákosi Baráth Lajosné, Judit állandó résztvevője a beregi fesztiváloknak. A helyben készített lapcsánkái, a tarkedli és a különböző ízesítésű palacsintái is nagyon finomak és kelendőek. Emellett Judit otthon, a hagyomány őrző portáján, kemencében még sok finomságot, réteseket, lángosokat és kalácsokat is el tud készíteni. BERKI KÁROLY vagy vállfát is külön meg kell vásárolni. Igen sok fürdőben voltam hazánkban, s az természetes, hogy az utcai ruhámat valahová el kell helyezni, de ezért külön pénzt nem kérnek (legfeljebb kabinnál). Az öltöző zuhanyzójában nem lehet a törölközőt, vagy más ilyen kis holmit valahová felakasztani. A nyugdíjas medence előtt a zuhanyzó szinte használhatatlan. Még nem láttam sehol, hogy az egyik medencében ki lett volna alakítva egy büfé. No ez nem baj, fejlődni kell, de az már igen furcsa, hogy a fogyasztandó italokat üvegpohárba szolgálják fel. Mi történik, ha eltörik egy pohár? Kár, hogy a fürdő területén nincs egy óra. (Korábban a medence szélén állt egy). Legalább a hangos beszélőben be kellene mondani az óra állását! Az öltözőkben, a szekrények előtt lévő ülősort, aki megtervezte, kivitelezte, a munkát átvette, nem igazi szakember. A fele faanyagból meg lehetett volna valósítani, még pedig úgy, ha egy normál magasságú ember leül, a lába leér a földre. De azért tényleg csodálatos a Parkfürdő! KÓKAI FERENC, NYUGDÍJAS ©TISZTELT OLVASÓNK! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói j leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten .ff minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma \Ji . niir nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. A multik nélkül már furcsa lenne Minden itt működő cég és hazai vállalkozás a vonatkozó törvények szerint adózik. NYÍREGYHÁZA. Mostanában sok szó esik a multikról. Olvasom: ugyan olyan adózók legyenek a multik, mint a magyar cégek és vállalkozók. Gondolom, mindenki tudja, hogy vannak már magyar multik is. Bizony ők is (OTT, CBA) fizetik a válságadót, nem lelkesedve ezért. Munkahelyet teremtettek Az, hogy a külföldi multik mennyi tőkét hoztak és menynyi adókedvezményt kaptak, lehet vita téma. Ezt megkapta volna a magyar is, de ez akkor nem volt. A rendszerváltás után „jól jött”, hogy idetaláltak a nagy vállalkozások, s munkahelyeket teremtettek, és új vásárlási kultúrát hoztak, melyet szerintem megkedvelt a magyar nép. Az, hogy a profitot kiviszik, részben igaz, mert részben fejlesztettek is, s beruháznak itt nálunk újabb helyeken. Lehet őket nem szeretni, de nélkülük már furcsa lenne. (Na és miből gondolja valaki, hogy a magyar multi itt „pihenteti” a profitját?) Ő rájuk fogni azt, hogy miattuk ment tönkre a magyar mezőgazdaság, hát, ez biz’ nem így van. A termelőszövetkezetek szétverése a rendszerváltás győztes pártjainak a felelőtlensége. Torgyán József még ettől is messzebb akart menni, mert ő a „reprivatizálást” akarta. Az akkori magyar mezőgazdaság tudott minőséget termelni, ma már ez csak részben sikerül a gazdáknak. így aztán a cukorrépa-termelés költsége is megnőtt, törvényszerű lett, hogy abból csak drága cukrot lehet készíteni. Az új gazdák felvették a pénzt az EU-tól csak azért, hogy ne termeljenek cukorrépát. Az állam- adósság témájánál gondoljunk arra, hogy a mai sokmilliárd államadósság a ’90-es évekhez képest hiába nőtt ötszörösére, annak nagyságát az infláció is megdobta jócskán. Adósság mindig lesz A rendszerváltás utáni nyugdíjam viszont a mai napig sem követte az inflációt. Az adósság relatív növekedésénél is mindjárt más a helyzet, ha innen indulunk ki. Adóssága az országnak mindig lesz, baj lenne, ha nem lenne. A románoknak a CsaucseszkuA nyugdíj nem követte az inflációt. DOMBÓVÁRI ISTVÁN rendszerben nem volt egy fillér adósságuk sem. Nyilván, tudott dolog, hogy milyen élet volt ott akkor. A munkanélküliség fájdalmas megélése Beregben még izgalmasabb. Erre kellene a mindenkori kormányoknak megoldást találni, de nem úgy, hogy csak ígérni és utána elfelejteni. Most, mikor még a minimálbér után is adót kell fizetni, különösen fájó annak, aki ebből tart el családot. Hiányzó évek A nagyon kicsi nyugdíjaknak szerintem oka Van, vagy a ledolgozott idő kevés, vagy valami más hiányzik. Ők azok, akik fiatalon rokkantak meg, de ez legfeljebb a fele. Őket a kormány munkára akarja serkenteni, csak azt nem tudom, hogy mire és hol. Nos így állunk, a kilátások nem túl rózsásak. DOMBÓVÁRI ISTVÁN
