Kelet-Magyarország, 2011. július (71. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-12 / 161. szám

2011. JÚLIUS 12.. KEDD 6 Fórum KELET Budai Ferencné.gávavencsellői olvasónktól: /*> W Az emberek az állam pén-, ­zén akarnak élni, és megfeledkez­nek arról, hogy az állam az ő pénzükön akar élni. FRÉDÉNIE BASTIAT © NAP ELŐFIZETŐJE Tóth Lajos NYÍREGYHÁZA. Negyvennégy éve előfizetője a Kelet-Ma- gyarországnak a Tóth család. A családfő a no-es Szakmunkás- képző műszaki oktatójaként dolgozott, a felesége szintén ott volt egészségügyis. Két gyermekük van és 5 aranyos unokájuk.- Végtelenül örülünk, hogy az Inform Média átvette a ter­jesztést. Azóta nekünk soha nincs gondunk a kézbesítéssel: jöhet bármilyen időjárás, az újság mindig időben a posta­ládánkban van. Aktív korom­ban - a munkánkból adódóan - szükség volt a mindennapos tájékoztatásra, ezért járattuk a lapot. Jelenleg is, minden reg­gel, új információra éhesen, feleségemmel kettéosztva, felváltva olvassuk. Én inkább a hátsó oldallal kezdem, mivel ez a legváltozatosabb. Vasár­nap nagyon hiányzik a Kelet, gondolkozunk rajta, hogy a Vasárnapi Keletet előfizetjük. Minden érdekel bennünket, ezért elejétől végéig elolvas­suk. Jó lapnak tartjuk, szerke­zetileg és tartalmilag is. Amit keveslünk, az a szakemberek tanácsa. Van egy kis kertem, műszaki ember lévén jól jönne egy kis segítség, mit, mikor és mivel kell permetezni, milyen betegségre mit kell használni. Köszönjük az ajándékcso­magot, munkájukhoz további sikert kívánunk! - mondta ol­vasónk. A rutkinói katonai temetőben FOTÓ: OLVASÓNKTÓL L-u rmuvi-Ji Gyertyagyújtása hősökért Második világháborús ma­gyar katonai temetőkbe - az egyéni sírokhoz -, Orosz­országba (Boldirevkába, Rutkinóba, Kamenkába, Márkiba és Tambogba) há­rom darab, Szűz Anya képpel ellátott álló gyertyát vittünk ki nemrégiben arra a meg­emlékezésre és gyertyagyúj­tásra, mely minden éven a magyar hősi halottakért szól. A gyertyákat főtisztelendő Kapin István, a máriapócsi kegyhelyigazgató szemé­lyesen áldotta és szentelte meg, majd imával indított útnak bennünket. A gyer­tyákat Oroszországban Petr Zahorovic Petrov, a pravosz­láv Voronyezsi Szent Miklós templom főpapja vette át személyesen. A templomban ő is megáldotta, megszentel­te, és a hivatalos szertartás szerint a rutkinói katonai temetőben gyertyagyújtás­sal egybekötve celebrálta a misét. A második világhábo­rúban ezen a helyen Szatmár­németiből két irgalmas nővér is kint tartózkodott, akik eltűntek. A három gyertyából egyet visszahoztunk a Szat­márnémeti irgalmas nővérek zárdájába, az ő emlékükre, amit hivatalos megemlékezés formájában fogunk átadni a zárdának. A gyertyák kísérői, és az egész menet lebonyo­lítói: Tukacs József, Darnó és Gyulai Miklós, Jánkmajtis községekből közvetlen hoz­zátartozók, akiket a Magyar Vöröskereszt és a fényeslitkei alapítvány is támogatott. GYULAI MIKLÓS, JÁNKMAJTIS © LAKÓHELYEM - Ön is lehet szerkesztő! Bizonyára sokan ismerik ás böngészik lapunk minél több információ jusson el az ott élő internetes portálját, a Szabolcs Online-t emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" ( www.szon.hu ) is. Megyei hírportálként atoldalak, melyeken az olvasók megtalálhat­fontosnak tartjuk, hogy településeinkről ják a saját településükről szóló híreket. »EGYRE SIKERESEBBEK A hetefejércsei Bokréta Népdalkórus a közelmúltban Tarpán, a Népzenei Fesztiválon KÓTA országos ezüstminősítést és a Vass Lajos Népzenei verseny ezüst fokozatát kapta meg. FOTÓ: BERKI KÁROLY Az ország minden részéről érkeztek rokonok fotó: olvasónktól Közel 300 név a családfán A test és a lélek nevelése Végre! Bardóczy Gábor, a sportért felelős államtitkárság főosztályvezetője kezdemé­nyezésére bevezetik (talán ez kéne az óvodáktól megkezdve a felsőbb iskolákig) a min­dennapi testnevelés órákat. A professzionális sportolókat támogatják. A futballisták­ért fizetnek milliókat, hogy „átcsalják” egyik csapatból a másikba, mert azzal profitál­nak, pénzeket hoznak az egyes csapatoknak, egyéneknek. Nem sajnálom tőlük! Viszont az iskolákban elfelejtkeztünk a fiatalság egészséges nevelésé­ről. Úgy emlékszem, a háború előtti években, nemcsak az elemi iskolákban, hanem gimnáziumokban, polgári iskolákban is voltak tornaórák. Azon kívül minden reggel, ta­nítás előtt egy fél óra kötelező torna volt. Azon kívül, egy héten egyszer leventeoktatást is tartottak. Azok a diákok, akik faluból gyalog jártak a városba, mert akartak tanulni, megtettek akár 10-12 km. Ők sem kaptak felmentést az órák előtti reggeli tornáról. Nem beszélve arról, hogy a fiúknak katonai kötelezettségük volt tizennyolc éves koruktól, ahol nem csak testnevelés­ről, hanem hazafiaságról és a haza védelméről is szó eset. Abban az időben személygép­kocsija sem volt a szülőknek, autóbuszok sem jártak. A diákoknak korán reggel kellett kelni és gyalogolni az iskolába, akár a városban laktak, akár a faluból jöttek. Táskával, köny­vekkel, s rajzórára a rajztáblát és a „T” vonalzót is magukkal kellett hozni. Mostanában, a gyermekeinknek, unoká­inknak, ha „száz” méternél tovább kell gyalogolniuk kocsi nélkül, nem akarnak menni. (Ma szinte minden szülőnek Csetfalvi Nagyiday Ferenc és Kölesei Kölcsey Mária leszármazottjai július 2-án, Kölesén találkoztunk. A ta­lálkozóra Bécsből, Szolnok­ról, Miskolcról, Szegedről, Nyíregyházáról, Nyírbátor­ból, Nyírgyulajból, Máté­szalkáról, Fehérgyarmatról, Zsarolyánból, Hodászról és természetesen hely­ből érkeztek a rokonok, összesen 78-án. Mivel van személygépkocsija, viszi és hozza gyermekét az iskolá­ba.) Ha már autóbusszal kell utazni valamelyik gyereknek, nehezére esik, gyaloglásról nem is beszélve. Az iskolában ülnek fél napokat mozgás nélkül, nem csoda, hogy utána vagy ellustulnak, vagy nem tudják hová tenni az energi­ájukat. Bulizás, cigarettázás, piálás és ne tán drog után is nyúlnak. A tornaórák és az egészséges testmozgás tanítá­sa szükséges és jó hatással lesz a mai fiatalokra. HUDÁK RUDOLF, NAPKOR ilyen széles körben először találkoztunk, be kellett mutatkoznunk egymásnak. A helyben élő Tóth János, nyugdíjas jegyző bemutatta Kölese múltját és jelenét, majd átadta az általa össze­állított családfát - melyen 296 név szerepel - a Kölcsey Nagyiday, Benkő, Szűk és Tóth családok leszármazó- iról. Ifj. Vass Endre ötvös, kitűzőt készített a Kölcsey­Partium lap Immáron 82. alkalommal várták változatos programok­kal a könyvek szerelmeseit és az alkotókat (írókat, költőket, esszéistákat, publicistákat) nemrégiben. A Partium folyó­irat szerkesztőségi delegációja idén is részt vett az unitárius Supka Géza által sugalmazott seregszemlén. A méltatlanul elfeledett polihisztor volt ennek a felemelő seregszem­lének a megálmodója. Az országos budapesti rendezvé­nyen, a Vörösmarty téren, az ek családi címeréről e jeles eseményre. A kedvezőtlen, rossz időjárás ellenére megnéztük a település ne­vezetességeit, műemlékeit, az intézmények épületét, szót váltottunk a régi is­merősökkel. Bár ma már nem nagyon divat a rokoni kapcsolatok ápolása, mi a jövőben is rendszeresen találkozunk. DÉCSE BÉLA, MÁTÉSZALKA unitárius pavilon előtt dedi­kált a Partium szerkesztőségi delegációja. (Oláh András má­tészalkai költő, drámairó, aki most fejezte be a Blandrata Györgyről írt monodrámá­ját, Farkas Gábor debreceni költő és tanulmányíró, Szigeti Gábor népfőiskolái vezető és Felhős Szabolcs főszerkesztő dedikáltak, ill. ismertették az érdeklődőkkel a Partium lap számait.) A Partium lap sze­repelt még a nyíregyházi és a beregszászi ünnepi könyvhét- rendezvényeken is. FELHŐS SZABOLCS H/) Ezen az oldalon |p a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban le­írtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra, csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhe­tőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalon csak a névvel és címmel érkező leveleket közöljük. Boldogító élmény Az 1956-ban érettségizett, IV/B-s öregdiákok gyülekez­tek tablójuk alatt július 9-én a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Az évek so­rán megfogyatkozott osztály jelenlévő tagjai meghatottan emlékeztek volt tanáraikra, a már végleg hiányzó vagy betegség miatt távollévő, az országban-világban szétszó­ródott társaikra. Elmesélték az öt év előtti, előző találko­zójuk óta megélt mindennap­jaikat, csalódásaikat, keserve­iket, de együtt örvendeztek alkotó életük eredményeinek, s annak is, hogy gyermeke­ik, nagyobb unokáik méltó folytatói törekvéseiknek. Együtt állapították meg, hogy az öregkor is tartogat még számukra feladatokat, szép, boldogító élményeket, ame­lyek segítenek elviselhetővé tenni hátralévő életüket. A közös ebéd után még sokáig folyt az emlékek felidézése. ERDÉLYI TAMÁS Együtt az osztály a régi iskola folyosóján FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Petőfit is ámulatba ejtette a falu Július 2-án a történel­mi-irodalmi séta kere­tében Nagyar megmu­tathatta kincseit. NA6YAR. „Üzent” a kis szatmá­ri falu, ahogy azt M. Magyar Lászó újságíró szépen megfo­galmazott. Hogy üzenhessen, hogy közhírré adhassa élni akarását, kellett egy kiváló ember, aki soha nem adta fel. A nagyari származású főisko­lai tanár, dr. Kiss Kálmán hite, lelkesedése, kis falunk iránti szeretete ismét pályára állí­totta a települést. Soraimmal szeretnék köszönetét mondani Kálmánnak, és mindazoknak, akik segítettek emlékezetessé tenni a napot. „Ott, hol a kis Túr siet beléje” Mi, nagyáriák, jól ismerjük a helyet, ami Petőfit is ámulatba ejtette utazása során. A ter­mészet nem fukarkodott földi kincsekkel, a feketeföld fái, a nevükben is különlegességet hordozó falurészek még ma is őrzik elődeink gondoskodó, vigyázó szellemét. Maradan­dó ajándéka az életnek, hogy itt nőhettem fel. A gyermek­kor megélt, átélt emlékei el­kísérnek bennünket. Ez a kis szatmári falu mindig büszkél­kedhetett szellemi-történelmi­kulturális hagyományaival. A Luby-kastély falai között taní­tóink, tanáraink úgy tanítottak bennünket, hogy tovább lás­sunk a könyvek leírt lapjainál. A kultúrház színpadán élet­re keltettünk Csipkerózsikát, eltáncoltuk Zorba táncát, az őrsi búvóhelyeken titkokat osztottunk meg egymás kö­zött. Ma is élnek bennünk a teadélutánok, az ifi-klub szel­lemi portyái, a rajzórák a Túr partján, a gyermeknapi tá­bortüzek hangulata. Egykori iskolánk kultúrtermének he­lyén a köszöntő szavakat hall­gatva egyre-másra jöttek elő a múlt, a közelmúlt emlékei. Van mire építeni Hiszem, hogy az elgondolások kiváló elődeink hagyatékára építve jövőt formálók lesznek. A szorgalomra, a tehetségre Szabó Zoltán kúriafelújító­vállalkozó is építhet. Van hová visszatérni, van miből újra felépíteni azt a Móricz-féle Tündérvilágot, ami megtartó erő lehet a nagyariaknak, ami nagyszerű felfedezés lehet az idelátogatóknak. A kincs, mit kis falunk megmutathatott or­szág-világ előtt, kötelez ben­nünket, akár Nagyarban, akár máshol élünk kis hazánkban. TÓTHNÉ BIHARI GYÖNGYI A felújított Luby-kastély fotó: m. magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents