Kelet-Magyarország, 2011. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-29 / 150. szám

2011. JÚNIUS 29.. SZERDA KELET Háttér 3 Külföldön keresik a boldogulást FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM Van, aki kitartó mun­kával eléri céljait, de van, aki csalódottan hazajön. London, nyíregyháza. Egyre több fiatal hagyja el megyén­ket, hogy külföldön keressen boldogulást, hiszen hazánk nehéz gazdasági helyzetében nemigen találnak munkale­hetőséget. Van, aki megtalálja számítását, de arra is van pél­da, hogy csalódottan hazatér. Egyre Izgalmasabb- Amíg jól érzem magam Londonban, addig nem lá­tom értelmét hazaköltözni. Két éve élek kint, s kezdenek felgyorsulni az események: most tartok ott, hogy élve­zem Londont, ezért nem gon­dolkozom még a hazamene­telen - nyilatkozta lapunknak Olajos Tamás nyíregyházi fia­talember. Ahogy fogalmaz: főként nem dolgozni, mint inkább élni akart Angliában. A fotós szakmában szép sikereket ért el itthon is, és természete­sen ezen a területen tette pró­bára tudását. Amilyen gyak­ran csak teheti, hazarepül a családjához, barátaihoz, de mint mondja: egyre izgalma­sabb kint az élet, s elmond­hatja, hogy megtalálta a szá­mításait.- Indulásnál az volt a cé­W Elmondha­tom, hogy megtaláltam a szá­mításaimat az angol fővárosban. OLAJOS TAMÁS Egy nyíregyházi ifjú Londonban lom, hogy fejlődjek, tapasz­talatot szerezzek, jobb legyen az angol kommunikációm is - tekint vissza a döntésére Ta­más, hozzátéve, hogy pénzt is akart keresni arra, hogy meg­valósítsa céljait úgy, hogy közben normális körülmé­nyek között él. Úgy tervezi: hamarosan szabadúszóként csak fotózással, videózással foglalkozhat, ehhez folyama­tosan építi a kapcsolatait, és olyan gyakorlati tapasztalato­kat szerez, amire itthon esé­lye se lett volna. Családostól könnyebb Juhászék egy vidéki települé­sen éltek. A férj autószerelő, az utóbbi időben gépkocsi- vezetőként dolgozott. Fel­mondtak neki, s egy fél évig nem talált munkát. A felesége bolti eladó, két műszakban dolgozott, sokszor még a mi­nimálbért sem kapta meg. Két gyermekük van, egy óvodás és egy általános iskolás. Hosz- szú töprengés után döntöttek úgy, hogy bár nem beszélnek nyelveket, külföldre mennek dolgozni. Először a feleség indult neki a nagyvilágnak. Angliában - némi ismeret­ségnek köszönhetően - , az egyik szállodában kapott ta­karítói állást. Egy fél év múl­va a férj is követte a kisebbik gyermekkel. A családi ház a nagyobb iskolás fiúval itthon maradt a nagyszülőkre.- Egy fél év telt el, mióta kint vagyok - meséli közelmúltbe­li hazalátogatásakor. - Tény, ott sem fonják kolbászból a kerítést. Nem igazán talál­tam még állandó helyet. Úgy mondanám, alkalmi mun­kát végzek: hol kőművesnél dolgozom, hol gépkocsive­zetőként. Mindenesetre, jut annyi a fizetésünkből, hogy az itthoni hitelünket nyugod­- Azoknak, akik külföldön szeretnének új életet kezde­ni, csak azt tudom javasolni, hogy legyenek nagyon körül­tekintőek, tudjanak meg min­dent, mielőtt kimennek. Ha családnál akarnak lakni, előre tisztázzák a szállás és az el­látás részleteit, állapodjanak meg a munkakör és a fizetés feltételeiben. Én azt tapasz­taltam, hogy a nyelvismeret nem olyan nagy akadály an­tan tudjuk törleszteni, s ott is megélünk. Egy kis lakást bérelünk, most gondolkodom autóvásárláson. Nagyrészt magyarok között mozgunk, de már nem lehetne eladni angolul. Három évre tervez­zük a kintlétet. Kibővült a munkakör- Glastonbury külvárosába kerültem bébiszitternek. A háziak tipikus angol környe­zetben éltek, szép és csendes vidéken, ami ugyan pihenés­re alkalmas, de én a nyüzs­géshez vagyok szokva. Az én feladatom az lett volna, hogy vigyázzak a gyermekükre, de egy idő után kibővült a munkaköröm. Azt vettem észre, hogy egyre többször látom el a háztartást, főzök, takarítok, mosok, vagyis a bébiszitterkedés mellett ház vezetővé léptem elő. Ez persze a fizetésemen nem mutatkozott, 90 ezer forin­tot kerestem, ami itthoni vi­szonylatban sem sok. Négy hónap után úgy döntöttem, hogy hazajövök. nak, aki valamennyire beszél angolul, mert három hónap alatt bele lehet rázódni. Ve­lem mindenki segítőkész volt, néhány szóból is meg tudtam magam érttetni. Célszerű pár­ban kimenni, de ha ez nem megoldható, akkor laptopon és interneten keresztül tarta­ni a kapcsolatot az ismerősök­kel, barátokkal, így a magány és a honvágy jobban elvisel­hető - tanácsolta Erzsébet. Célszerű párban kimenni Már vágják az árpát megyénkben A napokban Ópáiyiban a hagyományos aratással ismerkedhettek meg az érdeklődők illusztráció: sipeki Péter Megkezdődött me­gyénkben is az aratás, de a búzának még érnie kell. NYÍRE6YHÁZA. Az idén nem lesz gond a kenyérnek való minőségével, a termés meny- nyisége is elfogadhatónak ígérkezik, hála a kalászosok számára időben lehullot csa­padéknak - foglalható össze dióhéjban a hagyományosan aratás kezdetnek számító Pé- ter-Pál napi helyzetkép, mely­ről a megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatósá­gán kaptunk tájékoztatást. A mintegy 44 és fél ezer hektár betakarítani valóból 1426 hektárt kitevő őszi árpa aratását idén Tímáron kezd­ték. Keddig megyeszerte már 635 hektárt vágtak le, amely­nek az átlagtermése 3890 kilogramm hektáronként, a szemek nedvességtartalma is olyan alacsony, hogy száríta­ni nem, csupán tisztítani kell a terményt a magtárba kerü­lés előtt, tudtuk meg az igaz­gatóság tanácsosától. Csapadék és aszály Mátyás László, aki a mostani részeredménynél azért ala­csonyabb megyei átlaggal számol árpából, elmondta még, hogy elkezdődött a kö­zel 3700 hektár őszi káposzta- repce kombájnolása is, az első 14 hektáros tábla meglehető­sen gyenge eredményt mutat (1147 kg/ha), illetve vetít elő­re. Ami a terményárakat illeti, az árpáért 42-45 ezer, a rep­céért 120-125 ezer forintot ad­nak a felvásárlók tonnánként, a búzáéról pontosat viszont majd csak az aratása kezdetén lehet majd tudni - tette hozzá Mátyás László. Ahol időben érkezett még csapadék, ott a búzaszemek szépen kiteltek, s az egész­séges kalászoknak köszön­hetően a kenyérnek való mi­nőségével sincs semmilyen gond, de a megye keleti tája (Szatmár-Beregi síkság, főleg Fehérgyarmat térsége ) szen­ved a csapadékhiánytól. © NYERTES NÉVSOR A Zsindelyes Pálinkavacsora a Kelet­tel! címmel lapunkban meghirdetett felhívás nyertesei: Somogyi János (Nyíregyháza), Woller Margit (Nyír­egyháza), Balogh Gábor (Tiszalök), dr. Kárpáti Csaba (Nyíregyháza), Ráthy Tibor (Nyíregyháza), Bencs János (Nyíregyháza), Oláh Zsolt (Nagykálló), dr. Kecse Erika (Sóstóhegy), Szigeti Pál (Tiszavasvári), Gergely Berta­lan (Szamosszeg), Asztalosné Kis Ilona (Nyírtét), Zombarszki András (Nyíregyháza), Balogh Ferencné (Tiszaeszlár), Szabó Péter (Nyíregy­háza), Nagy Mihály (Nyíregyháza), Tóthné Bényei Ildikó (Nyíregyháza), Sinka György (Szakoly), Palicz Panna (Nyíregyháza), Vékei József (Nyír­egyháza), Prokainé Görömbei Márta (Nyíregyháza). A Kelet-Magyarország szerkesztősége és a Zsindelyes Pálinkafőzde sok szeretettelvárja nyerteseit július 1-jén az érpataki Zsindelyestanyára egy pálinkás vacsoraestre. Indulás: Nyír­egyháza, Szabadság tér - Krúdy -Ház rendőrség felőli oldal 18 órakor- busszal. Érkezés: megbeszélés szerint busszal az indulás helyszínére.. NÉZŐPONT Palicz István Idegenben zt, hogy egy üveg sör vagy egy finom harapnivaló a dup- Js~v Iájába, triplájába kerül, ha nem a boltban, hanem valamelyik vendéglátóhelyen vásároljuk meg, megszokott jelenség. A termék egy fillérrel sem ér többet, csupán a körülmények hatására felértékelődik. Nincs ez másképp a munka- vállalással kapcsolatban sem. Egy nap Angliában, Ameriká­ban, Német- és Finnországban is 24 órából áll, és a magyar dolgozó ott sem gürizik többet napi 8-10 óránál, munkája azonban - forintosítva - mégis sokszorosát éri, legyen szó gyümölcsszedésről, mosogatásról, takarításról, gyermekfelügyeletről vagy betegápolásról. Míg régeb­ben a kalandvágy és a busás kereseti lehetőség, ma már a puszta túlélés kényszere bír rá apákat, anyákat, gyerme­keket, hogy könnyes búcsút vegyenek családtagjaiktól, barátaiktól, szerelmüktől, és „idegenben” folytassák tovább. Szívesen maradná­nak itthon, de nincs rájuk kereslet, ha mégis, legfeljebb a leértékelt áruk polcára tudnak felkapaszkodni a hazai munkaerőpiacon. Merthogy a pár hónapig járó segélyből, illetve a (papíron) 4-6 órás foglalkoztatásból származó „alamizsnából” nemhogy a törlesztőrészletre és a rezsire, lassan már kenyérre sem futja egy átlagos családban. Hogy immár nemcsak a jól képzett, nyelveket beszélő értelmisé­gieket és a kiváló szakembere­ket, hanem az utolsó kubi­kost sem vagyunk képesek megbecsülni és itthon tartani, egyértelműen a kormányaink szégyene. Azoké, akik 4 évente lelke­sen hirdetik a család, a biztos megélhetés és a hazaszeretet fontosságát, sőt, paripát, hin- tót ígérnek, majd lelketlenül magukra hagyják választóikat, tetteikkel szinte kiűzik őket az anyaföldről, a lónak pedig rendszerint csak egy darabká­ját érezzük magunkénak. istvan.palicz@inform.hu mmma Melyik települést említhették 1435-ben Maghet Omagh néven? a) Mándok b) Ópályi c) Magy d) Mátyus A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. © MEGKÉRDEZTÜK: Ön vaiiaina munkát külföldön? ADORJÁNNÁ SZABÓ DICSŐMÉ SZMETHY HAJDÚMÉ BORSÁS MA­MAGOOUtAű Sokan tfib- MÁRTA: Az egyI k fiam jó »ANNA: Ragaszkodom bé nem térnek haza. lehetőségnek tart|a. az otthonomhoz. LAKATOS KÁLMÁNNÁ: KOVÁCS TÜNDE: Hazánkban nem becsO- Nyelvtudás híján nincs Ilka dolgozókat. esélyem. DA LCDS JUDIT: Még Idehaza sem tudok elhe­lyezkedni.- Magyarországon nincsenek megbecsülve a dolgozók, éh­bérért foglalkoztatják őket, ha egyáltalán kapnak munkát. Ha tehetném, a családommal együtt külföldön próbálnék szerencsét - válaszolta La­katos Kálmánná. - Szívesen vállalnék munkát külföldön, de nyelvtudás híján elindulni a nagyvilágba felelőtlenség lenne. Maradok itthon, és megpróbálok boldogulni va­lahogy - mesélte Kovács Tün­de. - Négy gyermeket nevelek egyedül, az esélyem, hogy va­laha is külföldön dolgozzam vagy éljek, egyenlő a nullával. Még idehaza sem tudok elhe­lyezkedni sajnos - panaszolta Dallos Judit. - Egy mai fiatal számára külföld a lehetősé­gek kapuja, én azonban már elkéstem ezzel. Világot látni, nyelvet tanulni, jól (keresni nagyszerű lehetőség, a baj az, hogy sokan letelepednek, és többé nem térnek haza - mondta Adorjánná Szabó Mag­dolna. Dicsőné Szigethy Márta egyetemista fia nagyszerű lehetőségnek tartja a külföldi munkavállalást. - Sok ismé- rősömet azonban a kényszer motiválta - mesélte. - Sze­retem a hazám, a családom, ragaszkodom az otthonom­hoz és a munkámhoz. Csak akkor mennék külföldre, ha nem maradna más boldogu­lási lehetőségem - válaszolta Hajduné Borbás Marianna.-FITTEN 92 ÉVESEN A nyíregyházi Tóth Géza bácsit barátai köszöntötték 92. szüle­tésnapja alkalmából a napokban a Kossuth téren. Az ünnepelt szerint kprához képest jó egészségi állapotát a rendszeres bicik­lizésnek köszönheti. fotó: sipeki Péter

Next

/
Thumbnails
Contents