Kelet-Magyarország, 2011. április (71. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-30 / 100. szám

2011. ÁPRILIS 30.. SZOMBAT 6 50Ifjú tehetség KELET Biomárnöki diploma kerül a zongoratanári mellé Szabó Éva egy művészi és egy tudományos diplo­mával érzi igazán teljesnek az életét Zongoratanár és biomérnök. Egymástól két távol álló vi­lág, hiszen míg az egyikhez érzelemgazdag személyiség, addig a másikhoz józan ész, higgadt számítás szükséges. Talán éppen ezért is illenek össze, mert kiegészítik egy­mást, s így lesz teljes általuk művelőjük egyénisége. így érzi teljesnek a világot Szabó Éva is, aki 2011-ben kapja meg a diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanár­képző Intézetében klasszikus zongoratanár és kamaramű­vész szakon, 2012-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyete­men fejezi be a biomérnöki tanulmányait. Az általános iskolai tanul­mányait Nyíregyházán kezd­te a zenei tagozatáról közis­mert Kodály Zoltán Általános Iskolában. Másodikos korá­ban kezdett el zongorázni a nyíregyházi zeneiskolában Fesztóry Ágnes tanárnőnél. Hangszeres tudásával szép sikereket aratott a különböző versenyeken. A legnagyobb sikert 2001-ben érte el, a IX. Országos Zeneiskolai Zongo­raversenyen első lett. Bár fel­vették a Krúdy Gyula Gimná­zium matematika tagozatára is, a zenei sikerek hatására a nyíregyházi Művészeti Szak- középiskola zenei tagozatán folytatta hangszeres tanul­mányait Csoba Tünde zon­goraművész vezetésével. Minden évben indult verse­nyeken, a sok siker közül íme kettő 2004-ből: Szegeden az I. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen elnyerte a Jeunesses Musicales különdí- ját, az I. Budapesti Nemzetkö­zi Chopin Zongoraversenyen pedig harmadik lett. Évának tehát hamarosan két diplomája is lesz. Mint mond­ja, a biomérnöki szakmával jobban el lehet helyezked­ni, így a zongora megmarad szabadidős tevékenységnek. Igaz, ez már most is így van: a műszaki egyetemi tanulmá­nyok sok energiát igényelnek, ezért ha pihenésre vágyik, leül kedves hangszeréhez. Világbajnokságot nyert tésztahídjával Erdősi Roland számára a makaróni, a spagetti nemcsak ételeket jelent, hanem építőelemeket is Sokunk számára a csőtészta, a makaróni, a spagetti főtt ételt jelent, azonban Erdősi Roland egy híd vázszerkezetének, al­kotórészeinek építőelemeit látja bennük. Igaz, amikor a Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mező- gazdasági Karán első éves hallgató volt a gépészmérnö­ki szakon, akkor még hidegen hagyta a gondolat, hogy hidat építsen tésztából, de amikor a következő évben is hallott mechanikaórán erről a lehe­tőségről, eldöntötte: megpró­bálkozik vele, s a világbajnoki cím megszerzéséig abba sem hagyja. Valóra vált az álom Sorra nyerte a háziversenye­ket 2006-tól, 2007-ben pedig már első lett egy országos versenyen. A Közép-Európai Tésztahídépítő-bajnokságon 2008-ban és 2009-ben egy­aránt harmadik lett, 2010-ben pedig sikerült teljesítenie a kitűzött célt: a kanadai világ- bajnokságon első lett egyéni­ben és csapatban is. Mint mondja, a hídépítés­nek szigorú szabályai vannak. Olyan tésztákból lehet hidat építeni, s olyan ragasztókat lehet felhasználni, amelyek kereskedelmi forgalomban vannak. Az elkészült híd tö­mege nem lehet több 1 kilo­grammnál. Egy híd szilárdságát törés­próbával tesztelik. A kanadai világbajnokságra készített hídja a töréspróbán ép ma­radt, ugyanis a terhelés foko­zásával a tésztahíd alapját ké­pező, a súlyok beakasztására szolgáló farész tört ketté. 2011 februárjában a főiskola nyílt napjára egyébként egy olyan tésztahidat készített, amely sokáig ellenállt az újabb és újabb súlynak, s végül 328 kilogrammos terhelésnél tört csupán el. Roland a közelmúltban megszakította főiskolai tanul­mányait, s jelenleg autóalkat­rész-értékesítőként dolgozik. Jól érzi magát az alkatrészek, a műszaki cikkek birodalmá­ban, de természetesen nem mondott le a főiskola befe­jezéséről sem. Egyszer még mérnökként szeretné kama­toztatni tudását, s nem lehe­tetlen, hogy éppen abban az országban, ahol a különleges világbajnoki címet megsze­rezte. Szabadidejében szívesen horgászik, vagy szerelgeti au­tóját és crosszmotorját. Zenét szerez, szöveget ír a lemezlovas Szatmári István számára nagy megtiszteltetés, hogy többször is jelölték Fonogram-díjra A népdalok éneklésével a gyógyítást is segítené Gaál Eszter sok szép sikert ért már népdalénekes­ként, s felnőtt korában is hasznosítaná tudását Egy ideig mások szerzemé­nyeit játszotta le a klubokban, diszkókban Szatmári István, a fiatalok körében közismer­tebb nevén DJ Szatmári, az­tán úgy érezte: gondolatait, érzéseit saját zenével és saját szöveggel szeretné kifejezni olyan módon, hogy saját dalai is szórakoztassák a fiatalokat. Természetesen sok-sok év eltelt eddig, de álma valóra vált: szerzeményei hazai és külföldi listákon is szerepel­tek az első helyen, illetve az élmezőnyben. Gitározott, dobolt Gyermekkorában zenésznek készült, amatőr zenekarok­ban gitározott, dobolt. Aztán az egyre jobban fejlődő fény- és hangtechnika, a sok CD jelentett számára kihívást, s 15 éves korában a zenészből lemezlovas lett. Az első 10 évben megyénk szórakozó­helyein lépett fel, majd a saját szerzemények révén ismert lett az országban, valamint a környező országok magyar­lakta területein is. Az elektronikus zenei ala­pú dalait Puskás Judit (Jucus) énekelte fel a maxilemezekre, amelyeket 2004-től kezdve félévente jelentetett meg. Most már az jelenti számára a kihívást, hogy jobb dalo­kat írjon, mint a korábbiak voltak. Az egyik legjobb da­lának az Átok és áldás című szerzeményt tartja. A Súgj egy titkot című, magyar nyelvű dala 2006-ban a dán poplistát vezette. A M AH ASZ dance-listáját is vezette szer­zeménye Jucus előadásában. Nagy megtiszteletés számá­ra, hogy többször is jelölték Fonogram-díjra „Az év dala kategóriában”. Konditerem, ezotéria Az elmúlt évtizedekben az éjszaki életet megszokta, in­kább a sok utazás fárasztja. Előfordul gyakran, hogy egy kétórás műsorért 6 órát uta­zik Székelyudvarhelyre, Csík­szeredára, majd ugyanennyit vissza. Mégis megy, hiszen szívesen szórakoztat másokat, s neki is jólesik a közönség el­ismerése, szeretete. Ha pedig fáradt, akkor a felfrissülés ér­dekében irány a konditerem, ahol az utóbbi időben egyre többet tartózkodik. További szabadidejében ezotériával kapcsolatos könyveket olvas, valamint filmeket néz. Arany minősítés a Kálmán La­jos Országos Népdaléneklési Versenyen, s szintén arany minősítés a KÓTÁ-tól több­ször is a Hajnal Akar Lenni Népdaléneklési Versenyen. Részvétel 2011 áprilisában Gödöllőn az Országos Nép­zenei Verseny döntőjében, s eredményes szereplés a 2011- es Nyírdiák-napokon szóló­ének kategóriában. Lehetne még sorolni azokat a sikeres fellépéseket, ame­lyekkel büszkélkedhet Gaál Eszter népdalénekes, a nyíregyházi Evangéli­kus Kossuth Lajos Gim­názium 8/11. osztályos tanulója. A zenével már négy évesen barátsá­got kötött, lakóhelyén, Ramocsaházán Démuthné Ferenczi Er­zsébet tanár­nő tanította meg zongorázni. Négy évvel később már orgo­náim is tanult a nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskolában Kiss Zoltán vezetésével, majd elkezdte a népzenei tanulmá­nyokat is Hajdú Ágotánál.- A zene számomra több, mint hobbi, nagyon szeretek vele foglalkozni - árulja el ér­deklődésünkre Eszter, akinek a terve az, hogy az érettségi megszerzése után két irány­ban folytatja tanulmányait: egyrészt a Zeneakadé­mián népdaléneklést szeretne tanulni, másrészt az ELTÉ-n gyógypedagógusi végzettséget kíván szerezni. Eszter cél­ja ugyanis az, hogy e két szakterületet összefonva ze­neterapeuta legyen. A parányi méretek vonzásában Hábel Ervin napjainkban arra készül, hogy ionmennyiségmérőt készítsen Míg a korabeli fiúk a fociról beszélgetnek, s a legújabb számítógépes játékokat vitat­ják meg, addig a 17 éves Hábel Ervin számára az a természe­tes, hogy a nanotechnológia vívmányairól és veszélyei­ről ír értekezést, vagy kidol­gozza éppen a telecentrikus rendszert, ráadásul szakér­tője a házi készítésű atomerő mikroszkóp modell műkö­désének is. Napjainkban pe­dig azon a töri a fejét, hogy ionmennyiségmérőt készít­sen. A nyíregyházi Bánki Do- nát Műszaki Középiskola 3. osztályos diákjának tudomá­nyos-műszaki érdeklődésére minden bizonnyal a nagy­papa volt nagy hatással, aki elektroműszerészként gyak­ran vitte magával különböző helyszínekre 4-5 éves uno­káját, s lelkesen magyarázott neki, a kicsi pedig különös érdeklődéssel hallgatta. A műszaki érdeklődés megmaradt később is, s meg is határozta az általános is­kola utáni tanulmányokat. A Bánki középiskolában pedig Zsigó Zsolt osztályfő­nök, fizika-informatika matematika szakos tanár segítette Er­vin tudományos munkáját, szakmai kibontakozását. A nanotechnika, a pa­rányi méretek világa nagyon érdek­li Ervint. Mint mondja, olyan újításokat le­het majd megvalósítani ez­zel a rendszerrel, amelyet az emberek még a legmerészebb álmaikban sem képzelnek el. Tudományos dolgozatai­nak köszönhetően Ervin már többször is dolgozhatott Bu­dapesten a MTA kutatóinté­zetében. A beszélgetés során felme­rül a továbbtanulás kérdése is: valamelyik egyetemen szeretne elektromérnö- ki diplomát szerezni, s mellette továbbfog­lalkozni a nanotechno- lógiával. Szabadidejé­ben fotózik, de szívesen használja mikroszkópját és csillagászati táv­csövét is. Két-három dimenzióban alkot Kovács Zoltán amit először megrajzol, azt szobrászként meg is formázza Már általános iskolás korá­ban ügyesen rajzolt csend­életeket, portrékat az ajaki származású Kovács Zoltán, aki napjainkban a nyíregyhá­zi Művészeti Középiskola és Kollégium képző- és iparmű­vészeti tagozatának 13. éves növendéke szobrász szakon. A kisdiák akkori kézügyes­ségére felfigyelt Rozinka László rajztanár is, és a sok­sok segítségnek köszönhe­tően Zoltán számára egy­értelművé vált: rajzzal és szobrászattal kapcsolatban folytatja majd tanulmányait a középiskolában is. Számára ez a két alkotási mód ugyan­is kiegészíti egymást, hiszen amit először megtervez két dimenzióban, azt majd meg is valósítja három dimenzió­ban. Rajztehetségét, kéz­ügyességét, alkotóképességét versenyeken is bizonyíthatta a középiskolás évek alatt a most ballagás előtt álló fia­talember. A legjobb eredmé­nyeket éppen az idei évben érte el Zoltán: márciusban Budapesten a XX. Országos Rajzversenyen első lett, ápri­lisban pedig a debreceni XIV. Országos Mintázásversenyen a II. helyet szerezte meg. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrász szakon szeretne továbbtanulni. Nagy álma, hogy a doktori címet majd megszerezve taníthassa az egyetemen a szobrászatot. Zoltán számára a pihenést is a rajzolás jelenti. Igaz, mos­tanában verseket is írogat magáról, az érzéseiről, a vele történt eseményekről, de ez - mint mondja -, olyan, mint másnak a naplóírás: doku­mentáció a mostani életéről.

Next

/
Thumbnails
Contents