Kelet Magyarország, 2011. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-10 / 7. szám
2011. JANUÁR 10., HÉTFŐ Forum 7 KELET Tripsánszky Jenöné, nyíregyházi olvasónktól: ■ ■ Ha-azt akarod, hogy szeres-.w w senek, szeress! SENECA, L. Műsorral kedveskedtek az ünnepeiteknek fotó: olvasónktól Varázslatos ünnep Nemrégiben tartották a nyíregyházi konzervgyári szépkorúak az évzáró ünnepségüket. Itt köszöntöttük az 50 éves házasokat, a 70 és 75 éveseket. Műsorunkban, elsőként az adventi koszorú gyertyagyújtásának j ele- netét adtuk elő, majd a kis Jézus születésének ünnepét. Műsorunk gyertyafényes felvonulással, karácsonyi énekeket énekelve ért véget. Az ajándékokat a Mikulás és két angyalka osztotta szét. Ünnepeltjeink: Szálkai Pál és Czire Lenke, Gyányi Lajosné, Hajdú Andrásné, Katona Mihály, Seres Árpádné, Trakperger Mihállyné, Racskó András, Újvári János, akiknek gratuláltunk, műsorral és ajándékkal kedveskedtünk. Igazán szép és meghitt karácsonyi ünnepet varázsoltunk minden résztvevő számára. JUHÁSZ LÁSZLÓNÉ, ELNÖK Emanamna Tímár József NYÍREGYHÁZA. Tímár József több mint negyven éve előfizetője a Kelet-Magyarország- nak. Hűségét ajándékcsomaggal jutalmaztuk.- A három kutyánk már korán reggel jelzi, hogy érkezik az újság. Délelőtt az enyém a lap. Az utolsó oldallal kezdem a színes írásokkal, a viccel. Majd megnézem a gyászjelentéseket, sajnos egyre több ismerőst találok közte. Utána az időjárást keresem meg. Elolvasom az első és a második oldalon a fontosabb eseményeket. Nem nagyon politizálok, de érdekelnek a megyei és országos események. Szeretem a Hazai tájakon és a Megyei tükör oldalakon található írásokat. Változatos a Fórum oldal, megismerjük az emberek nehéz helyzetét, de a beszámolóknak is örülök, egy-egy érettségi, vagy nyugdíjas találkozóról, ünnepségekről. Szívesen venném, ha több kiskertekkel foglalkozó írás jelenne meg, mikor milyen feladatokat kell elvégezni a telken, mit mivel kell permetezni. Sajnos az elmúlt év nagyon elbánt a gyümölccsel, szőlővel, hiába permeteztem gyakran. Szomorúan olvasom a belvízzel kapcsolatos jelentéseket, a mi pincénk- j ben is megjelent a víz nem is kis mennyiségben. Szeretem a régi fotókat nézegetni, biztosan megérné egy könyvbe összegyűjteni. Szeretettel nézegetem a nap babáit, nekem is van már két dédunokám. A lányom figyelmét esténként felhívom egy-egy írásra, ő szeretettel várja az ízvilág oldalt*több receptet megsütött, megfőzött belőle. A két fiú unokám a Horgász oldalt keresi, a Morotvára járnak, amikor idejük engedi. Szeretnének többet tudni erről a sportról. Köszönöm az ajándékcsomagot! - köszönt el [ előfizetőnk. © LAKÓHELYEM - Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a .lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak .felelőseit", akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. Újra iskolapadban A Nyírbátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjasai Egyesület tagsága a Báthori István Gimnázium és Szakközépiskolába látogatott. Megtekintettük a Bem apó küzdelmes életét, honvédő harcait bemutató nemzetközi vándorkiállítást. Benéztünk a tantermekbe, nosztalgiáztunk a tablók előtt. Kaliba András igazgató úr tájékoztatása után számtalan kérdés hangzott el. Többek egyenesen az alma materbe tértek most vissza, másoknak a gyermekei, sőt az unokái tanultak-tanulnak az iskolában. VINCZE ISTVÁN Bücs János elnök kérdez Kaliba András igazgatótól fotó: a szerző Megtanultak korcsolyázni FOTÓ: A SZERZŐ Önfeledt csúszkálás a jégen A férfiak is sorra kerülnek? Hetek, napok óta a magán- nyugdíj és magánnyugdíjpénztár vitájáról „hangos” az ország. Mindenkinek erről is megvan a saját véleménye (nekem is). A napokban egy férfi ismerősöm (45 év feletti) „hangos szavait” hallgattam. Elmondta, ő most nem a magánnyugdíjpénztárak ellen, hanem a nyugdíjkorhatár módosítása ellen „emeli fel a hangját”. Nőknek 40 év szolgálat után járna a teljes jogú nyugellátás. Indoklás, a nők több terhet vállalnak. Az ismerősöm 3 évet járt egy szakmunkásképző intézménybe, ahol 2 nap iskola, 4 nap munkaidő volt (tanműhely hiány esetében a szabad ég alatt), sőt, még szakszervezeti bélyeg vásárlása is kötelező volt. Tőle levonták az akkor mondott „inas bért”. Azt az időt miért nem számolja bele a kormány? Mi van azokkal a férfiakkal, akik több mint 30 éve kőkemény fizikai munkát végeznek (pl. a kőműves)? Én csendesen, figyelmesen hallgattam, elgondolkoztam a feltett kérdésein. Ténylegesen felborítja a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyát, és a jelenlegi nyugdíjrendszer stabilitását ez az intézkedés? Nem tudni, vajon mit tervez a kormány? Nem vagyok férfipárti, de szerintem ma a férfiak és nők között nincs különbség. HAJZER ANDREA Mert jó érzés adni! Emberi humánum, összetartozás erősítése, társadalmi felelősségvállalás és segítségnyújtás. Ezek a szavak már mindannyiunk számára jól ismertek, ha máshonnan A nyírpazonyi Színi Károly ÁMK 3. osztályos tanulói a tél örömeinek hódoltak a Kabaláson nemrégiben elkészült korcsolyapályán. Csak néhány gyereknek nemis, a médiából vagy az iskolából biztosan. Sokszor azonban elsiklunk felettük, mert az utóbbi évekből kiindulva, a nehéz gazdasági körülmények miatt, a ma ] embere örül, ha van munkája, amiből meg tud élni. Nem akar mást, csak tisztességesen eltartani a családját és megöregedni nyugalomban, még ha ennek az ára az is, hogy éjt nappallá téve dolgozik. Egyre inkább kételkedünk a különféle alapítvá- ! nyok megbízhatóságában, hiszen mindenhol csak azt halljuk^hogy az a pénz nem érkezett be, ahová mi szántuk. „Elakadt útközben”. Kiábrándultságunkban igy már nem akarunk, nem is tudunk volt alkalma korábban megtanulni korcsolyázni, a többség most húzott először korcsolyacipőt. A kezdeti botladozások után hamarosan már önfeledten siklotfoglalkozni mások problémáival, elesettségével, hiszen „rajtunk sem segít senki, van nekünk is elég bajunk”- él a közgondolkodásban. Elmenni pedig kevesen mennek el segíteni, mert vagy nincs idejük, nem látják hasznát, vagy egyszerűen csak úgy érzik, tudják, hogy nem értékelnék az önzetlen munkájukat. Akkor miért tegyünk bárkiért is valamit? A válasz egyszerű: „Mert jó érzés adni” és mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe bármikor. Bármilyen is a világ, szükség van olyan emberekre, akik tudnak adni úgy is, hogy közben nem várnak érte semmilyen ellenszolgáltatást sem. Megmosolyogtathatunk olyan emberetak a gyerekek a vastagra hízott jégen. Reméljük az időjárás megengedi, hogy még sok ilyen kellemes órát tölthessünk a koripályán. BÁRÁNYNÉ TÉRJÉK ILDIKÓ két, akik tőlünk gyengébbek, foghatjuk a kezét azoknak, akik csak egy kis megértésre vágynak. Csalások, kihasználások, átverések szerte a világban. Sokszor azonban nem kell kilométereket utaznunk, pénzt utalnunk, hogy segítsünk. Elég, ha körbenézünk környezetünkben. Az önkénteskedés is munkának számít, olykor fárasztó percekkel, órákkal, de mellettük mindig ott van az a hatalmas feltöltődés, amelyet egy-egy ember mosolya, pillantása hálóként tükröz vissza ránk, vagy csak a tudat, hogy segítettünk! Mert ami nekünk egyszerű feladat, számukra nagy dolog! BRUSZELDÓRA — <§> KEDVÜK SZERINT Kedvük szerint válogathatnak olvasnivalót a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskola tanulói az intézmény könyvtárában. FOTÓ: SIPEKI PÉTER ©TISZTELT OLVASÓNK! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Ennyire nem vagyunk szegények Arra gyanakszom, hogy aki kihűl, s ezért hal meg, az talán maga is tehet róla. NYÍREGYHÁZA. Még alig múlt el a tél fele, de rendszeressé vált, hogy itt, vagy ott valaki otthonában „kihűlt”, s meghalt. Volt, akit az utcán elesve találtak meg, másokkal a saját házában történt ez. Az előbbi érthető is, hiszen ha egy idős ember netán elesik, nem bír felállni, akkor bekövetkezhet a baj. Ha pedig ittas volt, és ezért nem bírt felállni, hát még inkább aggasztó esemény. Tragédia mindegyik, már maga az is, hogy „éppen ott, akkor” nem járt senki, aki segített volna a földön fekvőnek. Gyerekkoromban azt, hogy valaki a lakásán „kihűlt” és így halt meg, soha nem tapasztaltam. Igaz, ez régen történt, amikor még nagy volt a szegénység is (1945 előtt és utána 6-7 évig). Akkor, a faluban nálunk fával tüzeltek az emberek A férfiak télen elmentek „dücskőzni” az erdőbe „felesbe”, s ez kitűnően tartotta a tüzet a spórban. (Még a széntől is jobb volt ez, bár a szenet csak a módosabbak tudták megvenni.) Ezt az ún. „dücskőzést” az Erdőgazdaság nem tudná oda adni annak, aki ezt szívesen csinálná? Sok fát vágnak ki a Sóstói-erdőben is, lenne tuskó gondolom bőven. Aztán megkockáztatom, hogy talán még a hideget is jobban bírtuk mi, gyerekek is és a felnőttek is. Én otthon télen is a „tisztaszobában” aludtam 10 éves koromtól, ahol még kémény sem volt, nem hogy kályha. Volt viszont egy jó vastag, de mégis puha dunna, ahová lefekvéskor befutottam és nem fáztam. Ha nagyon hideg volt kint, nagyanyám téglát melegített és az bebugyolálva a dunnám vége alá tette. Akkoriban a konyha volt meleg, s a 3-4 tagú család itt „húzta ki a telet”. Ide is kellett a fa, de még néha a gally is „megjárta”, ha nem volt más, csupán gyakran kellett rakni a spórba. Gallyat pedig lehetett találni a Sóstói-erdőben, akkor ezt engedték is, hogy szedegessünk. A kerülő ezt ellenőrizte és bevallom, hogy egy társammal 3 naponként ezt csináltuk a háború után, 2 éven át, telente. Most én erre senkit nem biztatok, mert Találni kell megoldást, hogy senki se -hűljön ki", mert emberi életről van szó! DOMBÓVÁRI ISTVÁN tudtommal ez tilos. Sokszor gondoltam is arra az erdőben sétálva, hogy ez a temérdek kidőlt fa, letört gally miért van otthagyva az enyészetnek. Tudom, ennek az állítólagos tudományos magyarázatát, miszerint ezek elkorhadva hozzátartoznak a természet rendjének fenntartásához. Akkor mindjárt azt kérdezem: nem lehetne ezt kellő ellenőrzés mellett odaadni azoknak, akik a konyha melegével legalább fűteni tudnák otthonukat? Persze, én sem sírom visz- sza a „dunnás időket”, ma már minimális igény az, hogy mindenkinek legyen télen legalább 20 fokos meleget adó lakhelye és az ezt adó energia- forrása. Ennyire nem szegény ez az ország, hogy az én „régmúlt gyerekkorom” szegénységét is lekörözze, mert ez egyszerűen így nem igaz. DOMBÓVÁRI ISTVÁN
