Kelet Magyarország, 2010. szeptember (67. évfolyam, 204-229. szám)

2010-09-03 / 206. szám

KELET 2010. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK KELET-MAGYARORSZÁG Lövei Attila FOTÓ: ARCHÍV DEBRECEN. - Lövei Attila va­gyok, 2000-ben végeztem a Debreceni Egyetem történe­lem szakán, majd művelődési és felnőttképzési menedzser képesítést szereztem. 2005 és 2007 között újra az egyetem hallgatója voltam, és mint te­rület- és településfejlesztési szakértő diplomáztam. A Haj- dú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. munkatársa vagyok, ahol tele­pülési önkormányzatok és vál­lalkozások számára készítünk pályázatokat, menedzselünk elnyert projekteket. Több ön- kormányzat fejlesztési elkép­zeléseit ismertem meg és egyre nagyobb volt bennem az igény, hogy a település- és területfej­lesztéshez kapcsolódó munka mélyebb összefüggéseivel is tisztában legyek. Az egyete­men megszerzett szaktudás, menedzsment és egyéb kiegé­szítő ismeretek elősegítették, hogy egy-egy fejlesztési el­képzelés kidolgozását, megva­lósítását átfogó rendszerként kezeljem. Ezek az ismeretek mindenképpen hasznosak egy-egy fejlesztési elképzelés megtervezésekor, amely nél­kül elképzelhetetlen egy sike­res projekt lebonyolítása. wssxmsm Gyakorlaton Erdélyben % hijtm tíiliituii! Debrecen. A Debreceni Egye­tem Balásházy János Mező- gazdasági és Közgazdasági Gyakorló Szakközépiskolája és Kollégiuma két sikeres pályá­zatot valósít meg az Apáczai Közalapítvány Határtalanul programja keretében támoga­tásával. Az egyik „Egy elfele­dett borvidék” 25 mezőgaz­dasági szakközépiskolás diák számára nyújt lehetőséget Ér­mellék területén történő szak­mai gyakorlatra. Az Apáczai Közalapítvány 895 500 Ft-tal támogatja ezt az erdélyi utat. A másik tanulmányút, melyet az Apáczai Közalapítvány Ha­tártalanul programja 893 000 Ft-tal támogat, szintén 25 köz- gazdasági szakközépiskolás tanuló számára biztosítja az „Erdély közgazdász szemmel” projekt megvalósítását. Mind­két út lehetőséget biztosít Er­dély irodalmi és történelmi értékeinek a megismerésére is. Mutasd meg képekben! DEBRECEN. Multikulturalitás a mindennapokban címmel a Visegrádi Alap támogatásával a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, a komáromi Selye János Egyetem, a Mendel University in Brno és a II. Rá­kóczi Ferenc Kárpátaljai Ma­gyar Főiskola fotópályázatot ír ki, melynek célja, bemu­tatni a kulturális sokszínűség megnyilvánulását a minden­napjainkban. A nevezési lap letölthető a http://www.agr. unideb.hu/ivfphoto/ oldalról. Megtalálni saját lehetőségeinket Reméljük, hogy Debrecen a magyar regionális tudomány egyik jelentős centruma lesz FOTÓ: ARCHÍV DEBRECEN. Dr. Horváth Gyula egyetemi tanár (PTE) az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja főigazgatója, az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumában a terület- és te­lepülésfejlesztési szakon „Eu­rópai regionális politika” című tárgyat oktat.- Mi a jelentősége a terület-és településfejlesztésnek? dr.horváth gyula: - Ez a szakterület nagyon fontos, mivel nincs két egyforma tejepülés. Több, mint 3000 település létezik Magyar- országon, amelyek nem összehasonlíthatóak a fejlő­dés különböző mozzanatait illetően. A jövő szempont­jából az a lényeges, hogy minden településnek meg kell találni a saját fejlődési pályáját. Ez a terület-és tele­pülésfejlesztés lényege. Arra készítjük a hallgatókat, hogy meg tudják különböztetni az egyik települést a másiktól. Fontos, hogy tudják, hogy melyek az előnyös vonásai egy településnek, mert az előnyös vonások alapos ismerete visz a jövőbe. Nem annak a mentalistásnak kellene érvényesülnie Ma­gyarországon, hogy minél rosszabb színben tüntessük fel magunkat, mert annál több támogatást kapunk, hanem éppen ellenkezőleg: hogy minél jobb színben tüntessük fel magunkat és a befektetőket a mi tele­pülésünkre vonzzuk, mert létezik például 10 olyan tényező, ami miatt megéri nekik idejönni. Másfaj­Minden tele­pülésnek meg kell találni a saját fejlődési pályáját. DR. HORVÁTH GYULA ta mentalitás szükséges Magyarországon, mert ez az európai fejlődés jövője. Ha versenyképes Európát aka­runk, akkor így kell gondol­kodnunk. Ez a kulcskérdése az idegenforgalomnak. A természetföldrajzi adottsá­gokat is meg kell keresni. Mennyire számítanak egy adott hely erőforrásai? DR. HORVÁTH GYULA: - Az egyik előadáson egy projektoros kivetítést néztem meg a nyugat-dunántúli termál programról. Volt egy kép egy dunántúli termálfürdőről, 8 nyugággyal, de mind üres volt. Mondtam is, hogy miért nem olyan fotót késztet­tek, ahol üdülővendégek fekszenek a nyugágyakon. Elmondtam egy tanmesét, hogy a vajdasági tartományi kormány miniszterelnök­helyettese pár évvel ezelőtt Békéscsabára jött, ahol a mi intézetünknek van egy osz­tálya. Kiderült, hogy koráb­ban indultak, mert szerettek volna megnézni egy Békés megyei wellness központot. Ez november táján történt. A miniszterelnök-helyettes bement a fürdőbe délután 3 órakor, és nagy ovációval fo­gadta őket a jegyszedő, hogy önök az első vendégek ma. Megkérdezték tőle, hogy a héten hányadikak vagyunk. A hatodikak - hangzott a válasz. És mikor fog ez meg­térülni? - tették fel a kérdést. - 2350-ben - kalkulált a jegyszedő. Ezzel azt akarom mondani, hogy a termálvíz helyi erőforrás, de ez nem azt jelenti, hogy ahol meleg vizet találnak, ott azonnal wellnesst kell építeni. Ennek a 2 szaknak - a terület-és tele­pülésfejlesztés és az ingatlan gazdálkodás szak - az a lé­nyege, hogy gondolkodjunk el azon, hogy mennyi a ráfor­dítás és a hasznon, (cost and benefit) Ez a két szak arra ta­nítja meg a hallgatókat, hogy egy település fejlődésében a következő szempontokat vegyék figyelembe: milyen erőforrások vannak, ezeket hogyan lehet hasznosítani, és milyen hatása lesz ennek a település életére.- Tudna sikeres példákat említeni? DR. HORVÁTH 6YULA: - Sokan önkormányzatoknál, banki szférában, tervező intéze­teknél, regionális fejlesztési szervezeteknél helyezkedtek el. Ők látják, hogy mi rejlik az európai uniós syllabus mögött. Nem elég megtanul­ni az uniós direktívát, és a kézikönyveket, hanem tudni kell, hogy a kézikönyv meg­felelő oldala miként fordítha­tó le az adott településre. Milyen tantárgyat oktat a terület-és településfejlesztés szakon? DR. HORVÁTH GYULA: - Európai regionális politikát. Mi azt hisszük, hogy azon múlik a boldogulásunk, hogy az EU mennyi támogatást nyújt, pedig hát ez nem így van. Magyarországon soha nem beszélünk arról, hogy hogyan kellene betörni az 500 milliós piacra, hanem folyton azt nézzük, hogy honnan lehet támogatások­hoz jutni. 2014 után ez a támogatáspolitika befejező­dik. Nem fognak ilyen nagy összegeket juttatni sem az agárszférába, sem struktu­rálisan. Minden országnak saját magának kell kitalál­nia, hogy milyen nemzeti területfejlesztési politikát követ. Ennek a tantárgynak az a lényege, hogy a hallgató r megismerje az unió struktu­rális kohéziós politikájának az alapelemeit, emellett azt is, hogy az egyes országok­ban mi a gyakorlat. Azok az országok sikeresek, ahol nem követik mechanikusan az uniós kézikönyveket, hanem saját maguk gondolkodnak. Még nem telt el annyi idő az uniós csatlakozás óta, hogy a szemlélet megváltozott vol­na. A támogatáshoz fűződő szemlélet nem az unióhoz kötődik, hanem valójában az elmúlt 40 évhez.- Szeptembertől az RKK-val közös tanszék működik majd azAGTC-ben... DR. HORVÁTH GYULA: - A Regi­onális Kutatások Központ­jának Debrecenben létezik egy osztálya, ami az új stratégia csomagban önálló, de szeptembertől közös tanszék működik majd az Agrár- és Gazdálkodástudo­mányok Centrumában. Ez azt jelenti, hogy az erőinket összevonjuk az Agráregye­tem oktatói gárdájával és az RKK oktatóival és kutatási kapacitásával. Egy 10 fős szakembergárda dolgozik majd itt és remélem, hogy Debrecen a magyar regioná­lis tudomány egyik jelentős centrumává válik. Ennek a kapacitását úgy lehet növel­ni, ha az egyik kutatási profil aJCárpát-medence lesz, és ide csatlakoznak Észak-Er- délyből a műhelyek, illetve Ukrajnából azok a magyar regionális műhelyek, amelyek az utóbbi évtized­ben kialakultak. Debreceni egységünk sokat tett azért, hogy egyebek mellett Ko­lozsvárott, Beregszászon az egyetemek és a főiskolák a regionális tudományok fon­tos bázisai legyenek. Fontos kiemelni, hogy Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken és a Vajdaságban legalább százötven szakember dolgo­zik ezen a területen - tette hozzá Dr. Horváth Gyula. MÁRIÁN DORINA © TERÜLET- ESTELEPULESFEJLESZTESI DIPLOMÁVAL- Mezőgazdasági szakigaz­gatási szervezőmérnök va­gyok. Ezt a diplomámat is az AGTC- ben sze­reztem, de a fog- lalkozá- sómat tekintve ingatlan értékbecslő vagyok, termőföldre specializálódva - mondja Nádomé Mihut Ildi­kó, aki mindkét szakot elvé­gezte. - Saját vállalkozásunk van, a férjemmel közösen dolgozunk, ő erdőingatlant és egyebeket értékbecsül, én pedig termőföldet. Az ingatlanos szakmát is itt vé­geztem. Ez egy közös képzés volt. Sokrétű képzést kap­tunk, jónak tartom, hogy az oktatók az egyetemen kívül a gyakorlati szférából is jöttek, úgymint a Magyar Nemzeti Banktól, az Állami Számve­vőszéktől, a Pénzügyminisz­tériumból és a Magyar Ál­lamkincstártól. Szilágyi László köztisztvi­selő szintén mindkét szakirá­nyú kép­zést - a terület-és település- fejlesztési szakmér­nöki és az ingatlangazdálkodási szakér­tő szakmérnöki - képzést is elvégezte. - Elég idős vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy mi a jó nekem. Egész könnyen tanulok. Fejleszteni kell min­denkinek magát ahhoz, hogy kövesse a társadalom válto­zásait. Mindkét szakirányt tudom hasznosítani a mun­kámban, akár a bankoknál, akár a bíróságnál vagy az ön- kormányzatoknál, ahol mint szakértő veszek részt. Szilágyiné Holczer Anikó terület- és településfejlesz­tési szakmérnökin végzett és jelenleg a Balmazújvárosi Kistérség Többcélú Társulá­© DEBRECENI AGRAROSOK MÁS ÁGAZATBAN Sál László DEBRECEN. Jogász családból indulva az Agrártudományi Egyetem választása először különösnek tűnt. Azonban az elhatározás már az egyetemi évek alatt jó döntésnek bizonyult, mivel az oktatás sokszínűsége és az elsajátítható tudás megfelelő alapot adott az egyetem utá­ni évekre. A negyedik évfo­lyamon választott számvitel szakirány tárgyai a munkába álláskor rögtön „használható­vá” váltak. A végzés után egy év né­metországi ösztöndíj követ­kezett, majd öt év a pénzügyi szférában. Utólag egy szeren­csés véletlennek köszönhe­tően az építőiparban találta magát egy cégfelvásárlási tranzakciónak köszönhetően. A Közgép Építő és Fémszer­kezetgyártó Zrt. vezérigazga­tójaként a legtöbb magyaror­szági folyami híd építésében részt vett 1998-tól. Büszke­sége, hogy ott lehetett az Esztergomi Mária Valéria híd újjászületésénél is. 2008 óta az ország egyik legpatinásabb építőipari cé­gének, a Hídépítő Zrt.-nek a vezérigazgató-helyettese. Második szakmájának tekin­ti az építőipar talán legszebb területét, a hídépítést. Az elmúlt és a jelenlegi időszak fontos feladatai a Dunaúj­városi híd, a Megyeri híd, az M43 Tisza- híd építése, a Mar­git híd felújítása és egy felvi­déki 1,3 kilométer hosszú au- tópályahíd építése Nyitrán. Bár nem átlag agráros az eddigi pályája, de munkájá­ban mindig támaszkodott az egyetemi évek alatt szerzett képességekre. Sál László Végzettség: 1992-ben végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem Számvi­tel-pénzügy szakirányán. Jelenlegi munkakör: Hídépítő Zrt. vezérigazgató-helyettes Főbb munkahelyek: Axon Lízing és Pénzügyi Zrt., Közgép Építő és Fémszerkezet­gyártó Zrt. Fontos az életben: három gyermeke, családja, agráros barátok, vitorlázás sánál dolgozik irodavezető­ként, ahol a területfejlesztési feladatokat és a helyi vidék- fejlesztési feladatokat is ellát­ja. Alap­diplomája mezőgaz- d a s á g i szakigaz- g a t á s i szerve­zőmér­nök, amit szintén az AGTC-n szerzett. - Már nyolc éve dolgozom a Balmazújvárosi Kistérségben és az alapdip­loma mellé szerettem volna egy szakirányú végzettséget, olyat aminek a gyakorlatban is hasznát veszem.- A Nyíregyházi Főiskolán végeztém és könyvelőként dolgoztam - mondja Váradiné Damai Melinda. - Azért vá­lasztottam a terület- és tele­pülésfejlesztési szakmérnöki szakot, mert úgy gondoltam, van jövője az európai csatla­kozással, és remélem, hogy el tudok vele helyezkedni a kistérségi társulásnál. A Haj­dú-bihari Naplóban találtam rá a hirdetésre. Az hívta fel rá a figyelme­met, hogy pályázat- írásra ori­entál, és ezért vá­lasztottam. Sál László FOTÓ: ARCHÍV

Next

/
Thumbnails
Contents