Kelet Magyarország, 2010. szeptember (67. évfolyam, 204-229. szám)

2010-09-01 / 204. szám

2010. SZEPTEMBERI.. SZERDA KELET Fórum 5 « HAGYOMÁNYŐRZÉS Az ügyeskezű asszonyok Gutácson közmunkában, Január óta több száz méter házi szőttest készítettek a szövőszékben, ezáltal Is bizonyították, hogy a szüleiktől megtanult szakmát gyakorlatban Is tudják kivitelezni. Varga Ferencné és Szabó Józsefné munka közben. fotó: berki károly Jól esett a pihenés FOTÓ: A SZERZŐ Gyógyultunk a faragott pádon A nyíregyházi Júliások Tímár községgel és környé­kével ismerkedtek meg. Túránk során megcsodáltuk a tímári görög katolikus templomot, melyben kala­uzunk Bődi Gábor paróchus úr volt. Megnéztük a „leg- magyarabb” folyó, a Tisza, falut érintő szakaszát. Majd átsétáltunk a szabolcsi föld­várba, ahol íjászkodtunk és megpihentünk Szent László „gyógyító”, faragott padján. A nap végén kellemes izomlázzal búcsúztunk a dimbes-dombos tájtól. OROSZJÓZSEF beugrottak munka után a szerény vacsorát gazdagitó pár szelet fölvágottért, akta­táskás férfiak buciért sorban állva, a mindent átható friss pörköltkávé illatában, jöttek mind, a kicsit szebbnek látszó világ kirakata mögé és a pénztárnál mindannyian kaptak megváltott blokk­juk mellé jó szót, mosolyt, kedvességet. A műkő padlót olajjal tisztították, amire fűrészport szórtak. Az olykor betévedő orosz tisztek gimnasztyorkás legényeikkel persze nem lepődtek meg ezen. Az a fűrészpor nem az örökkévalóságnak szolgáló matéria volt. Lábnyomokat, emlékeket nemigen őrzött meg. Rózsa már régen, s most Irénke is elment. MOJZER ANTAL Jólesett az emlé­kező köszöntés Porcsalma lakosa vagyok! De soha ilyen szép reggelre nem ébredtem, mint a napokban. Nem gondoltam, hogy még él olyan ember, akiben ilyen szív dobog és ily szeretettel táplál, mint a polgármes­ter úr. Az udvaron szorgos­kodtam, amikor a kapuban megállt egy szolgálati kocsi. Meglepődtem, mert kiderült, hogy engem, a kilencven évet betöltött, hajlott hátú, bottal járó rokkant embert köszön­tének, virágcsokorral, s né­hány szép meleg szóval. Be­vallom, el is sírtam magam. Köszönöm! Özv. Turbuc Tamásné és Er­dei Istvánná képviselők és néhány munkatársai kívántak sok jót, s mindent, amibe örö­möm telik. Ezzel a tisztelet­tel átadták a vele járó szerény ajándékot, amit nagyon jól­eső érzéssel fogadtam, hogy még van, aki tizennyolc év szociális gondozott létemre ma is rám gondol. Huszon­nyolc éve vagyok özvegy, egyedül élek, két leányom van, akik mindenben támo­gatnak. A településen élő lányom, mire a nap feljön, már meglátogat, és segít ami­ben kell. Különben a mi fa­lunk sokat fejlődött az utób­bi években, megújult az is­kola, a munkanélkülieknek közmunkát biztosítanak. A rászoruló családokat tartós élelmiszercsomaggal támo­gatták, aminek mindenki na­gyon örült. ÖZV. SZABÓ ENDRÉNÉ Tisztelgő emléknap Bachát László nyugalmazott főiskolai tanárra, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszék alapítójára, évtizedeken keresztül tanszékvezetőjére, a magyar nyelvtudomány elismert képviselőjére, Lőrincze-díjas nyelvészre, több ezer magyar szakos hallgató tisztelt tanárára emlékeznek szeptember 4-én Széphalmon. A szervező: széphalmi Kazinczy Múze­um, a Nyíregyházi Főiskola és az 1959-ben végzett Kölcsey-s egykori diákok tisztelettel várnak a rendez­vényre minden egykori tanít­ványt, tisztelőt, akik együtt akarnak emlékezni szeretett tanárukra. Az emléknapon, a múzeum Magyar Nyelvészek Bachát tanár úr középen Komárl Péter verseny közben Pantheonában helyezik el a tanár úr életének és munkás­ságának dokumentumait. A program 10 órakor kezdődik, a múzeum megtekintésével, majd a résztvevők virágot helyeznek el Kazinczy Ferenc sírjánál. Ezt követi a meg­emlékezés. Először Pálné dr. Lakatos Ilona, a Nyíregyházi Főiskola nyelvészeti tanszé­kének vezetője ismerteti a ta­nár úr életét és munkásságát, majd dr. Drótos András tanár, barát, munkatárs emlék­szik vissza az együtt töltött évekre. Befejezésül Boronkay Ferencné, ny. botanikus kert vezető, a tanítványok és tanár úr utolsó találkozását eleveníti fel. S álljon itt egy idézet Bachát tanár úrtól, mely egész életének fontos mottója volt: „... a magyar nyelv nélkül a magyar ember nem lehet teljes. Mindennek ez az alapja.” SZERVEZŐK O LAKÓHELYEM-| Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan Ismerik és böngészik lapunk Internetes portálját, a Szabolcs Onllne-t (www.szon.hu) Is. Megyei hírpor­tálként fontosnak tartjuk, hogy települé­seinkről minél több Információ lusson el az ott élő emberekhez, ezért Indultak el a .la­kóhelyem" atoldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Onllne-on Jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek Interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képe­ket, cikkeket, Információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, Illetve kereshetik az oldalak .felelőseit", akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. LAKÓHELYEM, © TELEPÜLÉSI ALOLOALAINK lakohelyem.szon.hu Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes Jogszabályija, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúa- kat összevonjuk. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Araszolást szolgáló bosszantó táblák FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Mindezekhez társul, a „kutya se törődik” az­zal, ki tartja be a sebes­ségkorlátozást. nyíregyháza. Araszolunk Debrecenbe tartva, lévén szülinapja az ott lakó uno­kának. A svájci frankért 3 évesen vett „Piroskával” (Su­zuki Alto) próbálom tartani a sebességet úgy, ahogy azt a „táblák engedik”. Nem köny- nyű, megmondom őszintén. A következő szakaszokat ha­gyom magam után: teljesen kész út, a padka is rendben, de a tábla sebességkorláto­zást jelöl (60 km). Aztán, a padka még nincs rendben, csak az aszfalt van készen (60 km). A következő szakasz már a régi, gidres-gödrös, de itt már a sebesség „feloldva”. Végül a „legszerencsétlenebb szakasz” Ujfehértó átmenő, itt, 30 km-es „döcögés” kö­vetkezik, az út minősége ezt nem nagyon kívánná meg, de áldja-vigye. És most jön az, hogy mit nem értek. Bavallom: vétkeztem Először is azt, hogy rajtam kí­vül az utánam araszolok meg­unták, hogy én „totojázok” és „kilőttek” a hátam mögül. Lé­nyegében bennem is „mocor­góit” a reakció erre, de mivel nincs pénzem büntetésre, hát csak a táblát kitevőt, vagy ott hagyókat emlegettem. (Csak magamban.) A fentiek logiká­ját ott, ahol kész a pálya, hát, azt nem értem. Talán még a kész aszfaltrészen is, a pad­kahiány ellenére a 70-es tábla lenne az indokolt. A többi sza­kasz csak bosszantásként fog­ható fel. Mindezekhez társul az, hogy a „kutya se törődik”, ki tartja ezt be. Nem is köny- nyű Újfehértón 30-cal menni 2-3 kilométeren keresztül. Mi­vel engem, ahogy korábban írom, meg is előztek sokan, hát, bevallom „vétkeztem bő­ven”. Kívántam, hogy „bár­csak rendőr kapná el” azokat, akik kilőttek mögülem. Na, ez az, ami nem következett be. Egy fia rendőrt sem láttunk, de hiszen vasárnap volt és betudtam ennek. Abban ma­radtam, bár bosszantott ez az ellentmondásos útszakasz, de a „pénzünknél maradtunk”. Szerintem lehetne ezeket a helyzeteket „helyén kezeim”. Dombóvári István Ha így ahogy van logikus, ak­kor legyen akár vasárnap is, a hatásosságát ellenőrizze, akire tartozik. így ez úgy fest, mintha ezek a táblák ott, csak „ajánlott” tiltó táblák len­nének. Nem kötelező. Vagy mégis? Na, ezt nem tudom. DOMBÓVÁRI ISTVÁN Kazsuba Jánosné, nyírlövői olvasónktól: ’ A Nyíregyházi Nagycsemege A gondolat az ok, a létrejö- < vő körülmények az okozat. DR. JOSEPH MURPHY EEZ25BH2H1H3 Dudás János NYÍREGYHÁZA. A nyíregyházi Dudás János 1976 óta előfi­zetője lapunknak, olvasói hűségét ajándékcsomaggal köszönte meg szerkesztősé­günk. Szerencsés nyertesünk már nyugdíjas éveit tölti, ko­rábban üzemanyagkutakat szervizeit, később biztonsági őrként szolgált. Elmondta: aktív évei, évtizedei után ezentúl több időt szeretne szentelni a pihenésnek, pár­jának, és kedvenc napilapja, a Kelet-Magyarország olvasá­sának.- Főleg a sport és a politi­ka érdekel, az ilyen témájú cikkeket keresem először az újságban. A lap objektiven és tartalmasán számol be a me­gye és az ország történéseiről, Bodnár Mónika és sokakat érintő problémák­nak jár utána. A Nyíregyhá­za sorsát, fejlődését, életét érintő hírekre, Írásokra is odafigyelek, elvégre itt élek, a megyeszékhelyen. A heti tévéműsornak, ami a pénteki lapszámban jelenik meg, na­gyon örülünk, mert átlátható, teljes képet ad a csatornák programkínálatáról, amiből kedvére válogathatunk a ked­vesemmel - mesélte Dudás János. Évzáró házi horgászverseny NYÍRTELEK. A Nyirteleki Hor­gász és Természetvédő Egye­sület 2010 évi, Évzáró Házi Horgászversenyét szeptem­ber 5-én (vasárnap) 7 órától (ekkor lesz a sorsolás) tart­ja Balsán, a János tavon. A horgászmódszer (úszós, fenekezős) a verseny közben váltogatható. Díjazásban ré­szesül ez első hat helyezett, a legtöbb és a legnagyobb halat fogó horgász. Minden részt­vevőt a vezetőség szívesen lát egy tányér ételre. A zsír tömbben áll a pulton, a boltos nagykéssel szel belőle, és mér. Darabokat, kívánság szerint. Apuit mögött polc, azon kenyér, amikor éppen van. Zsákban kéken csillogó rézgálic... Csendélet „Béla bá­csi boltjában” félszáz eszten­dőkkel ezelőtt Nyíregyházán, a mai színészház helyén állt saroképületben és sok-sok más boltban, Nyírben vagy az Erdőháton és széles e ha­zában. Pedig már működött: a Csemege! Gesztenyerolád! Hírős-üdítő! Akkor volt gyer­mekeknek - Ratkó srácoloiak - nyelve, szájpadlása össze- ugrik tán még ma is, az akkor, csak ott kapható finomságok neve hallatán. Nyíregyházi Nagycsemege! Télen posz­tófüggönyök szolgáltak hő-zsilip gyanánt a bejárati ajtókon. A függönyök persze nem védték igazán a min­den ajtónyitásnál belibbenő hidegtől a földszinti kasszá­nál ülő pénztárosnőket. A bolt igazi fényét a kirakatban újra megjelent gépsonkák és márványsajtok hihetet­len látványánál is jobban emelte a két pénztárosnő, egy szőkén gyönyörű és egy barnán ragyogó: Irénke és Rózsa. Úrféle - kitelepítést, lágert, vagy gulagot (esetleg mindkettőt) csodamód túlélt, magát még férfinak tartó em­ber a városban bizonyosan ivott legalább egy szimplát naponta, a bolt emeletén található, állva kiszolgáló eszpresszóban - hiszen a blokkot Rózsánál vagy Irénkénél kellett megváltani! (Bilgerli csizma, bricsesz- nadrág, zergetoll, kopottas, ám valódi Bocskai - az üldö­zendő múlt rekvizítumait ott ismerhette meg a kíváncsi gyerekszem.) És a többi kuncsaft? Családanyák, akik VIGYÁZZUNK UCl CT AGYEREKEKREI KELJEI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents