Kelet Magyarország, 2010. szeptember (67. évfolyam, 204-229. szám)

2010-09-07 / 209. szám

2010. SZEPTEMBER 7., KEDD KELET Fórum 7 O GERENDA Fecske Mihály Mátészalka. Közel negyven éve jár a Kelet-Magyarország a mátészalkai Fecske Mihály nyugdíjas tűzoltónak, amit lapunk egy ajándékcsomag­gal köszönt meg.- Van egy családi vállalkozá­sunk, így kevés a szabadidőm. Általában először az első ol­dalt tekintem át, majd a har­madikat. Akkor lapozok hátra, s megnézem a szép lányokat, s úgy indulok visszafele az olvasásban. Mindig áttanul­mányozom a horoszkópot is, igaz néha jót mosolygok rajta magamba. Népes családom van, három gyermek, négy unokám, szerencsére közel lakunk egymáshoz, így ők is mindig elolvassák az újságot. Nálunk az Izvilág oldalnak Formagyakorlat közben FOTÓ: A SZERZŐ Lakatos Gréta van a legnagyobb sikere, hisz nagyon szeretünk sütni, főz­ni. Hetente legalább kétszer bográcsolunk. Mondtam, sok az elfoglaltságom, de azért hetente háromszor eljárok úszni, s a most 120 éves Má­tészalkai Önkéntes Tűzoltó | Egylet évfordulóját is szeret­nénk méltóan megünnepelni, emellett megalakítottuk az Önkéntes Tűzoltó Egyesüle­tet is - mondja Fecske Mihály. Látássérült karatézók A Vakok és Gyengénlátók Sz-Sz-B Megyei Egyesületét másfél éve megkereste Hajdú István, karatemester, hogy szívesen foglalkozna látássé­rültekkel, s ha igénylik, akár egyénre szabottan is tanítja őket a küzdősportra. Az edzéseket a Vasutas Művelő­dési Házban tartják, kedden és csütörtökön délután. A napokban sikeres vizsgákat tettek a tanítványok, hiszen van, aki már a kék, a zöld, a sárga öv tulajdonosa. Jelent­kezni folyamatosan lehet Gál Gyulánál: 30/286-3188. DANKÓPÁL <8 GYALOGOSAN BÚCSÚBA Ez a kis „keresztalja” római katolikus csoport Kárpátaljáról In­dult a Nagyboldogasszonyi Búcsúra, Márlapócsra. Gyalogosan, énekelve, az Ófehértóra vezető úton haladtak éppen. FOTÓ: NÉMETHNÉ CSUBÁK ÉVA HL'Mhi é Fiblné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: f ■ ■ A türelem a másik tökélet-. w w lenségének elfogadása. GRAY CHAMAN O LAKÓHELYEM - Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink I Bizonyára sokan Ismerik és böngészik lapunk Internetes portálját, a Szabolcs 0nllne-t (www.szon.hu) Is. Megyei hlrportálként fontosnak tartjuk, hogy tele­püléseinkről minél több Információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért Indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olva­sók megtalálhatják a salát településükről szóló híreket. A Szabolcs Onllne-on Jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felü­letek Interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, Információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, Illetve kereshetik az oldalak „felelőseit", akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. VIGYÁZZUNK |#E| CT A GYEREKEKRE! '»‘■Mí.l LAKÓHELYEM © TELEPÜLÉSI ALOLDALAINK lakohelyem.szon.hu Vannak még be­csületes emberek Köszönetét szeretnék mon­dani annak a becsületes meg­találónak, aki Dombrádról augusztus 29-én (név és cím nélkül) visszaküldte a személyes irataimat. Komoly plusz kiadástól mentett meg engem így iskolakezdéskor. Erőt, egészséget és hosszú életet kívánok neki és az egész családjának. D. FERENCNÉ, ÚJFEHÉRTÓ Hol közlekedjenek a kerekesek? Kerékpárommal a pirosnál álltam, mikor a mellettem lévő tanuló autóból kiszólt az oktató. Azt kérdezte, tudom-e, hogy kerékpárral az úton nem közlekedhetek. Én visszakérdeztem, akkor hol közlekedjek, mert az adott útszakaszon nem volt kerékpárút. Ő azt felelte, hogy a járdán. Tudtommal az a gyalogosok közlekedésére szolgál, mondtam én. De az oktató megjegyezte erre, az a baja, hogy a tanulók a kerékpárosok miatt buknak meg. Na de könyörgöm, azért nem mindenki bicaj ozik úgy! Azokat a kerékpárosokat én sem szeretem, akik esztele­nül tekernek, hiszen sokszor miattuk általánosítanak, és minket sem szeretnek így az utakon, bármennyire próbá­lunk szabályosan kerékpá­rozni. Egyre többen szere­tünk két keréken közlekedni, bár a kerékpárút még mindig nagyon kevés! Gondolhatná­nak már erre is! A gyalogosok nem tűrnek meg minket a járdán, és nem finoman hes- segetnek el! Az autósok szin­tén, akkor most mondja meg A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egye­sület tagjai kiránduláson vettek részt Vámosatyán, Csarodán és Tákoson. Vámosatyán Szász József polgármester bemutatta a valaki, hol közlekedjünk? Igaz, hogy hibázunk mi is, de akkor is az autósok vannak előnyben. Nekem millió olyan alkalom van, hogy nem kapom meg az elsőbbséget, és bizony le kell szállnom a bicajomról, mert úgy elállják az utamat, hogy egyáltalán nem tudok mozdulni. És ne vegye ezt minden sofőr magára, vannak kivételek, de nagyon kevés. KATÓ MARIANNA Ahonnan nem tu­dunk elszakadni Nyíregyházáról már kilenc éve költöztünk el egy kedves kis falusi kertes házba, hogy ne panelből panelbe járjanak az unokák nagyiékhoz, ismerjék meg ezt az életet is a szabadba vágyva. Nyugdíjasoknak nem tájházat, a látványtárat és az Emlékparkot. Dr. Berényi László, a település díszpol­gára ismertette a Büdy-vár eddig feltárt részleteit. Az egyesület tagjainak emellett magyaros vendéglátásban hiányzik már a városi nyüzs­gés. Jobb a természet ölén a csend. Itt lehet kerti pikniket szervezni, ha társaságra vá­gyunk, nem kell megszakadni a baráti kapcsolatoknak sem. Örömmel járnak ide hozzánk a kedves ismerősök, sőt kö­zösséget is találtunk. És még­is egy valami hiányzik olykor: a régi, összeszokott kis tár­saság, kikkel egymás gondo­latát is ismertük. Ilyen klub nem akadhat máshol, legfel­jebb hasonlíthat erre. Olyan szellemet, ami abból a három emberből sugárzik, akik ezt a nyugdíjas társaságot összeko­vácsolták, csak ott ismertünk: Angéla, Margó és Marika, aki már azóta nyugdíjba ment. Mi a titka? A tolerancia, az odafigyelés minden kis apró hangulatra, s hogy ne mun­kaként, hanem szolgálatként és színvonalas, kulturális programban volt része. Kö­szönjük Vámosatya, nagyon jól éreztük magunkat, csak így tovább! SZOMBATHY JÁNOSNÉ, EGYESÜLETI TAG tekintsék feladatukat. Csak a vezetőkön múlik: elfogadni a másikat a modorával, sze­szélyével - hisz az emberhez tartozik a természete is. Itt mindenkit nyitott szívvel fo­gadnak, elviselik a szókimon­dást, a harsány kacagást, de azt is, ha nem beszédes. Egy- gyé kovácsolódnak egyhamar az újak is. Ha Nyíregyházán járunk, betérünk ide ma is, feltöltődünk attól a szeretet­től, amivel fogadnak. Itt he­lye van a kultúrának, a nem­zeti ünnepeknek is, szeretik a költészetet, a dalokat és a vidámságot is. Aki ide betér, az megtalálta: Nyíregyháza, Vécsey-köz 31. szám alatt. Van több is, de érdemes meg­keresni, ide várnak betérőket. Ez a mi közösségünk, hiszen elszakadni nem tudunk. PROKSA JÁNOS ÉS NEJE Magyaros volt a vendéglátás fotó: a szerző Vámosatya atyai fogadtatása Jubileumi Halfogó Verseny nyíregyháza. A június 6-án megtartott, sikeres, nyűt hor­gászversenyt követően az ér­deklődők nagy számára való tekintettel a Nyíregyháza- Sóstógyógyfürdői Horgász­egyesület a fennállásának 20. évfordulója alkalmából szeptember 12-én (vasárnap) nyílt, nemzetközi Jubileumi Halfogó Versenyt rendez a Sóstói tavakon. A program 6 órától, a versenyhelyek kisor­solásával indul a Blaha Luj­za sétányon. 7 óra a verseny kezdete, 12 órától mérlegelés, eredményhirdetés. <& FELÚJÍTÁSRA VÁRVA A kocsordi orvosi rendelő harminc éve a környék büszkesége volt, ám mára eljárt felette az Idő. A tervek szerint uniós pályá­zatból szeretnék teljesen felújítani, a modern kor követelmé­nyeinek megfelelően átalakítani a régi épületet. Képünkön dr. Barkaszl Sándor háziorvos rendelés közben, fotó: racskó tibor Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalon csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal Is ellátott, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Nyárbúcsúztató a Fogarasi havasokban Egyre nagyobb fenn­tartással figyeltük a közeledő, fenséges hegyvonulatot. Záhony. Nyárbúcsúztató ki­rándulásunk célpontja eb­ben az évben a Barcaság, a Fogarasi havasok és Havasal­föld volt. Közel negyvenfős baráti társaságunk vágott neki az útnak. Elbúcsúzva a Vihar­sarok városaitól, rövidesen Aradra, majd Dévára, Gyu­lafehérvárra, Balázsfalvára, Medgyesre értünk. Segesvár­tól már szinte lépésben ha­ladt a vonatunk, emlékeztet­ve minket - egyszerű alföldi halandókat - hogy tekintélyt parancsoló hegyek közelében járunk. Az erdélyi szászok városa, Brassó, ragaszkodva mél­tán híres temploma elneve­zéséhez, feketén, sötéten köszöntötte az utazásban megfáradt csapatot. Megpi­henni a négyfalusi csángók­hoz tértünk. Ott létünk alatt, a Renáta és Katalin Panzió­ban, Simon Attila és családja vendégszeretetét, és a csán­gó ételkülönlegességeket élveztük. Köszönet érte. A négyfalusi Csángó múzeum­ban ért csalódásunkat - egy magyar szó sem volt látható a kiállított tárgyak alatt - a kéz­műveseknél tett látogatásunk oldotta egy keveset. Kipró­bálhattuk a szövést, fonást, láttunk gyöngyfűzést és fafa­ragást, beleélve magunkat a csángó népművészek csöppet sem rózsás helyzetébe. Más­nap a Fogarasi havasok felé vettük az irányt. A négybás­tyás Fogarasi vár megtekinté­se után, rövidesen rátértünk, a 98 km hosszú híres-hírhedt Transzfogarasi útra, mely déli irányba szerpentinjeivel át­szeli a Fogarast, megmutatva ámulatba ejtő szépségét, az 578 viadukt vagy híd egyi­kén áthaladva, érinti a Balea A Fogarasi havasokban FOTÓ: A SZERZŐ vízesést, és a függőlifttel is megközelíthető Balea tavat. Havasalföld üdülő, gyógy- és síparadicsoma, Azuga, Bucsesz, Predeál és Szinaja tárt karokkal várt. Az egymással vetélkedő hegyóriások és hullámzó zöld dombok között varázslatos kastély nyitotta kapuit előt­tünk. A fafaragásokban, in­tarziákban, festményekben, szobrokban bővelkedő, ólom­üveggel gazdagon díszített termek, szobák, fürdőszobák elvarázsoltak bennünket. A román királyok nyári reziden­ciája méltán Európa legcsodá- sabb emlékhelye. A fenyves erdőkkel és fehér sziklaor­mokkal tarkáló Keresztyén havasoknak megígértük, hogy látjuk még egymást. RÁKOSI KATALIN, ZÁHONY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents