Kelet-Magyarország, 2010. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-15 / 137. szám
2010. JÚNIUS 15., KEDD KELET-MAGYARORSZÁG KELET SÉTA 7 Nyílt fórum a darabról, nyílt kártyákkal Még sohasem jártam ilyesfajta színházban, ezért vegyes érzelmekkel ültem be a Deviancia című előadásra. Megvallom, először számomra homályos jelentésű volt az a kifejezés, hogy felolvasószínház. Amikor azonban a színészek a forgatókönyvből elkezdték érthetően, művészien artikulálni a szöveget, akkor már tudtam, mi következik... A szó szoros értelmében felolvasó színház lett. (Vagy inkább hangjáték?) Ám ez a műfaj nemcsak olvasást takar, hiszen sok munka van egy efféle előadásban is. Nehéz műfaj ez. A bemutató után a Nyűt Fórum tagjai megvitatták a művet. Híres kritikusok-dra- maturgok voltak jelen, mint például Nánay István, Csáki Judit, Radnóti Zsuzsa. A „hívatásos nézők” nyűt kártyákkal játszottak: véleményt mondtak a Németh-darabról, amelyet hol bíráltak, hol dicsértek. Jó volt hallgatni őket: sokat tanultam tőlük. Kiderült, hogy ugyanarról hárman négyfélét gondoltak... Németh Ákos munkáját a színészek - Dobák Lívia hathatós dramaturgiai közreműködésének következtében - lényegesen megrövidítve adták elő. Az író felhívta bírálói figyelmét arra, hogy az eredeti textus százhúsz oldal, az itteni ötvenhét. Milyen izgalmas lenne, ha egyszer a teljes dráma színpadra kerülhetne! És persze, itt, Nyíregyházán, Tóth Miklós rendezésében, a mi színészeinkkel... KARÁDI NÓRA LILLA A társadalom problémái, konfliktusai jelentek meg Nem játszanak. Illetve nem a testükkel, hanem a hangjukkal játszanak. Németh Ákos Deviancia című drámáját - Tóth Miklós rendezésében - színházunk hat kiváló művésze, Fridrik Noémi, Horváth Réka, Jenei Judit, Szalma Noémi, Horváth László Attila és Tóth Károly adta elő a Nyílt Fórum keretein belül. Egy efféle művet úgy kell elképzelni, hogy a színészek ülnek a színpadon és felolvassák a dialógusokat. Nem játszanak. Illetve nem a testükkel, hanem a hangjukkal játszanak. Nincs se díszlet, se jelmez. Tulajdonképpen a néző (a hallgató) fantáziájára van bízva az egész. Az ilyen alkotások általában nem túl hosszúak. A Deviancia is körülbelül hatvan-hetven perces volt. A mű egy autista lány kálváriája, viszont a többi szereplő is furcsa, olykor zavaróan sérült. Lelkileg. Azaz nemcsak Zsani, az autista leány deviáns, hanem körülötte mindenki az. A drámában a mai társadalom számos problémája, helyzete, konfliktusa megjelent. Talán túl sok is. A történet szaggatottsága miatt számomra néhol megfejthetetlen maradt. Nem volt rossz, sőt, néhol még megfejtésre vár: én azonban inkább megmaradok a „hagyományos” daraboknál. ILLŐ BERNADETT Illő Bernadett, Karádi Nóra Lilla Kölcsey Ferenc Gimnázium, Nyíregyháza. Felkészítő tanáruk: Szabolcslné Kántor Éva Nincs se díszlet, se jelmez Pécs, amely ebben az évben a Kultúra Európai Fővárosa, idén tizedik alkalommal adott otthont a színház- művészet országos seregszemléjének. POSíT-on innen, POSzT-on túl Szerzőink: Karádi Nóra Lilla és llló Bernadett a fesztivál helyszínén FOTÓK: KARÁDI ZSOLT Négykezes élménybeszámoló a színházak környékéről. Ebben az évben tizedszer rendezték meg a Pécsi Országos Színházi Találkozót, a POSzT- ot. A Móricz Zsigmond Színház az idén az úgynevezett OFF Programban szerepelt. A társulat tagjai három darabbal készültek: Németh Ákos Devianciáját, A lélek hosszát és a Csizmás Kandúrt vitték el Pécsre. A három előadás különböző helyszíneken zajlott: a Pécsi Horvát Színházban láthattuk A lélek hosszát, a Művészeti és Irodalmi Házban a Devianciát és kint a szabadban, a Jókai téren a Csizmás Kandúrt. Az előadások jellege erősen különbözött: a Deviancia felolvasószínház volt, A lélek hossza tragikus kamaradarab, a Csizmás Kandúr pedig a gyereknek szánt produkció. Nagy elvárások Nagy elvárásaink voltak a POSzT-tál kapcsolatban: azt hittük, lépten-nyomon sztárokba botlunk. (Láttuk ugyan Máté Gábort, Bezerédi Zoltánt, Tahi-Tóth Lászlót, Hegedűs D. Gézát, Gazsó Györgyöt, Kútvölgyi Erzsébetet...) Úgy véltük, hogy sokban hasonlít majd a nyíregyházi VIDOR Fesztiválra. Egy kicsit csalódtunk, mert korántsem volt akkora nyüzsgés, mint nálunk. (Hiába, no, a VIDOR mégiscsak VIDOR...) Tudjuk, nem kell összehasonlítani a két eseményt. Pécs, tapasztaltuk, nagyobb település, mint a mi kis városunk, jobban szétszóródott a program, mint nálunk. De míg itt a Kossuth téren reggeltől estig áll a bál, addig ott csak a fütyörésző lámpajavítók „koncertjét” hallgathattuk... (Hol maradtak az utcazenészek, a bábosok, a karikaturisták, meg az élőszobrok?) Azt azonban elmondhatjuk, hogy a fagyi és a sütemények kifogástalanok, a szállás pedig lenyűgöző volt. A rekkenő-hőségben együtt szenvedtünk a Csizmás közben a barátainkká lett színészeinkkel, utána jókat nevettünk a róluk készült képeken. Pécsre menet Pásztor Pál fénysebességgel tépett velünk, visszafelé a színházi kisbusszal jöttünk. (A hangulatot csak a fáradtság tompította kissé.) Köszönet az élményekért Egy szó, mint száz: élményekkel teli három nap volt ez számunkra. Ellátogattunk többek között a Csontváry- és a Vasarely Múzeumba, megcsodáltuk a székesegyházat, jártunk a zsinagógában és a Barbakán kertben, s természetesen Gázi Kászim pasa dzsámijában is. A gyötrő kánikula és a falánk szúnyogok ellenére remekül éreztük magunkat! Köszönjük a színháznak a lehetőséget, hogy jö(het)tünk, lát(hat) tunk, tapasztal(hat)tunk. Most, itthon, a POSzT-on innen, s a POSzT-on túl, még élesebben látszik a VIDOR... ILLÓ BERNADETT - KARÁDI NÓRA LILLA Egy kis pécsi történelem NYÍREGYHÁZA. Az első Pécsi Országos Színházi Találkozót 2001 nyarán rendezték, a POSzT pedig azóta a színházi élet meghatározó fesztiválja lett, ahol a versenyprogramban részt venni jóval több, mint puszta elismerés. Éppen ezért is van kiemelkedő jelentősége annak, hogy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata vett részt legtöbbször az eddigi fesztiválokon. A Csizmás Kandúr nemcsak a nyíregyházi közönséget nevettette meg, a pécsieknek is nagyon tetszett. Egy örök életű macska Élmény volt nézni, ahogy a gyerekek sikoltoztak, kiabáltak, mikor a gonosz besettenkedett a színre. A Grimm-testvérek örökéletű macskája mindig minden lurkó szívét felmelegíti. A POSzT-on, a Jókai tér tenyérnyi színpadán is meghódította a nézőket. A tikkasztó hőség ellenére a színészek ragyogóan teljesítettek. Éry-Kovács Zsanna mesterien utánozta a cicák kecses mozgását, elragadóan jelenítette meg a furfangos kandúrt, míg Nagy Karina egy vidám, ám nevetséges bohóc szerepébe bújt. Budai Zsófi bájos királylányként tündökölt. A hátborzongató varázslót dinamikusan formálta meg Vizkeleti Zsolt, a kissé ostoba királyt pedig Petneházy Attila hívta életre. Ugyancsak ügyesen mókázott Vicéi Zsolt és Gyuris Tibor is. Énekeltek, tapsoltak A darabot a szülők és csemetéik egyaránt élvezték: a játék közben sokan énekeltek, tapsoltak. Nekem a játék A kissé ostoba királyt Petneházy Attila hívta életre azérttetszett különösen, mert hajdan, amikor kicsi voltam, én is nyusziként ugráltam az előadás interaktív részében, dalolászva az „Éhes vagyok, dübörög agyomrom...” kezdetű nótát. Némi nosztalgiával színezett élmény volt nézni, ahogy a gyerekék sikoltoztak, kiabáltak, mikor a gonosz besettenkedett a színre... A nebulók remekül szórakoztak, a jelenetek vidámsága átjárta az egész nézőteret és bearanyozta az emberek szívét. Örömmel nyugtáztam, hogy a Puskás Tivadar által rendezett lendületes, énekes-táncos Csizmás Kandúr nemcsak a nyíregyházi nézőket nevetteti meg, hanem a pécsieket is. KARÁDI NÓRA LILLA Radnóti életműve immár mindannyiunké A színészek az érzelmeket teljes hitelességgel tolmácsolták. A Pécsi Horvát Színházban mutatták be A lélek hossza című darabot. A játék Radnóti Miklós életét dolgozta fel. A költő versei, levelei és naplója alapján írta és rendezte Olt Tamás. Szívbemarkoló előadás Radnótit Feliinger Domonkos személyesítette meg. Kiválóan. Pásztor Pál játéka szintén kiemelkedő. Ugyancsak kitűnő volt Jenei Judit és Szalma Noémi: ők az alkotó életének nőalakjait testesítették meg, úgymint a nevelőanyát, Ilonát, a testvért, Ágikát, illetve a kedvest, Fannit. A költő sorsából következik, hogy amit láttunk, elgondolkodtató, szívbemarkoló, torokszorító. A színészek az érzelmeket teljes hitelességgel tolmácsolták. Feliinger Domonkosnak jó néhány percre volt szüksége ahhoz, hogy a vastaps közben képes legyen visszatérni a valóságba. A produkcióban Radnóti életének fontosabb eseményei elevenedtek meg, ugrálva az időben. Olt Tamás bizonyította: nemcsak remek színész, hanem ötletekben bővelkedő rendező és érzékeny író is. A darab vége váratlan eseményeket tartogatott. A befejezés csattanója is meglepő volt. A könyvbe záruló életmű immár mindannyiunké. Lapozzuk fel! ILLÓ BERNADETT Kiemelkedő alakítást nyújtottak
