Kelet-Magyarország, 2010. április (70. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-09 / 82. szám
2010. ÁPRILIS 9., PÉNTEK KELET-MAGYARORSZÁG KELET SÉTA 13 Mint kiderült: a tanár úr sohasem puskázott... 2010-ben folytatódott iskolánkban A tanár is volt diák c. talkshow Kerülő Edit tanárnő vezetésével. A rendezvény két vendége Kéry Katalin tanárnő és Herczku László tanár úr volt. A vendégek néhány régi fotó alapján felidézték emlékeiket, amelyekhez természetesen valamilyen életre szóló élményük fűződött. Megismerhettük gyermekkorukat, iskolás éveiket. A beszélgetés során szó esett a hobbikról: tanárnő szenvedélyes gyűjtő volt, szokásokról, a diákévekre jellemző nevelési módszerekről, de természetesen a puskázás kérdéseit is nagy kíváncsisággal várta a hallgatóság. Tanár úr - csatlakozva kolléganőjéhez és a diákok nagy csalódására - elismerte, hogy nem jeleskedett eme „diáktevékenységben”. Pár óra a múltban Az információk széles palettájáról Szuhár Szimonetta és Reskó Tibor tanulók válogattak érdekes kérdéseket. A hangulatos zene (Illésék és Ákos) három korosztályt kapcsolt össze. A hallgatóság két röpke óra erejéig visszamehetett az időben, és együtt nosztalgiázhattunk tanárainkkal. BELEON KRISZTIÁN A tanárok: Kéry Katalin és Herczku László FOTÓ: BELEON KRISZTIÁN Álarc mögött rejtőzködve Sok ember van, akiről csak annyit mondunk: képtelenség rajta kiigazodni. Egyszer így viselkednek, másszor úgy. Mintha sok különböző ember lenne elrejtve bennük. Óriási feladat megtalálni a valódi arcukat. Nem csak nekünk, maguknak is. Nem a sok ember váltakozik őbennük, hanem csak cserélgetik a maszkot az arcuk előtt. Egyik alkalommal felöltik a kedvesség álarcát, máskor tüskés jelmezt vesznek föl és mindenkit távolra taszítanak maguktól. Milyen maszkokat ismerünk még? Biztosan nem kell sokat gondolkodnunk - pillanatok alatt felrémlik előttünk egy szomszédunk, ismerősünk, akit oly sokszor nem vagyunk képesek elfogadni. A legnehezebb, de talán leghasznosabb dolog, amit tehetünk, az, hogy megértjük őt. Sokszor segítség kell Semmi másra nincs nagyobb szüksége, mint segítő, támogató kezekre, akik talán a helyes útra terelik, vagy legalábbis hagyják, hogy megtalálja a maga irányát. Az emberek más-más irányba haladnak, mégis folyton-foly- vást összetalálkoznak, együtt mennek, majd különböző Egy maszk, egy álarc még ne riasszon el senkit: bátran nyújtsunk kezet! célok felé indulnak el. Ez teljesen természetes dolog. Egy össze-vissza, egymást keresztező utakból álló, mégis tökéletesen rendezett világban élünk. Földi életünk során nem is érhetjük meg ennek a mozgatórugóját. De ha vígan sétálva a már megtalált arany közép- útón meglátunk egy eltéve- lyedett embert, akin nagyon látszik, hogy szüksége van valakire, ne hagyjuk őt magára, csak azért, mert festett maszkot visel. Az álarca mögött ugyanis ott rejtőzik valami, egy csoda, ami csak arra vár, hogy végre megmutathassa magát, ne kelljen őt takargatni, felvállalják, és vele együtt éljenek kiegyensúlyozott életet. Ehhez pedig sokszor segítség kell. Talán meg kell fognunk szomszédunk, ismerősünk kezét, oda kell nyúlni maszkjához, közösen le kell bontogatni, tördelni kis darabonként, beszélve róla, előbújtatva az igazi ént, eldobva az énképet. A feladatunk nem könnyű! Ez viszont nem ad okot arra, hogy bele se kezdjünk! El sem tudjuk képzelni, hogy olykor ILLUSZTRÁCIÓ: NYÉKI ZSOLT még baklövéseink is hány más ember számára adnak támpontot, hány épülő házat alapoznak meg, vagy hány sor téglát raknak le valahol, ahol már elkezdett omlani egy épület! Mindenhol meg kell találnunk a lényeget, az okot, mert valami miatt megtörtént, így haszna is van - még ha nem is vesszük ezt észre elsőre (sőt, talán sohasem!). Segítsünk a maszkot viselő embereknek, előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nem tarthat életük végéig a farsang... BUMBERÁKÉVA Történelmi nemes örökségünk ’48 A verseny során fontos volt a csapatmunka és a versenyszellem megőrzése. 2010. március 13-án életem első országos szintű történelmi vetélkedőjén vehettem részt, mivel osztálytársaimmal 3-3 fős csapatot alkotva bekerültünk az ország 12 legjobb csapata közé. A döntő napjához két számítógépes elődöntőn át vezetett az út, melyek eredményeit nagy izgalommal vártuk társaimmal. Amikor megtudtuk, hogy az országos döntőbe is bejutottunk és iskolánkat, a Deák Ferenc Gimnáziumot képviselhetjük, még nagyobb lelkesedéssel vetettük bele magunkat a tanulásba. A verseny címe Örökségünk ’48 volt, mely a magyar történelem reformkortól a kiegyezésig tartó korszakát öleli fel. Március 13-án hajnali órákban indultunk el busszal, illetve vonattal a verseny helyszínére, a budapesti Stefánia Palotába, ahol a 10 órai nyitóbeszéd után ll órakor megkezdődött a verseny. A zsűritagok között neves történészek is szerepeltek, mint például Hermann Róbert és Závodszky Géza, akik közvetlen hangvételükkel biztatták a versenyzőket, hogy tudásukhoz mérten a legjobbat hozzák ki magukból. A verseny 5 feladatból állt, melyek nemcsak a lexikális tudást, hanem a talpraesettséget és az előadó-képességet is felmérték. Végig a verseny során fontos volt a csapatmunka és a versenyszellem megőrzése. Végül a 2 órán át tartó vetélkedő eredményeképpen a Deák Ferenc Gimnázium másik, Reformkor nevű csapata első helyezést ért el, jutalmul pedig a Magyar Honvédség által felajánlott 2 hetes kiképzőtáborban való részvételt kapták. Ezek után kissé fáradtan, de annál jobb élményekkel tértünk haza mindannyian erről a színvonalas rendezvényről, amelyen felkészítő tanárnőnk, Mészárosné Orosz Ilona nélkül nem vehettünk volna részt. Köszönjük neki, hogy fáradságot nem kímélve tanított és támogatott minket. ASZALÓS ANNA A csapattagok a ’48-as versenyen fotó: magánarchívum Bwrit)«sáfcÉ*a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Kisvárda. Felkészítő tanár: _________dr. Jakabné Magyar Klára Székel y Sá ra Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi-Környezetvédelmi Szakközépiskola, Nyíregyháza_____________________ Aszalós Anna Deák Ferenc Gimnázium, Fehérgyarmat Felkészítő tanár: _________________Kondor Borbála Beleon Krisztián Bánki Donát Műszaki Szakközépiskola, Nyíregyháza Felkészítő tanár: Dr. Zombori Tiborné Elfelejtettem... - de ez nem szégyen Az örökké tartó rohanás, a figyelmetlenség, és az idő múlása miatt időről időre apróbb dolgok kimennek a fejünkből. Ha a rohanás az oka, akkor egyszerű a megoldás: úgy osszuk be az időnket, hogy ne kelljen rohannunk. Amikor már az idő múlása miatt felejtünk el dolgokat, akkor is tehetünk a feledékenység ellen. Nem szégyen, ha felírjuk egy papírra a teendőket, vagy talán kérjünk meg valakit, aki emlékeztet minket. A felejtés nem szégyen, talán a legtermészetesebb emberi dolog. „Az emlékezet véges, szelektív és az emlékező akaratán kívül álló okok miatt szinte mindig tünékeny és szubjektív.” (Karinthy Márton) SZÉKELY SÁRA Tukacs István Nyíregyházáért www.tukacsistvan.hu tukacsistvan@mszp.hu 0642 404937 - 0620 770 6609 ém, ■MSZP esmasEnm WKi Szavazzon az MSZP-re!
