Kelet Magyarország, 2010. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-18 / 41. szám

2010. február 18., csütörtök FÓRUM n ÜZENET A • Somogyi Józsefné, ' ' nvírpavházi olva« Ww nyíregyházi olvasónktól: Minden vágynak eleget tenni: ez az c emberi élet legnagyobb művészete. Aki­nek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. Wass Albert Közösen ünnepelnek Az Orosi Nyugdíjas Egyesület rendszeresen szervez közösségi programokat. Az éves ese­mények közül kiemelkedik a már hagyomá­nyos - a karácsonyvárás jegyében megtartott - Orosi Nyugdíjas Egyesület közös ünnepsé­ge. A rendezvényeinket rendszerint megtiszte­li jelenlétével a városrész részönkormányzatá­nak vezetője, dr. Tirpák György képviselő és felesége is. Az egyesület tagjai pályázati pénz­ből, tagdíjakból és a részönkormányzat támo­gatásából még ajándékot is kaptak például az évvégén. A jó hangulatú programok beszélge­téssel és vendéglátással zárulnak. Stefan Sandorne, az Orosi Nyugdíjas Egyesület elnöke Szívesen töltik el együtt az időt (Fotó: olvasónktól) Füstölés háznál A beregi emberek még ma is füstöléssel tar­tósítják a disznóvágáskor feldolgozott húsokat. Sokak szerint a szilvafa fűrészpor a legjobb füstölő anyag, de eme célra a fenyőn kívül a többi fa „pora”, forgácsa is megfelel. Berki Károly sütő Miklós sonkát füstöl (Fotó: a szerző) Anyukám sokat sír Anyukám betegsége miatt nehezen tud mun­kát találni, apukám sokat dolgozik, de így is nehezen élünk. Ketten vagyunk testvérek. Anyukám mire kifizeti a számlákat, alig marad pénzünk. Nagyon sajná­lom őket. Van úgy, hogy az iskolából hazaérek és látom, anyukám sír, pró­bálja megmagyarázni, hogy miért. Tudom, hogy azért, mert nem képes nekünk megadni olyan dolgokat, amit szeret­nénk. Egy kis házban élünk, amit újítgatnak, de még lenne rajta mit csinálni. Mi is szeretnénk számítógépet, ruhákat, nem mintha nem lenne, de sokat kinőttünk. Azt is tudom, hogy sokan lenéznek bennünket, és ez is bántja anyukámat. Kérem azokat az embereket, akik segíteni tud­nak nekünk, a szerkesztőségbe jelentkezzenek. Bármüyen segítséget elfogadunk. Köszönöm! Egy kislány Tettre készen. Az iskola eszköz­parkjának bővítésére és a diákok támo­gatására fogja fordítani a 13. alapítványi bál bevételét a borbányai Petőfi Sándor Általános Iskola. (Fotó: Palicz István) I ______________________________________j OLVASÓINK ÍRJÁK J V V V V J J V V J V J -> J J V V J V 'V V V ' V 'y Magyarnóta- verseny Kisvárda újra várossá ava­tásának 40. évfordulója tiszte­letére a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza április 23-24-én megrendezi az első kisvárdai Országos és Nem­zetközi Magyarnóta Versenyt, melyre már lehet jelentkez­ni. Érdeklődni a 20/9420-762, vagy munkaidőben a 45/425- 327-as telefonszámon lehet. KAdAr Zsuzsa, szervező Becsüljük meg Nagyon elítélendő a taná­rok bántalmazása, megszégye­nítése. A mi időnkben ilyes­mi fel sem merült. Ha otthon panaszkodtam, még apám­tól is kaptam egy nyaklevest. Hisz a tanítók, tanárok meg­tanítanak írni, olvasni, fel­készítenek az életre. Ők azok, akik a kis szívekbe elültetik a szeretetet, a másik ember tisz­teletét, megbecsülését. Ami­óta a tanítás, az iskola léte­zik, azóta a tanítókat, a taná­rokat mindig is tisztelték, sze­rették. Mára előtérbe került a vélt sérelmekért a brutalitás, az önbíráskodás. Nemrégiben beszélgettem a nyírpazonyi Színi Károly iskola igazga­tójával. Többek között szóba került a más iskolákban egy­re többször előforduló tanár- leköpések, verések. (Szeren­csére lakóhelyünkön ilyet még nem tapasztaltak.) Jó lenne, ha az iskolák igazga­tói heti egy alkalommal beik­tatnának egy órát közlekedés, ill. baleset-megelőző oktatás­ra is. Nyírpazonyban 12 éve működik ez az oktatás. Még a szülők is elmennek a progra­Mulatság Hagyomány már, hogy a nyíregyházi Gyermekkert Óvoda óvodásai és dolgozói mokra. (Nincs és nem is volt náluk gyerekbaleset mosta­nában.) Szabó Zoltán őrnagy vezeti az órákat. Náluk még vita sem merül fel, nemhogy tanárleköpés. Már az is nyu­galomra int mindenkit, hogy ott van egy rendőr, aki az éle­tünk védelmét, biztonságát segíti. Lukacs József, NyIrpazony A munka becsülete A munka becsületének visz- szaállítása a legfontosabb, mondja egyik párt minisz­terelnök-jelöltje. Mintha már mondták volna ezt korábban is. Kíváncsi volnék, de még fergeteges farsangi mulat­sággal búcsúztatják a telet a Tőkei utcai épületükben. Nem volt ez az idén sem máskép­pen. A gyerekek nagy örömé­gondolom sokan rajtam kívül, mikor kezdik már el. Elgon­dolkodtat a gazdasági kiutat kereső politika. Még mindig munkahelyek szűnnek meg, a munkáért meg csak minimál­bért, vagy még annyit sem fizetnek. Az egyik kis csa­torna műsorán vitatkozik az állami alkalmazott, mert ők nem kapnak annyit, mint a minisztériumi dolgozók. A béren kívüli juttatásuk sok­kal kevesebb, meg a különbö­ző kedvezmények, pedig az nekik a törvény szerint jár­na. Tudják vajon azt, hogy azok, akik az adóforintjaikból tartják fent az ország műkö­dő képességét, nap mint nap kemény munkával új érté­ket állítanak elő. Nekik meny­re az óvónénik is „maskará­ba” öltöztek. Minden jelmezes megkapta a jól megérdemelt tapsát. nyi a bérük? Nekik meny­nyi a kafetéria? Számszerűsít­ve, százezer alatt. Csak kap­kodom a fejem, mikor röpköd­nek a milliók, itt ennyit, ott annyit sikkasztottak felelős vezetők. Hogy tartja a magyar mondás? „Mindenki méltó a maga bérére.” Magyarorszá­gon ez csak álom. A bűnö­sök, a törvényt semmibe vevők tollasodnak, gazdagod­nak, aki meg munkából akar megélni, csak máról holnap­ra él. Az unióban háromszor, ötször több a fizikai munkás bére. A munkát meg kell fizet­ni, a „tudást” minden szin­ten el kell ismerni, megfizetni. Magyarországon a munkát és a szaktudást nem ismerik el. N. JAnos, Nyírbátor M. J., Nyíregyháza Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország­hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetőségeinkhezmérten minden olyan Írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. Miről árulkodik a tenyerünk? A kérdés­re Kovács Enikő tenyéranalitikus, asztrológus felelt a megyei nőszövetség nyíregyházi foglalkozásán. Az érdek­lődők magánéleti, egészségügyi és karrierépítési jövő­képükre egyaránt kíváncsiak voltak. (Fotó: Palicz István) POSTÁNKBÓL j * j j íjjjSj sj-yyj ? Wfj tTj Tj s'/j 5*5 y, yTsy-jl-yy Öt percért órákat kell várni Buktatókkal teli vasutas-élet ■ A belső szabályozás előírja, hogy kétéven­te rendszeresen vizsgát kell tenniük. Nyíregyháza (KM I- T. L.) - Nem kell sztrájkolniuk a vas­utasoknak ahhoz, hogy rájuk terelődjön a figyelem Ezúttal a jegyvizsgálók szíve zakatol hevesebben, mivel többen vak­vágányra kerültek -ez derül ki legalábbis egy vasutas dolgozó gyermeke által irt levélből: „A vasúti dolgozóknak két­évente időszakos vizsgát kell] le^ti|(ik.a||vas^tn<i^iy.-t( ■ Bosszantó hibákat követnek el, amihez nem kell szakértelem, csak egy kicsi figyelem! A Kelet-Magyarország feb­ruár 4-ei számában megjelent „Buktatókkal teli vasutas-élet” című cikkre szeretnék reagál­ni. Nekem az a véleményem, hogy nemcsak a beosztottakat, a jegyvizsgálókat, a közlekedés biztonságáért felelős dolgozókat, hanem a vezetőket is le kellene vizsgáztatni a MÁV-nál. Rájuk is vonatkoztatni kellene a cikknek azt a részét, amelyben a vasút­társaság igazgatóságán megma­gyarázzák a vizsga létjogosultsá­gát: „Ezeket az ismereteket, ha nem sajátítanák el megfelelően a kollégák, nem tudnák pontosan, precízen képviselni az utasok és a vasúttársaság érdekeit.” Hát ezt a pontosságot, precizitást és az utasok érdekeinek szem előtt tartását kérnénk számon az arra illetékes személyektől egy elkép­zelt vizsgán. Mondjuk, pl. menet­rendkészítésből. Évek óta prob­léma a Nyíregyháza-Mátészal- ka vonalon utazóknak, hogy dél­utánonként a Miskolc felől érke­ző IC-járatokat a Mátészalka felé közlekedő vonatok nem várják meg. Öt perccel a beérkezés előtt elindítják azokat. Felháborító, hogy a menetrend készítésével megbízott személyek figyelmet­lenül, mind az utasok, mind a saját üzleti érdekeiket semmi­be véve dolgozzanak. Utasok nélkül Nem tudom, mi indokolhat­ja ezt az öt perccel hamarab­bi indítást, mi a magyarázata. Hacsak az nem, hogy bebizonyít­sák, nincs is olyan nagy szükség erre a Nyíregyháza-Mátészal- ka vasútvonalra, hiszen a vonaf tok majdnem üresen közleked­nek, ugyanis az utasok többsé­ge lemarad róluk. Nagyon sokan tanulnak Miskolcon, Nyírbá­tor, Mátészalka és Fehérgyar­mat térségéből. A hétvégi haza­utazások alkalmával a szülők kénytelenek autóval bemenni a gyerekeikért - már ha az idejük és az anyagi helyzetük megen­gedi, hogy ne kelljen rostokol­ni a gyermekeknek az állomá­son, várva a több mint két óra múlva induló következő vonatra, miközben a nyírbátori vonat öt perccel korábban elmegy a Mis­kolc felől érkező utasok nélkül. Persze van a hivatalos menet­rendben olyan közbeeső járat, ami Nyíregyházáról Debrece­nen keresztül történő elérést biztosít a nyírbátoriaknak, de remélem nem gondolják a vas­útnál komolyan, hogy majd­nem háromszor annyi kilomé­tert megtéve, háromszor annyi tarifáért, egy átszállással kelle­ne a 38 km-es utat megtenni. Ha takarékosságra való hivatkozás­sal nem közlekednének a vona­tok, akkor is sértenék az uta­sok érdekeit, de mivel indul is vonat, csak egy pár perces elté­réssel, így már felháborító és szomorú is egyben, hogy a vas­úttársaság a saját üzleti érdeke­it sem képviseli. Úgy gondolom, hogy a menet­rendkészítőnek és a munkáját elfogadó személynek pótvizsgát javaslok, és mindenféle marke­ting és minőségbiztosítási tan­tárgy tanulása helyett old­ják meg ezt a feladatot a józan „paraszti” logikájukkal! Reha MAria, Nyírbátor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents