Kelet Magyarország, 2010. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-16 / 39. szám
2010, február 16., kedd ÜZENET tiszaberceli olvasónktól: í, f A szenvedély elsodor, az ész a gyeplő, amely megfékez. Benjámin Franklin f A NAP ELŐFIZETŐJE Fabók József Kótaj (KM - P. I.)- Fabók József hűséges előfizetője, rendszeres olvasója lapunknak, mindezt A Kelet-Ma- gyarország süteményreceptjei című könyvvel köszönte meg nemrégiben szerkesztőségünk.- Hosszú ideig dolgoztam cukrászként, szakácsként és felszolgálóként, nem csoda, hogy a mai napig érdekel a főzéstechnika, az új receptek, ételleírások világa. Mindig elolvasom a Keletben megjelenő ízvilág oldalt, és kitüntetett helyet fog kapni a könyvespolcomon az új süteményes könyv is. Egyedül élek, a megyei napilap „jó társaság” reggelente, hiszen csupa érdekes és hasznos információt tartalmaz. Az utolsó oldaltól kezdem olvasni, végül eljutok a belpolitikáig és az országos hírekig. Jó látni, hogyan fejlődik, vagy éppen milyen problémákkal néz szembe egy-egy település a megyénkben, mi foglalkoztatja az átlagembert. A keresztrejtvényt mindig megfejtem, de sosem küldöm be. Régi ismeretség fűz az újsághoz, hiszen már a szüleim is járatták. Az ajándékba kapott könyvből készített süteményekkel öt unokámat szeretném meglepni - mesélte kótaji előfizetőnk. A közös éneklés (Fotó: a szerző) Alapítók és az ifjú nemzedék együtt ünnepelt Megalapításának 15. évfordulójára emlékezett Nyíregyházán a Dialóg Közhasznú Nyugdíjas Egyesület tagsága. Rendezvényükre meghívták a megyei és a városi szövetség vezetői és a velük szorosabb kapcsolatban lévő egyesületek vezetői mellett a még élő alapító tagokat. Hárman tudtak eljönni, a ma is aktív érdekvédő jogásznő, Takácsné dr. Fonalka Erzsébet, dr. Klenczner Imre, volt kutatóintézeti és dr. Tóth János ingatlankezelő igazgató, akik szívesen emlékeztek vissza a kezdetekre. Kardos Lászlóné egyesületi elnök beszámolóját érdeklődéssel hallgatták a Vasvári Pál Gimnázium diákjai is, akik - tanárnőjük, Mikó Gyöngyi vezetésével - verses-énekes műsorral köszöntötték a taggyűlést. Ennek végén együtt énekelték Demján Honfoglalás-dalát a nyugdíjasokkal. Erdélyi Tamás, titkár Felajánlás. A besztercei református egyház által fenntartott Szórványkollégium megsegítésére ajánlották fel a megyei polgári bál teljes bevételét, melyet Sesz- ták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke hétfőn adott át András Péter besztercei lelkésznek. (Fotó: Sipeki Péter) FÓRUM n OLVASÓINK ÍRJAK (Fotó: a szerző) Regisztrációs jegy Mást nem látok - e humánusnak egyáltalán nem nevezhető, folyó év március 1-jétől - ránk kényszerített döntésről, mint az idősebb nyugdíjasok méltatlan megcsúfolását, sok esetben utazásuk lehetetlenné tételét. Az a nyilatkozat nekem sántít, hogy az a jó szándék vezérli a dolgok kitalálóit, s kizárólag menetrend megszervezésének érdekében történik. Számtalan lehetőség kínálkozik, melyekről nyilván a döntéshozók is tudnak, nem pedig a lestrapált, életüket ledolgozott sorstársaimnak emberi méltóságukban történő megalázása. Kis hazánk harmincas, negyvenes éveikben lévő vezetőik nem tudhatják, hogy például egy hetven éves férfinek mennyivel több idő szükséges egy útra készüléshez, még ha látszólag jól is tartja magát, mint fiatalabb társainknak. A sorok a pénztárak előtt meg fognak növekedni. Nem bírja minden jogosult a hosszú sort kivárni. Találkozni kell a pénztárosok (nem bántani akarom őket, mert ennek a méltatlan törvénynek ők is áldozatai) tekintetével, melyben benne lesz, hogy miattunk van a többletmunkájuk. Ami még kiverte a biztosítékot, az az információ, mely szerint az ország nemzeti össztermékének az egy százaléka jut az egész ország tömegközlekedésére! Ameny- nyiben ez a szám fedi a valóságot, nem elegendő lenne, ha a kalauzok akcióként (pl. hétköznapok, ünnepek, évszakok stb.) szerint készítenének felmérést, melyet egy egyszerű vonalhúzással meg is tehetnének. A médiában látott, és éppen a közlekedéshez kötődő bűncselekmények, bátorsáÉrdeklődöben nem volt hiány Előadás, kiállítás A klímaváltozás hatása a növénytermesztés eredményeire, hatékonyságára címgot adnak arra, hogy kimondjam. Adjanak elhihető, ésszerű, hétköznapi emberi léptékkel kivitelezhető magyarázatot az illetékesek, hogy lesz ez a folyamat hitelesen ellenőrizhető a jegyek kiadásával és átvételével kapcsolatban? Vengrinyák János, Sóstóhegy A nemtudás nem ad felmentést A lap február 8-ai számában megjelent „Bukások a vonaton” című cikkre szeretnék reagálni. A levélben leírtak alapján, a vasutas dolgokban nem jártas ember azt hiheti, hogy valami szörnyű dolog történik a dolgozókkal egy ilyen vizsgán. Pedig csak annyi az igazság, hogy számot kell adniuk az elmélemel a napokban előadást tartott Nyírmadán dr. Sárvári Mihály egyetemi tanár. Az előadás alkalmából mezőgazdasági könyvkiállítás is ti tudásukról. Először is, honnan tudhat egy gyerek erről, ha még nem járt ott? Az, hogy hány ember bukik meg egy vizsgán, az annak függvénye, mennyi tudással rendelkezik valaki. Ugyanis, valaminek a nem tudása, nem mentesít senkit a felelősség alól, ha bármilyen baleset, vagy más esemény történik azért, mert a dolgozó éppen nem volt a helyzete magaslatán. A nyíregyházi vizsgára visszatérve, ahol a jegyvizsgálók adtak számot tudásukról, annyit szeretnék mondani: nekik nem csak annyi a dolguk, hogy elkérjék a jegyeket, bérleteket, hanem sokkal több és komolyabb dologgal kell tisztában lenniük (mint azt egy egyszerű utas gondolná). Ha nem tudja az elméleti dolgokat, akkor a vizsgáztató feltételezi, hogy a gyakorlakészült. Az érdeklődők nagyon sok új ismeretekre tehettek szert az eseményen. ti tudása is hiányos. Az, hogy egy dolgozó megbukik a vizsgán, még nem akkora tragédia, mint ha ember életeket veszélyeztet azzal, ha nincs tisztában a felelőssége súlyával. A vizsgáztató ilyenkor győződik meg arról, hogy a dolgozó el tudja-e látni tökéletesen a feladatát, vagy sem. Ha ő a nevét adja a sikeres vizsgához, akkor elismeri, a dolgozó tudása megfelelő. Semmi olyan kérdés nem hangzik el egy ilyen vizsgán, amit a dolgozónak nem illene tudnia. Tehát mindenki nézzen magába és azután ítélkezzen! A tudás hatalom, és azt senki nem veheti el. A képzésre igenis szükség van, mert folyamatosan frissíteni kell az ismereteinket, és néha számot kell adni róla! Ez így megy már sok-sok éve. Egy MÁV-dolgozó Mudri Barnabás Tisztelt Olvasóink! _ Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetöségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. tettek A tíz Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság és a Területi Választási Bizottság tagjai esküt tettek a megyeházán. (Fotó: Sipeki Péter) POSTÁNKBÓL Van még lentebb is? ■ A parasztembernek lételeme volt a naponta végzett becsületes munka. „Na, de Berti bácsi, hát fűzfából csinálja a lapátnyelet?” - kérdeztem. Rám nézett az ember, láttam a szemén, azt akarta mondani, nem ért maga ehhez, de aztán finomított rajta, utalva vezető beosztásomra, javasolta, hogy „azzal” törődjek. Aztán mikor elkészült a szerszám, megenyhült, megmutatta és meg is magyarázta, hogy ennek van egy kis íve, és ha például nagyobb adag homokot vesz rá az ember, finoman meghajlik, de nem törik el. Ellentétbe a gyárival, ami egy esztergált bot, könnyen törik, mivel a szálirány szét van forgácsolva és nehéz, mert keményfából készült. Ráadásul a keményfa télen hidegebb és aki minden nap, órákig dolgozik vele, az is számít. Végül megmutatta azt is, hogy a vastagsága akkor ideális, ha megfogva összeér az ember ujjhegye, ettől sem vékonyabb, se vastagabb nem jó. Ennek legalább tizenöt éve, és igazolva készítőjének szakértelmét, még mindig használom azt a lapátot. Apró szüánkja ez annak, hogy mi mindenhez kellett érteni a parasztembernek. Művelni a földet, megrakni a szekeret, a kazlat, az asztagot, nevelni a jószágot. A lételemük volt a naponta végzett becsületes munka és az is, hogy vasárnap kiborotválkoztak, felvették a fehér inget, Toldy Kálmán sötét nadrágot, télen-nyáron csizmát és megtöltötték a falu templomát: messze zengett a „Te benned bíztunk...”. Hová tűnt ez az emberi nagyság és tisztesség? Ez az ember, aki presbiter volt, el nem maradt egyetlen temetésről sem, megadva a végtisztességet. Hová jutottunk ettől, tisztelt olvasó, gazdaságilag és morálisan, mert a két dolog együtt épült le! Most, amikor kis önjelölt akarnokok „síbolják ki” a nemzeti vagyont offshor cégekbe és bandaháborúk folynak egyes falvakban. Idős emberek reszketve nézik a függöny hasa- dékain, hogy viszik el kertjükből a termést, udvaraikról a baromfit és akkor van szerencséjük, ha nem találták kinn őket, mert ha igen, az életük is veszélybe kerül. És ezzel párhuzamosan itt Európa közepén a 21. században vadásztak emberekre és lőttek is agyon szülőt-gyermeket válogatás nélkül. Bármelyik csatornáján a tv-nek egy 30 perces híradóból 25 perc krimi, pedig csak híreket akart látni és hallani a néző. Azt írta erre a helyzetre Rakamaz város polgármestere, hogy ez már a Balkán, de félő, hogy rosszabb, ez már inkább Afrika egyes részeihez hasonló. És mindig azt gondoljuk, hogy ez már a mélypont, de gyakran rácáfol az élet, hogy van még lentebb is. Toldy Kálmán, Vásárosnamény
