Kelet Magyarország, 2010. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-26 / 21. szám

2010. január 26., kedd KELET FÓRUM n ÜZENET Nyesti Csaba, nyíregyházi olvasónktól: Olyan távolságra sose utaztunk, mint ma, de olyan szűknek sem találtuk soha a Földet, mint ma. Wilhelm Willms Ide csak ebédelni járnak Érdeklődéssel olvastam a Kelet-Magyaror- szág január 25-ei számában megjelent „Tűzol­tók a szórakozóhelyeken” című cikket, amely a lánglovagok szórakozó- és vendéglátóhelyeken tartott átfogó tűzvédelmi ellenőrzé­séről szólt. A Nyíregyháza központjában található Nyí­ri Fészekben mi is komolyan vesszük az előírásokat, így csak akkor látni tűzoltót a vendéglőben, ha ebédelni tér­nek be a lánglovagok. Min­den dolgozónk (15 fő) meg­kapta a szükséges tűzvédelmi oktatást, a porol­tók jól látható helyen porosodnak évek óta, és ha ne adj’ Isten, tűz ütne ki, három útvonalon is el tudják hagyni a helyiséget vendégeink és az alkalmazottak. Február 6-án mintegy 120 vendég részére szervezünk vadászbált, a biz­tonsági előírásokra ezúttal is ügyelni fogunk. Pastrovics Zoltán étterem-tulajdonos Pastrovics Zoltán A kedves látogatókkal, Sípos Kund Kötönnyel és a nagy­papával, Hammel Józseffel (Fotó: olvasónktól) Magára ismerhettek Sokan látogatták, s szerencsére látogatják az „Üvegfestményeim” című kiállítást, ahol mindenki magára ismerhet egy-egy élethely­zetében, felidézheti gyermekkorát, szembenéz­het önmagával elszánt tigrisként, lehet jagu­ár, vagy tűz a vadvilágban, lehet a fantázia szülötte, vagy épp boldog gyermek a gondolat- ébresztő festmények láttán. A gondos szeretet­tel és színválasztással készített művek feltöl­tik a látogatót energiával és a különlegesség érzetével. A kiállítást - a sikerre való tekintet­tel - a hónap végéig tekinthetik meg a látoga­tók Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Sipeki Viktória, az alkotó Feneketlen fazék lehet Elgondolkodtató, ahogy a 2010-es év is kezdő­dött. A versenyszférában dolgozó emberek ked­vezménye nagyon lecsökkent (cafetéria, juta­lom megadóztatása stb.). Ahol pedig az álla­mi szerepvállalás jelen van, ott még nagy mér­tékben meg vannak a kedvezmények. Gondolok egyes közhivatalra, intézményre: BKV-ra, MÁV- ra , Malév-ra, a Volán társaságokra, mint a fene­ketlen fazék úgy tűnnek el a pénzek bennük. De ezeket nem azok a dolgozók szedik ki, akik a közért vannak, hanem a hozzáférő vezetők, akik belőlük élnek mint a kényurak. Meg szeretném kérdezni: hol itt az országos egyenlősdi. Én meg­szüntetném a kedvezményeket, a jutalmakat, mert alkotmányunk előírja, mindenki köteles munkáját legjobb tudása szerint elvégezni. Romasovszki József Megtalált kulcscsomó. Január 22-én, pénteken 11 óra körül találta olva­sónk ezt a kulcscsomót, Nyíregyházán a Honvéd utcában. (ADY felírással.) (Fotó: Palicz István) j OLVASÓINK ÍRJÁK Jó hangulatban, sok játékkal, mókával telt az éjszaka (Fotó: olvasónktól) Tűrőképesség Tudományos sajtóorgá­numokkal politikai szloge­nekkel folyamatosan „teszte­lik” a társadalom tűrőképes­ségét. Ehhez járulnak még a megalakult új pártok, szerve­zetek, a hatalomhoz jutás és a meggazdagodás reményében. Igaz, a parlamentben lévő pár­tok közül egyesek a bekerü­lési küszöb körüli eredmény­nek is örülnének majd. Az is a helyes megítélése a társada­lomnak, hogy az elmúlt évti­zedekben annyira koldus­sá tették az országot, eladósí- tották, minden fontos és gaz­daságos tulajdonukat elad­ták, a magyar nép alázatos munkáját, s vele a becsüle­tét is. Meddig lehet ezt majd elviselni? Sok vonatkozásban visszatért a Rákosi rendszer 1945. évi VII. törvénye, és az ehhez kapcsolódó megszigorí­tó rendelkezések. A lakáshi­telezőket - önhibájukon kívül nem tudnak fizetni - a ban­kokon szorongatják, elkobzás­sal fenyegetőznek. Tíz száza­lékon felüli a munkanélkü­liség. Az alapvető élelmisze­rek, a húsféleségek, a benzin, a gázolaj, a kamatadó, ingat­lanadó, a termelési munka­eszközök stb. árai a csillagos egeknél. Az országban 3,5 mil­lió a „koldus”. Lecsupaszítot­ták a nyugdíjasokat, a végzett diplomásoknak munkanélkü­li segélyt találtak ki. Milli­árdos sikkasztásoknak, vég- kielégítéseknek végeláthatat­lan sora, amelyért egykor a magyar nép „áldott verítéke és vére folyt”. Ezt az áldatlan helyzetet csak azok nem látják így, akik csinálták, csinálják, hozzátartozóik, bűnsegédjeik, haszonélvezői, az eltűnt mil­liárdosok. Igenis, ki kell vizs­gálni az elkövetett cselekmé­nyeket, az állami vállalatok élétől a középvezetőig. A kis­Batyusbál Január 16-án a nyír­egyházi Német Kisebbsé­gi Önkormányzat közössé­ge már hagyománnyá vált farsangi mulatságot rende­zett a Nyíri Fészekben, egy­re nagyobb érdeklődéssel és emberekkel szemben menten eljárnak, de a milliárdosok ügyei elévülnek, pénzbüntetés, házi őrizet, s végül megszűn­tetés az ügyvédje segítségével. (Csődeljárással aztán minden elsimul.) Ebben az országban a jog, az igazságszolgáltatás is nehézkes. Mellé nyakunk­ra behozták a multikat, akik a vállalatokat, létesítménye­ket ingyen használták, sőt a magyar állam még támogatta is őket. Adót nem fizettek. A magyar népnek joga van kezé­be venni a saját sorsát. Skolnyik András Ez a valóság? A minap elgondolkodtam azon, hogy mennyire is elő­nyös nekünk az Európai Unió. Csatlakozásunkkal része­egyre több fiatal részvételé­vel. A hangulatot Gózon Éva prímás, Kertész András brá­csás, Vannai László nagy­bőgős alapozta meg. Ignácz Lászlóné népdalokkal szó­rakoztatta a résztvevőket. Fokozta a vidámságot a Tur­mix Tánciskola bemutatója, sei lettünk az EU nagy, egy­séges piacának, már egy sze­mélyivel is átruccanhatunk a legtöbb tagországba, és eze­ken kívül szabadon vállalkoz­hatunk és vállalhatunk mun­kát. Mára bátran kijelenthet­jük, hogy bizonyos értelemben nem jártunk jól a csatlakozás­sal. Viszont a hazai mezőgaz­daság, és a már a mai napok­ra csak elvétve létező nagy, hazai gyárak ugyan minősé­gi termékeket állítanak elő, de mivel ezt sokkal magasabb áron teszik, mint a többi tag­országban versenytársaik, így labdába sem rúghatnak az EU nagy és egységes piacán. Az Unió, valószínűleg csak azért engedte be soraiba a Bal­kán országait, hogy piacot szerezzen termékeinek. így elárasztottak bennünket kétes Magyar László igazgató veze­tésével. Ezúton szeretnénk megköszönni önzetlen támo­gatásukat. Vendégeink érkez­tek Kálmándról, Vállajról, Mátészalkáról, Debrecenből és Rakamazról, a települések német önkormányzataiból. minőségű áruikkal. Találkoz­hatunk a boltok polcain szlo­vák tejjel és trappista sajttal, de bevásárolhatunk lengyel kekszekből is. A mai szegény világban már szinte rákény­szerül arra az ember, hogy a nem ismert és talán nem is oly megbízható, külföldi ter­mékeket vásárolja meg. így tehát megesszük az EU fölös­legét, és ezzel tovább növel­jük az így is tehetősebb EU-s országok bevételeit. A másik oldalon, persze ott vannak a milliárdos EU-s támogatások, amelyekből fejlődik Magyar- ország, hiszen ezekből épül­nek épületek, utak, sok beru­házás valósulhat meg. Ezek az érvek pro és kontra, ezek után mindenki döntse el, hogy ez a valóság? Litényi Levente SzEILER JaNOSNE, ELNÖK Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. POSTÁNKBÓL j j Yj'íjfjjj j fj j j'jxj yJ’jj i j j j j j j yjTjKj . Összefogással ■ A magyar nép sem­mit nem tanult a múlt hibáiból, a tapasztalata­it nem kamatoztatta. Az országunk nagyobb része nem olyan bizakodó, mint a köz- társasági elnök úr! És nem is nagyon lehet! Mert a magyar nép szinte semmit nem tanult a múlt hibáiból, a megélt törté­nelmi tapasztalatait eddig nem kamatoztatta. Mindig ugyan­azon csapdákba esünk bele - amit simán elkerülhetnénk ha cselekvés előtt gondolkod­nánk, konszenzusra jutnánk egymással. Példa pedig van bőven. Ve­gyük az Árpád-házi királyokat, akik kormányzásuk biztosítása érdekében a házasságaik kap­csán nem egy másik földrész­szel alakítottak ki szövetséget haladhatunk (értsd, az USA), hanem a közvet­len, a velük kereskedelmi kap­csolatban levő szomszédjaikkal. Pedig akkor ők még nem tapasz­talhatták meg azt, „hogy a rossz szomszédság török átok”! De a magyarok kalandozása­it, akik 862-970 között több mint 47 rabló hadjáratot indítottak az európai országok ellen, rovásá­ra. De még a merseburgi első és az augsburgi nagy vereség sem józanította ki eleinket nemzet- pusztító - elveszejtő - tevékeny­ségükből. Itt jön a képbe Géza fejedelem és fia Szent István, akik nemzetünk fennmaradá­sa érdekében megszüntették az önpusztító csatangolásokat és kemény, olykor véres kézzel, de keresztény hitre térítették népü­ket! A történelem „hétmérföl- des csizmájával” ugorjunk egy nagyot, egészen a XVIII-XX. szá­zadokig. Minden háborúnkat, a Kávéházi irodalom A borbányai Váci Mihály Irodalmi Kávéház is méltó­képpen emlékezett meg a magyar kul­túra napjáról. Február 13-án 15 órától dr. Dolinay Tamás Forgácsa­im II. című köny­vével ismerked­hetnek meg az érdeklődők a helyi művelődési ház­ban. (Fotó: Palicz István) E. Nagy István történelmünk folyamán, a génje­inkben átöröklött kapzsiságunk­nak, mohóságunknak és kiva-. gyiságunknak köszönhettük! És ennek érdekében a „hatal­masaink” mindenkivel szövet­keztek az idők folyamán, csak a saját köznépükkel nem, őket mindig szolgasorsba tartották, s tartják, illetve akarják tarta­ni, a jelenben is. A XIX-XX. szá­zad „izmusai” ezen ellentmon­dásokból táplálkozva alakulhat­tak ki, a lenézett - porig sújtott köznép - érdekében, támogatása mellett. És az a nemzedék, aki megkóstolta a jót, a jobbat, a2 nem akar soha többé rabszolga sorsba süllyedni, és élni sem! Ez azt jelenti, a jelen politikai hely­zetben, hogy népünk nagyobb hányada nem fogadja el az 50-80 évig tartó titkosításokat, ami szemünkben azt jelenti, hogy jelzálog alatt nyög az országunk, míg a felső százezer - a nyuga­ti nagytőke „jóvoltából” tejben, vajban fürödhet! Kelet erőfölé;- nyét, Nyugat róka ravaszságát használta ki ellenünk, mert a hatalmas, ránk erőltetett „ tőke- injekciói” azt szolgálták, hogy furfangosan megosszák a nem­zetünket, egymás és országha­tár szomszédjaink ellen fordít­sanak bennünket! Azt tanácsolnám, hogy Ébredj Kárpát népe! - szlogent hangoz­tassák, mert csak közösen tud­juk felvenni a harcot a nagytő­ke, a mindent maga alá temetni szándékozó globalizáció ellen! E. Nagy István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents