Kelet Magyarország, 2010. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-25 / 20. szám

2010. január 25., hétfő FÓRUM /5 ÜZENET Kozma Lászlóné, baktalórántházi olvasónktól Á lehető legtöbbet kell tennünk, s a lehető legkevesebbet beszélnünk önmagunkról. Tacitus Márton Józsefné Nyíregyháza (KM ­P. I.) - Márton Józsefné évtizedek óta előfizetője lapunknak. Olvasói hűsé­gét A Kelet-Magyarország süteményreceptjei című könyvvel köszönte meg nemrégiben szerkesztőségünk.- Szinte családtaggá vált már az újság, minden nap elolvasom az első oldaltól az utolsóig. Érdekelnek az aktuális hírek, közlemények, tetszik, hogy megjelenik az átlagember panasza, véleménye egy- egy témában, és alaposan utánajárnak a lakosságot érintő problémáknak. Egy- egy érdekes cikket, jegyzetet olykor több­ször is elolvasok, hogy a legapróbb infor­mációk se kerüljék el a figyelmemet. A fér­jem nagy kedvence a keresztrejtvény, én az ízvilág oldalt szeretem, a politika és a sport ugyanakkor egyikünket sem köti le. Én a Zöldértnél dolgoztam sokáig, a férjem SZAÉV-es volt évtizedekig, ma már mind­ketten nyugdíjasok vagyunk. Pár süte­ményreceptet biztosan kipróbálok majd, két fiam és három unokám fogja „zsűriz­ni” a finomnak ígérkező végeredményt - mesélte előfizetőnk. Bonifác bohóc és barátai (Fotó: olvasónktól) Vidám ovis családi nap A nyíregyházi Gárdonyi Géza Általános Iskolában vidám családi nap keretében ismer­hették meg az óvodások az iskola légkörét, egy szórakoztató délutánon tekinthettek be majda­ni diákéletükbe. A családi délutánon számos érdekes program várta a kicsiket, drukkolhat­tak az oviolimpia versenyzőinek, jókat derül­hettek Bonifác bohócon és barátain, megis­merkedhettek az interaktív táblával, játszhat­tak az iskola jól felszerelt számítógéptermé­nek gépeivel, tornázhattak a mozgásos ügyes­ségfejlesztő játékokkal, együtt énekelhettek a Mandala Dalszínház bemutatóján. A progra­mok végén az iskola aulájában „eszem-iszom” és arcfestés várta a vendégeket. A családi nap keretében rendezett oviolimpia utolsó forduló­ján első helyet szerezte meg, s egyben véglege­sen elnyerte a fődíjat a Napsugár Óvoda csapa­ta, második a Gyermekkert Óvoda Tőke utcai tagóvodája, és harmadik a Gyermekkert Óvo­da Városmajor utcai tagóvodája lett. Vajdics Krisztina Túra a Bükk-hegységben A nyíregyházi Júliások a hideg idő ellenére felkerekedtek és a Bükk-hegység déli lankáin túráztak. A Heves megyei Noszvajról, a Várkú­ti turistaházhoz sétáltunk csikorgó, verőfényes időben. A túrát követően szalonnát sütöttünk és a bátrak Bogácson, a szabadtéri gyógyfür­dőben fürdőztek. Meglepetésünkre aznap mi már a harmadik csoport voltunk Nyíregyhá­záról és környékéről. Csapatunk tagjai nagyon jól érezték magukat, kellemesen elfáradtak. Orosz József A jókedvű csoport (Fotó: a szerző) OLVASÓINK ÍRJÁK Elsőbbség? Öt éve kerékpárral közle- kedek Oros és Nyíregyháza között, a kerékpárúton. Mint tudjuk, szinte végig elsőbbsé­get élveznek a kerékpárosok. Ez itt mégsem így működik. Az autósok (tisztelet a kivétel­nek) fittyet hánynak a bicaj o- sokra. Elénk vágnak, többször is majdnem elütöttek, már olyan is volt, hogy az előt­tem kerékpározó urat elcsap­ták, aki szerencsére megúsz­ta. Ha nem figyelek eléggé, ott ütnek el, ahol elsőbbségem van. Nem lassítanak, nem körültekintőek, csak mennek „ezerrel” és nem érdekli őket a kerékpáros forgalom. Én odafigyelek, de egy gyermek már nem biztos. Engem ez tud nagyon felháborítani! Kató Marianna Adathalászás Budapestről költöztem Nyír­egyházára. Azt hittem megsza­badulok a sok felesleges kül­deményektől, de tévedtem, itt is megtaláltak. Állítólag az anyagot a marketing- és rek­lámtevékenységhez egy pesti központi hivatal szolgáltat, a www.nyilvantarto.hu-n, ahol sokféle felsorolás van. Ebben nem mélyedtem el, de azt gon­dolom, ha nyilvánosan pl. tele­fonkönyvben nincs közzétéve az ember adata, nem tisztességes azt kiadni és bármire felhasz­nálni. Hogy ez megtehető, sze­rintem nem tudunk róla. B. E., Nyíregyháza Nem kell! Hamarosan a végéhez köze­ledik az a hosszú ideje tar­tó „meccs”, amelyet a terme­lők és a nagy multinacionális Ismerkedés a régiségekkel Múzeumlátoga­tás élményekkel A nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumba látogathattak el az Arany János Gimnázi­um és Általános Iskola Sza­bó Lőrinc Tagintézményének alsótagozatos tanulói, ahol foglalkozásokon ismerked­tek meg hagyományainkkal, a mézeskalácssütéssel, a koráb­bi népviseletekkel és szoká­sokkal élő mesehallgatás köz­ben, az ásatások rejtelmeivel, a régi háztartási eszközökkel, karkötőkészítéssel, valamint (Fotó: a szerző) rajzos kvízjáték formájában figyelték meg a jelentős ese­ményeket és embereket ábrá­zoló festményeket. Értékes élményekkel és saját készítésű tárgyakkal térhettek haza. A látogatást Gerhardt Andrásné, Ilike tanító néni szervezte. Sipeki Viktória cégek folytatnak egymással. Legalábbis, most ez a hely­zet. Panaszkodnak a magyar termelők, amiért nem kell a hazai áru, és még ha akad is vevő, az olyan összeget kínál érte, amivel a ráfordítási díj sem térül vissza. Nem is olyan régen volt, amikor gaz­dák demonstráltak a tej felvá­sárlási ára miatt, vagy éppen a dohánytermelők azért, hogy a jelenlegi támogatási rend­szeren ne változtasson 2013- ig az Európai Unió. Hasonló a helyzet a gyümölcstermelők esetében is. Egyre több megy- gyes- és almáskert kerül fel­számolásra évről évre. Á jöve­delemelosztás nagyon egye­netlen. Mindenki jól jár, csak a termelő nem. Pár évvel ezelőtt Nagycserkeszen, a helyi szövetkezet már meg­szüntette a használatában lévő almáskertet, idén pedig a 15 hektár meggyesét. A gyü­mölcs lerázása ugyanis többe kerül, mint amennyi évek óta a felvásárlási ár. A helyzet kilátástalannak tűnt, ezért döntöttek most a metszés helyett a gyümölcsfák kivágá­sa mellett. A nagycserkeszi- ek még reménykednek abban, hogy a dinnye és a barackter­melés nem fog veszteséggel zárulni, ugyanis sokuknak ez a legfőbb megélhetési for­rás. A multik azonban egyre jobban terjeszkednek, a gyü­mölcstermesztés pedig szo­rul vissza Magyarországon. Hol az igazság? - kérdezhet­nék a termelők. Nagyváros­okban, mint például Budapes­ten is, figyelemfelkeltő táb­lákkal csalogatják a keres­kedők a vevőket: „Itt finom, szabolcsi alma kapható” fel­irattal. Ezek szerint híres a mi kis megyénkben termesz­tett alma, és kelendő is, csak éppen a szabolcsi termelők­től első kézből adott gyümölcs nem kell. Bruszel Dóra Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetőségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. spanyol GST. a Miskolci Szimfonikus Zenekar spa­nyol estje volt hallható a napokban a Filharmónia sze­zonbérletben, a Kodály Zoltán Általános Iskolában. (Fotó: Sipeki Péter) POSTÁNKBÓL Piszkos fehér gallérok ■ Ma özönszerüen zúdul ránk a csalások, vesztegetések, korrupci­ós botrányok tömkelegé. AXIX. század második felében írta Jókai „a csalásnak százhar­minchárom neme van”. Eltelt másfél évszázad és azt a számot ezerrel szorozhatnánk, akkor is kevés lenne, a ma létező csalá­sok nemét illetően. Kapkodjuk a levegőt, amikor lenyúlt tíz, és százmilliókról szóló hírek jut­nak tudomásunkra, amit bizo­nyos magas beosztásban „szen­vedő”, vezetésre kárhoztatott emberek művelnek. Kemény­galléros, fehéringes urak, bri­liánsoktól csillogó hölgyek, kép­zettjogászok, hozzáértő közgaz­dászok, sokszínű nyakkendővel kötik csokorba a korrupció szá­lait, a paragrafus kacskaringós írásjelének vonalai mentén gör­getik egymás zsebébe a milli­ókat, milliárdokat. Ez a szak­májuk, helyesebben erre sza­kosodtak. Úgy hittük, hogy a százmilliós végkielégítési bot­rány és egyéb, jogtalanul fize­tett nagy összegű pénzek nyil­vánosságra kerülése, gátat szab (legalábbis egyelőre) a kapzsi­ságnak, a közpénzek lenyúlá- sának. Hát tévedtünk. Nincs hét, hogy ne szembesüljünk több milliós botránnyal, csú­szó pénzel, amivel a közt káro­sítják. Munka nélkül, csalás­sal szerzett pénzből élik vilá­gukat, miközben milliók alig tudnak megélni, vagy nem is tudnak munkával szerzett cse­kélyjövedelmükből, nyugdíjaik­ból. Kacsalábon forgó palotákat építtetnek, betonba öntik a csa­lárd milliárdokat, míg a még dolgozó, vagy munkájukat veszi; tő emberek feje felől elárverezik házaikat. A teljesítmény nélkül fizetett (korrupciós) pénzek ará­nya összességében megközelíti a teljesítményért fizetettet. Ne gondoljuk, hogy a BKV-botrány Filep Gyula az utóbbi néhány év fejleménye. Nagy múltja van a korrupció­nak, és nem csak a BKV-nál. A bombát most robbantották, amo­lyan politikai kegyelemdöfésnek szánták. íme néhány a múltból: Josziv Tot(h) nevével visszaél­ve naponta tucatjával lehetett adni-venni, átíratni ingatlano­kat. Gondoljunk Princz milli- árdjaira, Székely húszmilliójá­ra, amit „felszínen” vett át, a Konkordia bájos fiatal hölgyére, az FVM államtitkárára, Kulcsár milliárdjaira, a székesfehérvá­ri fehéringesek titkosított peré­re, Palotás milliárdos adójára. Nehogy azt higgyük, hogy ez csak a jelenlegi kormány bűne! A botrányhősök a másik oldalon is vannak. Hogy a balhét a mos­taninak kell elvinni, jogos, mert tehettek volna ellene. Igaz, mos­tanában kattant néhány bilincs, s az már eredmény. A korrupció olyan jármű, amibe ha valaki beszáll, nem tud kiszállni, hajtóereje a pénz, a benne utazóknak pedig jól kel tudni navigálni. Tudnak is, míg meg nem buknak. És ha meg­buknak? Szépen kimentik a tár­sak, cinkosok. Felkészült jogá­szok dobják neki az igazság­szolgáltatás szövevényes háló­ját, bevetik jogi „tekintélyüket”. És az okozott kár, a milliárdok? Naivság hinni, hogy megtérül. Tudják a kimentés módját, tör­vényes útját. Idővel még népsze­rűsítik is majd egy vacsora csa­tában dicső tettüket. Fiam, ha nem tudsz sokat lop­ni, kevésre csak ráfizetsz, oktat­ta fiát az öreg tolvaj. Repülős Gizit többször elítélték, pedig ő csak annyit lopott, amennyi­ből megélt, annyit amennyiből másoknak nem jutott. Filep Gyula, Beregsurány

Next

/
Thumbnails
Contents