Kelet Magyarország, 2010. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-20 / 16. szám
2010. január 20,, szerda FÓRUM n KILÉT ÜZENET • t Széles Lászlóné * tiszaberceli olvasónktól: / Xsá Nem elég hinni, tenni is kell, szeretni és megbocsátani tudni kell! Cs. Németh Erzsébet Nem szoktam kérni Most bennünket is elért a válság (munkahely elvesztése, betegség), anyagilag padlóra kerültünk. Most mind a ketten a férjemmel rokkantnyugdíjasok vagyunk. Fordultam alapítványokhoz is, de mindenhonnan elutasítottak. Kölcsön kellett kérni, hogy a számlákat kifizessük. A karácsony is fa és ajándék nélkül telt el. Ezt még elviseltük valahogy, de még mindig jelentős az adósságunk. Az albérletet is fizetni kell, mert különben kitesznek az utcára bennünket. Kérem, aki tud segítsen. Minden megoldás érdekel. Az adományokat előre is köszönjük. Nív es cím a szerkesztőségben Segítünk Zárás pótszilveszterrel A mezőladányi „Arany János” nyugdijasklub január 9-én tartotta az évadzáró közgyűlését pótszilveszterrel egybekötve. A klub elnöke ismertette a 2009-es évben elvégzett feladatokat. Többek között kiemelkedő sikert aratott a Mezőladányi Területi Nyugdíjas Gálaműsor, ahol kilenc környékbeli közösség vett részt. Klubunk lényeges rendezvénye volt október 3-án, az Idősek Világnapja alkalmából tartott összejövetelünk, ahol ajándékokkal és oklevelekkel kedveskedtünk a legidősebb tagoknak és a kerek évfordulójukat ünneplőknek. Gazdasági vezetőnk beszámolót tartott a pénzügyi helyzetünkről, amit örömmel fogadtunk, mivel gazdálkodásunk jól sikerült, annak ellenére, hogy kevesebb támogatást kaptunk, mint 2008-ban. Vezetőségünkben változás történt: Fodor Dezső helyére Klémencz Tibort választotta meg a közgyűlés. A hozzászólások után megkezdődött a pótszilveszter. BabjAk Péter, MezőladAny Évzáró ünnepség (Fotó: olvasónktól) JÓKÍVÁNSÁGOK Születésnap Sima Patriknak Tornyospálcára! Születésnapod alkalmából sok szerencsét, egészséget és boldogságot kívánnak szüleid és mamád. 70/21092657 _____________________________ HCII1 Tisztelt Olvasóink! Sajnos a Jókívánság SMS- vonalunk technikai okok miatt jelenleg nem fogad hívásokat. A hibáért elnézést kérünk! Elveszett Marci kutyánk Négy napja Gergelyiugornyáról eltűnt Marci névre hallgató, barna színű spániel kutyu- som. Ismertetőjele, az orrán van egy fehér folt illetve, hogy a farka nincs visszavágva. Nagyon barátságos kutya. Kaptam egy információt, miszerint Jánd és Gulács között látták sétálni. Elmentünk, s órákig kerestük, de semmi, sehol nem láttuk. Kérem, segítsenek nekem megtalálni a kiskutyámat! Most minden perc számít. A telefonszámom: 06-70/323-8253. Ovisok az iskolában. A dalos ajkú Mandala Dalszínház mellett Bonifác bohóc, oviolimpia, kézműves műhely, táncház és arcfestés várja a Gárdonyi Géza Általános Iskola ovis családi napjára látogatókat január 21-én délután. (Illusztráció: Palicz István) ú.......... ...., OLVASÓINK ÍRJÁK Lelkiismeretes Január 1-jén, hajnali 2-kor csörgött a férjem telefonja. Felvette és égy síró női hang közölte velem, hogy a legjobb barátunk jobb oldala lebénult. Kétségbeesetten keresett bennünket, mert akiket eddig hívott telefonon elérhetetlenek voltak. Helybéli orvos stb. Mondtam neki, hogy azonnal hívom Fawaz doktor urat Baktalórántházáról, aki közölte velem, hogy azonnal megy. Mire mi a férjemmel Kisvárdáról elindultunk, ő már szólt, hogy a beteg mellett van, és küzd az életéért (infúzió stb.). 10 perc múlva a kisvárdai mentősök is megérkeztek, folytatták a további - a doktor úr által elkezdett - beteg barátunk ellátását. 15 perc után a kisvárdai sürgősségi osztályon voltunk, ahol az ügyeletesek, dr. Rozinka Antal, dr. Bencsik Félix tovább folytatták az ellátását. Fawaz doktor 10 percenként érdeklődött a barátunk állapotáról, akinek azóta is orvosok, ápolók küzdenek az életéért. Hálánkat fejezzük ki Fawaz doktor úrnak és a kisvárdai kórház ügyeletes orvosainak, nővéreinek. Sok ilyen lelkiismeretes emberekre lenne szükség. Bodzái JAnosné Mint a nagyok Egy kb. 1600 lelket számláló Szabolcs megyei faluban élek. Naponta nézem a híreket, és látom, hogy a Parlamentben mindenki arról beszél, hogy ezt, vagy azt el kell venni, csökkenteni kell, vagy meg kell adóztatni. Közben pedig ők úgy élnek, mintha nem is ehhez a néphez tartoznának, mintha rájuk más törvények vonatkoznáTisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetőségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, Jó volt újra együtt lenni Újra együtt Az elmúl év őszén tartotta negyvenéves érettségi találkozóját a volt mándoki általános gimnázium 1969-ben végzett 4/a osztálya. Az ÁMK legújabb iskolájában gyülekeztünk, ahol nagy várakozással néztük egymás tekintetét, hogy megismerjük-e volt osztálytársainkat. Beültünk a tanterem padjaiba, mint régen és elkezdődött az osztályfőnöki óra. Az osztály létszáma nem volt teljes, néhányan nem jöttek el, sajnos négyen már nem is jöhettek, mert ők az égiek társaságából néztek le ránk. Az elhunyt kollegákra főhajtással és egy-egy mécses gyújtásával emlékeztünk. Osztályfőnökünk Bakajsza András - Fényeslitkén él, immár nyugdíjas, magyar-történelem szakos tanár - névsor szerint szólította régi diákjait. Az osztályfőnöki órán megjelentek (Fotó: olvasónktól) közül mindenki elmesélte élete történetét, sikereit, bánatát családról, unokáról. Legtöbben nyugdíjas nagyszülők lettünk. Óra után az Aranyszarvas étterembe mentünk, és a vacsora elfogyasztása mellett nosztalgiáztunk, felidéztük az elmúlt iskolai éveket. Késő esti órában búcsút intettünk egymásnak a viszontlátás reményében. Öt év múlva találkozunk ugyanitt. A szervezők. nak. Évek óta a számláinkat is igyekszünk határidőre teljesíteni. Pár éve munkanélküli lettem, amikor a munkanélküli segélyem lejárt, bementem a polgármesteri hivatalba, hogy talán járna szociális segély - addig, amíg munkát nem találok -, de elutasítottak. Aztán kérdeztem, hogy talán lakásfenntartási támogatást kaphatnánk-e. De azt sem áll módjukban adni. Akkor feliratkoztam közmunkára, de a mai napig sem történt semmi. Majd jött a TB ügye - mint társadalombiztosítási potyautas -, de azt sem fizették utánam, hát majd én... Amikor megkapta a férjem a fizetését, azt én nagy tisztelettel és takarékosan beosztottam, hogy soha ne kelljen megalázkodni senki előtt, és kölcsönért könyörögni. Legutóbb viszont 81 616 Ft-ot kapott. Rögtön elővettem a csekkeket, és elindult a matek. Kiderült, hogy a fizetnivalónk 85 516 Ft. (Ebben az összegben nincs elmaradt számla, sem hátralék.) Akárhogy számolom, közel 4000 Ft a különbség, és még nem ettünk. így hát nincs más, félretettük az önérzetünket és besompolyogtunk a hivatalba, egy kis átmeneti segélyért. Nem kértünk mást csak 11 425 Ft-ot, hogy a vízszámlánkat ki tudjuk fizetni. Erre a hölgy közölte, hogy ha az egy főre eső jövedelem nem éri el a 28 500 Ft-ot akkor jár. Mi csak álltunk ott leforrázva. Nem dohányzunk, nem iszunk alkoholt, nem járunk kirándulni, nem szórjuk a pénzt és most még ez is... Kiderült, hogy ez a szabály. Egy szomorú polgár az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Bibliaértelmezés. A Nyírteleki ÁMK Herman Ottó Oktatási Intézményegység tanulói pedagógusi segítséggel értelmezték a Bibliát. A Szentírásban mindenekelőtt Jézus alakja és története ragadta meg a gyerekeket a legjobban. (Fotó: olvasónktól) POSTÁNKBÓL Isten engem úgy segéljen! ■ Az eskü sokkal több annál, hogy üres formalitásnak, pusztába kiáltott szónak tekintsük. Az állami és önkormányzati szervek rendszerében konkrét munkakörök, választott tisztségek betöltésének feltétele - egyebek között - a hivatali eskü letétele. Az eskü hagyományos értelemben Istenre, mint tanúra, vagy valamilyen szent dologra tett ünnepélyes kijelentés, ígéret volt. Napjainkban az állami- és kapcsolódó szférában ez annyiban maradt meg, hogy az eskütevő, személyes felfogástól függően - jogszabályi lehetőség alapján - „Isten engem úgy segéljen!” kijelentéssel zárja az eskütételt. Az eskü nagyon komoly felelősséget, a közjó szolgálat iránti elhivatottságot, erkölcsi és hivatásbeli számonkérhető ígérvényt jelent. Nincs is ezzel baj úgy általában. Annál inkább az egyre jobban terjedő kivétellel. Különösen fontos ezt hangsúlyozni akkor, amikor társadalmunkat, állami- és közéletünket, napjainkat - a köztársasági elnökünk megállapítása szerint is - átszövi a korrupció. Ebben a nagy és dicstelen „összjáték- ban”, a normaszegő magatartásban megkerülhetetlen szerepe lehet a fontos hivatalt betöltő személyeknek. Tisztelet és elismerés a becsületes többségüknek, megvetés az esküszegőknek. A különböző foglalkozási ágakban alkalmazott esküszövegek kissé leegyszerűsítve, azonos gondolatiságot tartalmaznak. Ilyenek többek között: a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez való hűség; az Alkotmány és a jogszabályok megtarDr. Bihari Károly tása és megtartatása; a tudomására jutott titkok megőrzése; feladatainak a szűkebb és tágabb pátria, fejlődésének szolgálatában való végzése; a hivatali kötelesség részrehajlás nélküli, pontos, becsületes, etikus, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartó, legjobb tudás szerinti teljesítése; a hivatalában és azon kívül példamutató viselkedés stb. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a társadalmi elvárásoknak - az adott poszton - mindenben a legjobban megfelelni. Ez nem sok, nem is kevés. Éppen ezért, csak annak szabadna lehetővé tenni, aki ezen normák szerint képes, akar és tud élni, dolgozni, helytállni. És nem üti le folyamatosan a lécet, vagy nem szaladgál szüntelenül a léc alatt. Nem hoz szégyent arra a közösségre, szervezetre, személyre, akit képviselnie, szolgálnia kellene, azokra akik megadták a lehetőséget számára, hogy az eskütételre köteles személyek között szerepelhessen. ' Ha rajtam múlna, az eskü szövegét a következőkkel egészíteném ki: „Ha pedig eskümet megszegem, sújtson engem a Magyar Köztársaság törvénye és népünk megvetése!” Ez tartalmában azt a személyes „igényt” is kifejezné, hogy esküszegés esetén számítson az erkölcsi és jogi következményekre. Mert ne férjen hozzá szemernyi kétség, hogy az egészséges, normálisan működő társadalom talpköve a tiszta erkölcs és a polgárok jogkövető magatartása. Dr. Bihari Karoly, Nyírbátor