Kelet Magyarország, 2010. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-19 / 15. szám

2010. január 19., kedd Horváth Gáborné, jándi olvasónktól A derű csak a derék ember lelké­ben lakozik. A gonosz ember lel-, kében éjszaka van, Diderot Elveszítem otthonunkat Egyedülálló, négygyermekes anya vagyok, két tartósan beteg gyermekkel. Segítséget sze­retnék kérni, mivel nincs senkim. A gyerme­keimen kívül nincs akire számíthatnák. Olyan problémával küzdők, amit egyedül nem vagyok képes megoldani, mert ehhez kevés a jöve­delmem, és két tartós beteg gyermek mellett munkát sem tudok vál­lalni. A legnagyobb gondom, hogy a lakásunk hitelét nem tudom fizetni, ezért három hóna­pot kaptam, hogy kitisztázzam a hátralékot, különben kitesz a bank a lakásból. A segítsé­get előre is nagyon szépen köszönöm! Elérhető­ségem: 06-70/229-2810. Mesés délután. Mesemondó ver­senyt rendeztek a napokban a nyíregyhá­zi Kazinczy Ferenc Általános Iskolában, ahol a zsűri mellett a szülők is kíváncsi­an figyelték a kiselőadásokat. (Fotó: Rácz Lászlóné) Csak a jók mennek el... Asztalos Gáborra, Gabi bácsira, Gégény dísz­polgárára, az általános iskola nyugalmazott igazgatójára, gyémántdiplomás pedagógusára emlékezünk. A lesújtó gyász óráiban vigaszta­ló lehet nemes alakjára, varázsos egyéniségé­re, mint hajdani „lámpásra” emlékezni. Nagy kincs, hogy Ő volt nekünk. Tanultunk tőle és okultunk, követni fogjuk, emlékezünk és épí­tünk rá. 1948-tól dolgozott községünkben mint pedagógus, 1954-től iskolaigazgatóként tevé­kenykedett. Több mint negyedszázados tanács­tagsága alatt fáradozott településünk arculatá­nak formálásában. Kezdeményezésére épült fel a központi iskola, a mozi, az óvoda, a művelő­dési ház, a könyvtár és a napközi. Mozgósította a falu apraját-nagyját, figyelt minden korosz­tályra, felkarolta a fiatalokat, ifjúsági klubot hozott létre, felejthetetlen kiránduláso­kat és programokat szervezett. Érdemei elis­meréseként 1996-ban lett a település díszpol­gára. Most elment egy más hazába, de szá­munkra örök tanító, mint hulló falevél, melyet nem fúj el soha a szél. Gégény polgármestere­ként, a magam, a képviselő-testület és a lakos­ság nevében búcsúzom. Nyugodj békében Gabi bácsi! Tenkely Józsefné, polgármester Köszönet a színvonalért A január 9-én megtartott napkori IX. Böl- lérverseny színvonalas megrendezését szeret­ném megköszönni a szervezőknek, a Napkoro­na Udvarház tulajdonosának, munkatársainak, Napkor önkormányzatának, a polgármeste­ri hivatalnak, dr. Spinyért Zsolt polgármester­nek. Igazán büszkék lehetünk rá, hogy nálunk „mulatta el az időt” több ezer ember. Tóth Attila Készülnek a finomságok (Fotó: Sípeki Péter) OLVASÓINK ÍRIÁK Buszváró Nyíregyházán, a Betlehem Gábor u. 65 szám környékén, a buszmegállóban megígér­ték, hogy építenek egy várót. (Ennek már több mint egy éve.) De a mai napig nem tör­tént semmi. Pedig arra nem csak helyi, de helyközi járatok is közlekednek. V.}., Nyíregyháza Jelzálog Olyan emberek segítségét, illetve jelentkezését várom, akik valamelyik bankkal kap­csolatban állnak, és tudnának nekem információt adni, hogy jelzáloghiteit vehessek fel. Munkahelyem nincs, de van rendszeres jövedelmem. Tehát van fedezetem, s a fizetés sem jelentene gondot. Passzív BAR-os vagyok ezért kelle­ne a segítség. Aki ismer olyan pénzintézetet, amelyik ilyen feltételek mellett is tud támo­gatást nyújtani, szóljon. Név ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Tisztelni a tanárokat Sajnos mostanság a gye­rekek és a felnőttek nagyon kis része tiszteli a tanárokat. Nekem mindig, amikor peda­gógusokról esik szó, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalá­lig című regénye jut eszembe. Ott mondta Nyilas Misi édes­anyja a következő nagy igaz­ságokat: „A tanárok a szülők helyettesei, azért élnek, hogy az ember testét-lelkét képez­zék, ők belelátnak a gyerek szívébe, megértik és megvé­dik őt.” Szinte minden hónap­ban hallani tanárverések­ről, amikor szülők vagy gye­rekek nekiesnek a pedagó­gusoknak. Sajnos az agresz- szivitás mindenhol jelen van az életünkben, és ez átragad az iskolára is. A gyerekek fel­bátorodtak, ismerik jogai­kat, tudják azt, hogy tanár Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük, KELET FÓRUM n Bizonyítottak, egy kiváló csapat Kétéves a Hölgykoszorú Két év. Ez idő alatt Kazár Ticiána által verbuvált és vezérelt hölgyek kórusa fel­nőtté vált A lelkes amatőrök és a profi vezető együtteséből következetes áldozatvállalás­sal napjainkra már egy kifor­rott csapat lett. Életünk szeb­bik fele Nyíregyháza és kör­zetében fantasztikus műsorok sorozatával elérte, hogy köz­kedveltekké váltak. Közel 150 fő lány-, anya-, és nagyma­ma korú hölgy produkciója ma már kiváló minőség. Áhol ők megjelennek, ott a hangu­lat és a színvonal maximá­lis. Ilyenre sikeredett a szüle­tésnapi összejövetelük is, amit január 16-án, Nyíregyházán a kiváló házigazdának bizo­nyult „Szarvas” Teaházban rendeztek meg. Az elfogadott napirendjük a zene, a tánc, a mulatság volt. Ebben az elanyagiasodott és torzsalko­(Fotó: olvasónktól) dó világunkban jó volt látni, és főleg megélni, a felhőtlen boldogság szigetét. A három generáció bizonyította az ünnepi est során is, hogy egy kiváló csapat. Tisztelt Hölgyek Koszorúja! Éljetek még meg számos születésnapot, együtt erőben és egészségben. Szol­gáljátok még sokáig az ének­zene világát és vidám mili­őt kedvelő népesedő táboroto­kat. így tovább, mert jó úton jártok. Dr. Kiss István nem alkalmazhat ellenük tes­ti erőszakot, megbuktatni meg pláne nem fogja a renitenst. (Hiszen örül, ha minél hama­rabb megszabadul tőle.) Visz- sza kellene állítani a tanári pálya becsületét. De ez csak úgy fog menni, ha egyrészt, a szülők is tiszteletet mutatnak a tanárok iránt, másrészt, ha minőségibb tanárképzés lesz hazánkban. Sajnos mostan­ság jónéhányan nem elhiva­tottságból választják a taná­ri életpályát, csak azért, mert az „egyszerű melós” béréhez képest viszonylag jó a fizetés, és viszonylag könnyű felvé­telt nyerni, például egy tanító­képzőbe. Véleményem szerint, ha szigorúbbak lennének a felvételi követelmények, és elhivatottabb hallgatók nyer­nének felvételt, akkor talán ismét elismernék a tanárok tudását, és tisztelet övezné az egyik legszebb szakma képvi­selőit. Litényi Levente, Nagyecsed Április 11. Ezzel a nappal egy nagy lut­ri kezdődik. Nem akarok pár­huzamot vonni, egy másik híres-hírhedt 11-i dátummal. Csak reménykedni tudok, hogy a választások eredmé­nyétől függően, a kis orszá­gunk stratégiai pontjaira a „berepülök” nem fognak akko­ra kárt okozni. Szinte már csak a hit és a remény van meg. A remény, amely mindig felállítja a padlóról ezt az ezer éves átokkal sújtott népet, amely még bízik (talán nai­van) az őszinte, tiszta embe­ri értékekben. A remény, hogy azok az emberek tényleg meg­változtak és végleg kitörölhet­jük a szólásaink közül, hogy „kutyából nem lesz szalonna!” Iglái Csaba az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. Falatozás. A gulácsi Bihary Miklósnak a megszo­kott helyen még az ennivaló is jobban esik horgászás közben. (Fotó: Berki Károly) POSTÁNKBÓL Változnak ■ Sokat változtunk mi emberek az évek, évti­zedek során. Ez főként az ifjúságra igaz. Változnak az idők, s válto­zunk vele mi is. Sokat változ­tunk mi emberek az évek, évti­zedek során. Ez főként az ifjúság­ra igaz. A mai fiatalok sok min­denben mások elődeikhez képest. Az óriási léptékű fejlődés kihat e korosztályra. A régebbi fiataloknak - akik ma szülők és nagyszülők - nem volt ismert az a fogalom, hogy mobiltelefon. Évtizedekkel ezelőtt az sem volt ritka, hogy egy falu­ban csak egy háznál volt telefon. Bizony. Szép lassan a vezetékes az idők... telefon mellett teret hódított a mobiltelefon. Eleinte „fél tégla” méretű mobilok voltak a sláge­rek, napjainkban azonban már az érintőképernyős telefonok jöt­tek divatba. A mobil a fiatalok körében szinte elengedhetetlen, gondolják ezt ők. De hogyan is volt a régi időkben? Ha ismerőse­inkkel szerettek volna megoszta­ni valamit, akkor általában átsé­táltak egymáshoz, és egy hosz- szú beszélgetésbe kezdtek. A fia­talok ezt ma a telefonnal oldják meg akkor is, ha a telefontárs csak a szomszéd utcában lakik. Ez azonban több dolog miatt is helytelen. Egyrészt a havi szám­lák hajmeresztőek lehetnek, ha a gyerek előfizetéses telefont kap, másrészt ez azt jelenti, hogy a fia­talok teljesen elkényelmesedtek, és még arra sem veszik a fárad­ságot, hogy pár métert sétálja­nak. A szabadidős tevékenységek is gyökeresen megváltoztak. A kikapcsolódásra szolgáló parkok és terek szerepét átvették a disz­kók és egyéb szórakozóhelyek. A számítógépről ne is beszéljünk, ff ..................................... Ideje lenne ezt a szellemi amortizációt megállítani Fazekas András *•­..........................................ff ugyanis teljesen elszívják a diá­kok energiáját. A kisgyerekek játékeszközei is fejlődtek. Hol vannak már a csuhébabák és társai. A régi idők nagy játékai helyett a műanyagból és egyéb szintetikus anyagból készült beszélő, izgő-mozgó szuperhős modellek találhatóak a gyerek­szobákban. A kicsiknek szóló televíziós mesék aggasztanak a legjobban. A Süsü, a sárkánnyal manap­ság aligha találkozunk a tele­vízióban, helyette megdöbben­tő, olykor torz szereplőkből álló - mesének nem nevezhető - adá­sokkal rémítgetik a kicsiket (egy­két kivétellel). Ideje lenne ezt a szellemi amortizációt megállíta­ni. De az sem kizárt, ha így hala­dunk, a jelenre úgy fogunk visz- szatekinteni néhány év múlva, mint most a múltra: visszavár­juk. Mégis a római költő szavai erősebbek bennem: „Az időknek más jelleget szabsz, ám te magad nem változol velük.” Fazekas András 11. d, Bánki Donát Műszaki Középiskola

Next

/
Thumbnails
Contents