Kelet Magyarország, 2009. december (66. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-28 / 302. szám

2009. december 28., hétfő KILÉT HÁTTÉR /3 RÖVIDEN • iasztást Több riasztást kaptak a mentők karácsonykor, mint egy átlagos hétvégén. Az elmúlt napokban többnyire a hirtelen meleg okozott gondot, sokan - főként az idősek - ugyanis nehezen viselték az időjárás-változást, többen rosszul lettek. NÉZŐPONT A válság jó tanítómester Palicz István istvan.palicz@kelet.szon.hu Kevesebbet költöttünk ajándékokra idén karácsonykor, így a tavalyinál kb. 50 mil- liárddal kevesebo bevételre számítanak a kereskedők az év utolsó hónapjában - olva­som a friss hírek között. Nem a vásárlási kedv hagyott alább, az emberek lehetó'ségei szűkültek be. Nem kicsit, nagyon. A keres­kedelmi forgalom már tavaly karácsonykor is csökkent hazánkban, hiszen a világgaz­dasági válság hatására nőtt a munkanélküli­ség, szigorodtak a hitelfelvételi lehetőségek, nem beszélve a nyári ÁFA kulcs emelésről. Számtalan ismerősöm panaszolta, hogy idén bizony jóval szűkösebb keretből kell gaz­dálkodnia, s hiába szemezget a katalógusok és a kirakatok csábító ajánlataival, kénytelen lesz valami olcsóbb, egyszerű, de nagyszerű ajándékot tenni a karácsonyfa alá. Némi álnaivitással a hangomban, de még­is őszintén kérdezem: miért baj ez? Miért érezzük kötelezőnek, hogy az év ezen ünnepén alaposan kiköltel<ezzük magun­kat, akár őrült banki hitelek vagy magántar­tozások árán is, miközben a hozzánk közel álló emberek iránti szeretetünket voltakép­pen nem ajándékunk értéke, sokkal inkább a „csomagolás" (tekintet, mosoly, érzelmi érintés) fogja kifejezni? Az egyik kolléganőm szép mézeskalácsokat sütött a családjának, a másik munkatársam kisgyermeke zsírkré­tarajzát szorongatta meghatódva, nekem pedig a zenész barátom és édesanyja közös éneklése szerzett örökre emlékezetes perce­ket idén. Miként minden rosszban, úgy hiszem, a válság okozta pénztelenségben is van vala­mi jó: előbb-utóbb „rákényszerít" bennün­ket, hogy meglássuk az ünnep valódi érté­két, üzenetét! Emléktáblát avattak. Úsz Ist­ván parochus emlékére szenteltek és avattak emléktáblát vasárnap a Szent György Nagyvértanú Magyar Ortodox Egyházközösség épületének falán. További fotók:Coll emuim (Fotók: Sipeki Péter) VILLÁMVOKS Ön útra szokott kelni karácsonykor szeret­teihez? Szavazók száma: 117, 2009. 12. 27. 19 óra Igen 66,67% I Nem 33,33% Következő kérdésünk: Ön adott már élelmiszert rászorulóknak? Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. Péntek esti alkoholmámor Felügyelet hiányában a gyerekek és a kamaszok bátrabban kísérleteznek az alkohollal (illusztráció: Sipeki Péter) Mindössze egyetlen órán múlt az egyik tiné­dzser élete - eleveníti fel az esetet a főorvos. Nyíregyháza (KM - B. M.) - Az elmúlt hónapokban nem telt el úgy péntek éjszaka, hogy ne került volna be a kórházba olyan tinédzser, aki - jobb szót nem tudok rá - ne lett volna „matt részeg” - mondja dr. Papp Ist­ván gyermekgyógyász. A Jósa András Oktatókórház részleg- vezető főorvosa hozzáteszi: a 14 és 17 év közötti fiatalok (fiúk és lányok vegyesen) gyakran esz­méletlen állapotban kerülnek a kórházba, hajszálnyira vannak attól, hogy lélegeztető gépre kell­jen kapcsolni őket. V .............................................. Az eszméletlenségig részeg fiúhoz egy járókelő hívott mentőt. Az éle­tét mentette meg ezzel Dr. Papp István ...............................................!>- A karácsonyt megelőző pén­teken mindössze egyetlen órán múlt az egyik tinédzser élete - eleveníti fel az egyik esetet a főorvos. Az eszméletlenségig részeg fiúhoz egy járókelő hívott mentőt. Az életét mentette meg ezzel, mivel már kisebb fagyási sérülései voltak. Ha egy órával később veszik észre a földön fek­vő tinit, már teljesen kihűlt álla­potban találják meg. Papp doktor szerint aggasztó és megdöbbentő jelenség ez, amely a téli idő megérkeztével még inkább magában rejti a tragédia lehetőségét. - A men­tős kollégák mesélték, a barátok még kihívják a mentőt, de ami­kor odaérnek, elszaladnak. Ez a szerencsésebb eset, mert azok a „gyerekek”, akik alkoholmámo­ros állapotukban elcsellengenek a társaiktól és valahol ájultan fekszenek, kisebb eséllyel kap­hatnak segítséget. Gyorsan és sokat- Érdekes - teszi hozzá a gyer­mekgyógyász -, hogy a szomba­ti napokra mindez nem jellem­ző. Mintha a péntek lenne a tiné­dzserek bulinapja. Annak sincs igazán jelentősége, hogy a gye­rekek milyen anyagi, társadalmi háttérrel rendelkeznek. A kevés­bé tehetősek a kocsis bortól, a gazdagabbak Metaxától része­gednek le. Papp István azt mond­ja, a fiatalok még nem rutinos ivók, gyorsan, sokat isznak, nem veszik észre, hol a határ, amikor érzékelik, akkor már késő. Téve­sen azt hiszik, ha hígítják az italt, kevésbé káros, de hiába öntik kólába a töményét, az az alko­hol mennyiségén nem változtat.- Volt már olyan fiatalunk, akit bilincsben hoztak be az ambulanciára, mert az alko­hol hihetetlen agressziót vál­tott ki belőle. A gyomormosás, az infúzió mellé állandó megfi­gyelés jár, mert a nyelv hátra- csúszása vagy a saját hányadék félrenyelése fulladást okozhat - magyarázza a gyermekgyógyász. - Komoly gond - teszi hozzá -, hogy a gyermekosztályon nincs detox részleg, ám ha ez az elke­serítő tendencia marad, akkor ifjúsági detoxikáló részleget kell kialakítani, megerősített szol­gálattal. A szülők teljesen eltérő módon reagálnak arra, hogy részegen került a gyermekük a kórház­ba. Letaglózva, szóhoz sem jut­nak, képtelenek elhinni, hogy ez velük is megtörténhetett. Vagy a másik véglet, amikor mindenkit hibáztatnak, hárítják a saját fele­lősségüket. Minden eset mögött más és más sors van, de közösen kell tenni valamit, mert ami tör­ténik, már több mint aggasztó - véli Papp István. „Sikk, ha részeg vagy..."- Pénteken buli van, akkor engedjük ki a heti görcsöt, ehhez pedig a legjobb az alko­hol. Legtöbb helyen nem az a menő, aki szerezik, hanem aki bírja a piát - állítja a 16 éves Tamás. - Ha a csapathoz akarsz tartozni, akkor iszol. Sokat és gyorsan - mondja - a srác, aki nem egyszer jutott már olyan állapotba, hogy ma sem tudja, hogy ment haza. - A kínokat a következő pén­tekre kiheverjük, jöhet az ereszd el a hajamat. Tamás azt mondja, italt szerezni nem nagy kaland. Azok, akik „fel­nőttebbnek látszanak” a töb­biektől megveszik a piát, attól függ mennyi pénzük van, és amíg tart, isznak. - Szeren­csére mindig van, aki jobban bírja és észnél van. A szü­lők meg jobb, ha nem tud­nak semmit. Majd elmúlik - mondja és vigyorog. írjanak nekünk! Közel három éve indí­tottuk útjára internetes levelező fórumunkat, a Várda-vitát. Kisvárda (KM) - A célunk az volt, hogy a város lakóitól véleményeket olvashassunk Kisvárda életéről, legyen az dicséret vágy építő jellegű kri­tika. Kíváncsiak vagyunk, mi a véleményük a városközpont fej­lesztéséről (többek között dísz- burkolat a Szent László utca fel­ső szakaszán, közel 200 új par­koló a Városháza mögött, kon­ferenciaközpont a mozi helyén), a kispiac átalakításáról, a város kulturális és sportéletéről. Kisvárda Amennyiben szeretnének részt venni a vitában, írják meg nevüket, e-mail címüket a zoltan.zajacz@inform.hu cím­re! Szeretet-tárlat. H. Németh Katalin grafikusmű­vész az ünnepek előtt nyílt Szeretet című kiállítása janu­ár hatodikáig látható a Sóstói Szivárvány Idősek Ottho­nában. További fotók: .vww,szoij.h-q (Fotók: Sipeki Péter) Nyíregyháza (KM - P. I.) - Több száz nehéz sorsú embert látott vendégül egy ünnepi „lako­mára” a napokban Pastrovics Zol­tán, a nyíregyházi Nyíri Fészek étterem tulajdonosa. Á vendég­ei ................. A számkivetett, megbélyegzett hajléktalanok is emberek, akiknek valamiért félre- siklott az élete. Szabó Tibor ....................................ee látóhely előtt felállított ernyők alatt bab- és bográcsgulyás, friss kenyér, valamint forralt bor vár­ta a keserves életkörülmények Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek... A szebb napokban jómódú, családos embe­rek voltak az ételosztáson sorban álló férfiak és nők. Gulyás és forralt bor volt az ünnepi menü a Fészeknél (Fotó: Palicz István) között élő, javarészt hajléktalan, éhes szájakat.- Közel 300 adag étellel készül­tünk, így van ez immár ötödik éve. Bár a válság nem könnyí­tette meg a vállalkozásom hely­zetét, erre a nemes célra minden esztendő karácsonyán kiszorí­tom a rávalót. Hamar híre ment a karitatív karácsonyi ételosz­tásnak, így egyre többen és töb­ben látogatnak el a „Fészekhez” akár kisgyermekeikkel is, hogy az év legszebb ünnepét megelő­ző napon egyenek-igyanak egy finomat. Sajnálom ezeket az elesett, rászoruló embereket, sokat név szerint ismerek a sorban állók közül, sőt, ismer­tem már akkor is, amikor még ideális anyagi és családi körül­mények között éltek - mutat az üstök előtt várakozó férfiakra és asszonyokra Pastrovics Zoltán.- Én öt éve vagyok az utcán, és örülök, hogy most itt (l)ehetek - veszi át a szót egy férfi, hall­va beszélgetésünket, majd így folytatja: - Szabó Tibornak hív­nak, egy ideig Újfehértón éltem, most Nyíregyháza az „otthonom”. Beismerem, sok hibát követtem el az életem során, voltaképpen csak magamnak köszönhetem, hogy így kell élnem. 48 éves vagyok, de hatvannak nézek ki, naponta találkozom az átlagem­berek lenéző pillantásaival, sza­vaival, előítéletes megbélyegzésé­vel. A számkivetett, elesett haj­léktalanok is emberek, ezt látja meg bennünk minden évben, sőt az év minden napján az étterem- vezető úr, amiért nagyon hálá­sak vagyunk neki - nyilatkozta Szabó Tibor. KELET kmf/ppe/c.szon.hu •Jótékonyság. Országszerte gondoltak a rászorulókra az ünnepek alatt, bővebb információ letölthető. (PDF, 16 kB)

Next

/
Thumbnails
Contents