Kelet Magyarország, 2009. december (66. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-12 / 291. szám

2009. december 12., szombat SETA /14 Széchenyisek az MTA-n Kiemelkedő eredményekkel zárult a TeHEtséges vagy? országos középiskolai termé­szettudományi verseny. Közel 2000 középiskolás - köztük iskolánk, a Széchenyi István Közgazda- sági és Informatikai Szakközépiskola 83 tanu­lója - tesztelte magát a természettudományos ismeretanyagból összeállított kérdőívvel. Az on-line tesztet kitöltők számát tekint­ve iskolánk volt az abszolút nyertes. A verseny döntője december 3-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián került megrendezésre, ahol az öt legjobb eredményt elérő iskola 5-5 fős csapata képviseltette magát. A döntőbe a gim­nazisták mellett egyetlen szakközépiskolai csa­patként mi, a SZIKSZI diákjai is bekerültünk. Felkészítő tanárunk Szabó Krisztina tanár­nő volt. A versenyen az élővilág, a naprendszer, a hasznos innováció, a védjegyek, szabadalmak és fizikai kísérletek ismeretéről adtunk szá­mot a szakmai zsűrinek. Felkészülésünk nem volt hiábavaló, csapatunk az előkelő harmadik helyet szerezte meg. A többi döntőssel együtt ellátogathatunk a bécsi Body Check kiállításra és a budapesti 100 csoda nevű tárlatra is. Külön jutalomként iskolánkba jön Tóth Pál, a Fizibusz fizikatanára, aki a Légből kapott varázslatok című óra keretében látványos kísérleteket fog bemutatni. A Magyar Innovációs Szövetség THE (Tudo­mányos, Hasznos, Emberi) programja lehetősé­get nyújtott arra, hogy a műszaki és természet- tudományok csodás világát mélyebben megis­merhessük. Iványi Csilla Érdekes látogatás volt az akadémián (Fotó: iványi csilla) A zene, az bizony kell A zene egy művészi kifejezési forma, a han­gok időbeli váltakozásának többnyire tuda­tosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indu­latokat kelt és gondolatokat ébreszt. Köztudott tény, hogy a zene kikapcsol és ellazít. Segít megnyílni saját magunknak és másoknak. Egy ember zenei stílusa sokszor árulkodik az ille­tő személyiségéről, életéről, nézeteiről. A zene eszköz, ami segítségével meg tudjuk értetni magunkat másokkal, akár szavak nélkül is. Babits Mihály írta: „Mindenik embernek a lel­kében dal van,/ És a saját lelkét hallja minden dalban. /És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek”, mert valóban ott lapul mindenki lelkében a dal, ami által teljes lehet és a legnagyobb öröm, ha meg tudja ezt osztani másokkal. Ezért tiszte­lem és becsülöm a zenészeket és minden olyan művészt, aki ezt képes megtenni. Egy kedves tanárom mondta egyszer a zenészéletről: „A zenészélet nehéz, de szép szakma.” S ezzel sze­rintem sokan egyetértünk. ZSOHÁR ÁDAM DIÁKÚJSÁGÍRÓK Boros Zsanett (fent) egykori diák, Ady End­re Gimnázium, Szakkö­zépiskola és Kollégium, Csenger Felkészítő tanár: ___________Magos Margit Zsohár Ádám, Kardos Andrea Váry Emil Gimnázium, Demecser Felkészítő tanár: Prescsák Enikő Iványi Csilla Széchenyi István Közgaz­dasági és Informatikai Szakközépiskola, Nyír­egyháza Felkészítő tanár: Szabó Krisztina Szofilkánics Anna (lent) Nyíregyházi Főiskola Eöt­vös József Gyakorló Álta­lános Iskola és Gimnázi­um, Nyíregyháza Felkészítő tanár: Moravecz Marianna így élünk mi az egyetemen Az egyetem a jó bulikról is híres - de aztán jön a kemény tanulás! (Fotó: Boros Zsanett) ■ Néha furcsa arra gon­dolni, hogy már nem a középiskola padjait kop­tatom. Egy új kapu tárult ki előttem, egy teljesen más világba. Kicsi­nek éreztem magam, és jelen­téktelennek. Ismeretlen arcok, rideg tekintetek. Senki se foglal­kozott azzal, hogy én ki vagyok, s mit akarok kezdeni az életem­mel. A magam ura lettem. A tet­teimért magam vállaltam a fele­lősséget. A legfurcsábbnak az tűnt szá­momra, hogy a diákok sokszor meggondolatlanul osszák be szabadidejüket. Előbb a buli­zás, aztán a tanulás, a vizsga- időszakban, azonban minden­ki szorgalmas hangyává válto­zik. Van, aki hamar felveszi ezt az életritmust, másoknak nehe­zebben megy. Zh előtt a folyosón Az egyetemisták egy külön kis társadalmat alkotnak. Más­képpen élnek, mint a hétköznapi ember. Teljesen felborul a napi­rendjük, mert az előadásokhoz, gyakorlatokhoz kell igazodniuk. Hol délután, hol este járnak be órára. Az ebédszünet sem a meg­szokott időpontban van. A nappa­lok és éjszakák egybefolynak. Bevallom, nekem talán ez volt az egyik olyan dolog, amit ■ Ki gondolná, hogy milyen régen is volt, mikor iskolánk alapjait lerakták?! Bizony már negyven év telt el. Mi, akik ebben a jubileumi évben lehetünk diákjai, kellő­képpen ünnepelhettük szüle­tésnapját. December 7-én került átadásra új tornatermünk. Színvonalas ünnepség kere­tében iskolánk igazgatója, Dr. Komáromi István elismeré­sekben részesítette az új léte­sítmény alkotóit. Elsősorban Balázs Tibornak mondhatunk köszönetét, akinek tervei alap­ján készült el a csarnok. (Az épí­tész nemrég nyerte el a Nyíregy­házi Főiskola Campus fejleszté­séért a Nívódíjat.) Ünnepségünk színvonalát megjelenésükkel emelték: Nagy László alpolgármester úr, Mádi László (MÁDI KFT. ügyvezető­je) kivitelezőként, Hegedűs Lász­ló Gazdasági és Műszaki főigaz­gató, Máté János (Testnevelés nehezen tudtam megszokni. De mára már sikerült az alkal­mazkodás. A nehézségek mel­lett, persze vannak csodálatos élményeim is. Jó érzés volt látni azt, hogy mindenki, aki körülvesz engem ugyanazért a célért küzd: meg­szerezni a diplomát, elsajátíta­ni minél több tudást. Rengete­gen vannak a könyvtárakban, sokan olvasgatnak a padokon, és Sporttudományi Intézet Igaz­gatója). Látványos műsorszámok szí­nesítették az eseményt. Láthat­tunk táncbemutatót, ízelítőt kaphattunk a falmászás extrém pillanataiból, a pergő trambu- lin szám után pedig tornásza­ink lélegzetelállító ugrásaiban gyönyörködhettünk. Összegezve, egy nagyon len­dületes avatás részesei lehet­még többen készülnek egy-egy zh-ra a folyosón. A kulturális programok kimeríthetetlenek, egyik elő­adás, hangverseny követi a másikat. Jégkorcsolyázás ked­denként egyetemistáknak, tár­salgási klubbok, avatok, bálok, táncórák stb. Rengeteg barátot, ismerőst szerezhetsz ezeken az alkalma­kon. Nekem is már nagyon sok tünk, amelynek középpontjá­ban a mozgás állt, és azt hiszem, büszkék lehetünk iskolánk spor­tolóira, akik évről évre jobb tel­jesítményeket érnek el. Ezúton szeretnék köszöne­tét mondani intézményünk vezetőinek, akik az új csarnok létrehozásával újabb lehetősé­get teremtettek a sport térhó­dításának. Szofilkánics Anna barátom van, akikkel együtt osztozunk bánaton és örömön. Rájöttem, hogy a diploma csak a formasága annak, amit a diplomaosztón átveszünk. Ennél sokkal többet kapunk, én már úgy érzem valamivel több let­tem, hogy itt lehetek. Boros Zsanett KILÉT kmtippekszon.hu • Bővebben. A témával kapcsolatos további információk letölthetők. (PDF, 42 kB) Repül 3 - na nem a epi idár madár, hanem az ügyes diák, az Eötvös suli ava- tóján, s már birtokba is vehették a tanulók az új, impozáns tornacsarno­kot. (Fotó: Szofilkánics Anna) Szép bemutatókkal avattuk fel a tornacsarnokot (Fotó: Szofilkánics Anna) Új tornacsarnok az Eötvösben Beszélgetés? Pankráció! ■ A kibeszélő műso­rok inkább hasonlítanak sportközvetítésre, mint családi találkozásra. Manapság előtérbe kerültek a valóság-, párkereső-, talkshow műsorok, amelyeknek elvileg a szórakoztatás lenne a céljuk. Bár ami azt illeti, engem egy­re inkább a rosszullét kerülget, ha meglátom, hogy valami új reality produkciót találtak ki már megint. Az ország legújabb kedvence hétfőnként épp feleséget keres, ráadásul főműsoridőben, dél­után pedig több talkshow ke- szekusza botrányain nevethe­tünk kedvünkre. Egyre többen kérdezik, hogy hová fajult ez a világ, miért ilyen erőszakosak a fiatalok. De ha egyszer nem­csak otthon, hanem a tv-ben is ez megy. A kibeszélő műsorok lassan inkább hasonlítanak egy pankrációs közvetítésre, sem­mint a családi gondokat kultu­ráltan megoldani próbáló, békés beszélgetésre. Sokan elítélik a japán ani­mációs filmeket, mert „állan­dóan” öldökölnek bennük. Igaz, vannak ilyenek is, de számtalan műfaj létezik ezen belül, amelyek gyakran foglal­koznak például a környezetvé­delemmel. A közvélemény előítéletes ezekkel a sorozatokkal szemben, és inkább az agytompító reality műsorokban lelik örömüket az emberek. Pedig könnyen meg­lehet, hogy éppen ezek vannak ránk zavaró hatással: áskáló- dást, káromkodást, a műveltség nagyon parányi halmazát köz­vetítik felénk. Ha a felnövekvő generáció ezeket a viselkedési formákat fogja utánozni, biz­tos, hogy rendkívül „érdekes és szép” világunk lesz. Kardos Andrea A médiáról a Bánkiban Hogyan választunk napi témát? Mi dönti el, hogy kit kérdez meg egy újságíró? Előfordulnak-e konfliktu­sok egy-egy cikk nyomán? Többek között ezekről is kér­deztek a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Szakközépis­kolában a ll.D osztály diák­jai a héten tartott rendhagyó SÉTA-órán. Szó esett a nyil­vánosság erejéről és felelős­ségéről, de napjaink aktuá­lis témáinak példákba ágya­zott elemzését is érdeklődve fogadták a diákok. Dr. Zombori Tiborné tanárnő és Nyéki Zsolt szerkesztő, SÉTA- program felelős egy jó hangulatú SÉTA-órán a 11.D-vel (Fotó: Sipeki Péter)

Next

/
Thumbnails
Contents