Kelet-Magyarország, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-18 / 270. szám
2009. november 18., szerda KELET SÉTA /8 Béres-ösztöndíjasok Három éve létesített ösztöndíj-rendszert a tehetséges diákok támogatására a záhonyi Kandó Kálmán Középiskola és Dr. Béres József Kollégiumban a fővárosi székhelyű Béres Alapítvány a Teljes Életért elnevezésű nonprofit szervezet. Ennek keretében tanévenként minden kollégiumi évfolyam legeredményesebb tanulója havi ösztöndíjban részesül, a tanév végén pedig Béres-díjjal jutalmazzák a legkiválóbb kollégistákat. Az e tanévi Béres-ösztöndíj adományozási ünnepségre a közelmúltban került sor. Nagy Béla Béres-díjas kollégista névadóról szóló szavalata után Kovács Bettina a diáktanács nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Lesku Alexandra hegedűjátéka csendült fel az ünnepeltek tiszteletére. Az esemény egyik legfelemelőbb perceiben Mag Lajos, a kollégium nyugalmazott vezetője idézte fel a névadó, Dr. Béres József emlékét, ezt követően pedig Masztrik János, a kollégiumi alapítvány kuratóriumának titkára, az intézményi közalkalmazotti tanács elnöke ismertette az ösztöndíjadományozás célját, az odaítélés szempontjait. Leleszi Tibor igazgató méltató szavai után Kovács Dóra, Fedor Attila, Lovász János és Nagy Béla vehette át a megérdemelt elismeréseket. A kollégiumi emlékhelyeken szokásos csoportos fotózás előtt az ösztöndíjasok nevében Kovács Dóra mondott köszönetét, majd a megterített asztal mellett kötetlen beszélgetés zárta a bensőséges ünnepséget. Kovács Bettina, Horváth Dávid Tehetségesek: ösztöndíjas kollégisták Mag Lajos ny. kollégiumvezető és Leleszi Tibor igazgató társaságában (Vass Béla felvétele) GONDOLATOK- Minden álmunk annyit ér, amennyit teszünk érte!-Igazi felnőtt csak az, aki képes gyermek fejjel gondolkodni! Pompa és piszok Versailles- ban: elefántcsont vakaró Túlzott tisztálkodással nem lehetett a ver- sailles-i udvar előkelőségeit vádolni. Ennek a kornak a találmánya volt a „grattoir”, a „vakaró”, vagyis egy aranyból vagy elefántcsontból készült hosszú nyelű karmocska. Ugyanis a több hétre felépített, össze-vissza ragasztott frizura úgy védte a fejbőrt, hogy ott mindenféle élősködő kiválóan érezte magát. Az etikett úgy segített a viszketés problémáján, hogy a vakaróval már nem volt illetlen dolog vakarózni... Balogh Gréta Kovács Bettina, Horváth Dávid Dr. Béres József Kollégium, Záhony Felkészítő tanár: __________Háda Zoltán Kardos Andrea Váry Emil Gimnázium és Szakközépiskola, Demecser Felkészítő tanár: ________Prescsák Enikő Dankó Kitti Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Szakközép- iskola és Szakiskola, Nyíregyháza. Felkészítő tanára: ______Magyar Miklósné Takács Fruzsina Kölcsey Ferenc Gimnázium, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Szabolcsiné Kántor Éva Balogh Gréta Lippai János Szakközép- iskola, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Borza Tünde Felejthetetlen élményeink Egy örök emlék: csoportkép Velence főterén (Fotó: Takács Fruzsina) ■ Részt vettek rendhagyó olasz órákon, ahol jobban megismerhették egymást. Kölcseys tanulók lévén, olasz tagozatos társaimmal fergeteges élményekkel gazdagodtunk a közelmúltban, hiszen csodálatos napokat tölthettünk kedvenc mediterrán országunkban. Kalucza Lajos igazgató úr és Nagyné Bállá Judit tanárnő szervezésének köszönhetően jómagam már másodjára utazhattam cserediákként Udinébe és a környező városokba, így ismételten kiváló alkalmam nyílt rá, hogy továbbfejlesszem nyelvtudásomat. Mindenkit örömmel töltött el, hogy új embereket ismerhettünk meg, barátságokat köthettünk külföldi diákokkal, sőt egyenesen részeseivé válhattunk néhány nap erejéig az igazi olasz mentalitásnak, belecsöppentünk egy számunkra furcsán nyugodt életvitelbe, avagy megtudtuk, milyen is a hamisítatlan „Dolce Vita”. Mindannyian kedves, szerető családhoz kerültünk, az anyukák arra is odafigyeltek, hogy helyi specialitásokat ehessünk- természetesen kiadós meny- nyiségben. Olasz barátainkat- akik tudniillik kevéssé jeleskednek az idegen nyelvek elsajátításában - valósággal elbűvölte tudásunk, és nagyon hízelgő volt számukra, hogy érdeklődünk kultúrájuk, szokásaik iránt is. A hosszú, de annál vidámabb odautat követően első állomásunk Trieszt volt, ahol a Rilke-ösvényről lenyűgöző kilátás nyílt a tengerre. Családra találtak A nap legizgalmasabb része mégis az volt, amikor begördültünk az udinei Caterina Percoto iskola elé, ahová szép lassan megérkeztek az olasz szülők és gyermekeik is. Néhány percnyi várakozás után megnyugodhattunk - senkit sem hagytak a suli előtt - mindenki megtalálta a „családját”. Udine megismerése mellett ellátogattunk Velencébe is, mely a saját különleges hangulatával, szépségével méltán vált sokak kedvenc városává, mi részletesebben a zsidó és az örmény negyedet tekintettük meg. Részt vettünk az iskolában rendhagyó olasz órákon, ahol a bemutatkozásoknak köszönhetően jobban megismerhettük egymást. Az utolsó nap ismét Triesztben jártunk, ám ezúttal a főteret, a Miramare kastélyt és az egyéb nevezetességeket, műemlékeket csodáltuk meg. Végül eljött a hazaindulás ideje. Ismét éreztük a tavalyról már ismert „kettősséget”, hiszen már vártuk, hogy újra láthassuk szüleinket, családunkat, de a honvágy mellett mindannyian éreztünk némi szomorúságot, hogy az olasz barátainkkal töltött kirándulások, gyönyörű tájak helyett ismét vár minket az iskola és a rengeteg tanulás... Takács Fruzsina Mi is feltűztük a szalagot! ■ Demecserben november 7-én volt a nagy pillanat: a szalagavató ünnepségünk. Az esemény óriási élményt jelentett nekünk, s a vendégeknek. Nagy lelkesedéssel készültünk, és sikerült egy rendkívül színes és szórakoztató műsort összehoznunk. A kezdeti lámpalázat pillanatok alatt eloszlatta szüléink örömkönnyektől csillogó, büszke tekintete, biztató mosolya. Bár szalagtűzéskor rendesen remegett a gyomrom - kicsit szokatlan volt a nagy közönség így utólag visszagondolva azért nem is volt annyira vészes. Hihetetlenül jó volt a hangulat, bár igaz, ami igaz, párszor mégis könnyekig meghatódtunk. A műsor hatalmas sikert aratott: ezért már megérte az őszi szünetben is bejárni a próbákra. Nagy volt az öröm, mikor hallottuk az elismerő tapsot. Este pedig egy hatalmas bulival ünnepeltünk, ahová az egész osztály eljött. Gyorsan elröpült Furcsa érzés kavarog bennünk. Mintha csak nemrég kezdtük volna a középiskolát, néhány hónap múlva pedig már itt az érettségi. Olyan gyorsan elrepült ez a négy év. Ezzel a szalaggal tényleg nagyok lettünk. Igaz, én rögtön első nap elhagytam az enyémet... állítólag ez rossz ómen; lehet, hogy elhasalok a nagy megpróbáltatáson, de amúgy sem vagyok babonás... és különben is kaptam egy másikat, de arra már „800 szemem” van. Egy ilyen nap után nehéz visszaszokni a tanuláshoz, de biztosan menni fog. Az érettségitől nem félek annyira, az ehhez hasonló szép emlékek elég erőt fognak adni ahhoz, hogy végigcsináljam. Gratulálok, és eredményes felkészülést kívánok az összes végzősnek! Kardos Andrea Szeri . A Lippai ügyes diákjai a szerkesztőségünk vendégei is voltak már. (Fotó: Pusztai Sándor) Őszi szünet a mesés Törökországban A magyar csapat Ephesusban (Fotó: Dankó Kitti) ■ Magyarországon a 2009-es évre a Kulturális Turizmus éveként is emlékezhetünk majd. A Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegen- forgalmi Szakközépiskola és Szakiskola lelkes kis csapata - Magyar Miklósné angoltanár vezetésével - ezt a témát választotta legújabb Európai Uniós projektje tárgyául. Ebben a két éven át tartó közös munkában a sipkays diákokon kívül török, görög, német, olasz és spanyol iskolák diákjai vesznek részt és érdekesebbnél érdekesebb feladatokon keresztül ismerkednek egymás sokszínű kultúrájával és szokásaival. Az őszi szünetben tartottuk első nemzetközi projekttalálkozónkat, melynek helyszíne Törökország volt. Diáktársammal Czerula Gergő (10. a) és tanárainkkal - Magyar Miklósné, Czeglédiné Fráter Mária és Kántor Attila - egy hetet tölthettünk Ázsiában, ahol egy ismeretlen, egzotikus kultúrával ismerkedhettünk meg. A partneriskolák nemzetközi delegációi az első napot Isztambulban töltötték, ahol a Kék Mecset, a Hagia Sophia és a Topkapi Palota lenyűgöző látványában gyönyörködhettek. Ezt követően továbbutaztunk Törökország ázsiai részére. A Márvány-tengeren hajózva eljutottunk Kusadasiba, ahol szintén városnézéssel töltöttük a következő napot. Láthattunk ókori városi romokat (Ephesus), jártunk egy borfaluban, múzeumfaluban, majd Didimben az Égei-tenger partján található híres üdülőhelyen töltöttük az éjszakát. Az elkövetkező napokat Eskisehirben, a török partner- iskola városában töltöttük. Itt török családoknál elszállásolva tapasztalhattuk meg leginkább vendéglátóink jószívűségét, segítőkészségét és vendégszeretetét. Megkóstolhattuk a hagyományos török ételeket: a köftét, kebabot, ciböreket, baklavát és még sok más ízletes specialitást. A török iskola tanárai és diákjai nagy szeretettel fogadtak bennünket és büszkén mutatták be iskolájukat. Az iskola óvodából, általános iskolából és középiskolából áll, ami nagyon jó és praktikus megoldás, mivel a gyerekek 4-18 éves korukig ugyanabba az intézménybe járnak. Az együttélés nyomai A török diákok színvonalas gálaműsorral kedveskedtek nekünk, ahol fergeteges tánctudásukat és egy hagyományos török esküvőt is bemutattak. Lehetőségünk volt találkozni a város vezetőivel: a város kormányzójával, a polgármesterrel, és a helyi Polgár- mesteri Hivatal oktatási igazgatójával. A számos, tőlünk eltérő szokás mellett felfedezhettük a 150 éves együttélésünk nyomait is. A felejthetetlen élmények mellett hálásak vagyunk azért is, hogy az együtt töltött egy hét alatt olyan barátságok kötődtek, melyek valószínűleg egy életre nyomot hagynak bennünk. Szomorúan búcsúztunk egymástól, de tavasszal újra találkoznak a nemzetek, akkor Spanyolor-. szágban. Dankó Kitti SAJTÓ ÉS TANULÁS DIÁK ÚJSÁGÍRÓINK
