Kelet-Magyarország, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-10 / 263. szám
2009. november 10., kedd KELET FÓRUM n ÜZENET 4b A Kozma Lászlóné, baktalórántházi olvasónktól: Szabad az, aki képes igent / mondani. Dag Kammarskjőrd Serlegre vadásztak A nyíregyházi Sóstói tó partján a hét végén finom illatok szálltak: megyénk vadásztársaságai gasztronómiai bemutatót tartottak. Vadhúsokból készült ételek illata szállt, az érdeklődők legnagyobb örömére. Minden látogató kedvére kóstolhatott a finomságokból. A főzőversenyt a szamoskéri vadásztársaság vadásza, Lipcsei András nyerte meg. Feleségével és barátjával fácánlevest és muflonpörköltöt főzött. A szakmai zsűri mindkét ételt a legjobbnak ítélte, az első helyezett Lipcsei András oklevelet és díszes serleget vehetett át a zsűritől. Nábrádi Lajos A győztesek (Fotó:a szerző) JÓKÍVÁNSÁGOK Születésnap: Jánkmajtisra Szabó Sándor Martinnak! Már két éve, hogy bearanyozod életünket, és mi imádunk Téged! Boldog szüle- tésnapot kívánunk! Szüleid és nagyszüleid. 30/323-4217 Névnap: Baranyi Rékának Tákosra! Boldog legyél, s vidám, nyíljon utadon rózsa és tulipán! Ne érezz se bút, se bánatot, s így kívánok neked nagyon sok, boldog névnapot! 20/250-7868 Farkas Rékát Bujon névnapja alkalmából köszönti édesap- ja. 70/324-3587 ________________________________________ Névnapmenü: 10. kedd: Réka, Ariel ____________________________ 11. szerda: Márton, Martin ________________________ 12. csütörtök: Jónás, Renátó__________ _ I r Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló ‘ “ J alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 13 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megjelenik jókívánsága. Vascsák Mihályné Gyöngyike, lakó (Fotó: a szerző) Jól érzik magukat Hetefejércsén egy éve működik az Oltalom Idősek Központja, amelyben naponta 26 idős ember kap szakszerű ellátást. Az intézmény vezetője, Medvés Erika, foglalkoztatás szervezője, Szalay Tímea és Gindeléné Fazekas Mónika vezető ápolónő munkatársaival együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy kellemes hangulatot teremtsenek. Az ellátottak, mint azt elmondták: csak dicsérni tudják a központban zajló napi életvitelt. Az intézményen belül aktív kulturális és sportélet folyik az érdeklődők részvételével. A közelmúltban a falunapon bemutatkozott az intézmény énekkara, emellett Varga József verset szavalt, a műsorszámokkal nagy sikert arattak. Berki Károly Könyvbemutató. A nyírpazonyi Színi Károly ÁMK könyvtárában „Az önbizalom tanulható képesség!” címmel egy író-olvasó találkozón ismerkedhettek meg a jelenlévők Kassai Csilla Ötről a hatra - problémamegoldó és énképépítő kézikönyvével. (Fotó: Fekete Andrea) OLVASÓINK ÍRJÁK Határőrökre emlékeztek (Fotó: olvasónktól) Szegénység, óh! Langymeleg októberi délelőtt egy szatmári kis faluban. A párom vásárol a boltban, én az autóban várakozom. Két várandós kismama közeleg. Beszélgetnek, cigarettát vesznek elő és rágyújtanak. A közeli telefon fülkébe beengedik egymást. Egyikük leemeli a kagylót, pénzt dob a nyílásba, beüti a számokat és beszél valakivel. A telefon beszélgetés igen rövid volt. Kijönnek a fülkéből és az élelmiszerbolt ajtaja felé indulnak. Az alig elszívott égő cigarettát a lépcsőre dobják, cipőjükkel rálépnek, majd bemennek a boltba. Az egyik cigaretta még füstölög. Én is! Csorba Ottóné Hálás köszönet Két hónapot voltam a Jósa András Kórház Sóstói úti Légzésrehabilitációs osztályán. Az ott tapasztalt bánásmód, amiben részem volt, nagyon jól esett. Minden téren maximális ellátásban, odaadó munkában, összetartó kollektivitásban és nem utolsó sorban - ami ma már sajnos nagyon ritka - hivatástudattal szembesültem az osztályon, mind az orvosok, a nővérek és a kiszolgáló személyzet részéről. Ezúton is szeretném megköszönni és hálámat kifejezni ezért a kórházi kezelésért és nem utolsó sorban gyógyulásomért. Koczkás Lászlóné Mindig várni? Mint rendszeres újságolvasó, naponta találom magam szembe elszomorító írásokTisztelgés a kopjafánál A Nyírbátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjasai Egyesület tagsága bensőséges ünnep ség keretében emlékezett kai. A média jóvoltából egyre több irritáló bejelentéssel ismerkedhetek meg, melyek egy politikailag kivételezett csoport pénzhez jutó tevékenységéről szólnak. Mindez azt jelzi, hogy a korábban beígért módszerek nem jutottak sehova. Ebben a jelenlegi gazdasági helyzetben, csak azon intézkedések valósultak meg, melyek a legszegényebbeket, a nyugdíjasokat, a bérből élőket érintik. Röviden: emelkedő munkanélküliség, 13. havi nyugdíj megvonása, bérből élők jövedelmének csökkenése stb. Talán figyel valaki, a vezető politikusaink közül meg határőr halottairól. Az ünnepségre a volt Igazgatóság udvarán 2007-ben az egyesület által felállított kopjafánál került sor, immár hagyományosan. Az elhunyt határőrök nevének, beosztásának és rendfokozatának felolvasáezekre? Szóban igen, de a cselekedet elmarad. Bizonyíték erre Kiss Péter miniszter úr, 2005-ben írt levelemre küldött válasza, amiben pozitív változásokat ígér. Mert engem, már sok hozzám hasonló állampolgárhoz hasonlóan, zavartak az azóta is meglévő visz- szásságok. De nem változott semmi, továbbra is óriási vég- kielégítések, egyszerre több munkaviszony, nyugdíj melletti hatalmas pénzekért való foglalkoztatás. Ugyanakkor a fiatal szakemberek munka nélkül vannak. Mint önkormányzati képviselők, hiába hangoztatjuk ilyen irányú sa után koszorút helyeztek el a kopjafánál az egyesületen kívül a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság képviselői és Nyírbátor polgármester asszonya is. véleményünket, s megoldásra teszünk javaslatot, választott parlamenti képviselőink ezeket meg sem hallgatják. Ugyanis csak a kampányidőszakban érdemesítenek bennünket egy-egy találkozóra. Várnánk tőlük, hogy ne csak „ülő alkalmatosságok” legyenek az üléseken, hanem védjék érdekeinket, néha azért a „mi képviselőink” is hallassák hangjukat, a 4 év alatt legalább néha. Egyre keserűbbek vagyunk, helyzetünk egyre rosszabb, s a vidéki emberek kiszolgáltatottságával nem tudunk megbarátkozni. Zsíros János, Ramocsahaza Vincze István, elnökségi tag Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetöségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük. az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Találkoztak. 35 év után először találkoztak a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnázium és Szakközépiskola 1974-ben végzett 4/A osztályának diákjai. Kállai János tanár úr rendkívüli osztályfőnöki órája után jó hangulatú vacsora közben elevenítették fel a diákköri emlékeiket. (Fotó: Valu István) POSTÁNKBÓL Az egészségért és a jövőért ■ Kerékpárutakkal lehetne tenni a klímaváltozás és a munkanélküliség ellen. Túlságosan forró nyári napok, rövid tavasz és ősz, eddig nem látott viharok: nekem ezek jutnak eszembe arról, hogy klíma- változás. Nap, mint nap hallunk róla, végre foglalkoznak a kérdéssel, de vajon mi, az egyszerű emberek oda figyelünk-e a hírekre, megértjük pontosan miről is szólnak? Azt hiszem, nem mindig. A globális fel- melegedés, a klímaváltozás nagyon bonyolult dolog, de egy kicsi részét megértettem, és egy javaslatom is lenne. Az autók és mindenféle gépjármű, menet közben kipufogógázt bocsát ki. A kipufogógáz szén-dioxidot tartalmaz. Ha túl sok szén-dioxid van a levegőben, akkor a földről visszaverődő napsugarak nem tudnak kijutni az űrbe, hanem újra visszakerülnek a földre és ettől melegebb lesz. Ezt hívják üvegházhatásnak, és ez nagyon nagy baj. Egyszerű a megoldás, kevesebb autónak kell járnia az utakon. Kerékpárral kell közlekedni! Gyakran, amikor csak lehet. Mert a kerékpározás nemcsak egészséges és olcsó, de környezetbarát is. De ehhez ma valami hiányzik, az elengedhetetlen feltétel: az út. Hiába szeretnének sokan bringára pattanni, és bekerekezni a munkahelyükre, vagy a suliba, nem lehet, mert nincsenek kerékpárutak. Kerékpárutak kellenek, amelyek behálózzák a városokat, összekötik a településeket. Persze, tudom, jelenleg is épülnek, és hogy sokba kerülnek, de az idő sürget bennünket, gyors megoldásokra van szükség. Mi lenne, ha a városi közlekedést megváltoztatnánk, átszerveznénk? A normál kétirányú egy-egy sávos utakon csak az egyik sávot használhatnák a járművek egy irányú közHadasné Varga Ilona lekedésre, a másik sáv kerékpár sáv lenne. A jelenleg többsávos utak, körutak egy sávja kerékpársáv, a többi maradna a járműveknek. A településeket összekötő kerékpárutak építésére a javaslatom pedig a következő. Ez lehetne a szlogen: kerékpárutak építése kizárólag kézi erővel. Életerős férfiak ülnek otthon, munkanélküliként, várva a segélyt. Ók azok, akik megépítenék a kerékpárutakat. Nem kellenek gépek, csak ezek a férfiak, szállító járművek, kézi szerszámok, és persze műszaki irányítók. Az ország egészét figyelembe véve gondoljuk át ezt a dolgot, még mielőtt bárki azt mondaná, hogy nem lehet a XXI. században kézi erővel építeni, mert az lassúbb és drágább is mint a mai gyakorlat, melyben a munkák nagy részét gépekkel végzik. Az államtól, a nagy közösből kapnak ezek a munkanélküli férfiak mindenféle segélyt, amiből eltartják magukat, és a családjukat. Tehát ők az államnak így is pénzbe kerülnek, mégpedig elég sokba. Ha kerékpárutat építenének, munkájukért fizetést kapnának. Még ha az útépítésnek ez a formája költségesebb is lenne, mint a jelenlegi, de ha nem kellene segélyeket osztani, összességében jól jönne ki az ország. Nem beszélve arról, hogy morálisan kedvezően hatna mindenkire (pl. a gyermekeikre). S ha mindez megvalósulna, akkor önbecsüléssel rendelkező emberek építenék a kerékpárutakat, ahol a társadalmi igazságossággal elégedetten bicikliznénk saját egészségünk és földünk jövője érdekében. Hadasné Varga Ilona
