Kelet Magyarország, 2009. július (66. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-07 / 157. szám

2009. július 7., kedd FORUM n ÜZENET • ft Lázár Zoltánná, ' kéki olvasónktól: / Az igazi szeretet az embereket /' v ismerni, és minden gyengeségükkel^, együtt szeretni őket. Heinzich Anez Rendszereken átívelő Az egykori nagykállói „Szabolcs Vezér Gim­názium” 1949-ben végzett diákjai jöttek össze egykori iskolájukban, hogy emlékezzenek éle­tük legszebb szakaszára, a diákéveikre, s mondjanak néhány szót az azóta eltelt hat­van évben átélt jelentősebb történésekről, az életben elért eredményeikről. Mozgalmas idő­szakban járták végig a nyolc tanévet, hiszen még a Horty-korszakban kezdték gyerekfejjel, majd jöttek a háború Nagykállót sem elkerü­lő harcai, s mire elérték az érettségit, a balla­gás időpontját, már egészen új uralmi és ide­ológiai rendszerrel kellett megismerkedniük. Negyvenhetén érettségiztek, akik közül napja­inkban már csak húszán élnek. E húszból az egészségi állapot és a távolság tizenegyünknek adta meg az alkalmat, hogy eljöjjön találko­zóra. A megjelentek: dr. Kovács János, Kocsis János, Bodorné Kovács Mária, dr. Lőrinczy Margit, Scholtz Béla, Bertalan József, Kissné Csendes Éva, Tóth Gyula, dr. Kun Károly, Nyeste Elek és Papp András. Ők tizenegyen, s még néhány hozzátartozó épp abban a tan­teremben tartották a beszámolókat, melyben többek közt az utolsó évben is jártak. Megem­lékeztek elhunyt osztálytársaikról, tanáraik­ról is, köztük osztályfőnökükről, a forradalmi Rácz István tanár úrról. Az ünnepélyes meg­emlékezéseket követően fényképkészítés követ­kezett az iskola udvarán álló másfél évszá­zados tölgy alatt, ezek után egy jóhangulatű ebéd mellett felcsendült néhány diákdal is, köztük a „Gaudeamus Igitur”, igaz, már reked­tebben mint az öt évvel ezelőtti találkozón. Scholtz Béla, az egyik osztálytárs Felcsendült néhány diákdal (Fotó: olvasónktól) OLVASÓINK ÍRIÁK Nem halt ki még a becsület Nem halt még ki az embe­rekből a becsület! Június 29-én az egyik nyíregyházi szupermarketben vásároltam. A pénztártól való távozás után bepakoltam az árut a személy- gépkocsimba, majd a kosarat visszatoltam a helyére. A kézi­táskámat a bevásárlókocsiban felejtettem. Félúton Tiszadada felé megcsörrent a telefonom. Nyíregyházán élő fiam kér­dezte tőlem, hogy hol van a táskám. Akkor tudatosult bennem, hogy hol hagyhat­tam. Elmondta, hogy egy szá­munkra ismeretlen vásárló átadta a táskát az üzlet egyik dolgozójának, Dankó Árpád­nak, aki az iratokon szerep­lő név alapján vette a fáradsá­got, és a nyíregyházi telefon­könyvből kikeresett egy azo­nos nevű személyt. Felhív­ta és megkérdezte, hogy övé-e a táska. Azután derült ki, hogy az én irataimról van szó. Mivel gyermekeim napi szin­ten megfordulnak az érintett üzletben, a megfelelő admi­nisztrációs munka után érin­tetlenül visszakapták a táskát. Még fel sem fogtam, milyen figyelmetlen voltam, mikorra már vissza is jutott hozzám. Ebben az elembertelenedett világban létezik még becsü­let, ami sokaknak visszaadja a jövőbe vetett hitét. Ez nagy tiszteletet ébresztett bennem mind az üzlet dolgozója, mind az általunk nem ismert meg­találó személye iránt. Mind­kettőjüknek köszönöm, hogy megkíméltek attól a tortúrá­tól és nagyobb összegű kiadás­tól, amit az új iratok készít­tetése jelentett volna. Megkö­szönöm Dankó Árpád üzle­ti dolgozónak a nem szokvá­nyos segítséget, az ismeretlen vásárlónak pedig azt a maga­tartást, amellyel ilyen nagy szívességet tett nekem. Mind­Kincs a levegő A nyíregyházi Júlia Bará­ti Kör a Mátrában kirándult a napokban. Sétánk során fel­kerestük a Kékestetőn lévő 176 méter magas adótornyot, melyben a világ minden tájá­ról beszerzett minipalack- gyűjteményben és körpano­rámában gyönyörködtünk. Sétánk során érintettük Mát­raházát, Sástót és Sárkányos- nál fejeztük be utunkat. A (Fotó: a szerző) Mátra nyáron az allergiások „Mekkája”, hisz sokan kere­sik fel a gyógyulni vágyók. Mi is úgy éreztük, hogy való­ban nagy kincs a jó levegő, s vigyázni kellene rá! Orosz József Gyönyörködtünk a tájban kettőjüknek kívánok jó egész­séget és sok sikert az életben! S ha lehet, maradjanak ilyen becsületesek. Pecsenye Ferencné, Tiszadada Katonadalok A Hajdú-Bihar Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szö­vetsége július 2-án rendezte meg a katonadalok fesztivál­ját a debreceni Kossuth-lakta- nyában. A rendezvényre meg­hívást kapott a Nyíregyházi Fegyveres Erők és Rendvédel­mi Szervek Nyugdíjas Klubjá­nak „HONVÉD” népdalköre is. A megyét és Nyíregyházát egyedül képviselték a szom­széd megyékből benevezett 30 dalkör között. Mi két kato- nadalcsokorral készültünk e neves rendezvényre, mely részünkről nagy sikert hozott. A színvonalas bemutatón első helyezést értünk el, és egy szép kupával tértünk haza, melyet az MN 5. Bocskai Ist­ván lövészdandár parancsno­ka ajánlott fel és nyújtott át a dalkör vezetőjének. Ä dalkör a következő évben megrende­zendő fesztiválra is meghívást kapott. Beczö Pál, ny. alezredes, a dalkör vezetője/ Hiányzik a szüleim mosolya Nem is tudom, hogy kezdjek a levélíráshoz. Szégyenkezve és megalázva teszem. Én egy 18 éves lány vagyok. Kétségbe­esésemben keresem fel a Kelet- Magyarország olvasóit. Sze­retnék segíteni a szüleimnek, hogy mindenük meglegyen. De sajnos ez nem megy egy­könnyen. Egyre jobban bebo­rítanak bennünket a szám­lák, melyeket elég nehéz fizet­ni. A baj az, hogy több helyről is tartoznak nekünk, és sze­rintem ezeket soha nem fog­ják megadni. Ilyen például az apukám volt munkahelye, és ide sorolhatjuk a mosta­ni munkahelyét is. Majd meg­szakad a szívem, amikor szo­morúan ér haza a munkából. Valamikor nagyon vidám volt ő is és anyu is. De most vala­hogy minden megváltozott. Már nem nevetnek annyit, mint azelőtt. Próbáltam én is diákmunkára menni, de nem találtam semmit. Egyre job­ban kétségbeesem. Azért for­dulok a segítőkész emberek­hez, hogy segítsenek, mert félek, hogy még rosszabb­ra fordul minden. Szeretném újra a szüleim mosolyát lát­ni, és szeretném, ha újra vidá­mak lennének! Név és cIm a szerkesztőségben JÓKÍVÁNSÁG e 3 Névnap: Sok, boldog névnapot kívánok kisfiamnak, Csabikának, fér­jemnek, Csabának Levelekre! A család: 70/773-5081________ Névnapmenü: 07., kedd: Apollónia, Cirill ______________________._________ 08., szerda: Ellák 09., csütörtök: Lukrécia 10., péntek: Amália u El % T Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló ‘ ' alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 13 órá­ig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megje­lenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűk­kel kell kezdeni! Cica keresi gazdáját Egy nyíregyházi, Síp utcai garázsba ült be egy gyönyörű, hatalmas, szürke-fehér cica. Nagy termetű, ápolt, jól táplált, igazán nyu­godt, kedves, kézhez szokott macska, de sem­miféle azonosítót nem találtak rajta. Most minél előbb várja eredeti gazdáját, tel.: 42/727-736, 20/9605-402. Szociális érzékenység Konczné Mándy Klára már évtizedek óta dolgozik a közigazgatásban, tevékenyen részt vett a tanácsrendszerben is a szociális dolgok ügyintézésében. Az önkormányzat megalaku­lása óta a jándi polgármesteri hivatal szociális főelőadója. Folyamatosan fejleszti szaktudását, a közelmúltban is rész vett egy helyben meg­tartott továbbképzésen, az elsajátított tudást rendszeresen alkalmazza munkája során. Berki Károly A megszokott íróasztalnál (Fotó: szerző) Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. VELEMENYEK A SZON-ROL A KÓRHÁZ-INTEGRÁCIÓ, ESÉLY A TÚLÉLÉSRE Ez a téma érdekes és elgondolkodtató. A kisvárdai és több kisvárosi kórház miért nincs csödközelben? Nagy a valószínűsé­ge, hogy ott vannak hozzáértő gazdasági szakemberek, akik tudnak gazdálkodni is, nemcsak hazavágni az intézmény bevéte­lét. Az orvosaik is szakemberek, akik gyó­gyítanak is, nemcsak a paraszolvenciát vár­ják. De a nyíregyházi orvosok egy része (tisztelet a kivételnek) csak a markát tart­ja és hitegeti a betegeket.________vazulI Én is kórházi dolgozó vagyok, az egyik integrációban érintett kórházban dolgo­zom. Nap mint nap változnak a hírek, elbo­csátás vagy nem, pótlékmegvonás vagy nem? Miért nekünk kell megfizetni a poli­tikusok hibáját?_______________sacika83 A kollégám felesége Kisvárdán, a kórház­ban dolgozik. Elmondása alapján negyed­évente „jutalmat" kapnak a bevételből. mely majdnem egyhavi jövedelem. Nyír­egyházán pedig a dolgozókkal fizettetik ki „feketén" az eltűnt lepedőket. A fekvő­betegeknek pelenka nincs, infúzió beadá­sára nincs branül. Akkor teszem fel, a gaz­dálkodás milyen fokát végzik Nyíregyen? HEGYIEMBER KATINKA RETUSÁLATLAN KÉPEI AZ INTERNETEN? Tisztelet Katinkának, le tudott fogyni, szép nö lett belőle. A sok paraszt meg szidja. De lássuk be, nem csúnya! Az, hogy kövér, az meg végképp nem mondható rá! soxx FANTASZTIKUS 4 FOR DANCE SIKER Tiszta szívből gratulálok a fiúk sikerei­hez! PISTABACSI IMIMII mmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmm- - M : www.szon.hu C33 I» További hírek, fotók és videók. Rendhagyó találkozó Örömmel olvasom a Kelet- Magyarországban, hogy egy­re gyakrabban találkoznak 40-50 évvel ezelőtt érettsé­gizett öregdiákok. Már az általános iskolában végzet­tek is igénylik a találkozó­kat. Úgy látszik, hogy szük­ségük van az embereknek az emlékezésre, a nosztalgiázás­ra ebben az elanyagiasodott, szeretet nélküli világban... S hogy miért adtam a „Rendha­gyó találkozó” címet emléke­zésemnek? Az 50 éves érett­ségi találkozón elhatároztuk, hogy mivel 70 év fölött már nagyon rohannak az évek, így minden évben, június utol­só vasárnapján 9 órakor talál­kozunk Sóstón, a „kispadon”. Aki teheti, ideje engedi, jöj­jön el minden különösebb fel­szólítás nélkül! így történt ez most is, június 28-án, vasár­nap. Izgalommal vártuk a 8-as buszokat, vajon, kik érkez­nek? Tudtuk, hogy a legtöb­ben Nyíregyházáról jönnek, de ki tudja, hátha távolabb­ról is megérkeznek. A Sóstó gyönyörű, árnyas fái alatt a kispadon telepedtünk le. Ide nem kellett kiöltözni, kényel­mes cipőkben, egyszerű ruhá­inkban vártunk a találkozó­ra. Először egészségügyi prob­lémáinkról beszélgettünk, de hogy ne ilyen szomorú hangu­latú legyen a találka, egy osz­tálytársam bejelentette: a ren­delést befejeztük! Irány egy kis egészségügyi séta! Körbe­jártuk a tavat, egy kis pihenőt tartottunk a kedves kis szi­getünkön. Gyönyörködtünk a sima tó tükrében, a táj szép­ségében. Még a természet is megemberelte magát, esőszü­netet tartott. Megkerültük a csónakázót, a Sóhajok hídján átmentünk, beértünk a hideg Horváth Józsefné strand vendégmarasztaló kis teraszára. Két asztalt összetol­tunk. Mindenki rendelt magá­nak eddigi szokásunk szerint egy-egy pohár sört, vagy üdí­tőt, jégkrémet. Az emlékezé­sen volt a lényeg. Előkerültek a kedves fényképek a család­ról, az unokákról. Jókat nevet­tünk az unokákkal kapcsola­tos élethelyzeteken. Gyorsan telt az idő, búcsúzáskor meg­ígértük, hogy jövőre újra itt, ebben az időben találkozunk. Horváth Józsefné, ny. pedagógus, Ny.háza Megmentették a lábamat Rengeteg betegségem van, valamennyi a súlyosak közé tartozik. Ézért tudom, mit jelent egy lelkes, odaadó orvo­si kezelés. Köszönetem szeret­ném kifejezni a nyíregyhá­zi Jósa András Kórház érse­bészeti részlegének, minden ottani orvosának, ápolójá­nak, hogy mindent megtettek azért, hogy ne kelljen a lába­mat amputálni. Különösen dr. Tóth Erzsébet főorvosnak vagyok hálás, aki megfeszí­tett munkájával mindent elkö­vetett, hogy megmentsen az újabb nagy bajtól. Nagyon sok ilyen orvosra, ápolószemély­zetre lenne szükség, s akkor talán könnyebben felépülné­nek a betegek. Munkájukhoz további sikereket, jó egészsé­get kívánok nekik! Süveges JAnosnE, Nyíregyháza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents