Kelet-Magyarország, 2009. április (66. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-24 / 96. szám

2009. április 24., péntek FOGLALKOZTATÁS /6 A végzettek legalább fele biztosan elhelyezkedik Miskolc (ÉKN) - Milyen visszajelzése van az ÉRÁK-nak arról, hogy akik itt szakmát tanultak, azok el tudnak helyezkedni a mun­kaerőpiacon? - kérdeztük Soós Rolandtól, aki válaszában a következőket mondta: „Minden évben végzünk olyan értékelést, ami az éves munkát tartalmazza. Most már 18 év értékelé­se alapján tudom mondani, hogy 35 ezer fölött van azoknak a száma, akik az ÉRÁK-ban kép­zésben részt vettek. Az egyik nagy roham a rendszerváltást követően volt, amikor a nagy­üzemek megszűntek a térségben, a másikat most a válság motiválja. A különbség az, hogy akik most a képzésre jelentkeznek, azoknak a tudásszintje nem olyan, mint amilyen azoké volt, akik a 90-es években jelentkeztek. Kiesett sajnos tíz év az iskolázottságból és a munkára való szocializációból. Következésképpen más ma az ÉRÁK-ba bekerülők összetétele, mint a rendszerváltáskor volt. Vannak cégek, ahol nagy a fluktuáció, például nem lehet annyi bolti eladót vagy pénztárost képezni, hogy ne helyezkednének el. De nem tudom, hogy meny­nyi időre. Aztán váltanak, elmennek máshová. Tehát az alapkérdésre, az elhelyezkedésre vála­szolva azt mondhatom, az itt végzettek 50-55 százaléka el tud helyezkedni.” ÉRVEK, ELLENÉRVEK- Az élethosszig tartó tanulást évek óta slágertéma­ként taglalják a HR-szakmában, ez azonban a jelenle­gi munkaerő-piaci mutatók ismeretében új megvilágí­tásba kerül. Az átképzés, a pályamódosítás sokak szá­mára az egyetlen kiutat jelentheti az egyes ágazato­kat érintő tömeges elbocsátások és az új állások hiá­nya miatt. Az általunk megkérdezett OKJ-s szakképe­sítést adó szakképző intézmények közül kivétel nélkül mindenhol arról számoltak be, hogy az elmúlt fél év során hónapról hónapra erősödik az új szakmát kita­nulni kényszerülők száma._______________________-Az oktatási intézmények számára nyilvánvalóan ked­vező tendencia azonban a munkavállalóknak akár kilá­tástalan élethelyzetet is teremthet. Több, neve elhallga­tását kérő megkérdezett családtól kaptunk olyan visz- szajelzést, hogy „az új OKJ-s szakma kitanulása a csa­lád anyagi támogatása nélkül lehetetlen, de még azzal együtt is rendkívül nagy kihívás". _________________-A pincérnek készülők 120 000 forinttól szintén negyed- millióig számolhatnak az oktatás kifizetésével, mint aho­gyan az idegenforgalom iránt elhivatott idegenvezetők­nek készülők 200 000-210 000 forintos tandíjra szá­míthatnak^________ ___________________________- A szolgáltató szektorban más, szintén oklevelet megkövetelő munkalehetőségeket tervezők sincse­nek jobb helyzetben. Egy okleveles virágkötő tanfolya­mon 170-210 000 forintot, egy fodrász okleveles kép­zésért pedig a negyedmilliótól akár 400 000 forintig terjedő összeget is ki kell fizetni. A műkörömépítést választó hölgyek 140-180 000 forinttal, a boltveze­tők pedig 90-140 000 forinttal számolhatnak a pálya­módosítás esetén. _____________________________- Ám a döbbenetes képzési díjaknak ezzel még nincs vége: 180-260 000 forintos oktatási költséggel tanul­ható ki a kőműves, az épületbádogos és a hidegbur­koló szakma is. Biztosítási szakembernek 90-150 000 forintért, ingatlanközvetítőnek 60-120 000 forintért tanulhatunk. De még az álláshirdetéseknél gyakorta előírt ECDL számítógép vizsga elvégzésének átlagos piaci költsége is 70-140 000 forintra rúg. Megélhetés. Az átképzések­nél továbbra is az az egyik legfonto­sabb szempont, hogy piacképes szakmát tanulhasson a jelentkező. (Fotó: ÉKN) A program megvalósulását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a Munkaerő-piaci Alapból támogatja Az Észak-magyarországi Regionális Képző Központban igyekeznek a valós munkaerőpiac igényeinek megfelelő képző és átképző tanfolyamokat indítani, hogy a végzettek stabil munkahelyet találhassanak (Fotók: p. á.) Igazodnak az igényekhez... ■ A szakképzés abban érdekelt, hogy a gazda­sági igényekhez kapcso­lódó képzések legyenek. Paulovits Ágoston agoston.paulovics@inform.hu Miskolc (ÉKN) - Az Észak­magyarországi régió elmúlt két évtizedének társadalmi, gaz­dasági folyamatai kedvezőtle­nül befolyásolták a szakképzés keresleti és kínálati viszonyait, negatívan hatottak a demográ­fiai helyzetre, az iskolázottság­ra, valamint a munkaerő-piaci folyamatokra. Időközben meg­változtak azok a társadalmi, gazdasági kihívások, amelyekre a régió szakképzésének választ kell adni. Miskolc határában, Erenyőben a szó igaz értelmé­ben festői környezetben van az ÉRÁK, az Észak-magyarorszá­gi Regionális Képző Központ. Itt képeznek ki havonta akár ezer pályát választó vagy pályát módosító dolgozót. Fennállása óta több tízezer ember kapott valamilyen bizonyítványt. Van olyan, aki kétszer, háromszor is módosította a szakképzettségét - ahogy a helyzet megkívánta. Tehát itt nemcsak munkanélkü­liek vannak, hanem olyanok is, akik az élethosszig tartó tanu­lást választják. Soós Roland, az ÉRÁK igazgatója sok mindent megélt a múló évek során. ÉKN: Miért jött létre annak idején az ÉRÁK? Soós Roland: Húszéves az intézmény, ami ebben a vál­tozó világban jelentősnek szá­mít. A rendszerváltást köve­tően kanadai és ír mintákat alapul véve döntött az akkori munkaügyi kormányzat a helyi szereplőkkel arról, hogy létre­hozza az országban elsőként ezt a jellemzően felnőttképzé­si intézményt. Ez voltaképpen annak jegyében működik, hogy az ember a tanulmányait nem fejezi be az iskolával, hanem az élet állandóan rákényszeríti újabb ismeretek szerzésére, és így megállja a helyét a munka világában. ÉKN: A nevében az van, hogy képző központ, holott ez átképző is. Soós Roland: A képzés és az átképzés között az a különb­ség, hogy ha erre a képzettség­re, amivel ő rendelkezik, éppen nincs szükség, akkor célsze­rű elgondolkodni azon, hogy az előzetes tudását is figye­lembe véve a munkaerő-pia­ci igényeket szem előtt tart­va váltson. Ezért az átképzés nem feltétlenül pejoratív dolgot jelent. Tehát az átképzés szó alatt én inkább a váltást, a vál­tás igényét emelném ki. Példá­ul átképzésnek bizonyul az, ha egy hagyományos esztergályos szakmával rendelkező munka­társ egy korszerű technológiá­val rendelkező üzemben dolgo­zik, megtanul egy számítógép vezérelt gépi forgácsolást, úgy­nevezett CNC-t. Tehát ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem lehet abbahagyni felnőtt­korban sem a tanulást. ÉKN: Adódik a kérdés, hon­nan tudja ez a képző köz­pont, hogy a gazdaságnak mire van szüksége? Soós Roland: Ez a legnehe­zebb a mi szakmánkban. Ebben a válságban, amelyben élünk, még nehezebb. Azt megjósol­ni, hogy milyen igényei lesz­nek a munkaerőpiacnak akár a következő évben, vagy évtized­ben, nagy bátorság lenne. Per­sze az sem igaz, hogy nem tud­ja, hogy müyen igények lesznek. Egyrészt vannak komoly jelző- rendszerek. Az egyik a munka­ügyi igazgatás. A másik a gaz­daság képviselői, a kamara és az itt készülő felmérések. Ha a cégektől elvonatkoztatok, és azt »........................ A divatos és nem divatos szakmák arányai­ra nekünk is vigyázni kell. Soós Roland ..........................................ff mondom milyen módszerei van­nak ennek a területnek, akkor számolunk a demográfiai vál­tozásokkal, a konjunktúra és dekonjunktúra viszonyokkal, és vannak mutatók arra, hogy a technológia milyen irány­ban fejlődik. Ebből nagy ága­zati méréseket lehet elvégezni, hogy például a szolgáltatásban vagy a gépiparban, esetleg az építőiparban mire lesz szükség. Tehát ágazati szinten lehet pozi­tív becsléseket elvégezni. Ezért arra törekszünk a felnőttképzés során, hogy a specifikus isme­retek mellett amit elvárnak a képzőktől, azok a cégek, akik alkalmazni fogják, egyre több alapismerettel vértezzük fel az embereket, így képessé teszik magukat arra, hogy a váltások során helytálljanak. ÉKN: Milyen szakmák iránt van a legnagyobb érdeklő­dés napjainkban? Soós Roland: Vannak diva­tos szakmák, arra többszörös a jelentkezés. Ezek jellemző­en ma a szolgáltatásban van­nak. És vannak szakmák, aho­vá kevesen jelentkeznek. Ezek­kel a szakmákkal jobban el lehet helyezkedni. Ilyen példá­ul a faiiparban, az építőipar­ban, vagy a gépiparban talál­ható. De ebben a jellemzően recessziós időszakban arra sem tudok választ adni, hogy a jövő hónapban 20 fős építő­ipari csoport tagjainak mind­egyike munkát talál-e. Vagy például a hegesztő, akik közül elég sokan külföldi munkákra vállalkoznak. Ezek el tudnak helyezkedni. Azt tudom monda­ni, hogy a divatos és nem diva­tos szakmák arányaira nekünk is vigyázni kell. ÉKN: Meg kell kérdeznünk, milyennek látja ebben a pil­lanatban az ÉRÁK jövőjét? Soós Roland: Ahogy a rend­szerváltás után mondogattuk, hogy az életen át való tanu­lást el kellett terjeszteni, most húsz évvel a rendszerváltás után úgy gondolom, azok felé fog fordulni az ÉRÁK, akiknek az iskolai végzettsége alacsony, nagyon minimális. Tehát rend­kívül nagy energiát kell invesz­tálni az alacsony végzettségű- ekbe, a felzárkóztatásra várók­ba is, és ezzel az oktatási mód­szerrel segítsük azt, hogy minél többen tudjanak elhelyezkedni a munka világában, hogy több legyen Magyarországon a fog­lalkoztatottak száma, mint ma. Ezt segíti az „Út a munkához” program, amely jellemzően köz­foglalkoztatást jelent, de ezek­nek is van tudástartalma. Egyre több diák menne külföldre Három ciklus Brüsszel (ÉKN) - Az, hogy a bolognai folyamat 1999-ben 29 ország részvé­telével indult, és ma már 46 országot számlál, brüsz: szeli megítélés szerint európai sikertörténetnek tekinthető. A „bolognai leltárról” készült legfris­sebb jelentés megállapít­ja, hogy a bolognai refor­mok végrehajtása megfele­lően, ám kissé egyenetle­nül haladt előre. A legfon­tosabb bolognai reformok az alábbiakra összpontosí­tanak: a fokozatok három­ciklusú szerkezetére - alap­képzés, mesterképzés, dok­tori képzés -, a felsőoktatá­son belüli minőségbiztosí­tásra, valamint a képesíté­sek és a tanulmányi idők elismerésére. ■ Az innovációt, a vál­lalkozói szellemet sze­retnék ösztönözni a fel­sőoktatásban. Brüsszel (ÉKN, MTI) - Egy­re több európai diák szeretne külföldön tanulni - derül ki az Eurobarometer közvélemény­kutató intézet szerdán Brüsszel­ben ismertetett jelentéséből. Egy életen át... Az Európai Bizottság közölte, hogy a jövő héten - április 28-án és 29-én - 46 európai ország fel­sőoktatásért felelős miniszterei találkozón vesznek részt a bel­giumi Leuvenben és Louvain-la- Neuve-ben, hogy számba vegyék az úgynevezett bolognai folya­mat eredményeit, új menetren­det állítsanak össze, és megálla­podjanak a következő évtized­re vonatkozó európai felsőok­tatási prioritásokat illetően. A közelmúltban a felsőoktatásban részt vevő európai diákok köré­ben készített Eurobarometer- felmérésből kitűnik, hogy a diá­kok szeretnék, ha több lehető­ségük nyílna a felsőoktatásban való részvételre, az egyetemek­nek pedig szerintük együtt kel­lene működniük a munka vilá­gával, nagyobb hangsúlyt kel­lene helyezniük az egész életen át tartó tanulásra. A megkérdezettek döntő többsége kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy biz­tosítsák a diákok számára a munkaerőpiaci sikerhez elen­gedhetetlen ismereteket. A diákok 87 százaléka fontos­nak tartja továbbá, hogy a felső- oktatási intézmények ösztönöz­zék az innovációt és a vállalko­zói szellemet diákjaik és munka­társaik körében, valamint hogy lehetőségük nyíljon a tanulmá­nyi program keretében magán- vállalatoknál szakmai gyakorla­ton való részvételre. Egyre több diák kíván külföldön tanulni, és nagy részük több tájékozta­tást szeretne kapni a felsőokta­tási intézmények minőségéről, mivel ezen információk alapján könnyebben tudnának dönteni tanulmányaikról. Bolognai reformok Mivel Európán kívüli orszá­gok is nagy érdeklődést mutat­nak az európai felsőoktatá­si térségben végbemenő refor­mok iránt, most első alkalom­mal szervez az Európai Bizott­ság olyan „bolognai politikai fórumot”, amelyen a folyamat­ban részt vevő 46 országon kívül 21 Európán kívüli ország is kép­viselteti magát. k L áSi így tanulnak az ÉRÁK-nál ÉSfN-IMTSRJÚ: Soós Rolanddal, az ÉRÁK igazgatójával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents