Kelet-Magyarország, 2009. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-28 / 50. szám

2009. február 28.,szombat SÉTA /10 SAJTÓ ÉS TANULÁS Állt a bál a Korányiban! Itt a bohóságok ideje - a tanárok és a diákok együtt szórakoztak a farsangi mulatságon a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban. Apácashow, kalózok, jelmezes felvonulások és a sulizenekar is koncertet adott. A farsang azon kevés népszokásaink egyike, amely a múlt hagyományait máig is megtartotta. A műsor az iskolazenekar bemutatkozásával kezdődött, majd a „Four girls” táncosai adtak ízelítőt a diákoknak. A jelmezes felvonulás és a vállalkozó szellemű osztályok produkciója sem maradhatott el a farsangi hangulatból. A délelőtti programok után délután is szóra­koztató időtöltést nyújtottak a tanulók számá­ra. Teaház, karaoke, hatórás kosárlabda, asz­talitenisz-bajnokság, filmvetítésen és tombola­sorsoláson is részt vehettek az érdeklődők. Petruska Barbara Ez most a bohóság ideje volt! (Fotó: amatőr) Kis mosoly, nagy érték Nem kerül semmibe, mégis a legszebb. Egy­szerű, mégis oly kevés van belőle. Nem keres­ni kell, csak észrevenni! Észrevenni! Sokan fel­teszik magukban a kérdést: mi lehet ez? Nagy dolgokra gondolnak, pedig nem kellene! Hiszen olykor a legkevesebb jelenti a legtöbbet. Miről is van szó? A mosolyról. Az őszinte mosolyról! Rohanó életünkben talán erre van a legkevesebb időnk. Gondjainkba temetkezve telnek el a napjaink, énünket áthatja a gépies­ség, és elfeledjük, hogy mennyit is jelent ez az aprócska jelenség. Pár hete, a metró mozgólépcsőjén egy vol­tam a sok közül, és én is vártam arra, hogy mikor érünk már fel, de közben a mellettünk lefelé haladó hatalmas szürke emberi tömeg­ben megpillantottam egy kislányt, aki rám nézett és elmosolyodott. Olyan vidám, olyan őszinte volt! Nagyon megörültem, és viszonoz­tam ezt a nemes gesztust. Boldogan néztem a kislány után, aki pár másodperc múlva eltűnt az aluljáróban. Ez a rövid pillanat bearanyoz­ta a napomat, pedig nem is ismertem őt. Ezért ne becsüljük alá egy mosoly, egy igaz tekintet értékét, hiszen rengeteget jelentenek. Vegyük észre őket, és hagyjuk, hogy mások is észrevegyék! így talán sikerül szépnek látni még a mozgólépcsőn való utazást is. Jámbrik Zsanett Ibim úiságíröink) Muza Blanka Nyíregyházi Főiskola Eöt­vös József Gyakorló Általá­nos Iskola és Gimnázium Nyíregyháza Felkészítő tanár: Moravecz Marianna Jámbrik Zsanett Deák Ferenc Gimnázium Fehérgyarmat Felkészítő tanár: ________Kondor Borbála Petruska Barbara Korányi Frigyes Gimnázi­um, Nagykálló Kovács Eszter Anna Bessenyei György Gimná­zium Felkészítő tanár: Deák-Takács Szilvia Mihók Nikoletta Ady Endre Gimnázium Csenger Felkészítő tanár: Magos Margit Február első színei Velencében ■ Velence: e város neve hallatán eszünkbe jut­nak az éneklő gondolá­sok. No meg a színes karneváli forgatag, esetleg még a bennünk szunnyadó hősszerelmes is fel­ébred. Ezekhez hasonló elvárá­sokkal vágtunk neki olaszorszá­gi utunknak múlt hét csütörtö­kön, egy havas éjszakán. Másnap reggel érkeztünk meg Triesztbe, ahol verőfé­nyes napsütés és a lélegzetel­állító Miramare-kastély várt bennünket. Bejártuk a szobá­it, majd a hozzá tartozó 22 hek­táros park egy kisebb részét is. Nehéz volt elszakadni a pano­rámától, és a nyugodt, idilli­kus környezettől, de már vár­tak minket Lido di Jesoloban, hogy elfoglaljuk a szállást. Hajóra is szálltunk Miután elhelyezkedtünk a kényelmes szobákban, Punta Sabbioni kikötőjében „vaporet- to”-ra szálltunk, és elindultunk Muranoba. Az üvegéről híres városban egy nem mindenna­pi előadáson vehettünk részt: másodpercek alatt készült el a szemünk láttára egy váza, majd a híres olasz márka, a Ferrari jelképévé vált ló. Visszatérve a kikötőbe, újra hajóra szálltunk, hogy végre Velence felé vegyük Egy igazi, vidám, karneváli pillanat Velencében: kis csapatunk az egyik jelmezessel! az irányt. Szerencsére érkezé­sünkkor már nem állt a víz a Szt. Márk téren, így bejárhat­tuk a várost, felkészülve a más­napi karneváli forgatagra. Este fáradtan dőltünk be az ágyunk­ba, nem sejtve, hogy az aznapi kimerítő séta még csak ízelítő volt. Izgatottan vártuk a más­nap reggelt. Milyen lesz a város? Milyen embereket fogunk lát­ni? Hamar érkeztek a várva várt válaszok: lépten-nyomon jelme­zesekbe botlottunk, volt közöt­tük dáma, Casanova, de még Charlie Chaplin is. Jártunk a Dózse-palotában, láttuk a Sóha­jok hídját, a Szt. Márk bazili­kát, a Campanile-t (harangtor­nyot) és turistákat ezerszámra. Vicces parókákkal, jelmezekkel és álarcokkal próbáltak ők is a parádé részeseivé válni. Aznap annyira magával raga­dott minket a város egyedi han­gulata, hogy az órák észrevét­lenül repültek el, és mire fel­eszméltünk, indulnunk kellett haza. A színes jelmezek közül (Fotó: amatőr) újra vissza kellett térnünk a szürke, megszokott hétköznap­jainkba. Azonban mindenki ma­gával hozhatott egy kis színt a karneváli Velencéből. Egy-egy, számára értékes emléket, ami­re mindig jó lesz visszagondolni. Remélhetőleg mindenki annyi kinccsel szerelkezett fel, ameny- nyi kitart a legközelebbi olasz- országi kiruccanásig! Muza Blanka kvntippek.szotx.hu • Bővebben. A témával kapcsolatos további információk letölthetők. (PDF, 42 kB) Vidámság. Velencé­ben ilyenkor aztán vég­képp nincs helye a bá­natnak! (Fotó: amatőr) Estére vérszívóvá vált a 12/A! ■ Nem kell megrémülni, ugyanis csak egy farsan­gi műsor erejéig öltött vámpírbőrt a csapat. A csengeri Ady Endre Gim­názium egyik végzős osztálya Roman Polanski nagy sikerű darabjából, a Vámpírok Báljá­ból adott elő egy részletet. Óriási, meghökkentő látványt nyújtott a közönség számára ez a zenés-táncos produkció. Gyer­tyasor égett végig a művelődé­si ház színpadának szélén, ami a sötétben kezdődő műsornak sajátos hangulatot teremtett. Kezdésként egy gyönyörű keringővei báli hangulatot va­rázsoltak elénk, majd egyszer csak megjelent Sarah (Hegedűs Réka), erre a vámpírsereg meg­dermedt, s támadva őt, lassan felé közelített. A lány ártatlan, ijedt énekére hirtelen előbuk­kant a függöny mögül Krolock (Marozsán Zoltán), a vámpír­gróf. Az ő megjelenésével szin­te érezni lehetett, hogy nem csu­pán a színpadon, de a közönség soraiban is megfagyott egy pil­lanatra a levegő. Ezt a csodálatosan szép duet­tet kísérték még énekkel és félel­metes, de mégis remek koreog­ráfiával a háttérben a vámpí­rok. A zsűrit és a nézőket is egy­értelműen magával ragadta a produkció, amely nem csak ötle­tességével, jelmezeivel, de még látványával is hódított! Címvé­dő lett a 12/A ezzel az alakítá­sával, ezt nem elég csak egy­szer látni!!! Mihók Nikoletta Nagy sikert arattak az ötlettel és az előadás színvonalával! (Fotó: amatőr) Kérdések kereszttüzében a világjáró sztárriporter A híres riporter az iskolaújságot is örömmel lapozgatta (Fotó: amatőr) ■ Iskolánkban vendé­geskedett az Afrika- Magyar Egyesület szer­vezésében Vujity Tvrtko. Az Afrikában uralkodó tár­sadalmi problémákról: háborús helyzetekről, betegségekről és az éhezésről beszélt. Emellett rávilágított a kontinens - sokak által elfeledett vagy soha meg sem ismert - értékeire is.- Mindig is érdekelt az újság­írás? Világéletemben szénbányász szerettem volna lenni, akárcsak az édesapám. Meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha is a tévésszakma részese lehetnék. Az, hogy én most ott vagyok ahol, csupán véletlenek soro­zata. És nagyon örülök, hogy így alakult.- Szerinted milyen kvalitások­kal kell rendelkeznie a jó újság­írónak, riporternek? A legfontosabb a hitelesség, őszinteség, hiszen akármilyen témában írunk vagy készí­tünk riportot, annak minden­képp a valóságot kell megmu­tatnia. Emellett elengedhetet­len megtalálnunk a stílusunk­nak, tematikánknak megfelelő közeget. Egy egyszerű példával szemléltetve, hiba lenne mond­juk a csukázás rejtélyeit egy női magazinban megjelentetnünk. A „valami amerikásan” hang­zó mondat (Van egyénisége és önmagát adja!) bizony az írásra, riportkészítésre különösen igaz. Mindamellett vigyázzunk, mert nem mindenki újságíró, aki bár­miféle cikk alá írja a nevét.- Melyik műfaj a legkedve­sebb számodra?- Ezt mindet egymásra épí­tettem, mindez szimbiózisban él egymás mellett. Te valószí­nűleg onnan ismersz, hogy lát­tál engem a tv-ben és/vagy ol­vastad a könyveimet. Viszont, amikor készítek egy televízi­ós riportot, vagy éppen köny­vet írok, nem tudom, mi lesz a reakció. Leginkább az elő­adást szeretem az interaktivi­tása miatt.- Sokaknak a neved hallatán a háborús tudósításaid jutnak eszükbe. Mi volt életed legve­szélyesebb helyzete?- Itt most mondhatnám az af­rikai lepratelepet, vagy a sza­rajevói háborút is akár, de semmiképp sem szeretnék azzal kérkedni, hogy én milyen nagy hős vagyok, és hogy túl­éltem mindezeket. Egyrészt, le­hetőségeimhez mérten próbá­lom megvédeni magam: ha tu­catnyi injekció kell egy af­rikai utamhoz, akkor be fogom adatni. Másrészt pedig sen­ki sem küldött életveszélyes helyzetekbe! Ahová eddig elju­tottam, oda önszántamból men­tem.- Ki volt a legemlékezetesebb riportalanyod?- Elmehetek én még a világ összes országába, készíthetek kisfilmeket az éppen aktuális problémákról, beszélgethetek a leghíresebb emberekkel, de még egy olyan riportom, mint amikor Magyarországra hoztuk az utolsó élő hadifoglyot, Torna Andrást, még nem volt. Eszter Anna

Next

/
Thumbnails
Contents