Kelet-Magyarország, 2009. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-16 / 39. szám

2009. február 16., hétfő KELET SAJTÓ ÉS TANULÁS Álmos diákok a padokban Régi jól ismert szabály, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás az ideális napi beosztás. Természetesen ez hét közben nehezen megvalósítható, főleg tinédzserkorban. Tudo­mányosan elfogadott tény, hogy a kamaszok­nak átlagosan napi 9 óra alvásra van szüksé­gük. Valójában ennyit csak nagyon kevesen alszanak rendszeresen. Számos elfoglaltságuk nyúlik az éjszakába. Előtérbe helyezik a bará­tokat, a tévénézést, az elmaradt házi feladato­kat és az internetet, mindezekkel csökkentik a nyugodt, önfeledt szunyókálással töltött órák számát. Reggel természetesen szól a vekker, és sokunknak zokul esik a felkelés. Nyűgösen indul a reggel, és ez az állapot valószínűleg az iskolában sem lesz kellemesebb. A legtöbb eset­ben okító mondat hangzik el a szülők, olykor egy tanár szájából is: aki éjszaka úr, legyen az nappal is! Sajnos, a mai tinédzserek többsé­ge nincs tisztában azzal, milyen következmé­nyekkel járhat az alváshiány. Először is a nap­közbeni álmosság megnehezíti a tanulást vagy akár az iskolapadban való ébren maradást is. Továbbá hangulatingadozást, ingerültséget is előidézhet. Előfordulhat, hogy az álmos kama­szok volán mögé ülnek. Ilyenkor kevésbé kon­centrálnak, akár halálos baleseteket is okoz­hatnak. Logikus megoldásnak tűnhet az, hogy a diá­kok hét végén próbálják behozni a lemaradást. Valójában tévesen gondolkoznak, ezzel nem segítenek szervezetükön, ezzel további problé­mákat okozhatnak. Iskolai tanéveim alatt sze­rencsére sikerült felismernem a pihenés szük­ségességét. Számos módszerrel igyekszem elő­segíteni a nyugodt éjszakát. Lefekvés előtt for­ró fürdőt veszek, kerülöm a képernyők zavaró hatásait és a hangos zenét. Hasonló praktiká­kat ajánlanék diáktársaim figyelmébe, hang­súlyozva az alvás fontosságát. Méhész Gabriella DIÁK ÚJSÁGÍRÓINK Kiss Olivia Kölcsey Ferenc Gimná­zium és Kollégium, Nyír­egyháza A felkészítő tanár: Szabolcsiné Kántor Éva Méhész Gabriella Deák Ferenc Gimnázium Fehérgyarmat Felkészítő tanár: Kondor Borbála LADIK-SÉTA /11 LADIK: jön a második forduló! ■ Külön díjazzuk az ötletességet, egyedisé­get - úgy a szöveg, mint a képek bírálatánál. Nyíregyháza (KM) - Me­gyénkből 48 csapat nevezett és küldte be szerkesztőségünkbe a LADIK-verseny első forduló­ját jelentő teszteket. Ez a feladat amolyan bemele­gítés volt, kicsit beugratós stí­lusban, most következik a máso­dik forduló: a csapatok mutat­kozzanak be egy 3000 karakte­res terjedelmű írásban, fotók­kal illusztrálva. Külön díjazzuk az ötletessé­get, egyediséget - úgy a szöveg, mint a képek bírálatánál. Újságírói feladat Itt aztán el lehet engedni a fantáziát! Akkor lesz jó a mű, ha lendületes (fiatalos), laza stílu­sú, ám minden fontos informá­ciót tartalmaz, és mindemellett olyan egyedi jegyeket is felmu­tat, amelyek senki másra nem jellemzőek. Ez már igazi újság­írói feladat, szép kihívás: Figyelem! A beküldési határ­időt módosítottuk: március 3-ig Könnyed, de azért mindenkit próbára tevő feladatokra kell számolni majd az idei megyei döntőben is (Fotók: KM-archív) várjuk a bemutatkozó anya­gokat. Az elkészült munkát e-mail címen ( nyeki@kelet.szon.hu ) és postán is fogadjuk (Kelet- Magyarország Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 4-6.), a borítékra kérjük, írják rá: LADIK. Lendületben a tavalyi megyei döntőben Kupaktanács és hajrá! Bizalmatlanság, félelem: alapvető emberi kérdések A pénz fontos dolog az életünkben - de messze nem a legfontosabb! (Fotó: KM-illusztráció) Ha nem pazarolnánk az energiát otthon, és máshol sem, akkor talán mindenkinek jutna. Miért van az, hogy az ember­ben alapvetően benne van az önzés, a birtoklás- és hatalom­vágy, az irigység, a viszályko­dás és a háborúskodás? Alap­jában véve valamilyen evo­lúciós oka lehet. „A prédából csak akkor adok a másiknak, ha az én hasam tele van, hisz így nagyobb az esélyem a túl­élésre. A területemet kijelölöm, itt én vadászok, ha valaki idemerész­kedik, elkergetem. Ha más is szemet vet a választott párom­ra, vérre menő küzdelem árán is elérem, hogy az én génjeim segítsék a fajfenntartást.” És így tovább. Igazából minden a túlélé­sért megy. A harcok során eldől, hogy melyik egyed az erősebb, a legyőzött lehet, hogy egy másik állat tápláléka lesz, vagy talán egy másik harcban ő kerekedik felül, a győztes pedig örökíthe­ti előnyös tulajdonságait utóda­iba. Ez a természetes szelekció, amit a természet oly nagysze­rűen egyensúlyban tart. Minden ember származá­sa közös, hisz egy fajba tarto­zunk. De talán nem az emelt minket, embereket az állatvi­lág fölé, hogy mi a dolgok mögé nézünk, és megkeressük a vála­szokat a miértekre? Miért van­nak tehát bennünk a fenti tulaj­donságok? Még mindig a túlélés miatt? Arra az okos emberi agy kitalálta az orvostudományt. Gyógyít, ápol, életet ment. Egy másik életet. Mi nem felfaljuk a gyengébbeket, hanem felemel­jük. Akkor a fajfenntartás? Azt hiszem, már erre sincs gondunk. Akkor hát miért vagyunk ilye­nek? Szerintem erre a válasz az energiaminimumban van. A világon minden, ami mozog vagy működik, úgy teszi a dol­gát, hogy a lehető legkevesebb energiát használja fel közben. Ez az energiaminimum elve. A mai világban, ha körülné­zünk, láthatjuk, hogy mindenki ugyanerre törekszik. Hajkurász- sza a pénzt, ami a kényelmesebb élet záloga, hiszen ha van elég, akkor olyan dolgokat vehet, ami könnyíti és gyorsítja a mozgást vagy épp a gondolkodást. Sőt, sokszor maga a pénz megszer­zésére is ezt az utat választja. Ahelyett, hogy keményen meg­dolgozna érte, megpróbál a leg­könnyebben, akár mások sem­mibevételével a vagyonhoz jut­ni. Hát ez is emberi tulajdonság? Úgy tűnik, igen, hisz manapság mindennek a mozgatórugója a pénz. De vajon az energiami­nimum miért nem tudna érvé­nyesülni éppen a mások érde­kében? Ha nem pazarolnánk az energiát otthon, meg különböző intézményekben, talán minden embernek jutna elég. És mitől mások mások? Talán nem ugyanolyan szív dobog ben­nük? Nem ugyanolyan érzelme­ik vannak? És miért tölt el féle­lem sokunkat, mikor valamiben különbözünk? Akár bőrszínben, nyelvben vagy egyes szokásunk­ban térünk el. Az ismeretlentől való félelem? A bizalmatlanság? És miért kell, hogy bizalmatla­nok legyünk másokkal? Ez egy­fajta védekezés pont az olyanok­kal szemben, akik mindenre képesek önös érdekeikért? Ren­geteg kérdés, amelyekről fontos lenne többet beszélnünk. Jó szó az emberség. Talán épp azt tükrözi, hogy hova kellene fejlődnie az emberiségnek. Hogy minden ember tényleg egyenlő és szabad legyen. Hogy hagyjuk az önzőséget, a viszályokat, és végre egymásért éljünk, szere- tetben, mint egy nagy család. Talán egyszer választ találunk minden miértre. És majd akkor hatalmas boldogság lehet a Föl­dön. .. Kiss Olívia

Next

/
Thumbnails
Contents