Kelet-Magyarország, 2009. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-02 / 1. szám
2009. január 2., péntek KELET SÉTA /8 SAJTÓ ES TANULÁS A diszkrimináció ellen A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete (DUE) és az Esélyek Háza Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Irodája által indított képzéssorozat első állomása Nyíregyháza volt. Az Európai Unió által támogatott, Összefogás a diszkrimináció ellen címet viselő projekt keretében a pedagógusokat megcélzó szakmai program mellett diákújságíróknak, a diszkriminációban érintett fiataloknak szóló találkozókat szerveznek. A képzés mintegy negyven résztvevője között volt a záhonyi Dr. Béres József Kollégium médiakörének tíz tagja is. A komplex program célja volt, hogy a képzésben résztvevőket felkészítse az előítéletek és a diszkrimináció felismerésére a saját környezetükben, és eszközöket adjon ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló médiumokban (iskolarádió, suliújság) ráirányíthassák a figyelmet a visszásságokra, valamint be tudják mutatni a megoldásig vezető utat is. A diákok olyan kommunikációs csatornákkal ismerkedhettek meg a tréningen, mint például a Braille-írás, vagy a jelnyelv, de olyasmiket is elsajátíthattak, mint például egy sajtótájékoztató megszervezése, vagy egy sajtóanyag készítése. A célunk az volt, hogy a jövő médiamunkásait érzékenyebbé tegyük a hátrányos helyzetű emberekkel szemben. - mondta a tartalmas médiahétvégét követően Herczku Tünde, a rendezvény házigazdája. Balogh Csaba, LovAsz JAnos Záhonyi médiakörösök Herczku Tünde (balról az első), az Esélyek Házának irodavezetője társaságában (Fotó: Stefáncsik Miklós) Egy németóra másképpen December 9-én a bázisiskolai programok keretében megrendezésre került egy nyílt németóra az általános, és középiskolai tanároknak a 11. c osztály haladó német csoportjának közreműködésével. Szaktanárunk, Szabó Ildikó tanárnő, aki egyben a német munkaközösség vezetője, kreatív és szórakoztató feladatokon keresztül új tanítási módszereket mutatott be. A cél az volt, hogy a diákok számára a német nyelv tanulása öröm legyen, ne pedig kényszer. A játékos feladatokat csoportmunkában dolgoztuk fel, így azok a diákok is kivették részüket a „munkából”, akik máskor csendben ülnek az órákon. A bemutató óra előtti készületek nagy izgalommal teltek. Fényképeket készítettünk, rajzoltunk, melyekkel hangulatosabbá próbáltuk tenni óránkat. Kíváncsi volt arra Ildikó néni, hogy mire képes a kis csapat váratlan helyzetekben. A feladatokat nem tudtuk, de annyit elárult, hogy a foglalkozásneveket és a mellékneveket alaposan tanulmányozzuk át. Abban a negyven perces órában csoportunk minden feladatot nagy lelkesedéssel és vidáman oldott meg, igyekezve a lámpalázat legyőzni. Az óra végén vendégeink és mi is elmondhattuk észrevételeinket, véleményeinket. „Látszott, hogy a diákok élvezték a feladatokat, talpraesetten, ügyesen prezentálták. Ez azt bizonyítja, hogy játékosan, mégis hasznosan lehet tanulni az idegen nyelvet. Ezzel a módszerrel a gyengébb és jobb képességű gyerekek egyformán tanulhatnak.” - nyilatkozta egy pedagógus. Ezen kívül csupa jó kritikát kaptunk, melyekért nagy hálával tartozunk a tanárnőnek. Bállá Tímea, Sirola Marcella SÉTA tovább! Egy év ismét mögöttünk - de még mennyi előttünk! És még mennyi jó dologról szeretnénk írni a SÉTA-iskolák és diákok közreműködésével lapunk hasábjain, illetve portálunk, a SZÓN oldalain! A fiatalság örök, így a témák is kifogyhatatlanok, hiszen a suliban mindig történik valami: legyen az egy fordított óra, egy kirándulás, egy szalagavató, egy ballagás, vagy éppen egy aulában berendezett teaház, ahogy a fotó is mutatja a nyíregyházi Arany- gimi diákéletének egyik kedves pillanatát. (Fotó: KM-archlv) Mintha egy lovag érkezett volna ■ A Bánki Donét Műszaki Középiskola minden évben szervez kirándulásokat a diákoknak. Dajka Antal igazgatóhelyettes irányításával nemrég Lengyel- ország csodálatos városában, Zakopanéban jártunk. Utunk első állomása - és egyben látványossága - a szlovákiai Szepesi vár volt. A fenséges építmény a sűrű köd ellenére is csodálatos látványt nyújtott. Lengyelországban szintén sűrű köd fogadott minket, mikor megérkeztünk a „Nedeczi (vagy Dunajecz) várhoz”. A vár - és az azt körbevevő víztározó - olyan érzetet keltett, mintha egy Mikszáth- regényben egy-egy lovag érkezett volna egy nagy csatára. A külső kőépítményeket sem győztük elégszer fotózni, de a várudvar és a szobák, a kínzókamra és a folyosók mind fényképezésre késztettek minket. A várhoz vezető kis kövezett út szélén ülő sajtárus fiú látványa a lengyelek életének jellegzetes hagyományára utalt. Utunkat folytatva ránk esteledett, és csak a fényekből sejthettük, hogy mekkora városba érkeztünk meg. A szálláshoz érve mindenki kíváncsian várta, hogy milyen panzióban töltjük az éjszakát. A sötétben is igen jól látszott, hogy egy nagy épület, de amint beléptünk az ajtaján, felismertük a vidékre jellemző építkezést, a fa használatát. Minden szobához tartozott egy erkély, ahonnan gyönyörködhettünk a bámulatos hegyekre nyíló kilátásban. Érkezésünk után vacsoraként egy nagyszerű lengyel tárkonyos levest, és magyaroknak kedvezve rántott húst ettünk, krumplipürével. Ez a vendégszeretet bizonyítja a közmondást is: „Lengyel, magyar - két jó barát, együtt issza búját, borát.” Vacsora után a diákok és a tanárok együtt beszélgettek az iskoláról. Minden kérdésünkre választ kaptunk, sőt javaslatainkkal is bátran élhettünk. A beszélgetést szabad foglalkozás követte, ami kiváló alkalmat jelentett a szórakozásra, ismerkedésre. Másnap reggel az erkélyről megcsodálhattuk, amint a hegyek mögül előbújik a nap. Talán ez kárpótolt minket, mivel havasan nem láthattuk a tájat. A reggeli után útnak indultunk a híres Zakopanéi síugrósánchoz. Aki a televízióban már látta a sáncot, annak nagy élmény volt, hogy élőben is rácsodálkozhatott. Sajtárusok, kézművesek A sánctól a piacra mentünk. Talán már mindenki hallott a híres Zakopanéi piacról, ami szintén bebizonyította, hogy ezen a vidéken az emberek nagyrészt a turizmusból és az állattenyésztésből élnek. A piacon végig sajtárusok és szőrmét - valamint bőrből és fából készült kézműves termékeket - kínáló árusok standjai sorakoztak. A sajtok nemcsak finomak, de formájuk sem átlagos. Legkülönlegesebb közülük a bocskor, amely egy összefont cipőfűzőre hasonlít. A piacról tehát nem lehet üres kézzel hazatérni! A piac végére érve a Gubalowka-hegy felvonójához értünk. Bámulatos volt a felfelé vezető út a fogaskerekűvel és a hegy tetejéről elénk táruló panorámával. A város teljes területét láttuk, amint elterült a hegyek közt. Ha órákig álltunk volna ott, akkor sem teltünk volna be a látvánnyal. A visszafelé vezető út Zakopane piacán kezdődött. Elindultunk a sétálóutca felé. Innen emelkedik ki a templom, amelynek mérete és formai tökéletessége is elbűvölő, s lezárja a város hangulatos látnivalóit. Mi nem csak a fotókon hoztuk el az emlékeket, de szívünkben az emberek barátságos közeledését is megőriztük. Minden pillanatkép arra késztet minket, hogy egyszer visz- szatérjünk. Kiss DAvid 10. KELET kmtippek .STOn.hu • Diákcikkek. További diákírások letölthetők. (PDF, 42 kB) Boszorkanybabona férfimunkával ■ Ha nem is láthat az ember a Luca székre ráállva boszorkányt, a poén azért itt is megvolt. Ha azt mondjuk manapság, hogy legenda, babona vagy akár monda, mindenkinek valamilyen rejtélyes történet vagy furcsa szörnyek jutnak az eszébe. És ha azt kérjük, hogy kössön ezekhez neveket, személyeket, rögtön rávágják, hogy a Bűbájos boszorkák vagy Harry Potter. Na ez csak vicc akart lenni. De komolyan, ha országokat és városokat kérdeznénk, akkor biztos, hogy mindenkinek a Loch Ness-i szörny ugrana be a legendás Skóciáról, vagy az írországi tündérek és kobol- dok, vagy a középkori Anglia híres jótevője, Robin Hood. De nemcsak ezeknek az országoknak lehetnek legendái és babonái, mert nekünk is van, csak éppen sokan nem tudnak róla. A mi kicsi országunkban éppolyan híresnek kellene lennie a Luca-napnak is, mint Amerikában a Halloween-nek. Ez igen babonás, főleg ha péntekre esik, ugyanis 13-án van Luca napja. (Mellesleg megjegyezve én is Luca napján születtem, ráadásul pénteken. Sokaknak szerencsétlen a péntek 13., de számomra és a családomnak nem.) Sajnos ma már nem él a Luca- napi köszöntés, és a boszorkánybabona sem. Még ha semmi sem igaz belőle, és ha nem is láthat az ember a Luca székre ráállva boszorkányt, a poén azért itt is megvolt: míg az asszonyok pihentek ezen a napon, addig a férfiak bajlódtak 13 napon át azzal, hogy elkészítették a Luca széket! MolnAr Anett Krúdy Gyulára emlékeztünk Nyíregyháza 2008. október 18-án ünnepelte Krúdy Gyula születésnapját. Az író életének, munkásságának megismerése céljából a középiskolások között versenyt szerveztek a városházán. Kerülő Edit tanárnő felhívására Csikós Dávid, Jelentős Miklós és jómagam jelentkeztünk erre a versenyre. Elindultunk, hogy megismerjük a nagy utazót. Az ünnepélyes megnyitó után ismertették velünk a versenyszabályokat. Izgatottan vártuk a feladatokat a Bánki színeiben. Egy Krúdy Gyula életéről szóló keresztrejtvény döntötte el a csapatok indulási sorrendjét. Ezt nekünk sikerült a leggyorsabban kitölteni, így mi indulhattunk elsőként. A borítékban kapott feladatsor tanulmányozása után Krúdy Gyula elindultunk a helyszínre, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárba. A kérdéssor első részére a könyvtárban elhelyezett Krúdy-emlék- sarokban kaptunk választ. A további kérdések megválaszolásához fel kellett keresnünk néhány helyszínt a belvárosban, illetve Sóstón. Kisebb- nagyobb akadályokkal a feladatokat teljesítettük. Igaz, hogy nem mi lettünk az elsők, de úgy gondolom, hogy mindhárman részesei lehettünk a „homo viator” - Krúdy - 21. századi életének. DIÁK ÚJSÁGÍRÓINK .................................................................................. Molnár Anett Balogh Csaba, Lovász Deák Ferenc Gimnázium, János Fehérgyarmat Dr. Béres József KolléFelkészítő tanár: Kon- gium dór Borbála ____________ Felkészítő tanár: Háda Papp Tamás, Kiss Zoltán _________________ Dávid Bállá Tímea, Sirola Bánki Donát Műszaki Marcella Középiskola, Bessenyei György GimNyíregyháza názium, Tanára: Dr. Zombori Kisvárda Tiborné
