Kelet-Magyarország, 2009. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-29 / 24. szám
2009. január 29., csütörtök ÜZENET Kozma Lászlóné, baktalórántházi olvasónktól: Előbb magadat alakítsd azzá, akivé a másikat formálni akarod! Szent Angela Göncziné Nagy Mária Nyíregyháza (KM) - Gyermekkorától olvasója a Kelet-Magyarországnak I Göncziné Nagy Mária, nyíregyházi előfizetőnk. Hűségét lapunk egy ajándékcsomaggal köszönte meg. Általában az első oldalnál kezdem, majd folyamatosan haladok előre az oldalakkal. Érdekel a sport és az utolsó oldal is. A legjobban mégis a Fórum oldalt szeretem, ahol az olvasók mondják el véleményüket - mondja. - Édesapám egykor Kántorjánosiból rengeteg tudósítást, fotót küldött az újságnak, a testvérem is végzet újságíró-iskolát, és gyakran megjelentek írásai a lapban. így természetes, hogy még erősebben kötődöm a Kelethez. Elégedett vagyok az újság tartalmával, szerkezetével, külsejével is. A férjem sem tudja elképzelni, hogy a kezébe ne vegye a lapot. A lányom viszont csak belelapoz, ő már inkább a SZON-on olvassa el a legfrissebb történéseket. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart -, hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 éi este B óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobitezámról egyaránt. JÓKÍVÁNSÁGOK Szttletéfttap: Túristvándiban Babucsák Józsefnének 61. születésnapja alkalmából nagyon hosszú életet, jó egészséget kíván szerető férje, fia, lánya és annak családja: 20/568-6736 ____________________________________ Bársony Róbertnének Ópályiba! Születésnapod alkal- mából köszöntünk és sok boldogságot kívánunk, sok erőt a gyermekeid neveléséhez! Anyu és apu: 30/844-8223____________________________________ Névnapmenü: 29. csütörtök: Adél_______________________________ 30. péntek: Martina, Gerda _______________________ 31. szombat: Marcella ____________________________ 01. vasárnap: Ignác, Brigitta _______________________ Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarország- ban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. Ártéri szemétkupacok Bizony szomorú, hogy így szennyezik a szomszédok szeretett folyónkat, a Tiszát. De az a baj itt, Magyarországon, a Szamos folyó árterülete is így néz ki. Ezt a képet még tavaly készítettem, de azóta sem fogyott belőle semmi, hanem inkább nőttek a szemétdombok. Talán a saját portánkon is kellene sepregetni. Én korábban elküldtem észrevételeimet a KM-nek, a Vízügyi Igazgatóságnak, a Hortobágyi Természetvédelmi Felügyeletnek és nem történt semmi. Bedö János Nem vet jó fényt ránk (Fotó: amatőr) FÓRUM /8 OLVASÓINK ÍRIÁK Télen kelendő a savanyú káposzta (Fotó: sipeki Péter) Elhallgatott régmúlt Az egykori megyei lap, a Szabolcs-Szatmár Népe interjút készített 1956. november 17-én Antal Pál, megyei rendőrkapitánnyal, ebben a karhatalmi erők parancsnoka kijelentette: ....felsőbb parancs szerint az egész megye területén megszűnt az Államvédelmi Hatóság. A rend és a nyugalom, valamint a közbiztonság megőrzését teljes egészében az egységes népi karhatalom vette át.” Az őrnagy beszélt arról is, hogy megkezdték az új karhatalom megszervezését. Összeszedik a még illetékteleneknél kint lévő fegyvereket. Megkezdték azoknak a bűnözőknek a felkutatását, akiket kiszabadítottak a börtönből és előzőleg igen súlyos bűncselekményeket követtek el. Végül közölte, hogy segítsenek a rendbiztosító munkában a „honvédisták”, a tűzoltók és a büntetés-végre- hajtás őrségének tagjai. Kutatásaim során akadtam erre a dokumentumra. Úgy gondoltam, érdemes feleleveníteni, és felhívni a figyelmet az akkori történésekre. Skolnyik András Vajon, ki az igazi alpári? A Kelet-Magyarországban megjelent egyik olvasói véleményhez az alábbiakat szeretném hozzáfűzni: én is beteg vagyok, én is igen gyakran megfordulok a szakrendelőben Kisvárdán. Úgy gondolom, azzal, hogy igen zsúfoltak a Betaposva Sokan szívesen taposnak télére káposztát, hogy biztosítsák a „nehéz időkben” a vitamin-utánrendelők várói, egyetértek. Sőt, igen gyakorta találkozom kivételezéssel, ún. „protekciós” betegekkel. De azt, amit a panaszos írt a levelében, úgy gondolom, hogy kikérem magam és a Kisvárda környéki betegek nevében. Ön szerint, miért csak a vidékiektől hallani „alpári” megjegyzéseket és sérelmeket? Ön nyilvántartja, hogy ki, hová való? Vagy azért, mert ön városi, azt hiszi, a vidéki ember - aki lehet, hogy éppen csak 6-8 km-re lakik Kisvárdától - „alpári”? Lehet az városi, vagy vidéki, kinek-kinek magatartási szokása, nevelés kérpótlást. Természetesen mindenki másként csinálja. A hagyományos taposás ellenben mára már kimegy lassan a divatból. Akinek pedig nincs saját terdése, hogy hogyan tolerálja a tömeget, a várakozást és a sok igazságtalanságot, ami a kórházban folyik. Attól még nem kell „levidékizni és alpárinak” nevezni a környéken lakókat. Ők is emberek, ők is betegek, és lehet, hogy akit éppen „alpári” hangon hallott megszólalni, az kisvárdai lakos volt. Én az ön helyében nem általánosítanék így, mert ezzel könnyen kivívhatja a Kisvárda környékiek ellenszenvét és haragját! Ezért remélem, meggondolja magát! Egv Kisvárda környéki beteg mése, bőséges választék vár rá a piacokon. Most ebben a meg- fázós időben érdemes vásárolni belőle. Luxusautók Hogy történhet meg az, hogy amikor a gazdasági válság tombol kicsiny hazánkban is, és nagyjaink éjt nappallá téve a nadrágszíjaink szorosabbra húzásán fáradoznak, a Pénzügy-minisztériumnak luxusautóra is futja? Kíváncsi lennék azokra az agyonstrapált járgányokra, amelyek már nem képesek biztonságosan kiszolgálni ezeket a fontos embereket? Mindenesetre, kérek értesítést, mikor és hol lesz a nyilvános árverése a jármúmatu- zsálemeknek! Denczi Árpád, Nyíregyháza Kovácsné VÉLEMÉNYEK A SZON-ROL CSATÁT VESZTŐ BIZALOM Lássuk be, hogy a magyar jogrendszer magasan a legenyhébb európai, de talán világszinten is. Néha a döbbenet, aztán a röhej fog el, amikor hallom, mennyire nevetségesen alacsony büntetést kapnak gyilkosságért, csalásért, sikkasztásért (politikusaink) itthon. Szemben ugyanezekért Kínában vagy az USA-ban halál, illetve életfogytig, de legalábbis évtizedes büntetések járnának. Szóval ne csodálkozzunk! Ja, arról nem is beszélve, hogy például a tiszalöki börtönben luxus körülmények fogadják az alja bűnözőket. Lényegében az én adómból telelnek ki tv-s, összkomfortos lakosztályokban a bűnözők... Na, errevarrjon valaki gombot! gogabbie MAGYARORSZÁG SZICÍLIÁJA? Döbbenetes és szomorú adatok... Pedig voltak felzárkóztatási programok, külön kiemelt fejlesztési pénzek, támogatások... Ennyit értek? Ilyen gyenge volt a hatékonyságuk? Megérne egy elemzést, hogy mindezek ellenére miért tartunk most is itt... Mélységesen elkeserítő... BEREGI SE HÁZ, SE PÉNZ Én is vettem már ingatlant, de az adásvétel előtt többször is ellátogattam az eladóhoz! Vettem a bátorságot, becsengettem a szomszédokhoz is, hogy milyen a környék, jó-e itt lakni stb. Szerintem az állítólagos vevő összejátszott a csalókkal. Valószínűleg az volt a cél, hogy minél előbb nevükre kerüljön az ingatlan! Mókamester KÉT HÉT KÉNYSZERSZABADSÁGON Én a nyíregyházi ipari parkban, a Luxnál dolgozom. Szeptemberben visz- szavették a termelést 9 műszakról 8-ra. Most februárban visszaveszik 8-ról 7-re, és még elengednek 110 embert. Deula83 guSSjj _____ www.szon.hu CS3 O* További hírek, fotókés videók. Kulcsok Lapunk szerdai számában jelent meg, hogy találtak egy kulcscsomót. Sári József, nyíregyházi olvasónk a tulajdonos. (Fotó: Lefler György) Munkát keres Nagyon elkeseredett, 34 éves anya vagyok. Tavaly ősszel munkanélküliek lettünk a férjemmel. Én konyhán dolgoztam, a férjem kényszervállalkozó volt. Sajnos, a számítása nem jött be, volt, hogy 70 ezret keresett, és ebből kellett a járulékait kifizetni. Azóta folyamatosan állás- keresési kudarc éri. Sokszor olyan letargiában van, hogy az öngyilkosságot emlegeti. A kislányunk hétéves, szívvel mútött, és borzasztó lenne mindannyiunkra nézve, ha az édesapját elveszítené. Rengeteg helyre beadta az önéletrajzát. Érettségizett, művelődésszervező-kommunikáció szakon végzett a főiskolán. Nem maga- mért, hanem a kislányomért kérem a segítségüket! Név és cIm a szerkesztőségben. OLVASÓ-SZERKESZTŐ i j ffW'/j yj 'ßwrrj yjjjjjjjj Wm, 3 Kátyúban az ország szekere A szekeret egy irányba kell tolni, és nem a két oldaláról, vagy végéről egymás felé. Nagyapám, aki már 128 éves lenne, gyerekkoromban - 1949-es években - sokszor mesélt arról, egyszer majd lesz jobb, de ehhez az kell, hogy a kátyúba ragadt szekeret közösen toljuk ki a sárból. De nagyon figyelni kell arra, hogy azt a bizonyos szekeret egy irányba kell tolni, és nem a két oldaláról, vagy végéről egymás felé, mert akkor tovább süllyed a posványba és... Ez a szekér kikerült a kátyúból, de most újra nagy a latyak. A mai társadalmi, politikai harcokat figyelve, az az érzésem, hogy a szekeret minden áron egymás felé tolják az arra illetékesek, és nem veszik figyelembe a józan „paraszti ész” logikáját, mely a történelmünk során igen sokszor bebizonyította létjogosultságát és realitását. A rendszerváltás óta eltelt közel két évtizedben a szekér kereke egyre csak süllyedt, és most olyan mélyponton van, amire történelmünk során csak nagyon ritkán volt példa. Kinek jó ez? Legkevésbé az átlagembernek, aki nem tudja kifizetni a közüzemi számlákat, nem tud gyerekének megfelelő ellátást biztosítani, a kilakoltatás szélén áll és sorolhatnám tovább azokat a negatív jelenségeket, melyeket mindenki ismer. Folynak a tárgyalások, naponta új és még újabb verziók kerülnek napvilágra, sorsunk jobbra fordítása érdekében, vajmi sikerrel. El kell gondolkodni, de inkább tenni kell, az elméleti teóriák, pártállások mellőzésével, együtt gondolkodva, a jobbítás szándékával kell tárgyalni és megtalálni a lehető legjobb megoldásokat. Meg kell hallgatni a más felfogást vallók véleményét is, mert olyan vélemény nincs, amiből ne lehetne valamit hasznosítani és a közös cél - csak már lenne egyetlen is -, a szekér kátyúból való kiemelése érdekében együtt gondolkodni és tenni. Magam részéről optimista vagyok - úgy mint az egykori papagáj -, de a realitás pillanatnyilag ellenem szól. Bízom abban, hogy tévedek, bár úgy lenne. Apropó: a cél szentesíti az eszközt, milyen egyszerű a Pócsi József megoldás. Kérem a közös gondolkodás és gyakorlati megvalósítás napirendre tűzését az arra illetékesek részéről. A jövő a jelenben leledzik, ezért a gondolatmenetemet Kölcsey versidézetével zárom: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort, Hass, alkoss gyarapíts, s a haza fényre derül.” Talán még nem késő, de a szekér nagyon süllyed! Pócsi József KELET
