Kelet-Magyarország, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-05 / 284. szám

)08. december 5., péntek ertész leszek, fát nevelek... (illusztráció: Nyéki Zsolt) .ejáratás helyett egyenes >eszédnek van helye A Kelet-Magyarország november 28-ai szá­lában olvashattunk egy cikket, mely szerint Lippai János Szakközépiskola és Szakiskola gy „munkatáborral” ér fel. Pontosabban egy iáktársam minősítette így a szakmai gyakor­itokat. Kedves lippais diákok! Szakközépiskolá- ok és szakiskolások! Amikor nyolcadik osztá­sos korunkban kitöltöttük a jelentkezési lapot, isztában voltunk azzal, hogy gyakorlati okta- ásban is fogunk részesülni. Mivel iskolánk lapvetően mezőgazdasági beállítottságú, tud- ak, hogy gyakorlati oktatás alatt a szabadban égzett munkát érthetjük, akár kánikula van, kár hideg az idő. Tanáraink nem egyszer, Lem kétszer emlékeztettek bennünket, hogy a yakorlati órákon megfelelő ruhában jelenjünk leg. Öltözők, pihenőhelyek állnak rendelke- ésünkre a telephelyen, így télen melegedhe- ünk, nyáron pedig nyugodtan ihatunk, van íz. Az oktatók viselkedéséről annyit, hogy én tiég soha egyetlen nem megfelelő szót sem hal­ottam tőlük! Egy olyan mondat pedig, hogy \kkor mondd meg édesanyádnak, hogy nem ól tudja!”, nem gondolom, hogy sértő, hiszen zzel bárki azt fejezi ki, hogy a szülőnek vala- niről nem pontosak az információi. Ha pedig rém tetszik valakinek az iskola, akkor lehető- ége van arra, hogy átjelentkezzen egy másik ntézménybe. Nem kötelező ide járni, ezenfelül lines szükség olyan diákokra, akik az iskolát lyilvánosan le akarják járatni. És végül: aki gy vélekedik a gyakorlati órákról, az magáról illít ki szegénységi bizonyítványt, és ezt nem ínyagi, hanem szellemi szinten értem. Kárpáti Sára Ecsedi diákok. Nagy lelkesedés­sel vágott bele a SÉTÁ-ba a nagyecsedi Ecsedi Báthori István Református Gim­názium és Kollégium maroknyi közössé­ge. A diákok Murguly Marianna tanár­nő irányításával ismerkednek az újság­írás alapjaival. (Fotó: Koncz Nóra) DIÁK ÚJSÁGÍRÓINK Mester Arabella Ecsedi Báthori István Református Gimnázium és Kollégium, Nagyecsed Felkészítő tanár: Murguly Marianna Orosz Gabriella, Szaplonczai Fanni Eszter Deák Ferenc Gimnázium, Fehérgyarmat Felkészítő tanár: ________Kondor Borbála Kárpáti Sára Lippai János Szakkö­zépiskola és Szakiskola, Nyíregyháza Hadzsala Éva Nyíregyházi Evangéli­kus Kossuth Lájos Gim­názium Felkészítő tanár: Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna SÉTA /9 ■ A Deák Ferenc Gim­názium tanulói rend­szeresen megmérettetik magukat versenyeken. Tavaly társaimmal - Kővári Istvánnal és Szabó Leventével - elhatároztuk, mi is próbára tesszük tudásunkat. Osztályfő­nökünk és történelemtanárunk, Mészárosné Orosz Ilona tájékoz­tatott minket egy Mátyás király- lyal és a reneszánsszal kapcsola­tos vetélkedőről, így elhatároz­tuk, hogy jelentkezünk az orszá­gos vetélkedőre. Egy feladatlap helyes kitöl­tése volt a feltétele, hogy beke­rülhessünk a versenyzők közé, mint a Deák Ferenc Gimnázi­um egyes számú, „Deák diák” csapata. Ezt a kört kitűnően teljesítettük, így szabad volt az út a középdöntő felé, amit Budapesten rendeztek a Stefá­nia Palotában. Rajtunk kívül egy másik csapat is jelentke­zett iskolánkból a versenyre, így velük együtt indultunk a fővárosba. Elszántak voltunk és az összes rendelkezésünkre álló szabad­időnket a versenyen való sike­res szereplés érdekében használ­tuk fel. Meg is lett az eredmé­nye: a vetélkedősorozat második fordulóján a képzeletbeli dobo­gó második fokára állhattunl fel. Ez azt jelentette, hogy másil öt csapattal együtt tovább jut" tunk az országos döntőbe. Volt értelme Az első, tudásunkat igénylő nap meglepetés volt számunk­ra. Mivel nem a tényanyagra, hanem a logikára fektette a leg­Versenyzés közben a fehérgyarmati Deák diák csapat nagyobb hangsúlyt a feladatsor, amelynek jelentős részét szóban kellett a zsűri elé tárnunk, de sikeresen, a harmadik legjobb­ként zártuk a napot. A gyakorla­ti nap ezzel szemben egy kicsit nehézkesen ment nekem és tár­saimnak, de nagy örömünkre itt is a harmadik helyet tudtuk kiharcolni. Szó szerint harcolnunk kel­ti: íjaztunk, páncélban futói­nk, és kelevézt dobáltunk. így Összesítésben is ugyanazon a helyen végeztünk, természete­sen meg is kaptuk a szereplé­sünkért járó jutalmat. A hazafelé úton boldogan hoz- KELET kmtippek.szon.hu • Diákcikkek. A diákok írásai terjedelem­ben, illetve további diákcikekk letölthetők (PDF, 81 kB) tűk a hírt, mert tudtuk, hogy volt értelme fáradságos mun­kánknak, a sokszor éjszakák­ba nyúló tanulásnak, ezen felül iskolánk hírnevét is fényesítet­tük teljesítményünkkel, elszo­morított, ugyanakkor boldog­sággal is feltöltött bennünket az érzés, hogy az intézmény másik (Fotó: amatör) csapata (Homoki Gábor, Győri Anna, Antal Diána) megelőzött minket és a második helyen végzett a versenyen. Nem min­dennapi esemény az, hogy egy vidéki gimnázium két csapata is megelőz híres gimnáziumok képviselőit. Szaplonczai Fanni Eszter Fitten a várban Előre figyelmeztettek min­ket, hogy a döntő rendhagyó lesz. A helyszín is erre utalt, ugyanis a tatai várban ren­dezték meg a versenyt. Ala­posan átnéztünk minden ren­delkezésünkre álló kiadott olvasmányt. Tömérdek évszá­mot, történetet jegyeztünk meg. Felkészítő tanárunk minden szükséges elméleti tananyagot biztosított szá­munkra. Mindemellett fizikai fitt- ségünkre is oda kellett fi­gyelnünk, mivel több ver­senyszám az erőnlétünket mérte. Páncélban küzdött a Deák diák Az advent: együtt a főlépcsőn Együtt szeretetben, békességben ■ Már hagyománnyá vált, hogy advent idején összegyűlünk az iskola főlépcsőjénél. Az iskolalelkész felolvas egy történetet, együtt énekelünk és meggyújtjuk a közös adventi koszorún a gyertyát. Az advent szó, eljövetelt jelent. Az úr eljö­vetelét készíti elő. Sokat gondol­kodtam az idei gyertyagyújtás alatt, mit is jelent a várakozás. Egész életünkben várunk vala­mire. Ez tudom, közhelyes, de tényleg így van. Várunk a meg­állóban, az étteremben, egy randi előtt, egy ajándékra, pénzre, pil­lantásra, csókra... szeretetre. Közben pedig azon gondolko­dunk, milyen lesz, ha megérke­zik: Vajon sokan lesznek rajta, ízleni fog, meg fogok felelni, tet­szik majd, kell ez nekem? Kérdések végeláthatatlan sora gyülemlik fel bennünk. Nem csak a karácsonyt vár­juk, hanem visszatekintünk a mögöttünk lévő évre, elgon­dolkodhatunk, mindent elér­tünk-e, amit kitűztünk célul magunk elé. Boldogok, elége­dettek vagyunk-e, nem fogunk-e felesleges fogadalmakat tenni, amit úgy sem tartunk majd be. Az első gyertya meggyújtá­sánál ezek a gondolatok forog­tak a fejemben, miközben hall­gattam az éneket. Sokszor már- már fojtogatóan meghittek, csa­ládiasak ezek a percek. Jó tud­ni, hogy mindannyian tudjuk, hogy a hit, a remény, a szere­tet és az öröm gyertyáit gyújt­juk meg. Ha a közös ünneplés­ben körbenézünk, látunk áhí­tattól fűtött, átszellemült arco­kat, kifejezéstelen tekinteteket, beszélgető párokat. Ez így van rendjén, hiszen sokan sokféle­képpen várakozunk. Egy azonban biztos. Ez azalatt a 15 perc alatt történik, amíg mi együtt, közösen meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyát. És mi mindannyian tudjuk, hogy a várakozás mire készít fel min­ket, és karácsonykor mit ünnep­iünk. .. Gondolataimból a csengő riaszt. Lassan véget ér az utolsó ének, felszedelőzködünk a lép­csőkről és a szokásosnál kicsit csendesebben indulunk utunk- ra. Jó, hogy karácsonykor min­den héten megismétlődik ez a tíz perc. Hadzsala Éva * 'v ,r~ Otthon voltam Az Ecsedi Báthori István Református Gimnázium és Kollégium 11. évfolya­mos tanulója vagyok. Min­den tanévben nagyon sok országos és külföldi esemé­nyen, versenyen, rendezvé­nyen veszünk részt, és pont egy ilyen találkozóra utaz­hattam a múlt hétvégén Romániába. Én különö­sen örültem ennek az uta­zásnak, hiszen az én csa­ládom ott élt. Néhány éve költöztünk át szüleimmel és testvéremmel Magyar- országra, de persze isme­rőseim, rokonaim, baráta­im még a mai napig élnek Érmindszenten. Muzsnai László nagyecsedi lelki- pásztor vitt el bennün­ket, engem és még két tanulót erre a találkozó­ra, amit Ady Endre tisz­teletére rendeztek, már 19. alkalommal. Nagyon sok érdekes előadáson, múze­umlátogatáson vehettünk részt, és olyan jó volt lát­ni, hogy a kultúra nem ismer határokat, összeköt minden embert, aki rajong Ady költészetéért. Mester Arabella Életmentő, ügyes kezű, kétes hírű, értékű celebek ■ Kíváncsi voltam, hogy mit jelent a manapság sokat használt idegen kifejezés: a celeb. Kinyitottam az Idegen szavak és kifejezések szótárát, kielégí­tő választ azonban nem kap­tam. Tovább keresgéltem, s az interneten megtaláltam a szó értelmezését. Szóval a celeb nem más, mint egy ismert, köz­kedvelt ember. Azt azonban sehol nem olvastam, hogy celeb csak közismert médiaszemélyi­ség lehet. Ezért fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy én - egy egyszerű, érettségi előtt álló gimnazista - lehetnék-e celeb? Hiszen minden adottságom meg­van hozzá: a barátaim, a csalá­dom körében közkedvelt vagyok, elég sokan ismernek, tudják ki vagyok, milyen vagyok. Álnaív kérdésemre tudok válaszolni is. Nem lehetek celeb, hiszen ország-világ nem ismeri minden személyes tit­komat, nem szerepelek heten­te az újságok címlapjain, szán­dékosan nem kreálok magam körül botrányt, ami miatt hír lehet belőlem. Ilyen áron nem is szeretnék celeb lenni. Nem vágyom elismertségre, közked­veltségre olyan tetteimért, ami­re nem lennék büszke. Ezért ért­hetetlen számomra, hogy egy olyan sztárt, aki nem igazán értékes ember, miért magasz­tal fel a bulvársajtó. Sokkal több az olyan hétköznapi hős - például akik életeket mente­nek, vagy kiválóan tanulnak, vagy ügyes kezű, szorgalmas mesteremberek -, akik jobban megérdemelnék, hogy példakép­ként címlapokra, rivaldafénybe kerüljenek. Szerintem az ilyen emberek a sztárok, nem pedig azok a kérészéletű celebek, akik rövid ideig csillognak a rivaldafény­ben, majd eltűnnek. Orosz Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents