Kelet-Magyarország, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

2008. december 24., szerda KM-KARACSONY /5 KELET JEGYZET BÚCSÚ a macitól Koncz Nóra nora.koncz@kelet.szon.hu Remegve tettem le a telefont. A néni hangja ott maradt a fülemben, s a kép, amelyet agyam formált szavaiból, örökre elkísér. Látom magam előtt, amint kezében az újságcikkel besétál a multiáruházba, és az eladótól a fotón szereplő gyerekek­re kér ruhát. Aztán írószert és édessé­get választ, majd névre szóló csomagokat készít - nem feledkezve meg a szülőkről sem. Megborzongok a tudattól, hogy sze­retettel telt lelke képessé teszi lemonda­ni nyugdíja feléről, egy sosem látott család kedvéért. Néhány nappal később aprócs­ka ház udvarán vacogok. Nézem az olva­sóink felajánlásaival telt teherautót, és az adakozókra gondolok. A gyerekekre, akik elbúcsúztak egykori kedves mackójuktól, szeretett mesekönyvüktó'l, hogy az valahol új társakra találjon, számukra ismeretlen gyermekeknek szerezzen örömet. A fia­tal és idősebb olvasókra, akik szemmel lát­hatóan nagy gonddal állították össze cso­magjaikat - sokuk díszcsomagolásba bur­kolta, volt, aki levelet is írt hozzá -, s akik sajátjukból elvéve használati eszközt, utal­ványt, pénzt küldtek. Ott lett volna a helye minden felaján­lónak a 3 család udvarán, hogy hozzám és kollégáimhoz hasonlóan érezzék, ahogy erősödik bennük a hit: kegyetlennek tűnő világunkban van még remény... ' bloo.szon.hu Itt olvashatják az szatmár blogot! Apróból jött adomány Nyíregyháza (KM) - Simon Sándorné egész évben gyűjtötte boltjában az egy- és kétforinto­sokat, még azt követően is, hogy bevonták az érméket. Kedden délelőtt a 2299 egyforintost és a 3404 darab kétforintost beváltotta, az összesen 9107, kerekítve 9105 forintot felajánlotta a szé- kelyi Horváth családnak. Sok kicsi tehát sok­ra ment. Simon Sándorné és az érmék (Fotó: sipeki Péter) Ezüstgyűrű a borítékban Nyíregyháza (KM) - A székelyi Horváth családban öt gyerek nevelkedik, az egyik lány pedig gyűrűt kért karácsonyra. Az édesanya azt mondta, az ilyen luxuskéréseket nem tudják tel­jesíteni. Egyik olvasónk, Szabóné azonban ezt megtette. Levelet juttatott el szerkesztőségünk­be, melyben egy ezüstgyűrű is lapult. Azt írta, mindenképpen szeretett volna segíteni, de csak egy módon tud: elküldi ezüstgyűrűjét, hogy ezzel szerezzen örömet a Horváth családnak. KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET Tomasovszki Andrásnak, aki önzetlenül segített abban, hogy az olvasóink által felajánlott mosógépek, hűtőszekrények, gáz- tűzhelyek eljussanak a címzettekhez, a Szabolcs megyei munkaügyi felügyelőség dolgozóinak, akik amellett, hogy egy komplett számítógépet adományoztak az egyik családnak, írószerekkel, lekvárral járultak hozzá a szép ünnephez,___________________________________________ a Magyar Államkincstár dolgozóinak, mert ruhát, játékot, élel­miszert gyűjtöttek,____________________________________ a Bóbita Óvoda kicsinyeinek és az ott dolgozóknak, mert meg­lepetésekkel érkeztek szerkesztőségünkbe, _______________ a Bem-iskola 2. a osztályos diákjainak és tanáraiknak, akik ruhá­val segítettek a rászoruló családok gyerekein ______________ a megyei Földhivatal dolgozóinak, akik számítógépet, moni­tort, billentyűzetet ajánlottak fel.________________________ Köszönet jár Ganzler Istvánná, Széles Lászlóné, Szabóné Mátyás Mónika, Jáhor Jánosné, Gazdag Károlyné, Bogár Andrásné, Szász Istvánná, Csorbák Jánosné, Minya Zoltánná, Szép Imréné, MalecZki Andrásné, Flerman Béláné, Koncz Mária, Sarkadí Lász­ló, Németh Pálné, Dobos Albertné, Gulácsiné Hernádi Ibolya, Szalána András, Kató László, Szalai Jánosné, Merő Evelin, Pász­tor Tamás, Orosz Béla, Fekete Zsolt, Havas Sándorné, Cserni János, László Dezső, Szuhánszki Andrásné, Tóth Lászlóné, Horváthné Becse Gabriella, Mándoki Sára, Bainé Görbe Beá­ta, Tóth Pálné, Krasznavölgyi Györgyné, Hajzer Katalin, Feke­te Zsolt, Kovács László, Kató László, Vasas Istvánná, Mokánszki Rolandné, Sándor András olvasónknak, és azoknak is, akik nem járultak hozzá nevük közzétételéhez, vagy akik valamilyen ok miatt kimaradtak e listából. Giránék álma valósággá vált Az ajándékok alig fértek el a teherautóban (Fotó: Racskó Tibor) ■ Olvasóink nagy­lelkűsége meghatot­ta a háromgyermekes nyírlugosi családot. Nyírlugos (KM) - Istenem, ezt el sem hiszem - ezek voltak a háromgyermekes édesanya sza­vai, amikor a kisteherautó pony­váját felhajtva meglátta a ren­geteg ajándékkal, adománnyal megpakolt rakteret. Ezt tényleg mi kaptuk?- Ezt tényleg mindet mi kap­tuk? - kérdezte még mindig hitetlenkedve, miközben a gye­rekek megilletődve álltak a kocsi mellett. Szavak nem is kellet­tek szombat délután, a tekinte­tek és a mozdulatok mindennél többet mondtak. A Girán csa­lád tagjai hirtelen nem is tud­ták, hová pakolják a csomagokat. Kis- és nagytáskák, szépen cso­magolt, kedves szavakkal meg­írt, ünneplőbe öltöztetett dobo­zok kerültek egyelőre egy hely­re, hogy aztán mindent elpakol­jon az anyuka, a két lánya és a kisfia. Anti, a kislegény csillogó szemmel nézte a CD-lejátszót, s mintha maga sem hinné, hogy ez valóban az övé, előbb csak nézegette, a pillantása is simo­gatta a magnót. — Hogy köszönjük ezt meg? Hogy mondjuk el mindenkinek, hogy ez mekkora öröm számunk­ra? - Timi számtalan kérdést fogalmazott meg. Talán így pró­bálta ellensúlyozni meghatottsá­gát. - Gyönyörű karácsonyunk lesz, és ezt azoknak köszönhet­jük, akik emberségből, kedves­ségből és jószívűségből mellénk álltak. Örült, amikor hallotta, minden családunknak sok ado­mány érkezett.- Mégiscsak jók az emberek - bólintott és a dobozból előke­rült számítógép a 18 éves Klaudia zavarát is feloldotta. A hűtő- és a mosógép is a helyére került, nem maradt a lakásnak olyan zuga, ahol ne lett volna ajándék.- Ilyen karácsonyról csak álmodni lehet, s most az álom valóra vált, hála a Kelet-Magyar- országnak és az Olvasóiknak - tolmácsolta a család gondola­tát könnyes szemekkel Giránné. Másnap Timi azzal hívott, éjjel egy óráig pakolták az ajándé­kokat, egyik nagyobb örömöt szerzett nekik, mint a másik. Minden kedves üzenet, minden tárgy, minden adomány a szívü­ket melengette. És az adományo­zás teljességéhez tartozik, hogy a hivatal tűzifát hozott a család­nak. így lesz valóban teljessé az ünnep. Az őszinte köszönet hangján ■ Girán Antalné és gyermekei levélben köszönték meg olvasó­ink segítségét. Nyíregyháza (KM) - Tisztelt Szerkesztőség, Kedves Adomá­nyozók! . Köszönetét szeretnék monda­ni Önöknek, hogy annyi év után végre szép karácsonyunk lehet. Köszönöm a Kelet-Magyarország összes dolgozójának, azoknak, akik az adományozást szervez­ték és fáradtságot nem kímélve levezették, és segítettek abban, hogy az adományok eljussanak hozzánk. Hálás szívvel Szeretném még megköszön­ni a Magyar Államkincstár Észak-alföldi Regionális Igaz­gatóság nyíregyházi számfejtők 1-es és 2-es osztályának, a Vörös- keresztnek, a megyei rendőr­főkapitányságnak, a nyírlugosi polgármesteri hivatalnak és a település polgármesterének, a nyírbélteki Takarékszövetke­zetnek, a megyei Munkavédel­mi és Munkaügyi Felügyelőség munkatársainak, az ÉVISZ12. A osztályának, a nagykállói Pszi­chiátriai Szakkórház 1. sz. dolgo­zóinak, az iskoláknak és mind­azoknak, akik névtelenül, olykor nagyon messziről eljöttek hoz­zánk, hogy személyesen, mások postán, vagy a Kelet-Magyaror­szág Szerkesztőségén keresztül eljuttassák hozzánk az ajándé­kaikat. A jószándékú segítséget hálás szívvel megköszönöm. A jó isten tartsa meg mindanyiukat erőben, egészség­ben nagyon-nagyon sokáig! Horváthék megbecsülik gyönyörű ■ Székelyben az ötgyer­mekes Horváth család karácsonyát tettük szebbé. Nyíregyháza (KM) - Az édes­apa dolgozik, a nagyobbik fiú iskolában ban, így az édesanya, s a két kicsi, Máté és Adorján Dániel, valamint a két lány, a 17 éves Brigi és a 16 éves Georgina vár bennünket, amikor az aján­dékokkal megérkezünk. Főként tartós élelmiszerek kerülnek ki a csomagokból, olaj, liszt, tea, gyü­mölcsök, de tisztálkodási cikkek, s egy számítógép is lapul az ado­mányok között. Ez utóbbinak a lányok örülnek nagyon, hiszen az iskolai feladataik elvégzésé­hez erre nagy szükségük volt. - Ha Zoli hazaér, majd beüzemeli - mondják, s alig várják, hogy bátyjuk végre otthon legyen. Bontogatják a csomagokat, elő­kerül egy kisvasút, egy gombfo­ci és egy szörnynek látszó játék A csomagok kibontásának izgalmas pillanatai is, aminek a kicsik annyira örül­nek, hogy azon nyomban ki is próbálják őket. Az édesanya azt mondja, nincsenek szavak arra, amit érez. Elmondhatatlan öröm Nem lehet elmondani mekkora öröm. Köszön­jük mindenkinek, aki segített nekünk, s aki jó szavakkal, ajándékok­kal valódi ünneppé varázsolta a karácso­nyunkat. Örömük­be azonban üröm is vegyült. Egyik este valaki száraz kif­lit és zsemlét dobott az udvarukra, mondván: ha rászorultok, ez a tiétek. Nem értik, hogy irigyelheti valaki tőlük azt, ahogyan élnek, de most megpróbálnak ezzel nem foglalkozni. Örülnek az aján­dékoknak, s megbecsülik gyö­nyörű ünnepüket. Minden adomány eljut a címzetthez Nyíregyháza (KM) - Bár az ajándékokat pénteken délig vár­tuk és az elmúlt hét végén ki is vittük azokat Jánkmajtisra, Szé­kelybe és Nyírlugosra, ám még hétfőn és kedden is számtalan adomány érkezett szerkesztősé­günkbe. Gyönyörűen feldíszített, kis karácsonyfa, kölyökpezsgő, szaloncukor, ruhák, plüssálla­tok, csokoládék, cipők, pénzado­mány - a lehető legrövidebb időn belül mind-mind eljut a címzet­tekhez: a Bánk, a Horváth és a Girán család tagjaihoz. Diákok adománya Az ajándékozók sorából az iskolá­sok sem marad­tak ki, képün­kön a nyíregyhá­zi Vásárhelyi Pál Építőipari és Víz­ügyi Szakközépis­kola diákjai, akik rengeteg csomag­gal érkeztek szer­kesztőségünkbe. (Fotó: Leiter György) Gáztűzhelyet, mo­sógépet, centrifugát ajándékozott a családok­nak Csorbák Jánosné, aki finomságokkal, s pénzzel is megtoldotta az adományt.

Next

/
Thumbnails
Contents