Kelet Magyarország, 2008. november (65. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-22 / 273. szám
2008. november 22,, szombat FÓRUM n ÜZENET • A Széles Lászlóné, tiszaberceli ' * olvasónktól: A jó modor azt jelenti, hogy eltitkoljuk, milyen sokat tanunk magunkról és milyen keveset a többiekről. Mark Twain Megújul az aszfalt. Tiszavasváriban a Városháza téren teljesen megújul az aszfalt, így elkerülhetetlenné vált a Szegélykövek cseréje is. (Fotó: Racskó Tibor) JÓKÍVÁNSÁGOK Tóthné Takács Tímeának Nyírvasváriba! Születésnapja alkalmából sok boldogságot kíván: anya, apa. Jani és Hugi! 30/637-4431 ______________________;______________ Azért mert szerettek, jöttem a világra! Lettem új csillagfény, nagyszülők boldogsága. Szeressetek mindig igaz szeretettel, a kincsetek vagyok, pici kincs, de ember! Somos Boglárka Napsugárt Márkén 6. születésnapja alkalmából köszönti Koch mama, Koch papa és Melinda! 30/613-4415 __________ Illés Fecónak Jándra! Nagyon sok, boldog születésnapot kívánnak szülei és testvérei! 20/250-7868 _________________ Lakatos Zsuzsának Felsősimára! Szia Zsu! Mindegy, hogy mit tettél, vagy mit csináltál az elmúlt időben! Nem érdekel, mert én akkor is nagyon-nagyon szeretlek! Meghalnék érted, meg a gyerekért. Simáról Jani: 30/518-1702 __________ 22. szombat: Cecília ______■ ______ 23. vasárnap: Kelemen ."Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart -, hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. * OLVASÓINK ÍRJÁK 3 v j yc ~ 'c ^ . Ne ítélkezzenek! A Kelet-Magyarország november 18-i számában „Életüket kockáztatják” címmel jelent meg egy levél. Nagyon szeretem az ilyen okoskodó embereket, akik a tények ismerete nélkül mondanak véleményt, ítélkeznek. Saj-. nos, nagyon megbűnhődtek a testvéreim, az egyikük a mai napig kómában van és legalább fél év kell a teljes fel- gyógyulásához, a másik testvérem - aki szintén a kocsiban ült - a lábát törte, s az anyagi kár is jelentős. Természetes, hogy édesanyánkat nagyon megviselte a baleset, különösen, ha ilyen cikkeket olvas, felidéződik benne a szörnyűséges éjszaka. A rendőrség sem zárta le az ügyet, nem bizonyosodott be, amit Ön állít. Nem kívánjuk mi senkinek sem azt az érzést, amiben a családunk részesült. Azonban felháborítónak tartom, hogy olyan országos - politikai felhagyással bíró - üggyel hasonlítja össze, mint a Teve utcai lövöldözés. Ők önmagukon kívül senkinek nem okoztak kárt, így alaptalan az Ön vádaskodása! Ecy családias Mentalitás Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy mi a különbség a kapitalista és a szocialista, ill. a kommunista szemlélet között! Addig, míg apáink a II. világháború után, mikor a lerombolt országot újra kellett építeni, önként jegyeztek - olykor erőn felül is - békekölcsönt, addig a jelen milliárdosai, csak a megszorítások szükségességéről papolnak. Az nem A temetőben emlékeztünk Ma is hálásak vagyunk Negyven év! ízlelgetem a szavakat, óriási idő. 1968- ban, ballagás előtt, egymást biztattuk, segítettük. Persze azért örültünk az érettségi után, hogy vége az egésznek. Pedig ez volt életünk legszebb időszaka. Nem volt kis dolog a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskola IV. A osztályos (autószerelő) tanulójának lenni. Még ma is büszkék vagyunk arra a négy évre, itt „faragtak” embert belőlünk. Ha fájt is az akkori szigor, hisz olyan könnyen az utcán találta magát a diák (elég volt a hosz- szú haj, a túl divatos öltözék), ma hálásak vagyunk. Bezzeg, most már szívesen hordanánk a zöld színű „spenótos” (akkor így becéztek bennünket) diáksapkát. De sokszor elhangzott a mostani negyvenéves találkozón: emlékszel azokra a klubdélutánokra, az ott szövődő szerelmekre, a kirándulásokra, a Tisza-parti táborra, a nyári gyakorlatokra, amikor a szakiktól megtanultuk mi is az az élet? Érdekes, mintha ma történt volna, minden úgy megmaradt bennünk. Tanáraink, oktatóink, drága osztályfőnökünk, Németh Pista bácsi szavai „jó (Fotó: amatőr) földbe hullottak”. Sajnos ő és még sok kedves tanár, valamint két osztálytársunk már örökre itt hagyott bennünket. De mi eljöttünk, húsz év után újra. Először a temetőben róttuk le kegyeletünket, majd a régi alma mater falai között, Harcsa Zoltán (tiszteletbeli osztályfőnökünk), Házi Miklós és Munkácsi Tibor tanár urakkal együtt elevenítettük fel a múltat, s számoltunk be a négy évtized történéseiről. Nem maradhatott el a finom vacsora, a vidám beszélgetések sem. Azzal búcsúztunk, hogy nem várjuk meg a következő húsz évet! Dankó Mihály jut eszükbe, hogy ők is tehetnének valamit annak az országnak az érdekében, amelyben születtek! Azokról beszélek, kik a több száz milliárdot meghaladó vagyonukból nyugodtan jegyezhetnének a „vált- ságkötvényből” pár száz milliós nagyságrendben. De sajnos, hogy országunkban a politikai elit nagyobb része; a nagy- vállalatok igazgatói, bankárai, politikusai, mindig a győztes oldalán szeretnek téblábolni, s VÉLEMÉNYEK A SZQN-ROL ha dicstelen ténykedésük nem biztosít profitot számukra, egyszerűen odébbállnak egy házzal! Az úgynevezett „első száz” • milliárdos, nyugodtan kisegíthetné az országot a bajból, mert hosszú távon még ezen is csak nyernének! Ma egyik oldal sem mutogathat a másikra (kormány és a parlamenti ellenzék),, mert ez az állapot a közös „a kákán is csomót kereső” mentalitás gyászos végeredménye! A parlamenteA HÉT LEVELE két terheli még a multiknak adott „észnélküli” kedvezmények sorozata, értem ez alatt a 7 éves adókedvezményt, a hasra ütött szerződések megkötését, semmi ellentételezés nélkül! A felelőtlen privatizálások sorozatát, áron aluli eltékozlá- sát javainknak! Nem alkottak törvényt a magyar áruk elsődlegességéről, védelméről sem, melynek hiányában összeomlik a mezőgazdaság! E. Nagy István RAKÉTÁKAT TESZTELNEK A NYÍRSÉGBEN Már a 70-es évek elején láttam, ahogy keresztülmentem Nyírtelek végén, a vasúti átjárón ki volt rakva egy „Megállni tilos" és egy „Fényképezni tilos" tábla. Természetesen egyből lassítottam, és elkezdtem „keresni" valamit, amiért nem lehet megállni, de nem láttam semmit. Egy évre rá bevonult az unokabátyám katonának, és a nyírteleki objektumban volt gépkocsivezető. Ekkor esett le a tantusz, hogy miért nem lehet fényképezni és megállni. Ez ma már nonszensz. Egyébként, amikor megérkeztek hozzánk a francia rakéták, azt is ott tárolták és helyezték üzembe. Gratulálok az ott dolgozó, kiváló szakembereknek! JOSIFTOT A REKTOROK MAGASA8BRA TENNÉK A LÉCET Én nem tartom jó ötletnek a ponthatárok emelését, mert elég sok középiskolában és gimnáziumban skatulyáznak. És én is nem egy esetről tudok, aki közepes átlaggal került főiskolára, és ott meg szinte kitűnően teljesít, van olyan is, aki négyes-ötössel bekerülve, az első félévben kiesik. Én nem a ponthatárokat emelném, hanem a teljesítendő vizsgakövetelményeket. Initiale MINDEN ÚT ROMÁBA VEZET? Lám-lám, kiszabadult a szellem a palackból... Nincs ma kishazánkban olyan fórum, olyan társaság, olyan spontán közösség, ahol nagyon rövid időn belül ne vetődne fel a romakérdés, és ne lenne mindenkinek véleménye... legtöbbször teljesen hasonló. BEREGI C33 További hírek, fotók és videók. Ennyire szegények vagyunk? ■ Örökké menjen el a kedve, hogy olyasmihez szóljon hozzá, amiről fogalma sincs. „Sorkoszton” volt a címe Vígh Gyula levelének, melyben egy „felülről jövő”, okoskodó emberrel száll vitába olvasónk. „Azt mondta az az Okos Tóbiás, hogy a kis falvakban, ahol meg kell szüntetni az iskolai oktatást, fogjanak össze a szülők, s tartsák el élelemmel, biztosítsák lakással a pedagógusokat, azok majd ellátják a tanítási munkálatokat.” „A kibicnek soha, semmi sem volt drága!” - teszi hozzá, hisz ő próbálta egykor néptanítóként: „Akkoriban ezt úgy hívták, hogy sorkoszt.” „Akkor volt a legnagyobb szegénység kora. Két délben elmentem. Az arcomról lesült a bőr! Természetes, hogy csirkét vágtak - úgy illett. Az asztalnál a tanító úr ette a csirkelevest, a csirkepaprikást, a család meg nyelte a nyálát, meg a sovány pergelt levest. Harmadik nap már nem mentem. Nem bírtam volna nézni azt a rettenetes igazságtalanságot.” Nos, mindez több mint 60 éve történt. Most, akkor lépjünk vissza? Szóval megint egy okos ember feltalálta a „spanyolviaszkot”. Az íróasztal mellett olvasott, hallott arról, hogy egykor miként próbáltak segíteni magukon a szegény emberek. Nem hinném, hogy XXI. század elején ez lenne a megoldás. (Szerk.) VENDEGSOROK A kár haszna Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu igazolódni látszik a régi tétel, mely szerint nincs olyan kár, ami ne járna haszonnal. Napjainkban pedig a kár, a csőd lassan a nyakunkig ér, ezért érdemes utánanézni a vele járó haszonnak is. Azt aligha vitatja bárki, hogy bajaink fő forrása a túlköltekezésünk, amiben egyik kormány igyekezett felülmúlni a másikat, kiváltképp választási kampányígéretek idején. Jutott a hitelek révén kreált jólétből a magunkfajta mezei állampolgároknak is valamennyi, miért tagadnánk. Csak érdekes módon a mi életnívónk nem tartott lépést az össze- tarhált kölcsönökkel. Sejtettük ezt persze sokan, most azonban már nyíltan és szemérmetlenül beszél a politika arról: egyes állami vezetőknek maguk felé húzott a keze, pedig nem is voltak szentek. Nem ritka mára az állami cégek vezetőinek a több mint 3 milliós havi fizetése, plusz a sok kis cigehőr, a suhanó luxusautótól a cafetériáig, hogy az éves prémium summájáról mar ne is beszéljünk. Hogy jön mindez ide? Úgy, hogy a héten döntés született róla: az idén az állami cégek főnökei búcsút inthetnek a prémiumjuknak, ami fejenként és átlagban csaknem másfél milliós kiesés nekik. Jövőre pedig ennek a duplája lenne, de akkor sem kapnak. Nos, ez máris egy példa arra, hogy a gazdasági helyzet slamasz- tikaja haszonnaf is jár: az így megtakarított milliárdokból új munkahelyeket lehet teremteni az utcán lévőknek. Aztán: kormánypártiak és ellenzékiek is rájöttek, semmi szükség arra, hogy az állami cégek felügyelőbizottságaiban és igazgatótanácsaiban hemzsegjenek a pártok képviselői, persze hogy nem egy szárazkifli áráért. (Évekkel ezelőtt egy magas posztra kinevezett hivatalnoknak gratuláltam, miközben ő legyintett: ezzel az előléptetéssel havi negyedmilliót veszített, búslakodott, mert le kellett mondania egy dúsgazdag vállalat bizottsági posztjáról, összeférhetetlenség miatt.) Számtanból nem voltam eminens, de nem kerülne nagy erőfeszítésbe az így nyerhető újabb milliárdok összeszámlá- lása, kiváltképp, ha még az ellenzék óhaja is teljesül: a megmaradó harmadnyi testület tagjainak tiszteletdíja ne haladja meg a mindenkori átlagkeresetet. De ne álljunk mep, haladjunk sorjában! Megtakaríthatna az ország 130 milliárdot, ha a felére csökkentenék az önkormányzati képviselők számát, akik most nuszonhatezren vannak, mely luxust még Anglia sem engedheti meg magának. Ha lehet hinni első városunk főpolgármesterének, akkor egy magyar képviselő évenként átlagosan 1o millióba kerül, vagyishogy ennyiért szolgálja a közt. (Megintcsak egy emlék: hajdanán egy városi tanácstagnak legfeljebb ingyen busz- vagy villamos- jegy járt, parkolókártya nem, mert nem volt kocsija...) Aztán a tetejében ott van még a sok parlamenti mandátumos, remélhetőleg nem sokáig. Számoljunk csak, embertársak! Mennyi hasznot hozhat e téren egy naarágszíjszorítás az egyre többen nélkülözők javára. Különösen akkor, ha valami jogi zsong- lőrködéssel, vagy - Isten bocsássa meg nekem - adóellenőrzéssel $ sWrfT'sj.jjS az államiakon túl a magánszféra túldíjazott és felturbózott menedzsmentjét is sikerülne képbe hozni. Mert ugyebár az ott keletkező forintok sem az égből pottyannak, gyönyörűségesen beépülnek azok is az élelmiszer, a ruházat, a szolgáltatások áraiba az utolsó fillérig. Hanem még mielőtt túllihegném mondandómat, eszembe jut, jó szándék vezérelte azokat is, akik a feltűnően nagy profit miatt különadót kezdeményeztek kivetni az energiatermelő ágazatra. Paraszthajszálon múlott csupán, hogy átcsúszott a parlamenti szavazáson. Persze ezt is a csökkent létszámnak köszönhetjük: többen hiányoztak az ülésről. Hála legyen a teremtőnek, aki megadhatná már nekünk azt az örömet, hogy más kárán tanuljunk. i
