Kelet Magyarország, 2008. október (65. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-29 / 253. szám

2008. október 29., szerda KIÜT FÓRUM / 5 ÜZENET Borbás Lászlóné fehérgyarmati olvasónktól: A legnagyobb tanulságok az élet / jóságos tüskéi maradnak. c B. L.-ne A Petöfi-emlékmünél is felidézték nagy költőnk szel lemiségét (Fotó: amatőr) Petőfi nyomában jártak Kellemes kirándulásokra, rövidebb-hosz- szabb irodalmi-történelmi zarándoklatra alig van annyi szép lehetősége az idős embereknek, mint a mi megyénkbelieknek. Ezért indult októberben szatmár-beregi körútra a nyír­egyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület tagsá­ga. Vaján a háromszáz éves Rákóczi-szabad- ságharc emlékeit láttuk a szépen felújított Vay- kastélyban. Mátészalkán maga a múzeum­igazgató mutatta be „a fény városa” emlékeit - hiszen itt gyulladt ki először hazánkban a vil­lanyvilágítás - és a gazdag szekérmúzeumot. A legnagyobb érdeklődéssel a kanyar­gó Holt-Számos partján, Tunyogmatolcson, a helyi iskola igazgatónője és nyugdíjas tanár­nője ismertetését hallgattuk a „bizonyítékról”, hogy nem másutt, hanem itt működött (Szent György napjától Szent Mihály napjáig) Pető­fi híres kurta kocsmája. Egy kisdiák az emlék­mű előtt el is szavalta nekünk a költő versét. Szalagos koszorúnkat kegyelettel helyeztük el a szép emlékművön, és egy tréfás festménnyel köszöntük meg emlékezésüket. Ebéd után, melyet egy kellemes, vízparti vendéglőben fogyasztottunk el, tovább buszoz- va - és nem gyalogszerrel, mint hajdan Pető­fi tette -, Penyigén hajtottunk fejet a népbal­ladából ismert kilenc kislány tragikus balese­tének emlékét őrző temetőben. Szatmárcsekén Vincze Sándor tagtársunk szavalta el a Him­nuszt, Nagyarban, a Petőfi-fa csonkjánál viszont közösen mondtuk el A Tisza című ver­set. Sokan nem először, de ismételten is boldog örömmel jártunk e szép tájon. Kardos Lászlóné, Nyíregyháza IÓKÍVÁNSÁGOK Születésnap: Csarodára Kosa Alexandrának nagyon sok, boldog szü­letésnapot kívánunk! Kati mama, Attila papa, Katika és Gergely. 70/322-2950 ________________________ Halász Mihálynénak Orosra! Sok, boldog születésna­pot kíván erőben, egészségben családja: Misi, Zsuzsa, Gabi, Kriszta, Tibi: 70/362-3923 ____________________ Kerezsi Ibolyának Nagykállóba! Nagyon sok, boldog szü­letésnapot kiván Reni és mama: 30/248-8614 ________ Névnap: Nagyon sok boldog névnapot kívánunk kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel Orosra Ruska Biankának! Margó nénié, Gergő és Pisti: 70/941-4627 ___________ Házassági évforduló: Fehér Lászlónénak és Fehér Lászlónak Balkány- Perkedpusztára! Negyvenegyedik házassági évfordu­lójukra sok boldogságot kíván kilenc gyermeke és 16 unokájuk: 30/867-5205 _____________________________ Nevnapmenu: 29. szerda: Nárcisz__________________________________ 30. csütörtök: Alfonz _______________________________ 31.,péntek: Farkas __________________________________ 01. szombat: Mindenszentek ___________________ 02. vasárnap: Achilles ______________________________ K£LET Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló BHBi" alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarország- ban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. Kedves Előfizetőnk! OLVASÓINK ÍRJÁK Az egykori diákokról csoportkép is készült (Fotó: amatőr) Gazos a Krúdyk sírja Halottak napjához közeled­ve gyakrabban járok a teme­tőbe. Már korábban is észre­vettem, s most még nagyobb szomorúsággal látom nagy írónk, Krúdy Gyula édesap­jának és - feltehetően - roko­nainak elhanyagolt sírját. Az elmúlt évek során benőtte a gaz, rendetlen, gyalázatos lát­ványt nyújt az egész sír, pedig igen előkelő helyen nyugszik Krúdy Gyula ügyvéd úr. De így! Ünnepeltünk, emlékez­tünk Krúdyra az elmúlt héten, magam is részt vettem néhá­nyon. Előszedtük a rég meg­késett dolgokat, ami szép is így. Bár azt mondom: sok fel­színesség és anyagiasság volt benne. Nem került volna sem­mibe, ha néhány krúdys diák egy óra alatt rendbeteszi a sirt. Ez a lélekre is jó, és neve­lő hatással lett volna. Többet hozott volna, mint a „Krúdy- vacsora”. Krúdyt nyíregyhá­zinak valljuk? Lefényképez­tem a sírt. A képet küldjem el az Óbudai Krúdy Körnek?! Egyelőre nem. Ez a mi felada­tunk lenne, itt, Nyíregyhá­zán! Csak remélhetem, hogy a média hamarabb tesz ezért, mint más illetékes. Lelkiek­ben reménykedve: Kékesi Lilla, Nyíregyháza Nem kapott ösztöndíjat Egy szülő panaszával élek. Gyermekemmel az első éve­sek év eleji tájékoztatóján vet­tünk részt, ahol még azt sem árulták el, hogy a szak, ami­re jelentkeztek, egy kihelye­zett iskolában van, azt viszont mondták, hogy alapösztöndí­jat kapnak majd, amit októ­berben tudnak utalni szep­Fél évszázad után A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Tech­nikum 1958-ban végzett 4/B diákjai a közelmúltban tar­tották jubileumi, 50 éves osz­tálytalálkozójukat, melyen saj­nos már többen nem vehettek részt. Első utunk a temetőbe temberre visszamenőleg. A gyerekeket viszont nagy meg­lepetés érte október 14-e körül, mivel addig nem érkezett meg az összeg a számlájuk­ra. A tanulmányi osztályon érdeklődtek tehát, ott azonban hideg zuhanyként érte őket a tény, hogy a „megígért” ösz­töndíjat igényelniük kellett volna, és egyébként a pénzt már szétosztották a többi diák között. A Neptun rendszer­ben olyan üzenetet kaptak, hogy aki a bankszámlaszá­mot eddig nem adta le, pótolja, mert addig nem tudják az ösz­töndíjat folyósítani. Ki mond vezetett, ahol egy-egy csokor virággal emlékeztünk meg elhunyt osztályfőnökünk és osztálytársaink sírjánál. Ezt követően a Hotel Centrál étte­remben osztlyfőnöki órát tar­tottunk, ahol életünkről, gyer­mekeinkről, unokáinkról és az elmúlt évek eseményeiről beszélgettünk hosszasan. Osz­most igazat?! A Neptunt nem arra a célra találták ki, hogy segítse és megfelelően tájékoz­tassa a főiskolai hallgatókat? N. L.-ne A menő tinik... Egy hazai kutatás szerint a 14 évesek közel 40 százaléka ismerte el, hogy legalább egy­szer már berúgott életében és 80 százaléka vallotta be, hogy rendszeresen fogyaszt valami­lyen alkoholt, a különféle szó­rakozóhelyeken. Az elkeserí­tő adatokról akár meg is győ­ződhetünk, ha jobban körbe­tályfőnöki óra után követke­zett a jóízű vacsora elfogyasz­tása, amely mellett már a férjek, feleségek társaságá­ban folytattuk emlékeink fel­elevenítését. A jó hangulat­ban eltelt találkozó befejezté­vel megbeszéltük, hogy két év múlva újra találkozunk. Dr. Rajtmárné Boros Klára, Nyíregyháza nézünk, hogy mi zajlik pél­dául egy forgalmas autóbusz­pályaudvar környékén. Tizen­évesek 4-5 fős csoportokban adják kézről kézre a palac­kot, enyhén illuminált állapot­ban. Egy biztos: tenni kellene valamit az intézményi erőszak- hullám ellen is. Sürgősen ki kell dolgozni valamit! Az Erő- szakmentes Iskoláért elnevezé­sű program létrehozása lenne a legideálisabb, hogy szűnjön meg az iskolában a tanárve­rés. Ezeket az italozó, vereke­dő „menő tiniket” másra kell nevelni, felkészíteni. Szabó Lajos, Nyíregyháza jZepScyKIUD. A sóstóhegyi Szabó Lőrinc Álta­lános Iskola a közelmúltban a Diákszövetség szerve­zésében Szépségklub-diszkót rendezett. A vendégek: Szikszainé Juhász Anita kozmetikus, Mányik Gáborné és Valkó Erzsébet mesterfodrászok voltak. A főszervező, dr. Hudákné Fábián Nórával együtt a gyerekek is nagyon örültek a szépítkezés eme művészetének. (Fotó: sipeki Péter) Internetes portálunkon, a Szabolcs Oniine-on olvasóink azonnal megírhat­ják véleményüket kommentár formájá­ban. Ezekből válogatunk naponta. A FÜRDŐ KASSZÁJA! NEM A VENDÉGEK TÖLTIK MEG SÓSTÓN Az „ingyenes" belépő, amit az önkor­mányzat nagylelkűen adományoz a város összes iskolásának, óvodásának valójában kőkemény rablómarketing. A jegy árát az intézmény normatívájából levonják, vagyis megvetetik, ha tetszik, ha nem. Nem szervezetten viszik őket, hanem a szülő viszi, neki viszont már nem jár ingyen jegy, vagyis fizet keményen. ______________________________________Netwolf A színvonal sem az igazi. De nemcsak az élményfürdö problémás... A Júliában is a béka feneke alatt van a szolgáltatás. Reggel nem kapcsolják be időben a gőzt, fizetni viszont nyitástól kell! RoninS Nem tisztességes, hogy nem tudok elmen­ni fürdeni, mert drága, de az önkormány­zat a fürdőt támogatja, viszont az a pénz is az enyémből van. Akkor fizetek, de nem kapok semmit? Az önkormányzat támo­gasson inkább engem, hogy kifizessem a jegyet! Nem jogos? ________Boocie Ml LENNE NYÍREGYHÁZA PÉNZÉN? Minek kell a papír helyett fém 200-as? Na mindegy, az jó téma, hogy mi lehet­ne a nyíregyi pénz hátulján. Én a Guszev és egy jósavárosi 10 emeletes ötvözését raknám a hátuljára! _______Nvhukcary Jó, hogy a Lánchíd lesz rajta, képletesen a „legnagyobb magyar". Mondjuk, nekem a papírpénz is megfelelt eddig, de maj­moljuk csak Európát... Utolérni úgysem tudjuk soha! Tupirka SBSfflpna www.szon.hu csTíSe További hírek, fotókés videók. POSTAI Gondolatok az Uzsoki-hágónál Hány és hány rokon, s barát nem tudja a mai napig sem, hogy hol keresse azt, akit az értelmetlen halál elra­bolt. Most, hogy lassan a halotta- inkra emlékezünk és az Aradi vértanúk emléknapja is közeli még, illendő emlékezni azok­ról is, akik jeltelen sírban fek­szenek. Azokra a katonákra gon­dolok, akik itt, vagy ott, hősi halált haltak, és nem tudják a hozzátartozóik, hogy szeret­teik hol „nyugszanak”. Látom és olvasom a médiában, hogy az amerikai elnökválasztá­son a jelöltek mindegyike kiáll amellett, hogy „hazahoz­zuk a 300 ezer amerikai kato­nát”. Ennyien fekszenek jel­telen sírban valahol, a világ valamelyik országában. A mi magyarjaink közül is, akik a két világháború harctere­in estek el, még nagyon sokan jeltelen sírban fekszenek. Bár az utóbbi időben számtalan katonatemetőt sikerült létre­hozni a határainkon túl, de még mindig maradt nagyon sok ismeretlen hősi halott, kiknek sírja nincs, és a hoz­zátartozója a kegyeletét nem tudja leróni. Maroknyi csapat kíséreté­ben a közelmúltban az Uzsoki- hágónál jártunk, és megha­tódva tettünk virágot egy első világháborús tömegsír­ra, ahol orosz és osztrák­magyar tisztek és katonák közösen nyugszanak. Bele­gondoltam, hogy talán az én anyai nagyapám is köztük van, aki abban a háborúban vett részt és soha nem tért haza, „eltűntnek” lett nyilvá­nítva. Szegény, „dalolva ment” Dombóvári István a hadba, itt hagyva kéthe­tes kislányát (későbbi édes­anyámat). Ugyanez mondható el anyai nagybátyámról, aki 1944. augusztus havában lett „behíva” Ungvárra. Tőlem, a bácsikám a Sóstón, a fejemre nyomott barackkal búcsúzott, némi fagylaltra költhető pénz kíséretében. Kilencéves vol­tam). Az első és egyben utolsó tábori levelét, fényképét magamnál tartom, remélve, hogy egyszer „nyomára talá­lok annak”, hogy hol is van eltemetve. Mindössze 33 éves volt. Az eddigi levéltári ada­tokból ez nem derült ki, de nem adom fel a keresését. És hány és hány rokon és barát nem tudja mai napig sem, hogy hol keresse azt, akit az értelmetlen halál elrabolt. Merem remélni, hogy a jel­telen sírok keresése nem szű­nik meg, s mi is elmondhat­juk azt, amit az amerikaiak (ha nem is hozzuk haza), fel­kutatjuk és eltemetjük illen­dően őket, gondoskodva a sír­juk ápolásáról. Erről szól­nak a közelmúlt hírei is, hogy „második világháborús kato­nák földi maradványára talál­tak Ukrajnában.” Addig, sajnos csak az marad, hogy az ismeretlen katonák emlékműve előtt rójuk le tisz­teletünket, némi virág és engesztelő ima kíséretében. Emlékezzünk rájuk is! Dombóvári István, Nyíregyháza

Next

/
Thumbnails
Contents