Kelet Magyarország, 2008. október (65. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-29 / 253. szám
2008. október 29., szerda KIÜT FÓRUM / 5 ÜZENET Borbás Lászlóné fehérgyarmati olvasónktól: A legnagyobb tanulságok az élet / jóságos tüskéi maradnak. c B. L.-ne A Petöfi-emlékmünél is felidézték nagy költőnk szel lemiségét (Fotó: amatőr) Petőfi nyomában jártak Kellemes kirándulásokra, rövidebb-hosz- szabb irodalmi-történelmi zarándoklatra alig van annyi szép lehetősége az idős embereknek, mint a mi megyénkbelieknek. Ezért indult októberben szatmár-beregi körútra a nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület tagsága. Vaján a háromszáz éves Rákóczi-szabad- ságharc emlékeit láttuk a szépen felújított Vay- kastélyban. Mátészalkán maga a múzeumigazgató mutatta be „a fény városa” emlékeit - hiszen itt gyulladt ki először hazánkban a villanyvilágítás - és a gazdag szekérmúzeumot. A legnagyobb érdeklődéssel a kanyargó Holt-Számos partján, Tunyogmatolcson, a helyi iskola igazgatónője és nyugdíjas tanárnője ismertetését hallgattuk a „bizonyítékról”, hogy nem másutt, hanem itt működött (Szent György napjától Szent Mihály napjáig) Petőfi híres kurta kocsmája. Egy kisdiák az emlékmű előtt el is szavalta nekünk a költő versét. Szalagos koszorúnkat kegyelettel helyeztük el a szép emlékművön, és egy tréfás festménnyel köszöntük meg emlékezésüket. Ebéd után, melyet egy kellemes, vízparti vendéglőben fogyasztottunk el, tovább buszoz- va - és nem gyalogszerrel, mint hajdan Petőfi tette -, Penyigén hajtottunk fejet a népballadából ismert kilenc kislány tragikus balesetének emlékét őrző temetőben. Szatmárcsekén Vincze Sándor tagtársunk szavalta el a Himnuszt, Nagyarban, a Petőfi-fa csonkjánál viszont közösen mondtuk el A Tisza című verset. Sokan nem először, de ismételten is boldog örömmel jártunk e szép tájon. Kardos Lászlóné, Nyíregyháza IÓKÍVÁNSÁGOK Születésnap: Csarodára Kosa Alexandrának nagyon sok, boldog születésnapot kívánunk! Kati mama, Attila papa, Katika és Gergely. 70/322-2950 ________________________ Halász Mihálynénak Orosra! Sok, boldog születésnapot kíván erőben, egészségben családja: Misi, Zsuzsa, Gabi, Kriszta, Tibi: 70/362-3923 ____________________ Kerezsi Ibolyának Nagykállóba! Nagyon sok, boldog születésnapot kiván Reni és mama: 30/248-8614 ________ Névnap: Nagyon sok boldog névnapot kívánunk kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel Orosra Ruska Biankának! Margó nénié, Gergő és Pisti: 70/941-4627 ___________ Házassági évforduló: Fehér Lászlónénak és Fehér Lászlónak Balkány- Perkedpusztára! Negyvenegyedik házassági évfordulójukra sok boldogságot kíván kilenc gyermeke és 16 unokájuk: 30/867-5205 _____________________________ Nevnapmenu: 29. szerda: Nárcisz__________________________________ 30. csütörtök: Alfonz _______________________________ 31.,péntek: Farkas __________________________________ 01. szombat: Mindenszentek ___________________ 02. vasárnap: Achilles ______________________________ K£LET Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló BHBi" alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarország- ban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. Kedves Előfizetőnk! OLVASÓINK ÍRJÁK Az egykori diákokról csoportkép is készült (Fotó: amatőr) Gazos a Krúdyk sírja Halottak napjához közeledve gyakrabban járok a temetőbe. Már korábban is észrevettem, s most még nagyobb szomorúsággal látom nagy írónk, Krúdy Gyula édesapjának és - feltehetően - rokonainak elhanyagolt sírját. Az elmúlt évek során benőtte a gaz, rendetlen, gyalázatos látványt nyújt az egész sír, pedig igen előkelő helyen nyugszik Krúdy Gyula ügyvéd úr. De így! Ünnepeltünk, emlékeztünk Krúdyra az elmúlt héten, magam is részt vettem néhányon. Előszedtük a rég megkésett dolgokat, ami szép is így. Bár azt mondom: sok felszínesség és anyagiasság volt benne. Nem került volna semmibe, ha néhány krúdys diák egy óra alatt rendbeteszi a sirt. Ez a lélekre is jó, és nevelő hatással lett volna. Többet hozott volna, mint a „Krúdy- vacsora”. Krúdyt nyíregyházinak valljuk? Lefényképeztem a sírt. A képet küldjem el az Óbudai Krúdy Körnek?! Egyelőre nem. Ez a mi feladatunk lenne, itt, Nyíregyházán! Csak remélhetem, hogy a média hamarabb tesz ezért, mint más illetékes. Lelkiekben reménykedve: Kékesi Lilla, Nyíregyháza Nem kapott ösztöndíjat Egy szülő panaszával élek. Gyermekemmel az első évesek év eleji tájékoztatóján vettünk részt, ahol még azt sem árulták el, hogy a szak, amire jelentkeztek, egy kihelyezett iskolában van, azt viszont mondták, hogy alapösztöndíjat kapnak majd, amit októberben tudnak utalni szepFél évszázad után A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum 1958-ban végzett 4/B diákjai a közelmúltban tartották jubileumi, 50 éves osztálytalálkozójukat, melyen sajnos már többen nem vehettek részt. Első utunk a temetőbe temberre visszamenőleg. A gyerekeket viszont nagy meglepetés érte október 14-e körül, mivel addig nem érkezett meg az összeg a számlájukra. A tanulmányi osztályon érdeklődtek tehát, ott azonban hideg zuhanyként érte őket a tény, hogy a „megígért” ösztöndíjat igényelniük kellett volna, és egyébként a pénzt már szétosztották a többi diák között. A Neptun rendszerben olyan üzenetet kaptak, hogy aki a bankszámlaszámot eddig nem adta le, pótolja, mert addig nem tudják az ösztöndíjat folyósítani. Ki mond vezetett, ahol egy-egy csokor virággal emlékeztünk meg elhunyt osztályfőnökünk és osztálytársaink sírjánál. Ezt követően a Hotel Centrál étteremben osztlyfőnöki órát tartottunk, ahol életünkről, gyermekeinkről, unokáinkról és az elmúlt évek eseményeiről beszélgettünk hosszasan. Oszmost igazat?! A Neptunt nem arra a célra találták ki, hogy segítse és megfelelően tájékoztassa a főiskolai hallgatókat? N. L.-ne A menő tinik... Egy hazai kutatás szerint a 14 évesek közel 40 százaléka ismerte el, hogy legalább egyszer már berúgott életében és 80 százaléka vallotta be, hogy rendszeresen fogyaszt valamilyen alkoholt, a különféle szórakozóhelyeken. Az elkeserítő adatokról akár meg is győződhetünk, ha jobban körbetályfőnöki óra után következett a jóízű vacsora elfogyasztása, amely mellett már a férjek, feleségek társaságában folytattuk emlékeink felelevenítését. A jó hangulatban eltelt találkozó befejeztével megbeszéltük, hogy két év múlva újra találkozunk. Dr. Rajtmárné Boros Klára, Nyíregyháza nézünk, hogy mi zajlik például egy forgalmas autóbuszpályaudvar környékén. Tizenévesek 4-5 fős csoportokban adják kézről kézre a palackot, enyhén illuminált állapotban. Egy biztos: tenni kellene valamit az intézményi erőszak- hullám ellen is. Sürgősen ki kell dolgozni valamit! Az Erő- szakmentes Iskoláért elnevezésű program létrehozása lenne a legideálisabb, hogy szűnjön meg az iskolában a tanárverés. Ezeket az italozó, verekedő „menő tiniket” másra kell nevelni, felkészíteni. Szabó Lajos, Nyíregyháza jZepScyKIUD. A sóstóhegyi Szabó Lőrinc Általános Iskola a közelmúltban a Diákszövetség szervezésében Szépségklub-diszkót rendezett. A vendégek: Szikszainé Juhász Anita kozmetikus, Mányik Gáborné és Valkó Erzsébet mesterfodrászok voltak. A főszervező, dr. Hudákné Fábián Nórával együtt a gyerekek is nagyon örültek a szépítkezés eme művészetének. (Fotó: sipeki Péter) Internetes portálunkon, a Szabolcs Oniine-on olvasóink azonnal megírhatják véleményüket kommentár formájában. Ezekből válogatunk naponta. A FÜRDŐ KASSZÁJA! NEM A VENDÉGEK TÖLTIK MEG SÓSTÓN Az „ingyenes" belépő, amit az önkormányzat nagylelkűen adományoz a város összes iskolásának, óvodásának valójában kőkemény rablómarketing. A jegy árát az intézmény normatívájából levonják, vagyis megvetetik, ha tetszik, ha nem. Nem szervezetten viszik őket, hanem a szülő viszi, neki viszont már nem jár ingyen jegy, vagyis fizet keményen. ______________________________________Netwolf A színvonal sem az igazi. De nemcsak az élményfürdö problémás... A Júliában is a béka feneke alatt van a szolgáltatás. Reggel nem kapcsolják be időben a gőzt, fizetni viszont nyitástól kell! RoninS Nem tisztességes, hogy nem tudok elmenni fürdeni, mert drága, de az önkormányzat a fürdőt támogatja, viszont az a pénz is az enyémből van. Akkor fizetek, de nem kapok semmit? Az önkormányzat támogasson inkább engem, hogy kifizessem a jegyet! Nem jogos? ________Boocie Ml LENNE NYÍREGYHÁZA PÉNZÉN? Minek kell a papír helyett fém 200-as? Na mindegy, az jó téma, hogy mi lehetne a nyíregyi pénz hátulján. Én a Guszev és egy jósavárosi 10 emeletes ötvözését raknám a hátuljára! _______Nvhukcary Jó, hogy a Lánchíd lesz rajta, képletesen a „legnagyobb magyar". Mondjuk, nekem a papírpénz is megfelelt eddig, de majmoljuk csak Európát... Utolérni úgysem tudjuk soha! Tupirka SBSfflpna www.szon.hu csTíSe További hírek, fotókés videók. POSTAI Gondolatok az Uzsoki-hágónál Hány és hány rokon, s barát nem tudja a mai napig sem, hogy hol keresse azt, akit az értelmetlen halál elrabolt. Most, hogy lassan a halotta- inkra emlékezünk és az Aradi vértanúk emléknapja is közeli még, illendő emlékezni azokról is, akik jeltelen sírban fekszenek. Azokra a katonákra gondolok, akik itt, vagy ott, hősi halált haltak, és nem tudják a hozzátartozóik, hogy szeretteik hol „nyugszanak”. Látom és olvasom a médiában, hogy az amerikai elnökválasztáson a jelöltek mindegyike kiáll amellett, hogy „hazahozzuk a 300 ezer amerikai katonát”. Ennyien fekszenek jeltelen sírban valahol, a világ valamelyik országában. A mi magyarjaink közül is, akik a két világháború harcterein estek el, még nagyon sokan jeltelen sírban fekszenek. Bár az utóbbi időben számtalan katonatemetőt sikerült létrehozni a határainkon túl, de még mindig maradt nagyon sok ismeretlen hősi halott, kiknek sírja nincs, és a hozzátartozója a kegyeletét nem tudja leróni. Maroknyi csapat kíséretében a közelmúltban az Uzsoki- hágónál jártunk, és meghatódva tettünk virágot egy első világháborús tömegsírra, ahol orosz és osztrákmagyar tisztek és katonák közösen nyugszanak. Belegondoltam, hogy talán az én anyai nagyapám is köztük van, aki abban a háborúban vett részt és soha nem tért haza, „eltűntnek” lett nyilvánítva. Szegény, „dalolva ment” Dombóvári István a hadba, itt hagyva kéthetes kislányát (későbbi édesanyámat). Ugyanez mondható el anyai nagybátyámról, aki 1944. augusztus havában lett „behíva” Ungvárra. Tőlem, a bácsikám a Sóstón, a fejemre nyomott barackkal búcsúzott, némi fagylaltra költhető pénz kíséretében. Kilencéves voltam). Az első és egyben utolsó tábori levelét, fényképét magamnál tartom, remélve, hogy egyszer „nyomára találok annak”, hogy hol is van eltemetve. Mindössze 33 éves volt. Az eddigi levéltári adatokból ez nem derült ki, de nem adom fel a keresését. És hány és hány rokon és barát nem tudja mai napig sem, hogy hol keresse azt, akit az értelmetlen halál elrabolt. Merem remélni, hogy a jeltelen sírok keresése nem szűnik meg, s mi is elmondhatjuk azt, amit az amerikaiak (ha nem is hozzuk haza), felkutatjuk és eltemetjük illendően őket, gondoskodva a sírjuk ápolásáról. Erről szólnak a közelmúlt hírei is, hogy „második világháborús katonák földi maradványára találtak Ukrajnában.” Addig, sajnos csak az marad, hogy az ismeretlen katonák emlékműve előtt rójuk le tiszteletünket, némi virág és engesztelő ima kíséretében. Emlékezzünk rájuk is! Dombóvári István, Nyíregyháza
