Kelet Magyarország, 2008. október (65. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-25 / 250. szám

2008. október 25., szombat SAJTÓ ÉS TANULÁS Óceáni homokdűnéken A Dax városa melletti Sainte Elisabeth is­kola tanulói az idén áprilisban vendégesked­tek a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimná­ziumban. Szeptember 27. és október 4. között ezért a kölcseysek viszontlátogatáson vehet­tek részt Franciaországban csereprogram ke­retén belül. Francia barátaink 22 tanulót fo­gadtak. Megélhettük a francia családok hét­köznapjait és hétvégéit, bepillantottunk az is­kolai és kollégiumi életbe is. A programokon a francia diákok is elkísértek bennünket, így még több lehetőség volt a francia nyelv gya­korlására, a nyelvi készség fejlesztésére. A bordeaux-i repülőtéren Didier Huard tanár úr várt bennünket. Az ő kiváló szervezése mel­lett és vezetésével barangoltuk be Aquitaine ré­gió felejthetetlen városait. A Landes-ok vidé­kének páratlan természeti környezete tárult elénk az óceáni homokdűnéktől a magas fenyő­erdőkön át. Megérkezésünk napján Bordeaux belvárosában gyönyörködtünk, majd a kis TGV- vel 1 óra alatt érkeztünk meg a 150 km-re lévő Daxba. A pályaudvaron Bertrand Goufriyou igazgató úr a francia családokkal együtt várt bennünket. Mi, diákok rémülten ébredtünk rá, hogy a családoknál csak franciául boldogulha­tunk. Az ijedelem pár perc alatt elszállt, a visszautazás napján ugyanitt több könnyes ma­gyar szemet is láttunk. Oláh Szabina Felejthetetlen élményekkel gazdagodtak (Fotó: amatőr) Rajtunk múlik Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy úgy érezte, most már elég. Elege van minden­ből és mindenkiből. A gondok, bajok mind egyszerre jelentkeznek, összecsapnak a hullá­mok a fejünk fölött. Néha úgy érezzük, nem bírjuk tovább, fel kell adnunk. Sokszor nehéz felállni, de sohasem késő. Diákként is átéljük az élet nehézségeit, bár sokan csak legyinte­nek ezen gondokon, mondván az igazi nehéz­ségek az életben érnek. Az ugyan igaz, hogy a nagyvilágban nehezebb boldogulni, de azt sem szabad elfelednünk, hogy az alapokat az iskolában szerezhetjük meg. Egy-egy iskolai fellépésen, egy szóbeli feleletkor, egy témazá­ró dolgozatnál, vagy esetleg egy szalagavatói szervezéskor is mind önmagunkat valósítjuk meg. Saját énünk fejlődik, átalakul, változik. Kialakul a személyiségünk. Csak rajtunk mú­lik, hogy feladjuk az első megpróbáltatáskor, vagy továbblépünk. Az akarat hegyeket moz­gathat meg. Ha nehéz is az élet, szeretnünk kell, hiszen ez az egyetlen olyan dolog, ame­lyet nem ismételhetünk meg. Minden egyes emlék, pillanat megmarad. A siker és a ku­darc is része a mindennapjainknak, csak raj­tunk múlik, hogyan éljük meg! Boros Renáta Zsanett Diák újságíróink Boros Zsanett, Szabó János Ady Endre Gimnázium, Szak- középiskola és Kollégium, Csenger. Felkészítő tanár: Magos Margit ___________ Balogh Gréta Lippai János Szakközépisko­la, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Borza Tünde Barta Patrícia (FENT) Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóiparí és Idegenfor­galmi Szakközépiskola, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Magyar Miklósné _________ Oláh Szabina Kölcsey Ferenc Gimnázium és Kollégium, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Szaboksiné Kántor Éva KiliT SÉTA /7 Őrségváltás a király' Tiszteletet parancsoló hetven év (Fotó: amatőr) fotózhattuk. A norvégok szo­kásai sokban eltérnek a mieinktől, számukra nagyon fontos az egészséges életmód, a sport, de ez nekünk nem je­lentett akadályt, mindig talál­tunk rá módot, hogy együtt le­gyünk, és megörökítsük a szép perceket. Tudtuk, hogy elfog jönni a nap, mikor bú- csúzkodnunk kell, és nehéz szívvel váltunk el egymástól, hiszen egy felejthetetlen he­tet kaptunk tőlük, mégis úgy érezzük, nem kell örökké el­búcsúznunk, hiszen jövő év márciusában a Hollandiában megrendezendő Étel-fesztivá­lon ismét találkozni fognak a nemzetek. Barta Patrícia RÍMEI kmtippek.szon.hu • Diákcikkek. A diákok írásai teljes terjedelem­ben és további diákcikkek letölthetők (PDF, 153 kB) ■ Kíváncsiak voltunk a norvég nép kultúrájára, a fjordok és gleccserek különleges országára. Már mindannyian vártuk ezt az utat, hiszen nagyon kí­váncsiak voltunk a norvég nép kultúrájára, a fjordok és gleccserek különleges országá­ra. Rengeteg régi kedves ar­cot láttunk viszont, hiszen a nálunk tavasszal megrende­zett nagy Comenius Étel-fesz­tiválon már volt alkalmunk összebarátkozni a 4 ország diákjaival és tanáraival. A na­pokat eseménydúsan töltöttük el, lehetőségünk volt meg­■ Az alapítás 60. év­fordulóján felvettük a kertésztudós Lippai Já­nos nevét. lotánál A Comenius Food Project, amelyben a Sipkay Barna Ke­reskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközép- iskola négy külföldi iskolával, norvégokkal, franciákkal, máltaiakkal és hollandokkal dolgozik együtt, a végéhez kö­zeledik. A project jelenlegi harmadik évében a folyók és hegyek országába, Norvégiá­ba látogattunk el Nagy Ale­xandra diáktársammal, hogy részt vegyünk a soron követ­kező Comenius találkozón. A találkozó keretében lehetősé­günk nyílt arra, hogy egy cso­dálatos hetet tölthessünk egy Oslo melleti városban, tele él­ményekkel, szórakoztató prog­ramokkal és a projektünköz kapcsolatos izgalmas felada­tokkal. Kísérő tanáraink Ma­gyar Miklósné, a project koor­dináló tanára és Telepóczkiné Radnai Aranka tanárnők vol­tak. Lenyűgöző szobrok A diákok és tanáraik az oslói szoborparkban is jártak mászni az iskola mászófalát, pingpongoztunk, és többször is elmentünk városnézésre, ami által még jobban összeko- vácsolódott a csapat és egy kis családdá nőttünk. Ellátogattunk az oslói Vige­land parkba, ahol megcsodál­hattunk bronzból és gránit­ból készült 227 lenyűgöző szo­bor-kompozíciót. Megnéztük az őrségváltást a királyi pa­lota előtt, és a Viking Mú­zeum csodálatos hajóit is le­Intézményünk, a Lippai Já­nos Szakközépiskola és Szak­iskola jogelődje, a Kertmun- kásképző 1939-ben jött létre, hogy zöldség- és gyümölcster­mesztésben, faápolásban, sző­lőművelésben járatos szakem­bereket képezzen. 1944 októberében a háború által szétzilált iskolában megállt az élet. A világégést követően 1946-ban Kertészeti Szakkö­zépiskola néven indult újra az oktatás érettségit is adó kép­zéssel, 1950-ben a név Mező- gazdasági Technikumra válto­zott. Iskolánk népszerűsége nőtt, diákjaink sorra nyertek a vá­rosi és országos versenyeken. Az intézmény garanciának bi­zonyult a felsőfokú technikum indításához, eredményes mű­ködéséhez. A tanárok legjava átment a felsőfokra. Az 1968- ban Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolának nevezett intéz­A Lippai Napokat idén a 70 éve jubileum jegyében rendeztük, a Nyírség Táncegyüttes is fellépett. (Fotó: amatőr) mény kifosztottá vált. 1996- ban alma materünk másik épületbe költözött, jelenlegi helyére. 1999-ben, az alapítás 60. évfordulóján felvette az 1600-as évek kertész tudósá­nak, Lippai Jánosnak a nevét. Apagyi tanüzemünk ag­rárökológiai centrum: felada­ta a környezetvédelem, a biogazdálkodás tudományos művelése és a tudományos­szakmai intézetekkel kialakí­tott kapcsolatok fejlesztése. Az iskolánkból kikerült diá­kok között több egyetemi ta­nár, üzletember, közéleti sze­mély, mezőgazdasági szakem­ber található. 70 éves alma materünk to­vábbra is arra törekszik, hogy önálló életre képes, köteles­ségét teljesítő és felelősségtu­dattal bíró fiatalok kerüljenek ki a falai közül. Balogh Gréta Versenyben A Lippai Napokat - mely nemzetközi agrár­konferencia és szakmai verseny - évek óta meg­rendezi iskolánk: idén október 2. és 4. között ke­rült erre sor, s hogy az intézmény fennállásának 70. évfordulóját ünnepel­jük, különösen fontos volt a mostani rendez­vény. Idén is különböző programok és családias hangulat várta az apagyi tanüzembe látogató ven­dégeket. A megnyitón fel­lépett a Mandala Dalszín­ház és a Szabolcs tánc- együttes. Közben főző- és borverseny zajlott. Mivel a szakmai verseny nem­zetközi, külföldről is ér­keztek tanárok és diá­kok: Lengyelországból, Csehországból, Szlová­kiából, Romániából. A megmérettetés közben ők is bemutatták, mit tud­nak: láthattunk többek között vitnyédi táncokat, havasi, indiai és görög táncot. Balogh Gréta Az üveges tánc nagy sikere Látogatásunk során megismerhettük a partner- iskola oktatási rendszerét, hagyományait és a diákok mindennapi életébe is bepil­lantást nyerhettünk. Részt vettünk az iskola egyik spe­ciális iskolai szünet előtti rendezvényén, ahol mind az öt nemzetnek fel kellett ké­szülni egy produkcióval. A magyar csapat képviseleté­ben engem kértek fel arra, hogy egy néptánc produk­ciót mutassak be. Az általam választott üve­ges tánc osztatlan sikert aratott a nézők körében. Az ezt követő fergeteges ci­gánytánc, amelybe számos tanár és diák is beállt, csak fokozta a hangulatot. Dicső példa: tiszta lelkiismerettel a halálba ■ Egyetértünk abban, hogy emberi nagysá­guk megkérdőjelezhe­tetlen. Ha valahol szóba kerülnek nemzeti ünnepeink, általában két fontos esemény jut eszünkbe: március 15. és ok­tóber 23. Logikus, hiszen a sajtó is ezzel a két megemlé­kezéssel foglalkozik bővebben, mivel a nagy állami ünnep­ségeket is ekkor tartják. Nemzeti ünnepeink között kitüntetett figyelmet érdemel október 6. is. Mi is történt ek­kor? Budapesten kivégezték Batthyány Lajos miniszterel­nököt, Aradon pedig 12 hon­véd-tábornokot és 1 ezredest ítéltek halálra. Mindannyian egyetértünk abban, hogy emberi nagysá­guk megkérdőjelezhetetlen. Viszont, szerintem, az igazi nagyság nemcsak abban mu­tatkozik meg, hogy tudomá­sul vesszük az ítéletet, és be­letörődve az elkerülhetetlen­be, belesétálunk a halálba. Az igazi erkölcsi fölény ott mutatkozik, hogyan viseljük a ránk szabott ítéletet, ho­gyan viselkedünk életünk utolsó óráiban. Gondolom legtöbben biztos fel-alá jár­kálnánk, idegességünkben szétfeszítene a düh és a ta­nácstalanság. De tudják Önök, hogy ezek az emberek hogyan viselték a halált? A kivégzés előtt pár órával egyikőjük Horatiust ol­vasgatott, a másik saját köny­vén dolgozott, a harmadik egy vár erődítési munkálataival foglalatoskodott, de akadt olyan is, aki békésen szunyó­kált. Pár órával a kivégzés előtt! Mikor megkérdezték tő­le, hogyan tudott ilyen béké­sen aludni, egyszerű válasza volt: Tiszta a lelkiismeretem! Valahol itt kezdődik az em­beri zsenialitás, az emberi nagyság. Nincs rá jobb szó. Hősök voltak, éppen ezért em­léküket örökké őriznünk kell, és továbbadni a következő nemzedékeknek. „Ez a mi munkánk és nem is kevés”! Szabó János

Next

/
Thumbnails
Contents