Kelet Magyarország, 2008. október (65. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-11 / 239. szám
2008. október 11., szombat KIÜT HIRDETÉS /19 GYASZHIR Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy édesanyánk, SOLTÉSZ SÁNDORNÉ szül. Csisztu Mária 88 éves korában és férjem, TÓTH FERENC 75 éves korában elhunyt. Temetésük 2008. október 14-én 11.00 órakor lesz a timári temető ravatalozójából. Táviratcím: Tóth Ferencné Tímár, Árpád u. 38. 951573 A gyászoló család. t Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy DEMETER GYULA volt napkori lakos, 2008. október 9-én 84 éves korában elhunyt. Temetése 2008. október 13-án 13 órakor lesz a napkori temetőben. Gyászoló család. „A szeretet soha el nem fogy” I. Kor. 13.8 Fájó szívvel tudatjuk, hogy édesapánk, apósom, nagyapánk, déd- nagyapám, rokonunk és kedves ismerősünk, OZSVÁTH SÁNDOR kertész üzemmérnök a Nagyecsedi Nagyközségi Tanács volt munkatársa, 85 éves korában, csendesen megpihent. Szeretett halottunk temetése 2008. október 14-én, kedden 14 órakor lesz a nagyecsedi köztemetőben, a református egyház szertartása szerint. 951629 A gyászoló család. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetét mondunk mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk, ID. JENEI JÁNOS temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunk, CSEREPES FERENCNÉ szül. Tréfa Margit Mária temetésén megjelentek. 944217 A gyászoló család. Fiatal kollégánk, barátunk, KOVÁCS LAJOS r. törzs. Beregsurány HRK. dolgozója, tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Emléked megőrizve búcsúzunk Tőled: barátaid, kollégáid. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunk. MIHÁLY JÓZSEF temetésén megjelentek, fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Külön köszönetét mondunk az ófehértói Gondozási Központ vezetőjének és dolgozóinak, akik éveken keresztül szeretetteljes gondozásban részesítették. valamint a Jósa András Kórház 1. sz. Belgyógyászat kezelőorvosának és ápolóinak, hogy a hozzáértő és lelkiismeretes munkájukkal utolsó napjait megkönnyítették. A gyászoló család. Nagyon köszönjük mindazoknak, akik KURUCZ ZOLTANNE (Mókus) temetésén megjelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek, és mélységes bánatunkban részvéttel osztoztak. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik BORJUS ERZSÉBET volt Czvik Lászlóné búcsúztatásán megjelentek, mély gyászunkban osztoztak, fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik KOVÁCS JÓZSEF és KOVÁCS LAJOS tragikus hirtelenséggel elhunyt drága halottaink temetésén megjelentek és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. gg,779 Gyászoló édesanyjuk és családjaik. MEGEMLÉKEZÉS ——— „ Már 1 éve, hogy itt hagytál bennünket, de szívünkben őrzünk, mint egy drága kincset. A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú, üres a ház, még most sem hisszük, hogy' végleg itt hagytál. Mi könnyes szemmel megállunk sírodnál. Te nem szólsz, de mi tudjuk, hogy hívtál. Mi szólítunk, de a néma sír nem felel, de Te a mi szívünkben örökké létezel. Tudjuk, hogy nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek hogy ne tudjon fájni. Vigaszunk, hogy pihenni mi is ide térünk, az örökös házban veled együtt leszünk Mert a halál után jön az örök élet, ott majd Te vársz ránk, s mi átölelünk Téged. Az tudja, mi az igaz fájdalom, kinek gyermekét fedi a sírhalom. " Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk ZÓLYOMI JÓZSEF halálának 1. éves évfordulójára. Bánatos édesanyád, gyermekeid, unokáid, testvéreid és azok családja, keresztgyermeked és annak családja. „Míg éltél, szerettél bennünket, míg élünk, szeretünk Téged. Csak az hal meg, kit elfelednek örökké él, kit igazán szerettek. ” ID. ZÓLYOMI IMRE halálának 5. éves évfordulójára. Szerető feleséged, gyermekeid, unokáid és dédunokáid. „Kicsordul a könnyünk a sírodnál, mélységes a fájdalmunk, hogy távoztál. Drága emléked örökké él velünk, angyali lényed szeretetét még most is érezzük. ” Mély fájdalommal és szívünkben örök szeretettel emlékezünk drága elhunytunk, BALOGH ISTVÁN demecseri lakos halálának 3. éves évfordulójára. Gyászoló család. MEGEMLÉKEZES „Nagyon nehéz az élet nélküled, / Fájdalmas bánatban hagytál engemet. / Te pihensz a csendes hant alatt, / Nem zavarja semmi édes álmodat. / Te pihensz, az enyém szenved, / Elfelejteni Téged soha nem lehet. ” Fájdalommal emlékezünk ID. ARATÓ SÁNDORNÉ szül. Gombos Margit halálának 3. évfordulójára. 905606 Gyászoló férje és családja. % „ Tudjuk hogy nem jössz, de olyan jó várni, Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Téged elfelejteni nem lehet. Sajnos, meg kell tanulni élni nélküled. Búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt, Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz. ” Fájó szívvel emlékezünk ID. SIPOS KÁZMÉR halálának 2. éves évfordulójára. Szerető családja. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, ismerősnek és szomszédnak, akik szeretett halottunk, ID. KODÁCSI PÉTER temetésén megjelentek, sírjára virágot helyeztek, mély gyászunkat enyhíteni igyekeztek. 945a)7 A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk, DR. KOPERDÁK ANDRÁS temetésén megjelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek, és mélységes bánatunkban részvéttel osztoztak. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunk, BAKÓ TIBORNÉ szül. Bíró Hajnalka temetésén megjelentek és fájdalmunkban osztoztak. Gyászoló család. „Nem vártok rám már ragyogó szemekkel, /Nem örültök nekem már szerető szívetekkel, / Fáj az árvaságom, bánattal telt szívem, /Mióta elmentetek és nem vagytok velem! ” „ Miért múlik el minden, ami szép? /Miért fáj a szívünk az elmúlt tegnapért:7 / Miért nem lehet örök a ma? / Hisz akkor nem kellett volna elválnunk soha!" Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk BUCZUJISTVÁNNÉ és lánya, BUCZUJ FANNI halálának egyéves évfordulójára. 942525 Lánya: Henrietta és szeretteik. „Édesapám, felnézek az égre, ott látok egy fénylő csillagot. Szivemet fájdalom szorítja, édesapám, ugye te vagy ott. Tudom én, hogy nem hagytál el engem, Ott ragyogsz fent, vigyázol ránk Imádkozom én a jó Istenhez, úgy hiányzol édesapám. Segítő szavad soha nem feledjük, dolgos két kezet, örökké érezzük. " Lányod: Marika, vejed: János. Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk MOLNÁR ISTVÁN volt borbányai lakos halálának 1. éves évfordulójára. Nagyapám emlékére: Fáj, hogy itt hagytál, és hogy nem vigyázol rám. Nagyapa, hiányzol! Ahogy múlik az idő, többet gondolok rád, arra, hogy mi mindent tanítottál. Már egy éve, hogy itt hagytál, és a fájdalom csak nő. Olykor egy-egy emlék az eszembe jut, és a szememben egy könnycsepp csillan fel. Milyen jó, hogy voltál, szerettél és óvtál. Néha még érzem az illatodat, s a kezedet, mi oly sokszor vigasztalt. Szerettelek és szeretlek, de élni nem lehet nélküled. Unokád: Orsika. „A múltba visszanézve, valami fáj, Valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú, üres a ház. Még most sem hisszük el, hogy búcsú nélkül, végleg itt hagytál. Míg éltél, Te voltál a mindenünk, Míg élünk, érted fáj szívünk. Veled terveztünk boldog jövőt, szépet, De a kegyetlen sors mindent összetépett. Rövid volt életed, hosszú legyen álmod, Zokogva őrizzük csendes nyugvásod. " Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, SZABÓ LÁSZLÓNÉ szül. Bodor Piroska volt gégényi lakos halálának 8. évfordulójára. A gyászoló család. '■ * fi „Elvitted a derűt, a fényt, a meleget, Csak egy sugarat hagytál, az emlékedet. " Fájó szívvel emlékezünk MOLNÁR ISTVÁN volt borbányai lakos halálának 1. évfordulójára. „Egy éve hunytad örök álomra két szemed, / nem könnyen adtad fel, meg kellett küzdened. /Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, / nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. /Nem halljuk a hangod, nem látjuk az arcod, / hiába szólítunk, Te azt már nem hallod. /Egy jaj nem sok, annyit nem mondtál. /S elmentél a halál hosszú útján. / Az idő múlik, a fájdalom nő. / Nem hoz enyhülést a múló idő. / Egyetlen vigaszom, hogy én is hozzád térek. / Melletted nyugalmas lesz megint az élet. Szerető feleséged, gyermekeid és unokáid. Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, ismerősnek és mindazoknak, akik szeretett halottunk, DÉVAI ANDRÁSNÉ volt nyírbátori lakos temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. 952079 A gyászoló család. I 4
