Kelet Magyarország, 2008. április (65. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-25 / 97. szám

2008. április 25., péntek KELET SÉTA /9 SAJTÓ ÉS TANULÁS Budapest, Budapest, de csodás A hétvégén egy fantasztikus utazásban volt részünk. Úti célunk a főváros volt. Mi­vel egy NATO-s versenyhez gyűjtöttünk anyagot, fővárosunk könyvtárában kellett kutakodnunk. A munka mellett, persze ma­radt időnk egy rövid városnézésre is. Sokan a nagy világban, főleg az amerikaiak, nem tudják megmondani azt, hogy mi Magyaror­szág fővárosa. Bizony ez nagy szégyen. De valójában, mi magyarok, mennyit tudunk el­mondani Budapestről? A szmog és dugó mel­lett vannak pozitív jellemzői is fővárosunk­nak. A sok meseszép épület, a régi hangula­tos utcák, a csodálatos látnivalók mind ma­gukért beszélnek. A lehetőségek bővültek mind kultúra, mind szórakozás terén. A vá­ros arculata minden külföldit meggyönyör­ködtet. Egy biztos, büszkének kell lennünk, hogy ilyen fővárosunk van! Boros Zsanett A mi fővárosunk! (Fotó: amatőr) Fedél nélkül 14 évesen Április első napjaiban egy este a párom­mal Nyíregyházán sétálgattunk. Az egyik buszmegállóban két fiút láttunk a kukában turkálni. Akkor mesélte el a kedvesem, hogy az előző nap a buszon mögötte ült ez a két gyerek, és hallotta, amint arról beszél­getnek: az anyjuk kirakta őket az utcára. Azóta a két kissrác Sóstón alszik valahol. Minden este sötétedés után bejönnek a vá­rosba busszal a központig, és a Sóstói úti kórház megállójáig végigtúrják a kukákat üvegekért. A fiúk jól öltözöttek, vállukon utazótáska, benne otthonról elhozott holmijaik. Még a kukába is úgy nyúlnak bele, hogy a pulóver ujját felhúzzák, mert tudják, hogy a kezüket meg tudják mosni, de a pulóverüket nem. Egyikük azon kesergett egy esős estén, hogy nincs kapucnija, és így hogyan fog éjszaka aludni. Valószínűleg nem járnak iskolába, bár ez nem csoda... 14 évesen nem gondol arra egy gyerek, hogy ha így is alakult az élete, isko­lába mégis jó lenne menni, hogy szakmája legyen. Érdekes: egyetlen „illetékesnek” sem tűnt fel, hogy ez a két, 18 éven aluli gyerek este 10 óra után felügyelet nélkül mászkál az utcán. És végül a „szülők” felelőssége, ha lehet őket annak nevezni. Megdöbbentő ezeknek az embereknek a felelőtlensége és kegyetlensége. KArpáti SAra DIÁKŐISÁGÍRÓINK Boros Zsanett (fent) Ady Endre Gimnázium Szakképző Iskola és Kol­légium, Csenger. Felkészítő tanár: ________Magos Margit Kállay Rudolf Szakiskola, Nagykálló. Felkészítő tanár: Czérnáné Vass Mónika Agócs Gábor, Kárpáti Sára Lippai János Sza­kközépiskola és Sza­kiskola, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: _________Borza Tünde Tóth Margit (lent) Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakközép- iskola, Újfehértó. Felkészítő tanár: Jáczint Zoltán Hagyományokat őrző íjászok Hős őseink ruházatáról sem feledkeznek meg a hagyományőrzők (Fotó: amatőr) | ■ Újfehértón is lesz ver- j seny, így otthon is meg- | mutathatják tudásukat | a hagyományőrzők. A honfoglaló őseink hagyo- i mányait őrző íjászattal ismer- : kedhetnek meg Újfehértón az I érdeklődők. Az íjászklub ve- I zetője 2007. augusztus 11. óta j Jáczint Zoltán, akinél bátran K jelentkezhetnek mindazok, akiket érdekel ez a hagyo­mányőrző, szép sport. Jáczint Zoltán egyébként történelem- ; tanár az újfehértói Bajcsy-Zsi- í linszky Endre Gimnázium és Szakképzőiskolában. Az egye­sület 2004-ben alakult, s azó- í ta igen szép eredményeket ér- í tek el a tagjai.- Egyénileg Urgyán Csaba, id. Sztányi József és Györki Attila már sok versenyt meg­nyertek, s mindezek mellett Urgyán Csaba a Keleti gyepű bajnoka is - sorolja a dicsé­retes eredményeket Jáczint í Zoltán. Ezt a sportágat már ! egészen 5 éves kortól el lehet j kezdeni. Az egyesület jövőbe- i li céljai közé tartozik, hogy bő- j vitse a csapat létszámát. Fő- ! ként a fiatalokat szeretnék megnyerni, mert eddig nem volt túl nagy az érdeklődés az i ifjabbak részéről. Minden va- i sárnap vannak edzéseik, ver­senyekre szinte hetente jár­nak. Augusztus 9-én Újfehér­tón is lesz verseny, így otthon is megmutathatják tudásukat a hagyományőrző íjászkodók. Az egyesület tagjai a külsősé­gekben is ápolják a hagyomá­nyokat, ugyanis a honfoglaló őseinkhez hasonló öltözéket öl­tenek magukra a rendezvénye­ken, s pár órára megpróbálnak úgy élni, mint őseink. A felsze­relések, a fegyverzet viselése, a közös étkezések - mind hon­foglaló őseink korát elevenítik meg, kizárva mindenféle mai technikai alkotást.- Ez a kívülállók számára érdekes lehet, de reméljük, hogy egyszer kipróbálják, és rájönnek, hogy ez nemcsak egy egyszerű jelmezes bál, ha­nem annál sokkal jobb, és sokkal értékesebb! - mondta befejezésül Jáczint Zoltán. Tóth Margit KELET kmf/ppek.szon.hu • Diákcikkek. A diákok írásai teljes terjede­lemben illetve további diákcikkek letölthe­tőek. (PDF, 69 kB) A jó bor dicsérete ■ Április 11-12-én ke­rült sor Egerben a ker­tész-borász iskolák fesz­tiváljára. Osztálytársammal, Kovács Mátéval már hónapok óta ké­szültünk erre az alkalomra, ugyanis beneveztünk a szava­lóversenyre. Pénteken, a meg­érkezés után szerencsére nem kellett sokáig izgulnunk, mert már aznap délután lezajlott a versengés. Az első három he­lyezés közül egyiket sem sike­rült „elcsípnünk”, ezért kissé lehangoltak lettünk, de nem éreztük magunkat rosszul: ven­déglátóink (az Egri Kereskedel­mi, Mezőgazdasági, Vendéglá­tóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium tanárai és diák­jai) mindent megtettek annak érdekében, hogy egy percig se unatkozzunk. A péntek délután mozgalma­san telt: felültünk egy kisvo- natra, amely városnéző körút­ra vitt minket. Eger belváro­sát, pincéit, a város egyéb ne­vezetességeit mutatták meg ne­künk. Ellátogattunk a híres minorita templomba is, és (igaz, csak kívülről) megnéz­tük a várat, valamint Gárdo­nyi Géza szülőházát. A Szép- asszony-völgybe is ellátogat­tunk. Este borbemutatóval egy­bekötött díszvacsorán vettünk részt, miközben 14 lány a „Scholavin királynője” címért versengett. A szépség nem volt elég: énekelniük, szavalniuk is kellett, borokat felismerni, „lo- pózni”, ételreceptet bemutatni, magukról és iskolájukról be­szélni. Másnap kissé nehezen keltünk, ennek ellenére dél­előtt tudományos diákköri konferencián vettünk részt: ki­lenc pályázó borral kapcsola­tos előadásait hallgattuk meg. Agócs GAbor Agócs Gábor és Kovács Máté Egerben (Fotó: amatőr) Szálltak a rímek a költészet napján ■ Április 11-én nyüzsgő kis csoport gyülekezett a Nagykállói Kállay Ru­dolf Szakiskola aulájában. A diákok nem másra ké­szültek, minthogy méltókép­pen megemlékezzenek a köl­tészet napjáról egy szavaló­verseny keretein belül. A ver­senyen több remek előadást láthattunk, hallhattunk. Horváth Éva tolmácsolásá­ban újra átélhettük József At­tila szenvedéseit anyja elvesz­tése után, a „Kései sirató” cí­mű versben. Ellátogattunk még Petőfi Sándor „kurta” kocsmájába is a Szamos part­jára, és a közönség lélegzet visszafojtva várta Szabó Lő­rinc „óriásának” feltűnését a házak felett, akinek Debrecen­ben van ékszerészüzlete, és akiről a szonett végén kide­rül, hogy valójában csupán egy „közönséges” órás, de egy nyolcéves kisfiú olvasatában ő nem más, mint egy „Óriás és ékszerész”. A versenyen A nyertesek felelevenedtek „Edward ki­rály, angol király” rémtettei is, aki a Montgomery lakoma után 500 walesi bárdot küldött máglyára, mert „egy se bírta mondani Hogy: éljen Eduard.” A versenyzők meghallgatá­sa után a zsűrinek nem volt könnyű dolga. Sok remek előadás közül kellet kiválasz­tania a legjobbakat. A vég­eredmény a következőképpen alakult. Első helyezett Hor­váth Éva (12. a), a második helyezett Szabó Nóra (11. a (Fotó: amatőr) sz.), a harmadik pedig Molnár Julianna (9. a sz.) lett. Holt­versenyben a negyedik lett Szögi Erika (9. a sz.) és Fodot Ivett (10. a sz). Különdíjat ka­pott Asztalos László (12. m) osztályos tanuló. Reméljük, hogy jövőre is ugyan ilyen sok diáknak lesz kedve megmérettetnie magát ezen a kihíváson, és nem ret­tennek meg az elsőre néha érthetetlennek tűnő rímek so­kaságától. Asztalos László A nyelvvizsga vizsgája Legalább két nyelvvizs­ga a kötelező! - hangzik sokszor nyelvtanáraink szájából. Bizony, a nyelv­vizsgáért kapott pontok ma már beleszámítanak a felvételibe, sőt a diploma megszerzése is ehhez kö­tött. Sokan úgy vannak vele, hogy megcsinálják a vizsgát, de csakis azért, mert kell. Akinek van nyelvvizsgája, az valóban tudja azt a nyelvet? Ko­rántsem hinném. Attól, hogy egy középfokú, felső­fokú nyelvvizsgája van valakinek, nem biztos, hogy azon a szinten tud­ja is az adott nyelvet. Eze­ket a vizsgákat ha „meg­vizsgáljuk”, megfigyelhe­tünk egy szokott sémát. Képleírás, szituáció stb. Egyet ne felejts el soha: ahány nyelven tudsz, annyi ember vagy! Boros Zsanett

Next

/
Thumbnails
Contents