Kelet Magyarország, 2007. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-25 / 172. szám

2007. július 25., szerda KIÜT UTAZÓ /8 Az óvilág vége. Cabo da Roca a kontinens legnyugatibb pontja. Száznegy­venöt méter magasan emelkedik ki az a szikla a tengerből, amelyik az óvilág vé­gét jelképezi. (Fotó: Nagy István Attila) Fatima, a zarándokhely Nyíregyháza (KM) - Fatima, a világ legna­gyobb Mária-kegyhelyeinek egyike. Eredete visszanyúlik az első világháború idejére. Ez a szörnyű világégés rettenetes szenvedéseket zú­dított az emberiségre. Kinyilvánult benne az emberiség komoly bűnössége. 1916. május 13- tól 1917. október 13-ig, először három alkalom­mal angyal-jelenés, majd hat alkalommal a Boldogságos Szűzanya megjelenése nyomán alakult világméretű kegyhellyé, az eredetileg meglehetősen kietlen portugáliai ’Cova d’Iria (az Iriai-völgy). Három egyszerű kis pásztor­gyereknek, Santos Lucia-nak, (10 éves), s két unokatestvérének, Mártó Ferenc (9 éves) és Jácinténak (7 éves) megjelent a béke angyala, és imára buzdította őket, majd mint Portugá­lia őrzőangyala az áldozatra buzdította őket. A Szent Szűz először 1917. május 13-án je­lent meg a „Béke Völgyében” és a rózsafüzér imádkozását kérte a gyermekektől, valamint azt, hogy 6 hónapon át ugyanezen időben jöj­jenek el hozzá. A Szűzanya imádságot, áldoza­tot, engesztelést kért tőlük. Mivel egyre na­gyobb lett a fatimai jelenések híre, s a hívek egyre nagyobb tömege gyűlt össze, de a sza­badgondolkodók is keményen működésbe lép­tek, és hatalmas ellenpropagandába kezdtek, sőt, a gyermekeket és családjaikat súlyosan megfenyegették, a Szentszűz megígérte nekik az égi eredetét bizonyító nagy eseményt. A fatimai jelenések folytatása 1925. XII. 10- én a ponteverdai jelenés, mely az elsőszomba­ti ájtatosságot kérte, majd az 1929. VI. 13-ai, mely Oroszország felajánlásáét kérte a Szeplő­telen Szívnek. - Ezt a felajánlást 1942. X. 31-én XII. Pius pápa végezte el - 1964. IX. 21-én II. János Pál pápa a római Szt. Péter téren a fatimai kegyszobor előtt a világ püspökeivel ismételte meg úgy, amint a Szűzanya kérte. 1918-ban megépült a kis kápolna. 1920. VI. 13-án került be a mai kegyszobor. 1924-ben a völgyben lelkigyakorlatos házat és kórházat építettek. 1928-ban megkezdték a hatalmas ba­zilika építését, majd 1951-ben kialakították a szentély előtti nagy teret. A bűnbocsánatért ma is könyörögni kell (Fotó: Nagy István Attila) j A spanyolok szeretik az életet Egyetlen kávézóban vagy étteremben sem mutattak ránk, amikor a mosdóba nyomultunk. Nagy István Attila ______________ nagyia@inform.hu Nyíregyháza (KM) - Jól tették a céhlegények, hogy a mestervizsgájuk előtt a nya­kukba vették Nyugat-Európát azért, hogy elsajátítsák a leg­frissebb ismereteket. Odakint aztán nemcsak a szakma legú­jabb eredményeit ismerték meg, hanem egy új kultúrába is belecseppentek. Kialakulha­tott bennük egy másfajta vi­szonyítási alap, amely ottho­ni magatartásukat, értékrend­jüket is befolyásolta. Napjainkban is sokan elin­dulnak Nyugat-Európába. A jól felszerelt kórházból a sze­gények kórházába helyettesí­tő orvosnak, a diplomás fiatal lány bébiszitter lesz, a szak­munkás pedig kiszolgáltatott helyzetben lévő segédmunkás is lehet. „Hol lehet altiszt, azt kutatja”- írta hatvan évvel ezelőtt József Attila. Bárhol jobb, mint itthon, valahogy így hangzik a sommás érték­ítélet. Lehetetlen publicisztikai in­dulat nélkül hozzákezdeni egy rövid beszámolóhoz, amely­ben Spanyolországot ajánlom az olvasók figyelmébe. Ma­gyarországon gyakran lobog­nak a zászlók. Azért, mert magyarok vagyunk, s mert mi vagyunk a legkülönbek. Hi­szen magyarok vagyunk. Két hétig jártuk Spanyolor­szág és Portugália városait, éj­fél előtt ritkán kerültünk ágy­ba, hiszen a szieszta ilyenkor mutatta meg a lényegét és a Flamenco táncos KAI A spanyol barokk számos jellegzetessége látható Sevillában Is hangulatát. De soha egyetlen városban, egyetlen kávézóban vagy étteremben sem mutat­tak ránk, mielőtt a mosdóba nyomultunk volna, hogy: elő­ször a fogyasztás, aztán a mosdó. Mindenütt tisztaság volt, kézszárító, papír, folyé­kony szappan, kulturált kör­nyezet, légkondicionáló. Ami­kor két hét után átléptük a magyar határt, a koszos mos­dó ajtajára ki volt írva, hogy 80 forint vagy 50 cent. Papír nuku, folyékony szappan, szá­rító nincs. Bűz és kosz igen. Nagyjából egész mentalitásun­kat jellemzi ez a helyzet: el­várjuk a pénzt, de nem aka­runk szolgáltatni érte. Kell a magas fizetés, de lehetőleg mi­nél kevesebb munkát kelljen végezni érte. Bátran szemetelj! Legendaszámba megy, hogy a madridi kávézó pincére megkér, hogy ne a szemetes­be dobd a szalvétát vagy más szemetet, hanem a földre, hi­szen azt jelzi, hogy ott sok a vendég. Igaz, reggelre patyo­lattisztaság mindenütt! Van­nak, akiknek az a dolguk, hogy tisztaság legyen. És cso­dák csodája megtörténik. Régen Spanyolország több idegen hódító, köztük a föní­ciaiak és a rómaiak érdeklő­dését is felkeltette. A közép­korban nagy részét a mórok irányították, akik a 8. század­ban érkeztek Észak-Afrikából. A keresztény csapatok a 15. században hódították vissza és egyesítették az országot. Számos uralkodó igyekezett Spanyolországot kulturális egységgé kovácsolni, de siker­telenül. A legtöbb tartomány megőrizte nemzeti öntudatát. A baszkok és a katalánok leg­többje nem tartja magát spa­nyolnak. Bár Madrid a név­leges főváros, Barcelona, Ka- talónia legnagyobb városa erős riválisa mind kereskede­lemben, mind művészetben és sportban. Ezt a sokszínű or­szágot az élet szeretete és a szórakozás utáni vágy teszi egységessé. A spanyolok ugyanannyi energiát fordíta­nak az élet örömeire, mint a munkára. Sok helyen az em­berek ma is elindulnak esti sétára, ilyenkor az utcák zsú­folásig megtelnek. Az ebéd és a vacsora is jobban esik tár­saságban, nem véletlen, hogy az egy főre jutó bárok és ét­termek száma itt a legna­gyobb. kmf/ppeír.szon.hu •Spanyolország. Általános információk az országról. (PDF, 39 kB) Amiért mindenki vállalja Miért vállalja az utazó a nyári hőséget, a negyven fok közeli kánikulát? Aki nem valamelyik tengerpar­ton csobban a vízbe, az leginkább a felsorolhatatlan történelmi és művészeti gazdagság kedvéért vállalja az utazást. Jelen van itt a román, a mór, a gótikus, a rene­szánsz, a barokk, a modern stílus. El Greco és Murillo, Goya, Joan Miro és Salva­dor Dali. Lope de Vega és Cervantes vagy Garcia Lor­ca. Itt vannak a rómaiak és a vizigótok, a mórok, a Franco-korszak számos em­léke. Áthatja a lelkeket a flamenco és a spanyol bor. Az éjszakák olykor fülledt mámora. S az útra készülőnek a fülében muzsikál Babits Mihály néhány sora: „Tar­ka himü rét / Tört árnyat nyújt a minaret, / Bús don­na barna balkonon / me­reng a bíbor alkonyon.” Hegyek között, völgyek között Kraljevica, az Adria egyik gyöngyszeme (Fotó: Orosz Attila) Aki tengerre és kel­lemes időre vágyik, an­nak Horvátország szin­te kötelező úti cél. Nyíregyháza (KM - Sz. A.) - Aki tudja, mire számíthat, azt biztosan nem érik kelle­metlen meglepetések Hor­vátországban. így voltunk ez­zel mi is: nem háborogtunk sem a köves part, sem a for­róság miatt, ellenben örül­tünk a klímás apartmannak, a helyes kis városoknak, a fi­nom vacsoráknak és az üdítő tengervíznek. Bár az utazás előtt szinte semmit sem tud­tunk Kraljevicáról, utólag büszkén húzhatjuk ki magun­kat: jól választottunk. Nincs túl messze - autóval, a dugó­kat is beleszámítva nyolc óra -, a környék számos látniva­lóval büszkélkedik, és persze maga az üdülőhely is kelle­mes. A legszebb panoráma a mi ablakunk kiváltsága volt, így, bár jó magasra kellett másznunk érte, mindenkép­pen megérte. A Krk szigetére vezető híd - mellesleg építé­szeti remekmű - balról a vég­telen tenger, jobbról a Szent Márk-sziget pedig középről öt­lött a szemünkbe, de az is igaz, az ablakban csak keve­set álldogáltunk. Inkább a hűs habokat választottuk, vagy a part menti kártyázást, ha pe­dig már nagyon mehetnékünk volt, megnéztük Rijekát - tün­dén hely, mindenkinek aján­lott -, a plitvicei tavakat - negyven fokban ne induljanak el, egyébként pedig kihagyha­tatlan csoda -, vagy Velencét - de ez utóbbi már egy má­sik történet. SZLOVÉNIA Szlovénia nemcsak a legfiatalabb, hanem a legkisebb európai államok egyike is, területe: 20 273 km2. Fő­városa Ljubljana, fizetőeszköze az euró. Kétmillió lakosa van, a hivata­los nyelv a szlovén. A lakosság kö­zel 90%-a szlovén nemzetiségű. Ős­honos nemzetiségi közösségnek szá­mít a tengermelléken élő olasz, és az ország északkeleti részében élő magyar közösség: jogaik alkotmá­nyos védelmet élveznek. További et­nikai csoportok, amelyek többnyire a második világháború után, gaz­dasági migráció során kerültek az or­szágba a horvátok, a szerbek, a mo­hamedánok, a jugoszlávok, a ma­cedónok, a crna goraiak és az albá­nok. A lakosság többsége római ka­tolikus vallású; Szlovéniában viszont további harminc bejegyzett vallási közösség is működik. Szlovénia az Alpok és az Adriai-ten­ger között terül el, Olaszországgal, Ausztriával, Magyarországgal és Hor­vátországgal határos. Területének fe­lét erdők fedik, Európában csak Finn­országnak és Svédországnak van több erdeje. Az ország északnyuga­ti részét az Alpok uralják, a legma­gasabb csúcs a Triglav (2864 m). Kö- zép-Európából a szlovén tengerpart felé utazva áthaladunk a szlovén karsztvidéken, amely Európa leg­szebb földalatti galériáit rejti magá­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents