Kelet-Magyarország, 2007. május (64. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-04 / 103. szám

2007. május 4., péntek SÉTA /13 ■f n SAJTÓ ÉS TANULÁS Pókhálók között bujkálva Megtartottuk iskolánkban a diáknapot, osztályunk, a 11. B oroszlánrészt vállalt a megszervezésében és a rendezésében, de per­sze más osztályok tanulói is sokat segítet­tek. Diáktársaink főként ügyességüket, lele­ményességüket mérték össze, de próbára te­hették műveltségüket is, valamint az osztá­lyok megmutathatták, hogy mennyire járta­sak a gasztronómiában. Szerencsére a körülmények kedveztek az esemény megtartásához, hiszen az iskola nagy, minden igényt kielégítő udvarán volt bőven hely, és persze a kellemes időjárás is nekünk kedvezett. A résztvevők ehettek mé­zes almát, persze a kezek használata nélkül; pukkaszthattak liszttel töltött lufit; bujkál­hattak pókhálók alatt és között; biciklizhet­tek időre, persze egy „megfelelően” átalakí­tott kérőn; ízlelhettek teát; puzzleként old­hattak meg közmondásokat; próbára tehet­ték szellemi képességeiket „íkú” teszten; do­bálhattak tojást és persze nem maradhatott ki a joghurtetetés sem, persze bekötött szemmel. így, az év végéhez közeledve jó volt eltöl­teni egy napot, amikor nem az iskolára és persze a tanulásra kellett koncentrálnunk. Összességében egy nagyon élvezetes, jó han­gulatú nap volt, amely még jobban összehoz­ta az osztályokat és az iskola diákjait. Gargóczi RenAta Liszttel töltött lufik vártak a bátrabbakra (Fotó: amatőr) Megrázó volt a képkiállítás Megnéztük 2007. április 17-én Luciano Al­berton Holokauszt képkiállítását az Ibrányi László Művelődési Központban. A képsoroza­tokon láthattuk a táborokat, a kínzóhelyeket és az emlékműveket. A látottak nagyon megrázóak voltak, melyek mai szemmel néz­ve még mindig hihetetlennek tűnnek. Ezek az emlékhelyek a múlt jelképei, mindegyik másképp őrzi a történelem egy-egy darabját, de mindegyiknek ugyanaz a mondanivalója, azért kiáltanak, hogy az áldozatok gondola­tainkban örökké éljenek. Mi, negyedikesek is tanultunk a holo- kausztról történelemórán, de a képek sokkal jobban visszaadták a történteket. A mai fia­talok már bele sem tudnak gondolni, hogy is volt akkoriban. Egy ilyen kiállításnak, il­letve az ehhez hasonló megemlékezéseknek az a legfontosabb üzenete a jövő nemzedéké­nek, hogy ebben a rohanó és kiszámíthatat­lan világban hasonló dolgok ne történhesse­nek meg soha többé. Kató Zsanett diákújságírqink Gargóczi Renáta (fent) Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakközép- iskola, Újfehértó Felkészítő tanár: Jáczint Zoltán Debreczeni Hajnalka Westsik Vilmos Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szakiskola, Nyíregyháza Felkészítő tanár: Farkasné Szilágyi Zsuzsa Kató Zsanett Móricz Zsigmond Gimná­zium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, Ibrány Felkészítő tanár: _______ Petróné Reményi Katalin Agárdi Gábor (lent) Bessenyei György Gimná­zium, Kisvárda Felkészítő tanár: Sásné Naményi Emese így készül a Kelet-Matyi Újabb SÉTÁ-s diákokat látott vendégül szerkesz­tőségünk a közelmúltban, a fiatal tollforgatók a nyíregyházi Inczédy György Szakközépiskola és Szakiskolából (közis­mertebb nevén: a 110-es- ből) érkeztek. A szabolcs- szatmár-beregi ipari szakképzés bölcsőjében ringatózó iskolapad-kop- tatók érdeklődve hallgat­ták Sipos Béla szerkesztő laptörténeti előadását, majd ifj. Dankó Mihály vezető tördelő mutatta meg számítógépén, ho­gyan készül a Kelet-Ma- gyarország. (Fotó: Palicz István) (További fotók és videó: |§*G53 www.szon.hu ) Vonalban! A SÉTA-oldalak lehető­séget teremtenek arra, hogy a diákok gondola­tait, véleményeit, észrevé­teleit, vagy éppen az isko­lák falai között zajló éle­tét bemutassuk. A nyom­tatott sajtó ismert terje­delmi korlátái miatt a na­pilap szűkebb keresztmet­szetet képes adni, de ren­delkezünk korlátlan lehe­tőségekkel is a Séta On­line révén! A Séta On­line vonalban tart, olyan interaktív színtér, ahol számít a Te véleményed! Ki mit tudott? A Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 20 éves jubileumi ünnepségso­rozatának egyik programja volt a kollégiumban rendezett Ki mit tud?, melyet a kollégiu­mi Diákönkormányzat szerve­zett. A házigazdákon kívül színvonalas produkciókkal voltak jelen a Luther-, a Bán­ki- és a Bessenyei-kollégium „művészpalántái” is. A képze­letbeli dobogóra minden részt­vevő felálhatott és szerény ajándékkal köszönték meg mindannyiuknak a magas színvonalú előadásukat. Ébresztő kukafedőre Meseszép történelmi tájakon az osztály (Fotó: amatőr) ■ Húsvét után, a tava­szi szünetet meg­hosszabbítva hosszú útra indultunk Erdélybe. A Bessenyei György Gim­názium 10. D osztálya kelt út­ra Sásné Naményi Emese ta­nárnő vezetésével, egy osz­tálytársam anyukája, Tull- nerné Belinszky Margit szer­vezésében. Ha egy osztályt ti­zenhat órára összezárunk egy buszba, (főleg ha egy mateko- sat), akkor bármi megtörtén­het. A hosszú út alatt már- már klausztrofóbiásokká vál­tunk, de megérte. Az 1400 méter magas Bucsin-tetőre ér­keztünk, ahol vendéglátóink sok szeretettel, és finom va­csorával fogadtak. Nagy örö­münkre ezt a jó szokásukat minden estére megtartották, ahogy mi is esti, hajnalba nyúló programjainkat. Történelmi városokban A pihenés óráinak csendjét reggelente a lelkes, és csupa jószándéktól fűtött fiúlj éb­resztője törte meg, akik kü­lönböző ütőhangszerek (tálak, fazekak, evőeszközök, kukafe­dők) kíséretében, osztályunk legkedveltebb népdalát, az „A csitári hegyek alatt...” kezde­tű dalt adták elő. Ezen előadá­sok hatására, a mindenki „frissen és üdén” vágott neki a nap eseményeinek. Meglátogattuk Erdély neve­zetességeit, láttuk a Medve-ta­vat a Gyilkos-tavat, lemerész­kedtünk a parajdi sóbányába, átsétáltunk a Békás-szoroson. Jártunk nagy történelmi váro­sainkban, Kolozsváron és Csíkszeredán, ahol történelem­tanárnőnk, Adamóczkiné Ja­kab Erzsébet számos hasznos dolgot fűzött hozzá a látottak­hoz, tudásunkat gyarapítva. Hat nap alatt még összetartób- bá váltunk, az eddigieken felül újabb barátságok kötődtek. Él­ményekben gazdagon tértünk haza Kisvárdára, ahol már szüléink fogadtak sok szeretet­tel és finom vacsorával. AgArdi GAbor kmtippek.szon.hu • Diákcikkek. Az írások teljes terjedelemben letölthetőek (PDF, 209 kB) Versenyre mentek, láttak és győztek! ■ Nem is olyan rég még az iskolapadban ültek, tanultak a többiekkel együtt, ma pedig... ...ma pedig már felszabadult szakmunkások. Még érzik a siker örömét, mosolyogva idé­zik vissza a verseny izgalmait, az eredményhirdetés felemelő pillanatait, de közben előrete­kintenek, s leendő munkahe­lyükről beszélnek. Március­ban Miskolcon rendezték meg „A pékszakma kiváló tanuló­ja” országos versenyt, ahol a nyíregyházi Westsik Vilmos Élelmiszer-ipari Szakközépis­kola és Szakiskola két végzős tanulója kiemelkedő ered­ményt ért el. Keményen dolgoztak Iker Tibor - mindenkit ma­ga mögé utasítva - első lett, Bihari Katalin pedig az előke­lő 13. helyet szerezte meg. Ti­bor korábban Tiszavasvári- ban érettségizett, s nyaranta pékségben dolgozott. Itt sze­rette meg a pékszakmát, s en­nek köszönhetően választotta a Westsiket. Az elmúlt tanév Bihari Katalin végi eredményei alapján vá­lasztották ki tanárai a ver­senyre.- Nem volt könnyű a felké­szülés, de megérte. Katival együtt külön elméleti és gya­korlati képzésen vettünk részt. Tanáraink, Szabó János és Juhászné Rácz Mariann, valamint szakoktatónk, Tár­csa Bálint keményen dolgoz­tattak bennünket. Tételeket mondtunk fel, gyakoroltunk az iskola tanműhelyében - mondja Tibor.- Hogyan zajlott le a ver­seny?- Március 7-én érkeztünk Miskolcra, s délután már meg is írtuk az írásbelit. Másnap reggel egy ottani termelő­üzemben kezdtünk a szakmai számítások elvégzésével, majd géptani gyakorlati rész követ­kezett. Ezután 30 darab dupla zsemlét, 10 darab negyedkilós zsemlecipót és 10 darab félki­lós zsemleveknit kellett le­gyártani. A harmadik napon vizsgabizottság előtt tettünk szóbeli vizsgát. Titokban reménykedtek- Számítottatok ilyen szép eredményre?- Titokban reménykedtünk benne - válaszolja mosolyog­va Tibor, Kati pedig helyes­lőén bólint. - Amikor elkezd­ték hátulról sorolni a neveket, és már csak az első három he­lyezett volt hátra, tudtam, hogy nagyon jól sikerült. Az­tán átvettem a kupát, az emlékérmet, villogtak a va­kuk - ezt az érzést nem lehet leírni. Iker Tibor Végzett szakmunkásként mindkét fiatal a szakmájában szeretne dolgozni, s úgy tű­nik, már találtak is állást. Ta­nulóként a Nyírség-Hasso Kft.-nél voltak gyakorlaton, s a cég visszavárja őket. A ta­nulást folytatni akarják, Kati célja az érettségi, Tibor pedig felsőfokú képesítést kíván sze­rezni, természetesen a pék­szakmában. Debreczeni Hajnalka

Next

/
Thumbnails
Contents