Kelet-Magyarország, 2007. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-17 / 64. szám

2007. március 17., szombat FÓRUM /4 A NAP ELŐFIZETŐJE j j j -j j -j -j'-j-J j j v j j j j'j'j'j jv -j j .j j j ,/ j . Juráncsik Antal Napkor (KM) - A szerencsés, akit töret­len előfizetői hűségéért gazdag ajándék- csomaggal jutalmazott lapunk, ezúttal a napkori Juráncsik Antal volt. A szak­munkásképzőt végzett, 90 esztendős csa­ládfő két gyermekkel és négy írnokával büszkélkedhet. Sok időt töltött a kato­naságnál, volt hadifogságban is, sokat tudna mesélni ezekről az időkről. Csakúgy, mint kedvenc napilapjáról, a Kelet-Magyarországról. Tóni bácsi évti­zedek óta olvasónk, főképp a sport és a keresztrejtvény érdekli. Mind szellemi­leg, mind fizikailag jó egészségnek ör­vend, szabad idejében olvas, kertészke­dik. Feleségével, Magdi nénivel regge­lente együtt lapozzák föl a már-már családtagnak számító Kelet-Matyit, hogy elmélyedjenek a megye legfris­sebb híreiben. KELE1 kmtfppefc.szon.hu •Hűséges előfizetőink. A korábbi nyertesekről szóló írások on-line oldalunkon olvashatók, letölthetők. (PDF, 50 kB) ŐZ ^ET ÍRTA Az első szülinapi zsúr Nyíregyháza (KM - V. K.) - A nyír­egyházi Kiss Annamária nem panasz­kodott, örült, hogy megoszthat egy ked­ves történetet a Kelet-Magyarországgal.- Kislányomnak nem túl régen volt a tizedik születésnapja - kezdte a hölgy. - Nagyon örült: meghívhatta hozzánk ba­rátnőit az osztályból egy „babazsúrra”. Már egy hónappal a nagy nap előtt el­kezdte a sajátos (személyre szóló) meghí­vóit készíteni, és a zsúrt napokkal megelőzően szétosztotta a barátnők kö­zött. Nagy izgalomban volt, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy ő elképzelte: nem túlzók, ha azt mondom, szinte percről percre megtervezte a délutánt. Végül nem kellett csalódnia, mert a születésna­pi buli kellemesen telt, és nekem sincs okom panaszra, mert igazán rendesen viselkedtek a gyerekek. A Kelet-Magyarország hagyományteremtő cél­lal, véletlenszerű választással, telefonon kérde­zi olvasóit: Történt-e vele mostanában olyan ese­mény, melyet szívesen osztana meg a lap olva­sóival? OLVASÓINK ÍRJÁK j j j j j j j j j .1 . Szülőcsere Nemrégiben a Kossuth rá­diót hallgatva elhangzott, hogy a dunántúli iskolákban végzett felmérés szerint, a gyerekek jelentős része (25 százaléka) lecserélné a szü­leit. Kire, kikre? Olyanokra, akiknek a legdrágább autó­juk, tengerparti nyaralójuk van, akiknek nem számít a kenyér ára. Olyanokra, akik azt hiszik, pénzért mindent meg lehet venni? Észbontó! A mai idősek közül kevésnek jutna ilyen eszébe. Hazát, pótszülőket, barátokat szaba­don lehet választani, de szü­lőanyát, -apát és -házat nem. Mi nyolcán voltunk testvé­rek, ötéves korunktól dolgoz­tunk, de hihetetlen szeretet­tel emlékszem vissza azokra az évekre. A szülői példamu­tatás is döntő volt. Mi is ál­modoztunk, jobb, gazdagabb életről, de nem akartuk ezért apánkat, anyánkat eldobni. Mára megváltozott a csalá­dok, a gyerekek szemlélete, életmódja, maga a gyermek- nevelés is. Nagy a felelőssége a szülőknek is. Szerintem, változtatni kellene ezen a szemléleten, felnőtteknek, szülőknek is, s akkor a gye­rekek sem akarják majd őket lecserélni. Mészáros Ferenc Haragból Ebben az évben már négy­szer olvashattunk arról, hogy lopnak a temetőben. Elvittek virágot, tuját, fenyőfát, de le­hetett panaszt hallani vázá­ról, sőt sírkőről is. Nem tu­dom, például egy sírkövet ki vesz a hóna alá, de a fákat is csak ásóval lehet kiszedni a földből. Elvinni is nehéz, kü­lönösen fényes nappal. Sze­rintem jól átlátható az egész nyíregyházi temető. A leg­többször nincs is tömeg a sír- kertben. Bennem bujkál egy kis kétely, egyesek nem csak meg akarnak gyanúsítani, megvádolni az embereket? Lehet, hogy ott sem volt a fe­nyő, a tuja vagy más dolog? Hallottam olyat, hogy valaki haragból a szomszédját „sá- rozta be”. Pedig az asszony­nak még virág sem volt a szatyorjában. Csak nézelődött a sírok között. Olyat is isme­rek, aki ritkán jut el távoli hozzátartozója sírjához, és másokat kér meg a száraz levelek eltakarítására. Őket is meg lehetne gyanúsítani! KovAcs Imréné, Nyíregyháza Emlékezetes farsang A tiszaszentmártoni is­kolában március 2-án tar­tottuk a farsangi mulatsá­got. A felsős drámatagoza­tosok jelmezekben, álar­cokban szerepeltek, és tré­fás versekkel köszöntötték a farsangot. A műsor vége felé kezdődött csak az iga­zi vigadalom! Az egyik műsorszámunk a „Besenyő család” volt, amit a fiúk adtak elő. Majd a lányok folytatták a család szóra­koztató történetét. A har­madik fellépésünk egy néptánc, amiben a neme­ket kellett felismerni a kö­zönségnek. Minden pro­dukciónk nagy sikert ara­tott. A táncot nagyon sok­szor próbáltuk, s Rostás Ádám nélkül nem is sike­rült volna, hisz ő húzta a Azok a táncos lábak talpalávalót. A közönség többször visszatapsolt. Na­gyon jól éreztük magun­kat, boldogok voltunk, hogy ilyen sikert arattunk. A jó szereplést osztályfőnö­künknek, Leskovics Gábor­(Fotó: amatőr) nénak köszönhetjük, hisz ő tanította be nekünk a mű­sorszámokat. Ez volt eddig a legjobb farsang, ahol részt vehettünk és szere­pelhettünk. OrbAn Ágnes és Veres Éva Kőbe vésett nevek A HÉT LEVELE Emlékezés címmel jelent meg Filep Gyula levele a hé­ten. Ő a Don mellett hősi ha­lált halt magyar katonák előtt tiszteleg. „Megállók a szülőfa­lum, Beregsurány központjá­ban emelt második világhábo­rús emlékmű előtt. Olvasom a kőbe vésett neveket, kilenc­venöt a vége. Többsége fiatal, de mind öt- venen aluli.” - írja. Valóban, ha egy ilyen kisebb telepü­lésről ennyien nem tértek ha­za, akkor az egész ország­ban rengeteg anya, feleség, gyermek hullathatta könnyeit szeretteiért. „Hatvannégy év­vel ezelőtt egy végső nagyvá­sára hajtották őket, mint a barmokat. Több százezer magyar kato­na pusztult el, nagyrészük éhen, vagy megfagyva. Tud­ták-e a később elhurcoltak, hogy hol van Szibéria, vagy az Urál?” Felrója az akkori országvezetésnek, köztük Hor­thynak, hogy a végsőkig ki­tartottak Hitler mellett. So­káig tabutéma volt az elpusz­tított katonákról, elhurcolt hadifoglyokról beszélni. Most már lehet emlékezni és tiszte­legni az elhunytak előtt, s ezt meg is teheti, aki ellátogat a Don vidékén állított emlék­műhöz. Napjainkban „az élő család­tagok kaptak néhány ezer fo­rint kárpótlást.” - jegyzi meg kissé keserűen a levélíró, míg másoknak költséges újrateme­tés, tábornokoknak, vezérka­ri főnököknek „rehabilitáció” járt. (Szerk.) SMS A KELETNEK Címlapon a fütty, zavar, apró betűvel a Fidesz csendes, méltóságteljes megemlékezése? Csak azokat dobálják tojással, naranccsal, akik becsapták az embereket. (205708709) ___________ Szép gesztus az államfőtől, hogy ennyi­re szívén viseli a határon túli magyar­ság sorsát. De az azért furcsa időzítés, amikor az országban egyesek úgy ké­szültek március 15-ére, mintha a bu­dai várat akarnák visszafoglalni a tö­röktől. Elég szomorú, hogy egyes poli­tikusok és csoportok az ünnepet önös érdekeikre használták fel, dönget­ve mellüket, hogy ők, csakis ők az igaz magyarok. Még szerencse, hogy nem sokan vannak, mert azért a józan ész mindig és egyre jobban föléjük kere­kedik. Elvárná az ország tisztes több­Bohóckiállítás . Több mint száz bohócot láthattak az érdeklődők a tiszadobi faluház kiállításán. (Fotó: amatőr) j Várjuk leveleiket a 4400 Nyír­egyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e-mailjüket a ke- let@inform.hu címre, telefonszol­gálatunk a 42/501-510 (4280- as mellék) számon fogadja hívá­saikat, személyesen a Nyíregyhá­za, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidíthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabá­lyokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Kérjük, tüntessék fel a levélen/e- mailen a telefonszámukat is. ----------—------------------------------­sége, hogy az államfő egy ilyen hely­zetben az országa élén, példát mutat­va vegyen részt egy ilyen ünnepen, nem pedig a gyeplőt a lovak közé dobva, sorsára hagyni az országot. A kis ma­qyar. (303367011) _________________ Kérdezem Orbán úr, ön és társai mikor számoltak(nak) el? Ön mondja másra, hogy hazudik? (706394983)_________ Kedves aggódó embertárs! Jó lenne, ha megnézné a térképet. Tunyogmatolcs és Fehérgyarmat között a Szamos fo­lyik. Amúgy maga után is seprik a sze- metet. Egy „közutas". (705323477) A Nyírtávhő jó hírnevét rontja az ügy­félszolgálaton az egyik férfi az aszta­lon ül, újságot olvas, és az ügyfeleket zaklatja! Mindezt jól megfizetik! Miért? (702901967) VENDÉGSOROK Városaink kasszája Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu A szám felé félúton megállt a kanál a kezemben, amikor el­hangzott a rádióban a nem min­dennapi kérdés:- Hallottatok már olyat, hogy egy település visszaadta volna a városi címét? - A beszélgető partnerek tanácstalanok voltak: nem, ilyet ők még nem hallottak, jogszabályt sem ismernek, mely rendezné az efféle helyzetet. Meg különben is, miért válnának meg attól, amiért annyit küzdöt­tek, lobbiztak, s amely azért mégiscsak rangot ad a település­nek. Azért, mert például a szigo­rítások nyomán kevés a pénzük, képtelenek lesznek ellátni a tér­ségi funkcióikat. Mert ugye, az a testület, mely a miniszterhez, majd az államfő­höz terjeszti fel a magasabb osz­tályra méltó települést, azt vizs­gálja: adottak-e a feltételei an­nak, hogy betölthesse a centrum szerepét, érezhető lesz-e a városi lét gazdasági, kulturális, egész­ségügyi kisugárzása a környező kisebb településekre. Mindez pe­dig pénzbe kerül, amit eddig sem fedezett a címmel járó ma­gasabb kvóta. Most meg aztán pláne nem, hiszen azt a bizo­nyos nadrágszíjat ebben az ön- kormányzati körben is összébb kell húzni. Ráadásul az utóbbi évtizedben megszaporodott váro­saink közül többnek az urbánus jelzőtábla leginkább megelőlege­zett bizalom, afféle kecsegtető státusszimbólum volt, mint megalapozott realitás. Hiszen sok helyütt még ma is alapvető infrastrukturális létesít­mények hiányoznak, csakúgy, mint a szolgáltatások, s a váro­sias külső is álomkép csupán. Mindez igaznak tűnik a sokáig csak egyvárosos szőkébb ha­zánkban is, ahol ma már 24 vá­rost tartunk számon. Volt alkalmam fél éven át végigjárni megyénk városait s megtapasztalni: tisztában vannak a megszorító intézkedé­sek kellemetlen hatásaival, azzal, hogy olykor még garasuk is alig van, amit a fogukhoz verhetnének. A kényszerből fel­vett hitelek terhei is leginkább ezeket a tinédzser városokat sújt­ják, csakúgy, mint a nem mindig mértékletes gazdálkodás, a jó ügyért, de erőn felül történő vállalás. Ám azt is láttam, a városveze­tők nem adják fel, a közösség szép terveket sző a jobb napok­ra. A pénztelenség sem jellemző mindenütt, hiszen van város, ahol például a korábbi erdősítés mára 700 milliós saját erőt ér, másutt - s ez a falvakra is jellemző - még a képviselői tiszteletdíjukról is lemondanak, mondván, ők nem a városból, hanem a városért akarnak élni. Hallottam persze azt is sok helyütt, hogy az uniótól remélt több ezer milliárd fejlesztési pénzt ne a főváros és néhány kiemelt település nyelje le, jus­son abból a legtávolabbi közös­ségeknek is. A szűkösebb esztendőket ugyanis ott jobban megsínylik az emberek, ahol nincs elég vállal­kozási- meg nyereségadó, s ahol nem állami ajándékként érkezik a víz-, a gázvezeték, meg a kö- vesút. S mégis: városaink nem­csak élni, hanem fejlődni is akar­nak, eszük ágában sincs lemon­dani megszenvedett rangjukról. Az már végérvényesen az ő tu­lajdonuk! MMTIRlMMETé gp Új virtuális naplót indítottunk útjára a Kelet-Magyarország internetes portálján, a Szabolcs Online-on. A Keleti Kiakasztó névre keresztelt blog- ba naponta kerülnek új bejegyzések olvasóink jóvol­tából. Olyan bosszantó történeteket, felháborító eseteket adunk közre eme élet írta, digitális telere- gényünkben, amitől biztosan felszalad az emberben a pumpa. A portállátogatók és a KM-olvasók pana­szának, kritikájának, háborgásának ezentúl tehát nemcsak lapunk hasábjain, hanem internetes bo­gunkban is hangot adunk! Kattanjanak ránk, „kiakasztó" élményben lehet részük! Blog/Keleti Kiakasztó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents