Kelet-Magyarország, 2007. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-12 / 60. szám

2007. március 12., hétfő FÓRUM /6 NAPI ÜZENET w Szentesi Lászlóné rakamazi olvasónktól Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen, rosszabbá tesszük. De ha olyan­nak vesszük, mint amilyennek lenni kellene, akkor azzá tesszük, amivé lehetne. Goethe JOGÁSZSZEMMEL Tizennyolc év felett Évekkel ezelőtt elváltam a férjemtől, gyermekemet háztartásomban nevelem, férjem pedig gyermektartást fizet. A fiam most töltötte be a tizennyolcadik élet­évét, és jövőre felte­hetőleg továbbtanul egy főiskolán nappali tagozatos hallgató­ként. Kérdésem az lenne, hogy ebben az esetben a volt férjem Dr. Vojsánszki Éva köteles-e tovább fizet­ni a gyermektartásdíjat? A gyermektartásdíjat a férje ezután is köteles lesz fizetni, hiszen a szülő bi­zonyos esetekben munkaképes, nagyko­rú gyermekét is el kell, hogy tartsa. A szülő a gyerek nagykorúsága esetén ugyanis akkor köteles a gyereknek tar­tást nyújtani, ha annak egészségi álla­pota, betegsége, munkanélkülisége ezt indokolja, illetve akkor, ha az életpá­lyára való felkészülést szolgáló, szüksé­ges tanulmányokat folytat, hiszen ez a gyermek későbbi elhelyezkedési esé­lyeit növeli, amely a gyermek és egy­ben a társadalom érdekét is szolgálja. Ezt a tartást pedig nem lehet csupán az egyik szülőre hárítani, ezt a vér szerin­ti szülőknek együtt kell biztosítani a gyermekük számára, akár természet­ben, tehát élelmezéssel, ruháztatással, akár pénzben, tartásdíj formájában. Amennyiben fia a főiskola elvégzését követően újabb szakképzettséget nyújtó iskolába iratkozna be, abban az esetben már mérlegelhető, hogy a szülő meny­nyiben köteles ezt támogatni, finanszí­rozni, mennyire készítik fel ezek a ta­nulmányok az életpályájához, és meny­nyire segítik elő a munkaszerzését. Magyaros vendégszeretet? A Világgazdasági Fórum közzétett tanul­mánya szerint mi, magyarok nem szeretjük igazán a turistákat. A százhuszonnégy vizsgált országból csak a századikak va­gyunk a „vendégszereteti” listán. Ez bizony elszomorító... De szerintem ezt a tanulmányt nem szabad túl komolyan venni. Arra azért jó, hogy elmélkedjünk egy kicsit a témán: vajon eléggé szeretjük a hozzánk látogató turistákat? Úgy önmagában, azt hiszem, igen! Barátságosan, kedvesen beszélgetünk velük? Ebben már nem vagyok olyan biztos. A magyaros vendégszeretet igenis létezik, csakhogy még mindig kevesen be­szélnek nyelveket, ezért megijednek, fakép­nél hagyják azt az idegent, aki megkérdezi őket. Nem értik mit „karattyol” az illető. Félünk a saját tudatlanságunktól. (S ezt ér­tik félre.) Nem szabad. Ha már nincs idő bújni az angol könyveket, legalább moso­lyogjunk, és nézzünk a szemébe, ezzel is megnyugtatjuk őt. Sz. Lajos OLVASÓINK ÍRJÁK i Emberség Sokszor olvassuk a felhábo- í rodott utasok véleményét, : amikor jogosan, vagy jogtala- ! nul az autóbusz-vezetőkre pa- j naszkodnak. Én a nőnap dél- I utánján egy olyan jelenetnek i voltam a tanúja, mely messze j nem ezt igazolja. Nyíregyhá- I zán, a 14-es autóbuszon utaz- | tam. Az egyik megállóban fel- | szállt egy 7-8 éves kislány, de nem volt nála csak kétszáz forint. A vezető nem szállítot- i ta le: „majd én kipótolom öt forinttal” - mondta a meg- i szeppent gyereknek. Látszott, i hogy megkönnyebbül, s hálá­san nézett a vezető bácsira, íme, ilyen emberek is van- i nak! Nagy Gábor, Sóstóhegy | Emlékezzünk! Megállók a szülőfalum Be- I regsurány központjában ! emelt második világháborús ; emlékmű előtt. Olvasom a kőbe vésett neveket, 95 a vé- ; ge. Többsége fiatal, de mind ötvenen aluli. Családi neve- í met hétszer is olvasom, igaz lehetne nyolc is, mert legidő­sebb nagybátyám hazatérése I másnapján halt meg. A csa­lád nőtagjai szálán is érintve i vagyok. Itt gyújthatunk gyer- I tyát tiszteletükre, nincs kü- | lön emléknap meghirdetve. Azon gondolkodom, hogy ke- í rült az én két-három elemit I végzett, cselédsorban élő : nagybátyáim fiai 64 évvel ezelőtt a Don kanyarba? Hal­Hírünket viszik Kimondottan, már a nap­tár szerint is, lassan bekö­szönt a tavasz. Mindenki igyekszik szebbé varázsolni a téli álmából felébredt kör­nyezetét, otthonát. Bizony a településekre is ráfér a nagytakarítás. Kezdődhet a takarítás, a parkosítás, a virágültetés, a fák csinosí­tása. Érdemes nekilátni a megmaradt falevelek eltün­tetésének is, míg a növé­nyek nem nőnek meg. Szin­te örül az ember szíve, amikor egy-egy szépen rendbe tett utcán halad, így az utazó is elviszi más­hova is a város a falu jó hírét. Szabó János Nagykállóban is megkezdték az utcák takarítását (Fotó: Sipeki Péter) lottak-e valaha róla? Tudták-e a később elhurcoltak, hogy hol van Szibéria vagy az Urál? Aligha, mert ők legfel­jebb vásárokra jutottak el, néha. Hatvannégy évvel ez­előtt egy végső nagyvására hajtották őket, mint barmo­kat. Sok anya, testvér, fele­ség, árva sírt keservesen, mert tudták mi lesz a vége. Több százezer magyar pusz­tult el, nagy részük éhen, vagy megfagyva. Horthy hű maradt Hitlerhez, tisztjei, tá­bornokai hűtlenek a magyar katonákhoz. Elítéljük az oro­szokat, mert több százezer magyart pusztítottak el, de hát a magyarokat küldték a Don mellé, az ágyúk, géppisz­tolyok elé. A magyar katoná­nak nem ott kellett védeni hazáját. Egyetértek Kábái úr­ral, mikor azt írja: „Őértük is kellene a főhajtás, mert ők magyarok voltak.” Valami azért őértük is történt, aki teheti ellátogathat a Don vi­dékén állított emlékműhöz. Hazánkba nagy pompával, nagy költséggel eltemették Horthyt, rehabilitáltak több tábornokot, vezérkari főnö­köt, hadseregparancsnokot, némelyikből hőst csináltak. Az elpusztított katonák, oda­veszett hadifoglyok még élő családtagjai is kaptak néhány ezer forint kárpótlást. Sok, idős, ma is élő emberek, akik átélték a borzalmakat csak elítélően tudnak emlékezni az akkor történtekre. Azt is tud­ják, hogy ha Horthy időben lép ki a németek oldalán vi­selt háborúból Erdélyt sem veszítjük el. Azok, akik Hor­thy emlékét szeretnék szépí­teni, álltak-e valaha is hábo­rús emlékmű előtt, olvasták-e a kőbe vésett neveket? Nem hiszem, mert akkor talán más volna a véleményük. Hatvannégy évvel ezelőtt sok gyászjelentés érkezett a Don- kanyarban elesettekről, amit nem lehet, és nem is szabad elfelejteni. Filep Gyula Torgyán József: a „gazdák" és önmaga jóte­vője újra pártot alapít Nemzeti Megújhodás néven! Nincs még elég káosz az országban, még rá is kell tromfolni! (203112513) ______ A Fidesz vezetői felszólítják a rendőrséget, hogy miket ne használjanak a békés tüntetők ellen. De egy szót nem hallani arról, hogy a köveket, táblákat dobáló, kirakatbetörő, gép­kocsikat felgyújtó álarcos békés tüntetőket, miért nem szólítják fel a tisztelt urak a kultu- rált viselkedésre. Kis magyar. (303367011) Találtam Paszabnál egy IVU-951 rendszámtáb- lát, hívjon, ha szüksége van rá! (302525949) Meg kell köszönni a wattos súlyadót. Enyém a duplájára emelkedett. (305992636) _______ Helyesbítek: miért nincs a nyíregyházi Júlia für­dőben egyórás szaunajegy? Minden fürdőben van ilyen, és itt is lenne rá igény. (209570611) Dörzsölt a Fidesz is, mert népszavazáson nem kérdezteti meg: egyet ért-e azzal, hogy az or­vosi, kórházi ellátást a kormány fizetőssé tet­te? Mert, ha hatalomra jutnak, nekik is ez pluszbevétel! (203112513)_________________ DMZ... rendszámú piros szgk. női sofőrjének üzenem: előbb tanulja meg a KRESZ-t, utána k...anyázzon a zebrán szabályosan közleke­dőnek! Egy kismama. (303553901) _______ Köszönöm szépen, annak a becsületes (ha ő a tolvaj, becstelen) embernek, aki bedobta a postaládába a már letiltatott sim-kártyámat! (305732522)_____________________________ Nem veszitek észre, hogy egymás furkálásá­val a korrupt politikusokon segítettek, mert ad­dig se követitek figyelemmel az eseménye­ket? Magyar vagyok, nem MSZP-s! (705386173)_____________________________ Nagykállóban az egyetlen, országosan is elis­mert, nagy múlttal rendelkező iskolát is „ki- végzik"! Szép, újra jön a „sötét Szabolcs" kor­szak? Egy volt budais. (705386173) ________ Beszélni könnyű. Járjunk tömegközlekedve? Nem tudom, hogy viselné a városvezetés, ha mindenki lerakná az autót? Vagy döntsük el sorsolással, ki mehet kocsival? (702902305) Olyan asztalost kerestem, aki apró munkát is elvállal. Elvállalni elvállalta, de két hónapja nem csinálta meg. Létezik még valahol szavahihe­tő mester? (306272856) J -r J -/ J- J'* J JWvu «/Ww>V Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e-mail- jüket a kelet@inform.hu címre, telefon- szolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hívásaikat, sze­mélyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra kö­zött kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidít­hetjük megjelenéskor. Nem közölhe­tünk azonban jogszabályokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Kér­jük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is. Utófarsang és nőnap ■ Farsangi és nőnapi mulatságra invitálták a gergelyiugornyai és vit- kai nyugdíjas társakat. Közösségünk, a vásárosna- ményi Esze Tamás Nyugdíjas Klub új vezetője, Sápi István­ná Erzsiké március másodiká­ra farsangi és nőnapi mulat­ságra invitálta a gergelyiugor­nyai és vitkai nyugdíjas társa­kat. Nagy szeretettel és szor­galommal készültünk az ese­ményre. A foglalkozásainkon jó han­gulatú beszélgetések, nótázá- sok közben készítettük a far­sangi kellékeket, színes lánco­kat, szemüvegeket. Kultúrmű­sorral is készültünk, humoros jelenetekkel, verssel, dalokkal és tánccal. Elfogadta meghívá­sunkat Jüttner Csaba polgár- mester úr is, aki meleg szavak­kal köszöntötte a hölgyeket. A vacsora férfi szakácsaink által főzött finom babgulyás volt, amit a hölgyek saját ké­szítésű süteményekkel köszön­tek meg. Egyik klubtársunk - meglepetésként - frissen sült farsangi fánkkal kínálta a kö­zel száz vendéget. A vacsora után sor került a tombolasor­solásra. Itt nem a nyeremény értéke a fontos, hanem a közös szórakozás. Egy-egy ilyen sike­res rendezvény után mindig azt mondjuk, hogy nagy ötlet volt a nyugdíjasklubok létreho­zása. SZENÁKI KÁLMÁNNÉ, KLUBTAG Nőnap. A Sóstói Nyugdíjasok Szövetsége a nőnapon műsorral és ajándékokkal köszöntötte tagjait. (Fotó: amatőr) v ______________________________________ .. . ;.................. .... ............................................... A március 5-i Kelet-Magyaror- szágban a fővárosban életüket kockáztató, majd sérülésük ellá­tásáért vizitdíjat fizető tűzoltók­ról írtak, néhány nappal koráb­ban „a diákzsebpénz vámszedői”- ről (KM. február 27.). A cikkíró korrektül tájékoztatott, a levélíró tanárnak pedig majdnem igaza van. A kifogásolt esetben ugyanis nem a törvényhozók, hanem munkatársunk vizsgázott elégte­lenre emberségből, empátiából, jó helyzetértékelésből. Emiatt abban a bizonyos ügyeletben és a más­nap reggeli orvosi megbeszélésen is szenvedélyes vita tört ki a baleseti sebészek között, ugyanis senki sem értett egyet azzal, hogy egy frissen sérült kiskorú jelent­kezése indokolatlan lenne. Ráadá­sul (amit az újság nem írt meg, és a közvélemény sem tud) nem is egy, hanem - ugyanezen a na­pon - három ilyen eset is előfor­dult. Nem menti a kollégát, hogy az első napokban a rendeletek nem voltak egyértelműek, és a 18 év alattiak ellátása csak néhány nappal később mentesült teljes körűen mindenféle fizetési köte­lezettség alól, sőt, az sem teszi meg nem történtté az eseménye­ket, hogy a kolléga (belátva téve­dését és hibás döntését) ezt kö­vetően saját maga értesítette az érintett sérülteket a méltánytalan intézkedésről, a díj visszafizetésé­nek lehetőségéről. Az érintett gyermekektől és szüleiktől ez úton kérek osztá­lyunk, munkatársaim és osztály- vezetőként a magam nevében is elnézést és megértést. Megértést azért, mert (mindenféle eligazítás ellenére) a betegeknél csak az egészségügyi dolgozók voltak el­lentmondásosabb helyzetben; kész csoda, hogy ezeket a nehéz napo­kat ezzel az egy újságcikkel „megúsztuk”. Ugyanakkor szeret­ném megköszönni betegeinknek azt a végtelen türelmet és megér­tést, amit a vizit- és ágydíj beve­zetése után az első perctől tanú­sítottak, megkönnyítve ezzel munkánkat, számunkra is elvisel­hetőbbé téve ezt a szokatlan hely­zetet. Munkatársaimat (főleg az orvosírnokokat, asszisztenseket és természetesen az orvosokat is) szintén köszönet illeti a többlet- munkáért, a viszonylag zökkenő- mentes lebonyolításért és emberi hozzáállásukért, amit az elmúlt hetekben tanúsítottak. Remélem, betegeink emlékezetében is ez marad meg. Dr. Noviczki Miklós, OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS Dr. Noviczki Miklós KEIET ■ n 11 ii « Alt ti AZ ILLETÉKES VÁLASZOL >! Nem volt egyértelmű a rendelet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents