Kelet-Magyarország, 2007. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-26 / 22. szám

szomorúvá. Aztán egy önmagáért beszélő adat: hazánkban a fel­nőtt lakosság 15,1 százaléka (1,2 millió ember) életében legalább egyszer átesik a depresszión. Egy neves angol specialista bonyolult matematikai kutatások révén ju­tott el január 23-áig, mint a leg­nehezebben elviselhető naphoz. Ezt egy hazánkbéli kevésbé ne­ves professzor kétségbe vonja, mondván, a depresszió nem egynapos betegség. A mi tudó­saink minimum hónapos vagy szezonális bontásban elemzik ezt a kórt. Mindig is mondtam, hogy nem kell annyira lebecsülni a hazai tudósainkat, mert ez utóbbi igaz­ságát velem együtt nagyon sokan igazoljuk. Mármint a depressziót, mint elhúzódó tünetet. Mert ugye a fránya számlák, amitől én mindig depresszióba zuha­nok, azok havonta megismétlőd­nek. Vannak aztán negyedévi, amolyan szezonális fizetési kötelezettségeink, amikor újólag észlelni vagyok kénytelen a kel­lemetlen tüneteket. Meg aztán: ha csak egy (vagy két) nap lenne a depresszióé, akkor bekapnánk előtte egy-két szem antide- presszáns tablettát, és dalolva mennénk a postára, az adóhiva­talba, a szolgáltatókhoz leróni tartozásunkat, s még kezet is csókolnánk a búzavirágkék sze­mű kisasszonynak, hogy volt ke­gyes elfogadni tőlünk a zsozsót. Ámde mi a helyzet? Slágergyógyszerré léptek elő az antidepresszánsok, gyártóik több tízmilliárd eurós forgalmat bonyolítanak le évente. Ennyit azért mégsem lehet egy nap alatt elfogyasztani, az tuti, tehát itt nagyon is egy hosszan tartó je­lenségről van szó. Ezt nem lehet elbagatellizálni sem, hiszen ez egy komoly betegség. Ez lehet örökletes, kiválthatja egy rossz gyermekkori élmény. Olvasom, hogy okozhatja a kábítószer-fo­gyasztás is, ami sokak szerint be­tegség, akár az alkoholizmus meg a mértéktelen dohányzás, az állandó evési inger. N4ost, hogy mindezt megtud­tam, máris szűnőben kissé a depresszióm, ezért szeretném újólag leszögezni, hogy nem a betegségen akarok ékelődni. Csak szeretném megtudni az ille­tékes kutatóktól, hogy a mostan­ság divatos megszorítások, a ra­pid gyorsaságú sarcolások, az egymásnak ellentmondó intézke­dések, a munkahelyi intrikák, a munkahely elvesztése, egyesek rongyrázása a semmittevés ha­szonból, az életművészek hőssé avanzsálása mennyire játszhat­nak közre a depresszió kiváltásá­ban, s hogy az ellenjavallt gyógyszerért is felszámolják-e azt a bizonyos dobozdíjat? Hangulat kérdésem NAPI ÜZENET Vajon gondoltak-e azok arra, akik a kór­házaknál kijelölték az ötven kilométeres tá­volságot, hogy a bent lévő beteget a hozzá­tartozók miként fogják meglátogatni? Az úti­költség, még ha autója is van az illetőnek, jelentősen drágult. (Nem beszélve a napi ápolási díjról.) Ismerve a kórházi kosztot, ha igazán azt akarjuk, hogy a beteg ne „éhezzen” , be kell neki vinni egy tányér le­vest. Vagy, mi van az idősekkel, a nyugdíja­sokkal? Ők többet betegeskednek, nehezeb­ben közlekednek. Ezt vajon miként vették fi­gyelembe? Az a gyanúm, sehogy. N. Istváné, Nyíregyháza VENDEGSOROK OLVASÓNK ÍRJA Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Amikor reggel kezembe nyomta a feleségem a befizetésre váró csekkeket, az a csepp ked­vem is elment, ami még a citro­mos tea szürcsölése közben megvolt. Éreztem, hogy amint adom össze a számokat, úgy zu­hanok egyre sötétebb hangulat­ba, szinte fájt, ahogy ráncosán kezdett zsugorodni a bőr a homlokomon. Ilyenkor szokta mondani életem párja, hogy már megint ballábbal keltél fel, lassan elfelejtesz mosolyogni. Felnyalá- boltam a kikészített ezreseket a különböző díjakra, részletekre és siettem sorban állni a postán. Majd vettem egy újságot, meg­tudni, melyik politikusunk hány milliót vett fel csak a költségeire négy év alatt, amivel el sem kel­lett számolnia. Mielőtt oda értem volna, megakadt a szemem az öles címen: Január 23. a dep­resszió napja. Hogy nekem ez nem jutott eszembe!- csaptam a ráncoktól még mindig gyűrött homlokomra. Hát persze, ezért vagyok én is olyan borongós hangulatban, mint amilyenben vagyok. Mert­hogy azért ez a nap a depresszió napja, mivel a fényhiány, a kará­csonyt, újévet követő pénztelen­ség, s a még nagyon távoli ta­vasz teszi ezt a napot különösen A távolság akadály SMS A KELETNEK 06-20/9646-666 A buszvezetőknek biztosan külön engedé­lyük van a vezetés közbeni mobilozásra, mert csúcsforgalomban is egyfolytában te­lefonálnak, az utasnak meg égnek áll a haja, és csak abban bízhat, hogy épp bőr- rel megússza a nagy utazást. (209623381) A képviselők milliókat vesznek fel költség- térítésként, én 30 év után, köztisztviselő­ként egy milliót keresek egy évben, ez ha­vonta nettóban 63 ezer Ft. Ebből 10 ezer üzemanyag, 3360 Ft parkolás, 50 ezerért járok be dolgozni, és azt mondják, örül­jek hogy munkahelyem van. Az iskola el­végzése után nem soroltak át, mert nehéz anyagi helyzetben van az intézmény. Egy adminisztrátor a közegészségügyből. (204473116)__________________________ Gyurcsányt az MSZP élére. Rájuk fér egy­két „reform". Mi már tudjuk mit jelent, ta­nulják meg ők is. Lábis báttyó. (702403887) ___________________________ Szilveszter éjszaka a petárdázásoktól megi­jedt és elszökött otthonról, Gyüréből, egy keverék kutyus. Tacskó és németjuhász ke­verék. Ismertetőjegyei: fekete színű, rövid sima szőrű, kis termetű, felfelé álló fülei vannak. Lánykutyus, 5 éves, és Bogárnak hívják. Kérem, hogy aki látta valahol, eset­leg befogadta, az alábbi telefonszámon ér­tesítsen! Nagyon hiányzik, hiszen már szin­te családtag volt nálunk! Előre is köszönöm a segítségüket! (703371266) ____________ December 31-én Rohodról elveszett bar­na-fehér színű, 5 éves kan, skótjuhász ku­tyámat keresem! Fia bárki tud a hollété­ről hívjon! (302720062)_________________ A Jászladányíaknak biztos van okuk rá, hogy a romákkal így vannak. A riporter ha akar, költözzön oda! (703818312) ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e- mailjüket a kelet@inform.hu címre, te­lefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hí­vásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatun­kat. A leveleket terjedelmi okokból rö­vidíthetjük megjelenéskor. Nem közöl­hetünk azonban jogszabályokba ütkö­ző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is. SZAVAZÁS SMS-BEN íjsj A munkásokat elküldik, ha nem megy be dolgoz­ni. A Fidesz miért kap fize­tést, ha mindig kivonul? Itt az ideje, hogy mindenki bemen­jen és tárgyaljanak végre. Julika Kölcsey és Csenger Jó pár éve minden január 22-én Szatmárcsekén ünnepel­jük meg a magyar kultúra napját, ami tulajdonképpen nemzeti imánk, a Himnusz születésének napja, melyet ebben a kis szatmári faluban írt meg Kölcsey Ferenc. Ke­vésbé ismert azonban, hogy milyen kapcsolatai voltak a Kölcseyekkel Csengernek. 1671-ben Csengerjánosiban Kölcsey András volt a pap. Tudjuk, hogy Kölcsey Ferenc és testvére Ádám csak 1815 tavaszán kerültek Csekére, ahol birtokot és rajta udvar­házat örököltek. Kölcsey Ádám 1823 decemberében megnősült, s feleségül vette Csengerből az ottani legna­gyobb birtokos Szuhányi Já­nos alispán legkisebb leá­nyát, Jozefint (1789-1854). 1825 márciusában Kölcsey Ádám- nak és a csengeri Jozefinnek fia született - Kálmán, aki­nek nevét az irodalomból jól ismerjük. Kölcsey Ferenc ezt a gyermeket sajátjaként sze­rette. Annál is inkább, mert az apa 1827-ben meghalt. Kál­mán nevét a magyar iroda­lomtörténetbe azzal jegyezte be Kölcsey Ferenc, hogy hoz­zá írta a mindenki által is­mert Parainesist - azaz az In­telmeket. A félárva ifjú nem «r* Szerintem nem az ország érdekét nézik, hanem, hogy O. V.-ék minél hama­rabb legyenek elöl. Nem szá­mít kin gázolnak át. Marx Gábor Filatelisták köre. Több évtizedes múlttal büsz­kélkedhet a nyíregyházi bélyeggyűjtők köre. A kölyök- várban működő klub mindig szívesen fogadja a fiatal érdeklődőket szerdánként. (Fotó: sipeki Péter) CSD www.szon.hu vált méltatlanná ezekhez az eszmékhez, hiszen 1848-ban beállt honvédnek. A szabad­ságharc utolsó szakaszában már főhadnagyként szolgált a komáromi várőrségben, s ott, 1849 április 16-án hősi halált halt. Fábián László, Csenger KELET kmf/ppe/r.szon.hu •Kölcsey. A levél letölthető (PDF, 25 kB) Új útvonal A város legrövidebb vona­lának (7-es busz) meghosz- szabbítását javasolnám a Volánnak. Úgy, hogy a járat a Korányi utcán végig közle­kedne, a Vadász Csárda előtt a Kemecsei úton a „Két Ka­nyar” cukrászdánál jobbra fordulna a volt Pincegazdaság felé, s a Sóstóhegyi útról visszatérve a város irányába folytatná útját, vissza az állo­másig. Ezzel részben segíte­nének a sóstófürdői, a sóstó­hegyi lakosoknak, és enyhíte­nék a 8-as busz leterheltségét. Ha a mostani útvonalat eny- nyivel meghosszabbítanák, le­het, hogy megnőne a 7-es me­netrendje, de sok tekintetben célszerűbb lenne. Kiss Árpád Egyik kutya, másik eb! MN Minden egyezség kettőn áll. Hiába reménykedünk, egyik sem enged. Ettől még a szocializmus is jobb volt. Ott nagyobb volt a demokrácia. Csóró Nem itt született A magyar kultúra nap­ján megjelent „Haza, hala­dás, hagyomány” című ol­vasói levélhez írok néhány kiegészítő gondolatot. Rög­vest azzal kezdem, hogy Kölcsey Ferenc nem me­gyénkben született! Édes­anyjának (Bölöni Ágnes) otthonában, nagyszüleinek lakhelyén Sződemeteren látta meg a napvilágot. Kár, hogy ma Saucaként je­löli Románia autóstérképe. Hosszú hányódtatások után öccsével, Ádámmal csak 1815-ben kerül Csekére. Né­hány rövid megszakítást kivéve itt éli meg azt az időt, mely 1838-ban bekö­vetkezett haláláig volt ki­szabva részére. Hasonló a helyzet Ratkó Józseffel is. Ő Pesterzsébeten született, Kultúra napi megemlékezés Szatmárcsekén (illusztráció: Sipeki Péter) majd később került a tisza- dobi gyermekotthonba. „Szorongásaim, gyászom oldódtán itt láttam és cso­dáltam meg először a bajai­mon túli világot. S ezért lett fogadott földem Sza- bolcs-Szatmár megye...” - írja Tiszadobról. Czomba Zoltán, Paszab OLVASÓ-SZERKESZTŐ Átadjuk helyünket Az olvasói levelekben egy idős úr fel­háborodik a fiatalok közömbösségén. Kár lenne általánosítani, mert a legtöb­ben igenis odafigyel­nek arra, hogy a bu­szon átadják a helyü­ket beteg, idős utastár­saiknak. És ne mindig a fiatalokban keressük a hibát, mert volt már alkalmam jó néhány­szor megfigyelni, hogy az idősek sem éppen a legtoleránsabbak! Sok­szor igen erőszakosan és goromba modorban hangoztatják „privilégiumaikat” a fiatalabbakkal szemben. Aki pedig olyan pimasz, és magától nem jut eszébe, hogy átadja a helyét, arra egy udvarias kéréssel köny- nyebb hatni, mint szidalmazással. Mi pedig gondoljunk arra, hogy köszönettel tartozunk az időseknek, az a legkeve­sebb, ha egy kedves mosoly kíséretében átadjuk nekik a helyünket. Lippai Ilona (Fotó: Balázs Attila) Természetképek. Hajasné Varga Irén és Kürti Ignáczné (képünkön) ter­mészetfotóinak közös kiállítása nyílt meg a Szakszervezetek Házában. (Fotó: Sipeki Péter) 2007. január 26., péntek FÓRUM /5 H Dr. Molnár Mihályné nyíregyházi olvasónktól A gyűlölet felhőként vonul át az emberi leiken, s nagysága és vastagsága arányában fedi a Napot. Gárdonyi Géza kiiíi Ön szerint az ország érdekében félre kellene tenni a politikai ellentéteket?

Next

/
Thumbnails
Contents