Kelet-Magyarország, 2007. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-26 / 22. szám
szomorúvá. Aztán egy önmagáért beszélő adat: hazánkban a felnőtt lakosság 15,1 százaléka (1,2 millió ember) életében legalább egyszer átesik a depresszión. Egy neves angol specialista bonyolult matematikai kutatások révén jutott el január 23-áig, mint a legnehezebben elviselhető naphoz. Ezt egy hazánkbéli kevésbé neves professzor kétségbe vonja, mondván, a depresszió nem egynapos betegség. A mi tudósaink minimum hónapos vagy szezonális bontásban elemzik ezt a kórt. Mindig is mondtam, hogy nem kell annyira lebecsülni a hazai tudósainkat, mert ez utóbbi igazságát velem együtt nagyon sokan igazoljuk. Mármint a depressziót, mint elhúzódó tünetet. Mert ugye a fránya számlák, amitől én mindig depresszióba zuhanok, azok havonta megismétlődnek. Vannak aztán negyedévi, amolyan szezonális fizetési kötelezettségeink, amikor újólag észlelni vagyok kénytelen a kellemetlen tüneteket. Meg aztán: ha csak egy (vagy két) nap lenne a depresszióé, akkor bekapnánk előtte egy-két szem antide- presszáns tablettát, és dalolva mennénk a postára, az adóhivatalba, a szolgáltatókhoz leróni tartozásunkat, s még kezet is csókolnánk a búzavirágkék szemű kisasszonynak, hogy volt kegyes elfogadni tőlünk a zsozsót. Ámde mi a helyzet? Slágergyógyszerré léptek elő az antidepresszánsok, gyártóik több tízmilliárd eurós forgalmat bonyolítanak le évente. Ennyit azért mégsem lehet egy nap alatt elfogyasztani, az tuti, tehát itt nagyon is egy hosszan tartó jelenségről van szó. Ezt nem lehet elbagatellizálni sem, hiszen ez egy komoly betegség. Ez lehet örökletes, kiválthatja egy rossz gyermekkori élmény. Olvasom, hogy okozhatja a kábítószer-fogyasztás is, ami sokak szerint betegség, akár az alkoholizmus meg a mértéktelen dohányzás, az állandó evési inger. N4ost, hogy mindezt megtudtam, máris szűnőben kissé a depresszióm, ezért szeretném újólag leszögezni, hogy nem a betegségen akarok ékelődni. Csak szeretném megtudni az illetékes kutatóktól, hogy a mostanság divatos megszorítások, a rapid gyorsaságú sarcolások, az egymásnak ellentmondó intézkedések, a munkahelyi intrikák, a munkahely elvesztése, egyesek rongyrázása a semmittevés haszonból, az életművészek hőssé avanzsálása mennyire játszhatnak közre a depresszió kiváltásában, s hogy az ellenjavallt gyógyszerért is felszámolják-e azt a bizonyos dobozdíjat? Hangulat kérdésem NAPI ÜZENET Vajon gondoltak-e azok arra, akik a kórházaknál kijelölték az ötven kilométeres távolságot, hogy a bent lévő beteget a hozzátartozók miként fogják meglátogatni? Az útiköltség, még ha autója is van az illetőnek, jelentősen drágult. (Nem beszélve a napi ápolási díjról.) Ismerve a kórházi kosztot, ha igazán azt akarjuk, hogy a beteg ne „éhezzen” , be kell neki vinni egy tányér levest. Vagy, mi van az idősekkel, a nyugdíjasokkal? Ők többet betegeskednek, nehezebben közlekednek. Ezt vajon miként vették figyelembe? Az a gyanúm, sehogy. N. Istváné, Nyíregyháza VENDEGSOROK OLVASÓNK ÍRJA Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Amikor reggel kezembe nyomta a feleségem a befizetésre váró csekkeket, az a csepp kedvem is elment, ami még a citromos tea szürcsölése közben megvolt. Éreztem, hogy amint adom össze a számokat, úgy zuhanok egyre sötétebb hangulatba, szinte fájt, ahogy ráncosán kezdett zsugorodni a bőr a homlokomon. Ilyenkor szokta mondani életem párja, hogy már megint ballábbal keltél fel, lassan elfelejtesz mosolyogni. Felnyalá- boltam a kikészített ezreseket a különböző díjakra, részletekre és siettem sorban állni a postán. Majd vettem egy újságot, megtudni, melyik politikusunk hány milliót vett fel csak a költségeire négy év alatt, amivel el sem kellett számolnia. Mielőtt oda értem volna, megakadt a szemem az öles címen: Január 23. a depresszió napja. Hogy nekem ez nem jutott eszembe!- csaptam a ráncoktól még mindig gyűrött homlokomra. Hát persze, ezért vagyok én is olyan borongós hangulatban, mint amilyenben vagyok. Merthogy azért ez a nap a depresszió napja, mivel a fényhiány, a karácsonyt, újévet követő pénztelenség, s a még nagyon távoli tavasz teszi ezt a napot különösen A távolság akadály SMS A KELETNEK 06-20/9646-666 A buszvezetőknek biztosan külön engedélyük van a vezetés közbeni mobilozásra, mert csúcsforgalomban is egyfolytában telefonálnak, az utasnak meg égnek áll a haja, és csak abban bízhat, hogy épp bőr- rel megússza a nagy utazást. (209623381) A képviselők milliókat vesznek fel költség- térítésként, én 30 év után, köztisztviselőként egy milliót keresek egy évben, ez havonta nettóban 63 ezer Ft. Ebből 10 ezer üzemanyag, 3360 Ft parkolás, 50 ezerért járok be dolgozni, és azt mondják, örüljek hogy munkahelyem van. Az iskola elvégzése után nem soroltak át, mert nehéz anyagi helyzetben van az intézmény. Egy adminisztrátor a közegészségügyből. (204473116)__________________________ Gyurcsányt az MSZP élére. Rájuk fér egykét „reform". Mi már tudjuk mit jelent, tanulják meg ők is. Lábis báttyó. (702403887) ___________________________ Szilveszter éjszaka a petárdázásoktól megijedt és elszökött otthonról, Gyüréből, egy keverék kutyus. Tacskó és németjuhász keverék. Ismertetőjegyei: fekete színű, rövid sima szőrű, kis termetű, felfelé álló fülei vannak. Lánykutyus, 5 éves, és Bogárnak hívják. Kérem, hogy aki látta valahol, esetleg befogadta, az alábbi telefonszámon értesítsen! Nagyon hiányzik, hiszen már szinte családtag volt nálunk! Előre is köszönöm a segítségüket! (703371266) ____________ December 31-én Rohodról elveszett barna-fehér színű, 5 éves kan, skótjuhász kutyámat keresem! Fia bárki tud a hollétéről hívjon! (302720062)_________________ A Jászladányíaknak biztos van okuk rá, hogy a romákkal így vannak. A riporter ha akar, költözzön oda! (703818312) ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e- mailjüket a kelet@inform.hu címre, telefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hívásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidíthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabályokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is. SZAVAZÁS SMS-BEN íjsj A munkásokat elküldik, ha nem megy be dolgozni. A Fidesz miért kap fizetést, ha mindig kivonul? Itt az ideje, hogy mindenki bemenjen és tárgyaljanak végre. Julika Kölcsey és Csenger Jó pár éve minden január 22-én Szatmárcsekén ünnepeljük meg a magyar kultúra napját, ami tulajdonképpen nemzeti imánk, a Himnusz születésének napja, melyet ebben a kis szatmári faluban írt meg Kölcsey Ferenc. Kevésbé ismert azonban, hogy milyen kapcsolatai voltak a Kölcseyekkel Csengernek. 1671-ben Csengerjánosiban Kölcsey András volt a pap. Tudjuk, hogy Kölcsey Ferenc és testvére Ádám csak 1815 tavaszán kerültek Csekére, ahol birtokot és rajta udvarházat örököltek. Kölcsey Ádám 1823 decemberében megnősült, s feleségül vette Csengerből az ottani legnagyobb birtokos Szuhányi János alispán legkisebb leányát, Jozefint (1789-1854). 1825 márciusában Kölcsey Ádám- nak és a csengeri Jozefinnek fia született - Kálmán, akinek nevét az irodalomból jól ismerjük. Kölcsey Ferenc ezt a gyermeket sajátjaként szerette. Annál is inkább, mert az apa 1827-ben meghalt. Kálmán nevét a magyar irodalomtörténetbe azzal jegyezte be Kölcsey Ferenc, hogy hozzá írta a mindenki által ismert Parainesist - azaz az Intelmeket. A félárva ifjú nem «r* Szerintem nem az ország érdekét nézik, hanem, hogy O. V.-ék minél hamarabb legyenek elöl. Nem számít kin gázolnak át. Marx Gábor Filatelisták köre. Több évtizedes múlttal büszkélkedhet a nyíregyházi bélyeggyűjtők köre. A kölyök- várban működő klub mindig szívesen fogadja a fiatal érdeklődőket szerdánként. (Fotó: sipeki Péter) CSD www.szon.hu vált méltatlanná ezekhez az eszmékhez, hiszen 1848-ban beállt honvédnek. A szabadságharc utolsó szakaszában már főhadnagyként szolgált a komáromi várőrségben, s ott, 1849 április 16-án hősi halált halt. Fábián László, Csenger KELET kmf/ppe/r.szon.hu •Kölcsey. A levél letölthető (PDF, 25 kB) Új útvonal A város legrövidebb vonalának (7-es busz) meghosz- szabbítását javasolnám a Volánnak. Úgy, hogy a járat a Korányi utcán végig közlekedne, a Vadász Csárda előtt a Kemecsei úton a „Két Kanyar” cukrászdánál jobbra fordulna a volt Pincegazdaság felé, s a Sóstóhegyi útról visszatérve a város irányába folytatná útját, vissza az állomásig. Ezzel részben segítenének a sóstófürdői, a sóstóhegyi lakosoknak, és enyhítenék a 8-as busz leterheltségét. Ha a mostani útvonalat eny- nyivel meghosszabbítanák, lehet, hogy megnőne a 7-es menetrendje, de sok tekintetben célszerűbb lenne. Kiss Árpád Egyik kutya, másik eb! MN Minden egyezség kettőn áll. Hiába reménykedünk, egyik sem enged. Ettől még a szocializmus is jobb volt. Ott nagyobb volt a demokrácia. Csóró Nem itt született A magyar kultúra napján megjelent „Haza, haladás, hagyomány” című olvasói levélhez írok néhány kiegészítő gondolatot. Rögvest azzal kezdem, hogy Kölcsey Ferenc nem megyénkben született! Édesanyjának (Bölöni Ágnes) otthonában, nagyszüleinek lakhelyén Sződemeteren látta meg a napvilágot. Kár, hogy ma Saucaként jelöli Románia autóstérképe. Hosszú hányódtatások után öccsével, Ádámmal csak 1815-ben kerül Csekére. Néhány rövid megszakítást kivéve itt éli meg azt az időt, mely 1838-ban bekövetkezett haláláig volt kiszabva részére. Hasonló a helyzet Ratkó Józseffel is. Ő Pesterzsébeten született, Kultúra napi megemlékezés Szatmárcsekén (illusztráció: Sipeki Péter) majd később került a tisza- dobi gyermekotthonba. „Szorongásaim, gyászom oldódtán itt láttam és csodáltam meg először a bajaimon túli világot. S ezért lett fogadott földem Sza- bolcs-Szatmár megye...” - írja Tiszadobról. Czomba Zoltán, Paszab OLVASÓ-SZERKESZTŐ Átadjuk helyünket Az olvasói levelekben egy idős úr felháborodik a fiatalok közömbösségén. Kár lenne általánosítani, mert a legtöbben igenis odafigyelnek arra, hogy a buszon átadják a helyüket beteg, idős utastársaiknak. És ne mindig a fiatalokban keressük a hibát, mert volt már alkalmam jó néhányszor megfigyelni, hogy az idősek sem éppen a legtoleránsabbak! Sokszor igen erőszakosan és goromba modorban hangoztatják „privilégiumaikat” a fiatalabbakkal szemben. Aki pedig olyan pimasz, és magától nem jut eszébe, hogy átadja a helyét, arra egy udvarias kéréssel köny- nyebb hatni, mint szidalmazással. Mi pedig gondoljunk arra, hogy köszönettel tartozunk az időseknek, az a legkevesebb, ha egy kedves mosoly kíséretében átadjuk nekik a helyünket. Lippai Ilona (Fotó: Balázs Attila) Természetképek. Hajasné Varga Irén és Kürti Ignáczné (képünkön) természetfotóinak közös kiállítása nyílt meg a Szakszervezetek Házában. (Fotó: Sipeki Péter) 2007. január 26., péntek FÓRUM /5 H Dr. Molnár Mihályné nyíregyházi olvasónktól A gyűlölet felhőként vonul át az emberi leiken, s nagysága és vastagsága arányában fedi a Napot. Gárdonyi Géza kiiíi Ön szerint az ország érdekében félre kellene tenni a politikai ellentéteket?
