Kelet-Magyarország, 2007. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-19 / 16. szám

2007. január 19., péntek KELET FÓRUM /5 SMS-ben is szavazhatnak Rengeteg szó esik mostanában a szeme­telésről. Úgy tűnik, nincs rá megoldás, hogy miként fékezzük meg a környeze­tünk tönkretevőit. Sokszor hiába derül ki, hogy ki volt a tettes, egy ejnye-bejnye, vagy kis összegű pénzbírság nem lesz elég elriasztó. Ön szerint elég szigorúak a tör­vények a szemetelőkkel szemben? Küldje el a „KM A” betűkombinációt, amennyiben a kérdésre igennel, a „KM B”-t, ha nemmel válaszol. Egy üres szóköz után rövid magyarázatot és nevét adhatja meg válaszához. Az így elkészült SMS-t küldje a 06-20/964-6666-os számra! «mSMS X szavazás Ön szerint elég szigorúak a törvények a szemetelőkkel szemben? Küldjön SMS-t KM A betű­sorral (rövid szöveges ma­gyarázatát és nevét egy szó­köz kihagyásával fűzheti hozzá) a 06-20/964-6666-os számra (az SMS alapdíjas). Nem Küldjön SMS-t KM B betűsorral (rövid szöveges magya­rázatát és nevét egy szóköz kihagyásával fűzheti hozzá) a 06-20/964-6666-os számra (az SMS alapdíjas). Szavazatát küldje el lehetőleg január 19., péntek 16 óráig. Lelkiismeret Nemes Tiborné (Fotó: Balázs Attila) Amikor olvasó-szerkesztőnek jelentkez­tem, csak egy cél lebegett előttem, közsé­gemet népszerűsítsem. Úgy gondoltam, így is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a telepü­lésről információ kerül­jön a Keletbe, s ezáltal eljusson a megye vala­mennyi pontjára. Az elején ezt így kezdtem, de aztán bátrabb lettem és le mertem írni a vé­leményemet is egy-egy témáról, ami nem kis meglepetésemre beke­rült a lapba. Az első írásom után az egyik ismerősöm azt mondta: „Nem félsz, hogy sok haragost szerzel majd magad­nak?” Akik a véleményemért megharag­szanak rám, azok eddig sem igen szeret­tek, én sem szeretek mindenkit - volt a válaszom. Vannak dolgok, amit ki kell mondanunk (írnunk) magunkból, egy olyan, amire azt mondjuk: „Nem mon­dom el senkinek, elmondom hát minden­kinek!” Aztán jöttek sorba az írásaim, és nem tudok úgy végigmenni az utcán, be­menni egy üzletbe, hogy valaki ne állíta­na meg, és gratulál az írásaimhoz. (Per­sze vannak ellenvélemények is, nyilván, akik magukra ismernek a cikkből, azok nem mindig örülnek az igazságnak, ezt is elfogadom). A röpke beszélgetésekből nem a harag, a megvetés sugárzik, ha­nem a biztatás. Gratulálnak a nyitottsá­gomhoz, az őszinteségemhez, hogy fel merem vállalni mindennapi életemet. Ezek a röptében odavetett mondatok, a mindennapi ember egyszerű szavai ad­nak erőt a folytatáshoz. OLVASÓNK ÍRJA Szigor a javából Egy nyíregyházi Nyugdí­jasház lakója vagyok. A ren­delőintézet szemészetére előírás szerint előjegyzést kértem. Január 31-én 11.20 órára hívtak be. Sajnos, a bal szemem közel két hete keze­lésre szorulna. 16-án megsür­gettük az osztályt, hogy nem lehetne-e idő előtt elvégezni a kezelést, de ők elzárkóztak a kéréstől. Holott mikor bent jártam, egy lélek sem várako­zott a folyosón. Nagyon szo­morú vagyok, hogy ilyen ese­tekben is eltűnik a humánum és a gyógyítási felelősség. Vagy várjam meg, míg rossz­abb lesz az állapotom? Póta József Segélyre szokott ember Az olvasói fórumban meg­jelent dr. Bihari Károly gon­dolatai tényleg megszívlelen­dők. Igen nehéz téma ez, de éppen a napokban jöttem át „Baktán”, és láttam, hogy „hol lakozik a boldogság mos­tanában”. A segélyt hozó pos­tás már a postahivatal kör­nyezetében nagyon komoly népszerűségnek örvendett. Igazán ez már a tény, de hogy eljutottunk idáig, az tényleg a „pénz” célja volt. Hitében megnyomorított, se­gélyre szoktatott emberek ez­rei élnek most országunkban, azaz a „pénz” és a mögötte meghúzódó lobbi elérte célját. Röviden úgy szoktam fogal­mazni, hogy még Rejtő Jenő sem tudta volna ennek a ma­gyar privatizációnak a forga­tókönyvét jobban megírni, mint ahogyan ezt részben végrehajtották a magyar poli­Nem ingyenes A minap a főiskolára menvén, így vizsgaidőszak­ban érdekes dologra lettem figyelmes. Látom, hogy egy, azaz egy darab kék ruhás „P” betűt viselő emberke járkál ott. Gondoltam is, hogy ez egy vicc, persze parkolóőr a sulinál! Le is raktam a kocsit, s mentem vizsgázni, majd délután visszanéztünk, mert egy fó­rumon említették, hogy fi­zetős lesz a parkolás. Az ál­lam esett le, hogy kint van a tábla, amit reggel észre sem vettem. Viszont egy automata sincs kint. Gon­doltam, csak a stadion par­kolója lett fizetős, de szo­morúan kellett tudomásul vennem, hogy mindenhol az. Szóval szerintem ez már több a soknál. Én Győrből költöztem ide, már az is meglepett, hogy a kórház környékén nincs olyan hely, ahol nyugodtan ott le­tikusaink. Választott tisztség- viselőink, vagy „önjelölt” ve- zérürük? Összegyűjtöttük a nemzeti vagyont, és néhány ember némi előnyökért kiját­szotta, a megélhetési forrá­saink jelentős részét „idegen” kezekre juttatta. Természete­sen van demokratikus válasz­tás, „cirkusz”, de ez a kutyát sem érdekelné, ha tényleg egy szolgáltató állam működ­ne. Balkáni bérek, és EU-s árak az eredmény. Lehet ma­gyarázkodni, de a tények cá­folhatatlanok. Nem támoga­tásból kell megélni, hanem eredménytermelésből. A tá­mogatásnak a piacgazdaság­Most már itt is fizetni kell hét hagyni parkolókártya nélkül az autódat, míg te odabent „szórakozol”. A belvárost is megértem, hogy fizetős, na de azért a főiskola, már nem belváros! Ez megintcsak sarcolás! Ér­demes elgondolkozni a dol­gon! Miért lehet ez? ban egészen más a szerepe. Nem hiszek a „konvergen­cia” programban, mert az csak pénzbehajtás, és nem reform. Salagvárdi István Fogy a magyar Már rég nem nő az ország lélekszáma. Nem csoda, hisz hullik a magyar. S ez az álla­pot az EU-csatlakozás óta még csak romlott. Romló, át­címkézett élelmiszerek mel­lett kamionszámra hozzuk át nyugat szemetét. Sajnos, minden halálozási eset össze­függésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségekkel, Búcsú a körzeti orvostól Mindig nagy veszteség, ha egy olyan embertől kell végső búcsút venni, aki na­gyon sokat dolgozott a bete­gekért. Ilyen orvos volt dr. Valikovics Ferenc. Kótajban 19, Nyíregyházán 21 évet töl­tött gyógyítással. Nagyon kö­zelállt hozzánk, hiszen fér­jemmel együtt 27 évet taní­tottunk Kótajban, így ked­ves, baráti kapcsolatba ke­rültünk a családdal. Két fiát, Ferencet és Attilát kedves tanítványunkként tartjuk számon. Ők is követték édesapjuk példáját, hivatá­suknak az orvosi pályát (Mint megtudtuk, ez év január 1-jétől kell fi­zetni ezen a területen is a harmadik zóna díjszabása szerint. Eddig a türelmi idő miatt nem büntettek a parkolóőrök, de a jövőben szigorúan eljárnak a bliccelőkkel! a szerk.) ebből adódóan az infarktus­sal. Itt csak a gyors orvosi beavatkozás és a kórházi el­látás segíthet. De mennyi esélye lesz annak, akit 50-60 km-re kell majd szállítani. Az ország legveszélyeztetet­tebb része Szabolcs, amiben nagy szerepet játszik a sze­génység, az alultápláltság, a különböző betegségek. Eddig is telt házzal működtek a kórházak, akkor mit fog hoz­ni a jövő? Megnézhetjük pár év múlva a statisztikákat. Lukács József, NyIrpazony KII.IT kmf/ppe/c.szon.hu •A teljes levél letölthető. (PDF, 25 kB) választották. Dr. Valikovics Ferenc neve „fogalom” volt Kótajban. A becsületesség példaképe, a betegekhez mindig türelmes, vigasztaló doktor úr volt. Felesége, Évike türelemmel, szeretet­tel gondozta betegsége nehéz napjaiban. Köszönöm Feri bácsi, hogy édesanyá­mat gyógyította, vigasztalta a „nehéz órákban”! Egy si- mogatás, egy biztató szó hi­tet, erőt ad a betegnek. Utol­só útjára a hálás nyíregyhá­ziak mellett elkísérték, s el­hozták a kegyelet virágait a kótaji emberek is. Emléke szívünkben örökké él. Horváth Jánosné, nyug. pedagógus Átépítés. A Nyíregyházi Főiskolán a tmk-műhely átépítését végzik, ahol újabb előadók kapnak majd helyet. (Fotó: Olajos Tamás) Ábrahám Tamás ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e- mailjüket a kelet@inform.hu címre, te­lefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hí­vásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatun­kat. A leveleket terjedelmi okokból rö­vidíthetjük megjelenéskor. Nem közöl­hetünk azonban jogszabályokba ütkö­ző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is. SMS-küldök figyelmébe! Kérjük az SMS- t küldő Tisztelt Olvasókat, hogy rövid üzeneteikben lehetőleg közérdekű kér­déseket vessenek fel. Jókívánságaikat az emelt díjas SMS-számunkra küldjék: 90/612-222. ____________________ A halott ember a jó ember a kormány szerint, mert nem kerül pénzbe. Min­denkit arra kérek, ne vegye igénybe az egészségügy szolgáltatásait. Viseljük méltósággal a siralomházat, mert a kormány halálra ítélte a betegeket, az öregeket! Egy rokkantnyugdíjas. (703389772) _____________________ Emelik a gyógyszerek árát. Csökkentik a kórházak ágyát. Üldözik a gyógysze­részt, az orvost. Meghalnak a dolgozók, a sportolók. Úgy döntöttem, elmegyek temetkezési vállalkozónak. De urak, ki fog majd rátok szavazni és eltartani benneteket, ha kihal a magyar nép? A kis magyar. (303367011) __________ Tisztelt szerkesztőség. Nagycsaládosak vagyunk, de nem félünk a munkától. Uborkát termesztettünk az elmúlt nyá­ron, hogy gyermekeinknek jobb legyen. Szívesen elfogadnánk uborkázáshoz va­ló, használt eszközöket. (Főleg karó kel­lene.) Ajánlatokat a 70/312-9522-es te­lefonra várok. Köszönöm előre is. (306800057) _____________________ Ha valaki elkövetett valamit, kenje rám nyugodtan. Bemegyek helyette a bör­tönbe. Utána állambácsit beperelem. 6 évért 45 millió, ez nekem is megérné. (707741217) OLVASÓNK VÉLEMÉNYE Túlkoros nagyszülők Normális ember, a homo sapiens - akiben működik az állatok faj­fenntartó ösztöne is még - utódot, gyerekeket nemz, ha tud, aztán meg unoká­kat szeretne a maga gyö­nyörűségére. Amikor már nincs semmi felelőssége, nem nyomasztja, hogy mindent megadjon a gye­reknek, amiben neki nem volt része, hogy lesz-e be­lőle valaki. De legtöbben úgy kép­zelték el a boldog nagy­apaságot, vagy nagymamái létet, ahogy gyermekko­rukban megtapasztalták anno, a nagyapa megtanít olyasmire, amire az apák­nak nincs ideje, például horgászni, gombfocizni, a nagymama babaruhát varrni, kötni, horgolni... De ez a mai világ fene­kestül felfordult, állandó késésben van. A fiúk nem találnak megfelelő szak­mát, állást, bért, lakást, kocsit, és nem mernek nő­sülni. Még azt az alterna­tívát is ki kell nőniük, hogy ne legyenek-e inkább buzik, most már azzal se lehet senkinek semmi ba­ja. A lányok meg csak tar­tós kapcsolatban mernek gyereket vállalni, és hogy legalább annyi ideig dol­gozzanak előtte, hogy gyermekgondozási díjat kapjanak két évig, amíg kicsi a gyerek. Ezért az­tán - mikorra ez összejön, és kipróbálták a szinglipózt is - az anya 30 éves kora után születik az első gyermek sok család­ban, és a többi már leg­többször el is marad. A nagyszülők csak várnak, szurkolnak addig, és túl- korosak lesznek nagyapá­nak, nagymamának. Itt vagyok például én. Azt képzeltem, hogy a könyv­moly vöm helyett megtaní­tom az unokámat ördön- gös cseleimre a grundon, vagy egykor a táncparkett virtuózaként gyakorolt twistfiguráimra. Nálunk is későn jött össze a nagy reményű utód, most 9 hó­napos a várva várt fiú unokám, és a vöm való­ban falábú. Csakhogy én sem vagyok már a régi. Mikorra ő járni tud, én cseleimbe a bottal belega- balyodok, és lefulladok az első tíz percben. Meg akartam tanítani a susz­termattra sakkban, de mi­re sakkozni akar, én nem fogok emlékezni rá. Hát ezért kell mindent a maga idejében csinálni, mert a biológia nem ismeri a tár­sadalmi problémákat. Ha meg túl hamar jön a trón­örökös, előfordulhat, hogy még dolgozni kell a nyug­díjkorhatár felemelése miatt. A fene tudja, hogy mi lenne a jó. Kulcsár Attila (Fotó: Olajos Tamás) OLVASÓ-SZERKESZTŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents