Kelet Magyarország, 2006. december (63. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-22 / 299. szám
,006. december 22., péntek KELET FÓRUM /5 ff Széles Lászlóné tiszaberceli olvasónktól A szenvedőknek arcain könnyeket ,, látsz leömleni, emberbaráti százat « int, siess hamar letörölni. ** Szenci Molnár Albert ff Olvasóink a fenti rovatban ezentúl rendszeresen olvashatnak egy-egy találó mondást, bölcsességet, ami akár egész napra elkísér bennünket. Mi, az oldal készítői azt szeretnénk, ha ezeket Önök juttatnák el hozzánk. Arra kérjük Önöket, küldjék el nekünk kedvenc bölcsességüket, aforizmájukat. Az üzeneteket levélben (4400 Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 4-6.) vagy a kelet@inform.hu e-mail címen is eljuttathatják. Kérjük, tüntessék fel a beküldő és az idézet szerzőjének nevét is! (Vjándékműsor időseknek A Sóstói Szivárvány Idősek Otthona lakói lecember 18-án a demecseri Pál Gyula Művé- izeti Iskola diákjainak karácsonyi műsorában gyönyörködhettek, míg az Etel közi részleg látóinak a Kamilliánus Rendház tagjai „nyúj- ottak át” adventi ajándékot. A nyíregyházi Gárdonyi Géza Általános Iskola tanulói is karácsonyi műsorral kedveskedtek december 20- in a Szivárvány Idősek Otthona lakóinak. A :enés táncos meglepetést az idősek megható- lőtt örömmel fogadták. Nagy tapssal hálálták neg a gyerekeknek, hogy kedvességet és színt aoztak számukra a szeretet ünnepén. A gár- lonyis gyerekek minden lakónak kézzel fesett bögrét is ajándékoztak. Kissné Szabó Zsuzsanna <edvesség a szeretet ünnepén (Fotó: amatőr) Könnyes szemmel Már második alkalom, hogy a Rakamazi Egyesület minden 70. évet betöltő helyi lakost karácsonyi szeretetcsomaggal ajándékoz meg. Személyesen szállítják ki az ajándékot az idős embereknek, ami nagyon megható számukra. Sajnos sok egyedülálló ember él a városban, akiknek jólesik egy kedves szó, egy kis figyelmesség. Volt, aki hálás szívvel megsimogatta őket, mások könnyes szemmel vették át a csomagot, hogy ők még senki idegentől nem kaptak ajándékot. Egyesek alig hitték el, hogy ilyen megtörténhet napjainkban. Az érintettek nevében kívánunk az egyesület valamennyi tagjának békés, boldog karácsonyt! Harsányi Istvánné, Rakamaz Havazott. Csütörtökön megjelentek az első hópihék, hogy jelezzék, azért lesz még tél. (Fotó: Olajos Tamás) Régóta segít Nehéz körülmények között élünk. Négy gyermeket nevelünk, melyek közül kettő sajnos beteg. Tele vagyunk adóssággal, de most nem is ezért írok. A szüléink mellett van egy ember, akinek szeretném megköszönni, amit értünk, egész Nagycserkeszért tett és tesz. Ő Luzsinszki Lajosné, polgármesterasszony. Mindig van ideje meghallgatni és megvigasztalni, biztatni, reményt adni az összeroppant embernek, hogy van kiút. Legyen az ő példája mindenki számára követendő. Egy nagycserkeszi lakos OLVASÓINK ÍRJÁK Ünnep a kállósemjéni óvodában (Fotó: amatőr) Ne vidd el tőlünk! Idén tettem fel magamnak először azt a kérdést, hogy miért halmozzuk el egymást drágábbnál drágább ajándékokkal karácsonykor! Az ünnep nem erről szól! Nem feltétlenül a drága dolgok okoznak boldogságot, hanem azok az ajándékok, amiket szívből adunk. Ilyenkor karácsonykor nem azon kellene töprengünk, hogy mennyit költsünk el, kicsivel többet kellene foglalkozni a családdal, barátokkal, csupán örülnünk kellene egymásnak. Mert manapság, ebben a nehéz világban, amit felnőtt-, és sajnos már sok gyerekszem is lát, fájdalmas, és torzképet alkot erről a nagyon szép ünnepről. Persze azért a karácsony, az karácsony! Közeledik végre a vüág legszebb ünnepe. Napról napra egyre boldogabbnak érezzük magunkat. A városban járkálva olyan, mintha fényárban úsznánk. Szívünk megtelik szeretettel, s boldogságunk még fényesebbé teszi e képet. Az év minden napján együtt vagyunk, de üyenkor igazi családot alkotunk. Ezért: Szervusz karácsony, köszöntünk köreinkben, csak kérünk, ne vidd el Tőlünk a fényt. Graholy Mariann Zoé Nem a külsőségek teszik Olyan sokszor, sok helyen halljuk, hogy a karácsonyt - ami Jézus születésének ünnepe ma már a szeretet ünnepeként is aposztrofálják. Ez nem baj, hiszen a betlehemi jászolban megszületett kisded, földi élete során a szeretet fontosságát hangsúlyozta. A modern, technikával átszőtt vüágunkban december elején a települések égőkkel dekorálják a tereket, fákat, épületeket. Az emberek pedig otthonaikat és környezetüket borítják be a színes, csillogóvillogó lámpácskákkal. Sajnos azonban kezd eldurvulni a díszítési láz, mert ha a szomszéd kertjének fényei élén- kebbek, több rajta a pislákoló fénysugár, akkor, hogy le ne maradjunk, még két sor izzósort veszünk, csakhogy nekünk több legyen. Közben a régi időkben örültek, ha volt egy szál gyertya, amit a család körbeült, szeretetben megvacsoráztak, boldogan beszélgettek, együtt nevettek. Ma, mikor azzal törődünk, hogy kinek szebbek a fénysugarat árasztó díszecskéi, elfelejtkezünk a valódi tartalomról, hogy az ünneplésnek szeretetteljes, nyugodt, békés, együttlétnek kellene lenni. Nem kell sok ezer színes körtesor, elég egy piciny, fényét magából ontó gyertyácska, hogy összetartson bennünket. Nem a külsőségek teszik a szentesténket a szeretet ünne pévé, hanem a mi viselkedésünk, önzetlenségünk, a másikhoz való odafordulásunk, mely a lelkűnkből fakad, s nem anyagi dolgok sokasága. A csillogás, a pompa, az ünnep végével elmúlik, elpakoljuk a karácsonyi kellékeket, de a szeretetet ne csomagoljuk be, és ne tegyük el a következő adventig. Hagyjuk, hogy mindennapjainkban, újévtől, szilveszterig velünk legyen, szeretetben töltsük napjainkat. Patak GAbor Tisztelt olvasók! Mi egy négytagú család vagyunk. A férjem is és én is dolgozunk, havi bevételünk 80 ezer forint! Itt a karácsony, sajnos még fenyőt sem tudunk venni, de még ajándékot sem a két gyermekünknek! Szívesen fogadnánk bármiféle segítséget! Előre is köszönjük a támogatást! Ezen a számon elérnek. (702934317) Közgyógy? Aki nyomorék, attól megvonják, a képviselők, meg a leszázalékoltak kapják, mert ők jobban „tejelnek". Gratulálok doktor „elvtársak"! (705820618) _______________________ „Kellemes ünnepeket kívánok” azoknak a férgeknek, akik betörtek a me- zőladányi házamba! Az eladott áruk pénzéből vegyetek karácsonyi ajándékot, de tegyetek félre sok pénzt kórházi költségekre is, mert szükségetek lesz rá! (203834130) OLVASÓ-SZERKESZTŐ .VvLi'Úc'l' Szép, mint az élő Elkezdődött a készülődés karácsonyra, s mindenki keresi a megfelelő fát. Az emberekben tudatosulnia kellene, hogy a karácsony hangulatát nem ez fogja elsősorban befolyásolni. Vannak cserepes, földlabdás fák is, amelyeket az ünnep elmúltával el lehet ültetni. Milyen siralmas látvány, mikor januárban az útszélekre kidobják, mint fölöslegessé vált kellékeket. Nekünk már tavaly is műfenyőnk volt, és volt olyan szép mint egy élő. Inkább azon Lippai Ilona (Fotó: Balázs Attila) kellene iparkodni, hogy a tévé legalább karácsonykor ne tudjon gyarmatosítani minket, és odafigyeljünk azokra, akiket szeretünk. ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e-mailjüket a kelet@in- form.hu címre, telefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hívásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidíthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabályokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Minden esetben kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is, hogy felvehessük Önökkel a kapcsolatot! Azon az estén »mm Angyal Sándor If kelet@kelet.szon.hu IXáprázik a szemem, aztán összefut a nyál a számban, amikor felütöm az újságok véget nem érő karácsonyi ajándékozási tanácsait, ajánlatait. Nem győzöm kiszedni postaládánkból a kilóra sem kevés vevőcsalogató hirdetési lapokat, szóróanyagot: mindegyik csillog- villog, harsogó színei ámulatba ejtik az embert. Hasonló a látvány a televízióban, a rádió fülbemászó üzleti udvarlásában. Ami csak szem-szájnak ingere, a testnek ékessége, lakásunknak dísze: ezeknek se vége se hossza, csakúgy, mint a nagyáruházakban a pénztár előtti soroknak. Mindeközben a híradások meg egyre csak arról értesítenek, hogy bizony, bizony, nagyon szegény lesz az idei ünnepünk... Miközben ezen töprengek, megpróbálom felidézni a mi régi karácsonyainkat: hogyan is vártuk akkor a nagy napot. Hát, akárhogy erőltetem az agyamat, sehogy sem jelennek meg előttem például az adventi gyertyák. Tudniillik ilyenekről mi a háborút követő években nem is hallottunk. Arra sem emlékszem, hogy rejtegettük volna egymás elől a titokban megvásárolt ajándékokat. Merthogy nem volt mit eldugni, sem a szekrény aljára, sem az ágyban, a szalmazsákba. Mifelénk nem volt divatja annak sem, hogy miközben a fenyőfát feldíszítik, a gyerekeket elviszik sétálni az utcára, vagy megnézni egy filmet a moziba. A mi szüléink arrafelé sohasem sétáltak, hanem mindig csak dolgoztak, s a mozit is jobbára terménytárolásra használta a falu. Aztán meg ha még divat is lett volna a séta, ki sem engednek bennünket a kutyaordító hidegbe, nehogy megfázzunk és ágynak essünk. A fenyőágat így a szemünk láttára, sőt, a mi közreműködésünkkel díszítettük színes papírba tekert kockacukorral, sárgára festett diószemekkel, ollóval kivágott fehér félholddal, csillogó csillaggal. (Hogyan is aggattunk volna szaloncukrot a fára? Most hallom, hogy a szaloncukor a szalonszobáról kapta a nevét, merthogy annak a közepén állították fel, - nekünk pedig nem volt szalonunk, csak égre nyíló pitvarunk, arról mégsem nevezhettük volna el a fára kerülő cukorkákat.) Azért mégiscsak karácsonyfa volt az az ág, amivel ha készen voltunk, az ablakközbe állítottuk, hadd lássák a szomszédok, hogy nálunk már járt a Jézuska, s hogy nekünk milyen gazdag az ünnepünk. Nagymama ekkor maga köré ölelt bennünket, s együtt elénekeltük a Mennyből az angyalt... Kora este volt már, amikor a konyhaként is használt pitvarajtón beözönlött a diós kőttes kalács illata, amit mi soha sem neveztünk bejglinek. Nagy rudakban sült a lerben, tepsiben, s szenteste csak az égett végit kaptuk kóstolóként, merthogy a többi kellett az ünnepi ebédhez. Aztán lábmosás után sipirc az ágyba, nem néztünk mesét, rajzfilmet a televízión, mert arról meg halvány fogalmunk se volt, hogy olyan létezik egyáltalán a világon. S milyen különös, nekem mégis azok maradtak a legemlékezetesebb karácsonyok. Amikor a dunna alól kilesve láttam, hogy a Hold fénye megvillan a mi szépséges szép fenyőágunk papírdíszén. Akkor szentül hittem, hogy most szállt le a földre a Kisjézus. Ezzel aludtam el.
