Kelet Magyarország, 2006. október (63. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
2006. október 21., szombat 56-RA EMLÉKEZÜNK /3 KELET VISSZAEMLÉKEZÉS iwwArasjcwwwí mu. »et sro wr ok* Részlet Váci Mihály '56-os naplójából „A Petőfi-szobornál az egyetemi ifjúság legrendezettebb, legfegyelmezettebb sorai előtt, a Petőfi-szobor talapzatáról Sinkovits Imre színművész elszavalta Batsányi: A látó és a A Francia-országi változásokra c. költeményét. Utána a tömeg követelte a Talpra magyart, a Nemzeti dalt. Sinkovits sírva kiáltotta világgá, több ezer ember esküjével kísérve: Rabok tovább nem leszünk! __________ Csak a Petőfiék-lángragyújtotta tömeg érezhette azt, amit mi. Mindenki esküre emelte kezét és felujjongva, megrészegülve a szabadság első leheletétől, ami hosszú évtizedeken át nem volt levegője a magyar égboltnak, megrészegülve a nagy, mámorító merészségtől, hogy mit merünk, és hogy merhetjük mindezt, ha akarjuk és ha van bátorságunk - könnyekre fakadva esküdtünk: Rabok tovább nem leszünk!" Forradalom Szabolcs-Szatmárban címmel jelent meg dr. Fazekas Árpád olvasókönyve, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára, melynek multimédiás bemutatója pénteken volt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. (Fotó: Racskó Tibor) NÉZŐPONT A történelem keretében Zajácz D. Zoltán zoltan.zajacz@kelet.szon.hu Vjimnazista koromban kezdtem el először lovagolni a szavakon: mi az, hogy ellenforradalom? Elvégre minden forradalom valamilyen fennálló rend ellenében indult el, ezen az alapon a királyi család szemszögéből a nagy francia forradalom is ellenforradalom volt, nem beszélve arról, mit jelentett a Habsburg-háznak 1848-49. Valahogy hamar megértettem, hogy ellenforradalmak egyszerűen nincsenek, csak forradalmak. Ha valamit készakarva ellen- forradalomnak nevezünk, akkor ott valami nagyon nagy titok lappang. Az egyik tanárom azt mondta, '56 azért volt ellenforradalom, mert nem előre akarta forgatni a történelem kerekét, mint a forradalmak általában, hanem visszafelé, egy népünk által már túlhaladott eszme és társadalmi berendezkedés irányába, amit rothadó kapitalizmusnak hívtak. Pedig milyen egyszerű: a forradalom mindig a szabadságvágyról szól. Ötvenhat hősei ezért vonultak az utcára. Tegnap egyik barátom Váci '56-os naplója kapcsán megkérdezte tőlem: és hogy lehet az, hogy a 60-as években aztán Váci ismét szocialista programverseket írt? A válasz pedig egyszerű: számára akkor a forradalom nem rendszerváltásról, hanem egy úgynevezett emberarcú szocializmus megteremtéséről szólt. Voltak, akik gondolatban messzebb merészkedtek. Ez az ország azonban túl kicsi volt ahhoz, hogy a nyugati hatalmak kiáll- janak mellettünk. Utólag talán érthető, hogy tizenegy évvel a világháború után nem kockáztathattak egy újabb háborús konfliktust. A fordulatra több mint negyven évet kellett várni. Ezúttal vér nélkül sikerült. Néha azért elbizonytalanodom, hogy tu- dunk-e élni majd vele. VILLÁMVOKS Megzavarják-e október 23. ünneplését a napi politikai események? Szavazók száma: 348 2006. 10. 20. 16 óra Igen 77,59% Nem 22,41% Következő kérdésünk: Ön szerint szükség van-e a gyülekezési törvény módosítására? tpj www.szon.hu Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. Odavesztek a Tárnok-fiúk Az októberi forradalom egy nyugodtabb pillanata (Fotó: archív) ■ „A házukban lakó kórházi orvos azzal fogadott, hogy meglőtték a testvéreimet." Nyíregyháza (KM) - A nyíregyházi Tárnok István soha nem felejti el '56 októberét. A forradalom második napján mindkét testvérét elvesztette. A 23 éves Ferit és a 20 éves Tamást október 24-én, a Magyar Rádiónál találta el egy géppuskasorozat. A házinéni mondta el- Ötvenhatban mindhárman Pesten éltünk - meséli Tárnok István. - Én elsőéves voltam a Műegyetemen, kisebbik bátyám, Tamás másodéves a Közgázon, a nagyobbik testvérem, Feri pedig azon a nyáron kapta meg a mérnöki diplomáját.- Az első napon, 23-án, mint később megtudtam, teljesen véletlenül találkozott a két bátyám a hatalmas tömegben. Megörültek egymásnak, és mivel este a Magyar Rádiónál már lövöldözés volt, Tamás nem ment vissza a kollégiumba, hanem Feri albérletében aludt a Nyugati pályaudvar mellett. Ami azután történt, azt a házinéni elbeszéléséből tudom. Másnap reggel kilenckor elindultak a Rádióhoz, a Bródy Sándor utcába, mert Ferit újdonsült munkája oda kötötte. Hogy pontosan mi történt, sohasem tudjuk meg: én aznap este elmentem Feri albérletébe, és a házban lakó orvos, aki a Honvéd Kórházban dolgozott, azzal fogadott; hogy meglőtték a testvéreimet, a holttestük ott fekszik a kórházban...- Reggel megnéztem őket. Sosem felejtem el: egy nagy teremben voltak kiterítve mind a halottak. A nagyobbik bátyám mellkasát egy sorozat ütötte végig ferdén fölfelé, Tamás pedig szorosan mellette állhatott, mert rajta folytatódtak a golyónyomok. Az orvos azt mondta, nem szenvedtek.- Egy nyíregyházi egyetemistával üzentem meg a halálhírüket a családnak. Amikor apám megérkezett Pestre, a halottasház udvarán mutattak nekünk egy teherautót, azt mondták, az fog Nyíregyházára menni. Azzal hoztuk haza a testvéreimet. Akkor már november első napjait írtuk, a 4-esen szinte egyfolytában jöttek velünk szemben az orosz katonai konvojok, Szolnoknál alig akartak bennünket tovább engedni. Véletlenek összjátéka- Itthon temettük el őket, aztán ’57 februárjában én visz- szamentem az egyetemre. Később frissen végzett villamos- mérnökként a Gelkánál dolgoztam Pesten, aztán hazajöttem Nyíregyházára, ahol végül a TITÁSZ igazgatójaként mentem nyugdíjba. 1956 óta engem egyáltalán nem érdeM •...............................................* Tamás szorosan mellette állhatott, mert rajta folytatódtak a golyónyomok. Tárnok István ...........................; .........***ff kelt a politika, és soha nem értettem egyet a rendszerrel. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy elnyomtak volna, noha igazgató csak a rendszerváltás után lettem. Gyakran eszembe jut, hogy mi lehetett volna a testvéreimből: Ferinek akkor már menyasz- szonya volt. így, ötven év elteltével az ember már nem hibáztat senkit: a haláluk az akkori zavaros események számlájára írható, de valahol a véletlenek összjátéka is volt. A lyukas zászló története ■ „...győzzetek és vigyázzatok a zászlóra, mert engem fájdalmas emlékek fűznek hozzá!" Napkor (KM - L. Gy.) - Bocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke megyénkben, Napkoron született 1925. március 25-én. Ő 9 évi börtönbeli szenvedéssel a háta mögött élte meg október örömét és tragikus összeomlását. Eljándékozták- Az amerikai emigrációból először 1989-ben tudtam hazajönni, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére, mivel a forradalombeli tevékenységemért a távollétemben halálra ítéltek. Ekkor hoztam haza a felbecsülhetetlen értékű „56-os lyukas zászlót”, amelyet az ország kényszerű elhagyásakor vittem magammal. Ezzel a zászlóval volt letakarva a ravatalon a hatodik koporsó az újratemetés alkalmával, s e zászlót ajándékozta a magyar parlamenti csoport Strassburgban a Páneurópai Uniónak az Európa Tanács ötvenedik évfordulóján - mondBocskai T. József (Fotó:.a szerző) ta a Kelet-Magyarországnak Bocskai T. József. Az alábbi nyilatkozatot 1958. október 21-én vetettem papírra Chicagóban arra az esetre, ha meghalnék, az utókor ismerje meg a zászló hiteles történetét. „1956. október 29-én délután 3 órakor harmadmagammal a Jókai térnél Pánczél Mihály századosra várakoztunk. Várakozásunk alatt egy fiatal barna hajú lány, kezében egy rövid rúdra felcsavart zászlóval, odajött hozzánk. látom, felkelők vagytok, én nektek adom ezt a nagyon szép zászlót, mert a nagynénikémnél lakom, és nem engedi a lakásban tartani, mert fél, hisz le volt csukva. így elhatároztam, hogy lejövök a térre, és odaadom az első szabadság- harcosnak, akivel találkozom. A zászló a barátomé volt, de őt a Parlament előtt lelőtték. Én is vele voltam, de nem tudom meghalt-e, mert én hazáig szaladtam a zászlóval. Istenem, nem is tudom, hogy bírtam ki. A viszlátásra, engem Katának hívnak, győzzetek és vigyázzatok a zászlóra, mert engem fájdalmas emlékek fűznek hozzá!” Ezzel a lány elment, Pánczél százados megjött, és a Huba utcában bontottuk ki a zászlót, ami valóban selyemből készült. A zászló kivándorlásomnál végig nálam volt, és ha hazamehetek egyszer, magammal viszem, mint egy szent ereklyét.” Bocskai T. József ma Budapesten él, október 23-án este fél nyolckor a Felvonulás téren a központi emlékmű avatásakor Kosáry Domokossal együtt mond ünnepi beszédet. Életrajz. Bocskai T. József életrajza letölthető. (PDF, 825 kB) KÉPEKBEN Szobordöntés a Gellért-he- gyen Forradalmárok a Rákóczi úton A Kilián laktanya volt a forradalom központja A KM MEGKÉRDEZTE: Mit jelent Önnek 1956? Soós Árpád, Nyíregyháza, brácsaművész: - Számomra 1956 a szabadság eszményének a kivívása, ugyanakkor a diktatórikus hatalom elleni küzdelem, harc szimbóluma. Erdélyben éltem sokáig, nemigen volt róla szó az ottani diktatúra miatt sem, de a történelemkönyvek sem írtak az eseményekről semmilyen formában sem. Ha 1956-ban a célkitűzések megvalósultak volna, akkor máshol tartana már napjainkban Magyarország. Borús Sándor, Kisvárda, gépészmérnök: - 1956. október 23-án a magyar nép a kezébe vette a saját sorsának irányítását, de sajnos dönteni nem engedtek felőle. A történelem bebizonyította, hogy ha magunk választhatjuk meg a sorsunk alakulását, akkor jó döntéseket hozunk. Akkor van gond, ha a nagyhatalmak akarják mutatni a „helyes irányt", Saját gondjaink megoldásában ma is csak magunkra számíthatunk! Szokira Tamás, Nyíregyháza, középiskolás diák: - Tipikusan az az esemény 1956, amikor a fiatalok érezték meg, hogy tehetnek valamit az országért. Becsülöm azokat, akik tudják, hogy mit akarnak. Tisztelem azokat is, akik a forradalom leverése után új életet kezdtek külföldön, bármennyire is fájt az nekik, hogy itt hagyják szülőföldjüket, rokonságukat. Francia- országban sok ilyen magyarral találkoztam, akik megbecsült tagjai a társadalomnak. Tar Csilla, főiskolai hallgató, Nyírmeggyes: - Nekem év nem csak MB a forradalom , és szabadM. ságharc em- - j áj lékét idézi, fi ,£■, hanem többet annál: mert családi esemény is, ugyanis édesapám ebben az évben született - tehát az idén 50 éves. A középiskolai megemlékezéseken rendszeresen részt vettem, most a főiskola aulájában felállított tabló képei mutatják be a történelmi pillanatokat, s ezeket kötelességemnek éreztem megtekinteni. Jóni Péter, informatikus, Mátészalka: - A mátészalkai M1 Televízió munkatársaként természetesen időről időre részt veszek a városi megemlékezésen. Elismerem a történelmi eseményeket végigkísérő műsor összeállítóinak, szereplőinek munkáját és felkészültségét. Mivel nem éltem még abban az esztendőben, érdeklődéssel figyelem a történtek feldolgozását.
